Törőcsik András (Újpesti Dózsa)

Negyven fölött úgy van vele az ember, hogy időnként nyakatekert ideológiákat gyárt. Látja, nap mint nap látja a huszonéveseket hiper-szuper autókon száguldozni, idétlen tévéműsorokat nézni, aztán ilyenkor csak azt mondja: nekem annak idején sokkal jobb volt. Ezt aztán, ha legalább százszor elismétli, és a különböző szituációkban hangoztatja, a végén egészen hihetővé válik. Most mesélhetnék itt a legendás táncdalfesztiválokról, az április 4-ei harckocsidübörgésekről, a bambi ízéről és az úttörővasút okozta mámorról, de ezek semmiségek az építőtáborokhoz és a népstadionbeli kettős rangadókhoz képest

Utóbbi kettő egészen mámoros, fiatalító emlék.
Ha ezt veszem alapul, valóban mondhatom, hogy bezzeg az én időmben. Meg azt is, hogy én koromnál fogva láttam az igazi magyar futballt. Persze figyeltem Albert Flóriánt, Bene Ferencet, Farkas Jánost is, sőt, foszlányokban még emlékszem az 1966-os 3:1-es magyar-brazilra, de annál frissebbek a 70-es, 80-as évek történései. Ha például azt mondom valamelyik huszonéves kollégámnak, hogy tessék, mondja meg, mi volt 1976. május 15-én, hát szegény csak néz, és azt mondja: én akkor még meg sem születtem. Micsoda hiba, micsoda égbe kiáltó hiba! Hogyan is nem lehetett akkor élni, amikor azon az orgona illatú májusi estén a Népstadionban az Újpesti Dózsa 8-3-ra verte a Ferencvárost egy olyan mérkőzésen, ami védjegy, ami csak nekünk, magyaroknak van meg. Azok a kortársaim, akik úgy hetvenezren ott ücsörögtek a stadion lelátóin, még ma is erről beszélnek, egy-egy kisfröccs vagy sör mellett, hogy akkor a "Fazék" öt gólt rámolt be szegény Hajdu kapujába.

Névjegy

Törôcsik András
Született: 1955. május 1.
Klubjai: Újpesti Dózsa (1974–85), Montpellier (francia, 1985–86), Volán (1987), MTK (1989)
Legnagyobb sikerei: 3x magyar bajnok (1974–75, 1977–78, 1978–79), háromszoros kupagyôztes (1975, 1982, 1983)
Élvonalbeli mérkôzéseinek/góljainak száma: 236/69
Válogatott mérkôzéseinek/góljainak száma: 45/12

Válogatott mezben 1977 őszén pályafutása csúcsán

Nemzedékek találtak példaképeket maguknak, Orth Györgytől kezdve Puskás Ferencen, Tichy Lajoson, Albert Flóriánon, Mészöly Kálmánon, Göröcs Jánoson, Bene Ferencen, Varga Zoltánon, Farkas Jánoson, Kocsis Lajoson, Nyilasi Tiboron át egészen Détári Lajosig.
S persze ott volt Törőcsik András.
"Kese", az utánozhatatlan.
Az öntörvényű - a zseni.

Hányan és hányan próbálták őt majmolni, a mozdulatait, ahogy a szőke hajába túr, a járását, amely olyan volt, mintha Párizsban valamelyik divatbemutatón tanulta volna meg, a cseleit, amelyektől dőltek jobbra-balra a védők, a mosolyát s persze az életszeretetét. Mert Törőcsik András bizony imádta a hétköznapokat, és persze a szombatokat meg a vasárnapokat, mindez ott rajzolódott ki a nők által imádott, finom vonású arcán.
Azonban Törőt hiába utánozták, belőle csak egy volt, és hogy külön írunk róla, annak két oka van: egyrészt május 1-jén lesz ötvenéves, másrészt Kese volt az, akit sohasem tudott gyűlölni a fradista, angyalföldi, kispesti vagy épp diósgyőri drukker.

Törő, az más. Ezt mondták, ezt mondtuk akkoriban, miatta még a megszállott Csepel-szurkoló is kiment a Megyeri útra, csak azért, hogy lássa őt trükközni, flegmán táncolni.
"Kese" keserédes története most ott tart, hogy kifuthat újra a Megyeri úti stadion azóta már felújított, kicserélt gyepszőnyegére, (születésnapkor)újra meghajolhat, megköszönve a rajongást. Nincs erre jobb szó: Törőcsik Andrást nem csupán szeretik a mai napig újpestiek, riválisok, semlegesek, hanem úgy beszélnek róla, mintha a mai napig családtag lenne. S talán az is - Törő és az általa képviselt lázadó, szabályokat megszegő, az életet nagykanállal evő, ám a futballt mindennél jobban szerető életstílus valóban az életünk részévé vált.
Irigyeltük őt - szerettünk volna Törőcsik Andrások lenni.


Válogatott labdarúgó, csatár. Cselezése, helyzetfelismerése, ritmusváltásai és robbanékonysága nemzetközi szinten is kiugró karrierre predesztinálták, de – sokszor külső tényezők hatására – lehetőségeinek a töredékét sem sikerült megvalósítania. Pályafutását két nagy törés hátráltatta, az 1978-as argentínai világbajnokságon történt kiállítása, valamint az 1980-as súlyos autóbalesete, amely miatt nem tudott eleget tenni a világválogatotti meghívásnak. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára (legjobb eredménye 9. hely), éveken keresztül volt Magyarország és klubcsapata, az Újpesti Dózsa legnépszerűbb labdarúgója. Egyéni megoldásait, fifikás trükkjeit pályafutása befejezése után is emlegetik a szurkolók. Az MTK csapatában a Verebes korszakban játszott, és ott fejezte be pályafutását. Virtuóz játéka kapcsán született a legendás "Táncolj, Törő!" rigmus. Legkedvesebb barátja Ebedli Zoltán volt a Ferencvárosból. 12 évesen a BVSC-ben kezdte a labdarúgást. Tehetségére hamar felfigyeltek és 1974-ben leigazolta az Újpesti Dózsa. Itt háromszoros magyar bajnok és kupagyőztes lett. Az 1983-84-es Kupagyőztesek Európa-kupája szezonben a negyeddöntőig jutottak, hol a későbbi győztes skót Aberdeen-nel szemben maradtak alul. 1985-86-ban egy idényt a francia Montpellier csapatában játszott. 1987 és 1989 között kanadai teremlabdarúgó-csapatokban játszott (Toronto, North York Rockets). Itthon pedig a Volán és MTK-VM-ben játszott, de sokszor volt sérült is. 1976 és 1984 között 45 alkalommal szerepelt a válogatottban és 12 gólt szerzett. Részt vett az argentínai és spanyolországi világbajnokságon. Sikerei, díjai • Magyar bajnokság o bajnok: 1974-75, 1977-78, 1978-79 o 2.: 1976-77, 1979-80 o 3.: 1975-76 • Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) o győztes: 1975, 1982, 1983 • Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) o negyeddöntős: 1983-84

Törőcsik András a Képes Sport címlapján, a sorsdöntő Magyarország-Norvégia világbajnoki selejtező mérkőzésen 1981

Akkoriban, mi idétlen kamaszok vagy űrhajósok vagy Törőcsikek, Nyilasik és Várady Bélák akartunk lenni. Egyszerűen nem volt más alternatíva, az mégsem lehetett vonzó, hogy az ember fia kitüntetett esztergályos, elismert bádogozó vagy sztahanovista, kazánfűtő legyen. Sokszor csodálom azokat az ifjú emberkéket, akik a kilencvenes évektől kezdve járnak meccsekre, és akik úgy mesélnek egy ’92-es vagy ’94-es Újpest-Fradit, mintha az egyenesen a világbajnoki döntő lett volna. De nem akarok itt valamiféle különleges színben feltűnni azzal, hogy koromnál fogva láttam, legalább százszor láttam Törőcsik Andrást futballozni. Ôrzöm és cipelem magamban a különböző emlékképeket Törőről. Látom, ahogy egy korabeli fotón, a hálóban áll, kezében a labda, irdatlanul hosszú haja van, szőke, göndör fürtök lógnak a vállán, és még igazi tejfelesszájú gyerkőc. De már a Dózsa lila-fehér dressze van rajta. Jó lenne mindig így emlékezni rá, azzal az angyali mosollyal az arcán, hiszen nemcsak azért akartunk mi Törőcsikek lenni, mert ő úgy, de úgy cselezett, mint talán senki a világon, legalább annyira vonzónak tűnt, hogy Törő jóképű, annyi nője lehet, amennyit csak akar, és ha kedve éppen úgy szottyan, királyfiként élhet.
Vajon most hol van, mit csinál, miből él?

Törőcsik 1979 március

„Nekem nyolc”

Mondom, Törôcsik András nem szerette az újságírókat, ritkán adott interjút és ha rajta múlt volna, soha nem jelent volna meg egyetlen beszélgetés sem vele. Na, de kénytelen volt megszólalni, és olyankor mindig figyelemre méltó dolgokat mondott. Amikor azt kérdezték tôle csúcsidôszakában, hogy milyen meccseket szeret, azt felelte: „A népstadionbeli kettôs rangadókat. Azok mindig fantasztikusak voltak. Például a Fradi elleni nyolc–három. Én akkor lettem igazi standard játékos. Az a meccs a Fazékról szólt. Az elsô félidô végén még szoros volt, négy–három ide, de aztán a másodikban nekünk minden sikerült. Alig vártam, hogy utána este találkozzam a fradistákkal, fôleg Ebedlivel. Hónapokig bármit kérdeztek, csak azt válaszoltam: nekem nyolc. Késôbb aztán ôk is nyertek hét–egyre ellenünk, de én azon a meccsen nem játszottam, úgyhogy csak azt mondtam, az egy szedett-vedett társaság volt, ha játszom, egész más az eredmény. Egyébként is, nekem nyolc…”
Ezek persze afféle költői kérdések, mint ahogy már régóta nem tudni, mi van Törőcsik Andrással. Olykor feltűnik a Megyeri úti pályán, néha látni őt valamelyik meccsen, már napvilágra került, hogy a fia, Attila előbb-utóbb center lehet Újpesten - de hogy valójában mi van Törővel most, a XXI. században, az rejtély. Persze ő mindig ilyen volt. Nem szerette az újságírókat, és akkor még finoman fogalmaztam. Egyetlen tollforgatóval állt szorosabb kapcsolatban, szegény, zseniális Szabó Ferivel; ő is már milyen régen meghalt. De ha hiszik, ha nem, Törő még őt is megsértette egyszer egy kettős rangadó után, a Népstadion toronyépületében "szólt be neki" dühödten, tán még fültövön is vágta volna, amiért egy cikkben kritizálni merészelte, hogy aztán másnap telefonon kérjen tőle elnézést.

Majdnem megütötte a bírót

Törőcsik mindig is egyenes ember volt. Lehetett akármekkora sztár - soha nem vált igazi sztárrá. Nélkülözte az idegesítő allűröket, a fennhéjázó mondatokat, a nagyvilági vircsaftot, egyszerű maradt akkor is, amikor a csúcson volt, és sajnos ma is túlontúl egyszerűen éli az életét.
Sokan mondanának kapásból valamilyen emléket Törőről. Lenne, aki azt a 8-3-at emlegetné, olyan is akadna, aki egy magyar-jugoszláv barátságos meccsen elért góljáról beszélne, mert az tényleg hihetetlen volt. Lapos, erős beadás jobbról, ő a levegőben okszival átveszi a lasztit, aztán mielőtt földet érne, zutty, bevágja a hálóba. Vagy ott volt az a Köln elleni kupameccs, amikor szegény német védőből, Steinerből csinált udvari bolondot a Megyeri úti pályán. A kölni védő szinte négykézláb járta körbe a mi Törőnket, és a végén üvöltött a dühtől, hogy a szőke magyar újra meg újra átlépi a rárontó hátvédet.(A már említett Szabó Feri ekkor írta a meccsről: "Kölniekkel játszó lila tünemény") És persze ott van az argentínai vb, a házigazdák elleni nyitómeccs, amelyet mi, magyarok mindig úgy emlegettünk, mint a sors igazságtalanságát. Arról a 2-1-re elvesztett meccsről így beszélt később Törő: "Én is azt éreztem, hogy jók lehetünk a döntetlenre, sőt, akár nyerhetünk is, de nagyon csalt a portugál bíró. Kegyetlenül csalt! Nem bírtam elviselni, rúgtak, csíptek, haraptak, de nem ez váltotta ki a dühömet, hanem a bíró. Mosolygott, amikor ellenünk ítélt, és javarészt csak ellenünk fújt. Amiért engem kiállított, az csak egy sima fault volt, előtte olyat az argentinok közül szinte mindegyik bemutatott, nem is gondoltam arra, hogy kiállít. Amikor mégis kiküldött, akkor neki akartam menni. Ha az argentin Kempes nem fog meg, akkor biztos betakarom a bírót."




Lánykérés papírcetlin

Törő bálvány volt, s ezen még az sem változtatott, hogy sok minden kiderült róla később. Például az állandó éjszakázás, a bulik, a tivornyák, a balhék, az újabb és újabb ügyek. Törőcsiket sodorta magával az ár, és ő nem tudta azt mondani, hogy nem. Szoros barátság fűzte és fűzi Ebedli Zoltánhoz, de a fradista mégis többször tudott megálljt parancsolni magának. "Akkor még nem dohányoztam rendszeresen, csak időnként szívtam egy-két cigit. A meccsek előtt pár nappal mindig leálltam, akkor nem volt elhajlás. Nem is volt baj, csupán azt éreztem, hogy öregszem. Egy-két átmulatott éjszaka után másnap roppant nehezen tudtam mozogni, de ez sem érdekelt. Volt pénzem mindenre, ruhára, ételre-italra, cél nélkül, csak úgy éldegéltem… Már akkor dühöngtem, amikor a Váci úton a pálya felé befordultam."
Hányszor próbáltak hatni rá, hányszor adtak neki új és még újabb lehetőségeket. Elintéztek neki ezt-azt, ittas vezetést, karambolt, kilengéseket, de Törő mégsem találta meg az utat - a számára kirendelt utat. Nem lett igazi világklasszis, pedig világklasszis volt. Mi magyarok ezt pontosan tudtuk. Jellemző a pályafutására, hogy amikor meghívták a világválogatottba, épp előtte karambolozott, így az a lehetőség is elúszott a számára. Újpest után játszott a francia Montpellier csapatában, itthon még felhúzta magára a Volán, majd az MTK kék-fehér dresszét (nem győzte hangsúlyozni, hogy az általa nagyon tisztelt Verebes József miatt ment oda). Aztán eltűnt, de úgy, hogy ma is keveset tudni róla. Attila fia lassan a helyére léphet, pedig talán ő sem tudja, hogy az apja annak idején milyen cetlit írt az édesanyjának: "Én, Törőcsik András kissé illuminált állapotban megígérem Lengyel Teréznek, hogy elveszem feleségül."
Hát ilyen volt Törőcsik András.
Nekünk, szurkolóknak zseni, példakép (igenis példakép a balhéival együtt is…), és egy olyan emlék, amely erőt adhat akár az öregedés ellen is. Mert elég csak felidézni egy-két trükköt Törőtől, és az ember úgy érzi, mintha újra ott ülne a Népstadionban a '70-es években, bambit kortyolgatva…

Törőcsik András 1979-80

ötvenötéves, és nem gazdag ember.
Nem úgy él, ahogy tehetsége alapján élhetne, nincs villája a Rózsadombon, de még csak saját lakása sincs a békásmegyeri lakótelepen. Nincsenek sikeres üzleti vállalkozásai, nem elegáns Mercedesből pattan ki, és nem cserélgeti a márkás öltönyöket sem. Nehéz, nagyon is nehéz róla írni, még akkor is, ha az ember rajongásig szereti, s úgy ül vele szemben egy asztalnál, hogy szinte látja, ahogy egy jugoszlávok elleni válogatott meccsen az ellenfél tizenhatosán belül felpörgeti a labdát szegény Török Péter beadása után, aztán mielőtt az földet érne, ráfordul, és bebombázza a hálóba.
Táncolj, Törő!

A pénz nem érdekli, palotára nem vágyik

- Mióta hord szemüveget?
- Ó nem nagy ügy, csak olvasáshoz veszem fel, egyébként nézze meg, nem viselem. Három éve javasolta az orvos, de nem kellett különösebben rábeszélnie, egyre rosszabbul láttam az apró betűket. Így ha olvasni támad kedvem, vagy épp kártyázok a haverokkal, akkor az orromra biggyesztem. Nem fontos, ne is erről beszéljünk.
- Akkor beszéljünk arról, hogyan él?
- Dehogy beszéljünk arról! Kit érdekel az én életem?
- Mindenkit. Azokat a középkorúakat is, akik egész nap a lélek- és agyromboló veszekedős műsorokat bámulják a tévében, még ők is emlékeznek Törőcsik Andrásra, és mesélik a gyerekeiknek: a Törő mindenkit kicselezett a pályán.
- Rég volt. Nem is emlékszem sok mindenre.
- Nem beszél le ilyen könnyen az interjúról, úgyhogy még egyszer megpróbálom: hogyan él, mivel foglalkozik?
- Nincs semmi izgalmas az életemben. Néhány hónapja nincs konkrét munkám, de előbb-utóbb majd megint lesz. Korábban két újságba is írtam, azt igazán élveztem. Egy napilap és egy hetilap közölte rendszeresen azt, amit a futballról gondoltam, kár, hogy megszűnt mindkét rovatom.
- Van bármilyen remény arra, hogy előbb-utóbb foglalkoztatják majd valahol? Azt tudom, hogy rengeteg barátja van, s hogy ők vigyáznak önre, segítik, ahogy csak tudják, de állást, olyan állást, amelyhez igazán kedve lenne, nem könnyű találni.
- Ne féltsen engem, eddig is megéltem, eztán sem lesz másként.
- Egyáltalán van lakása?
- Nincs. A nyolcvanhat éves édesanyámmal élek. Látja, visszajutottam oda, ahonnan elindultam, a zuglói lakásba. Ott nevelkedtem, ott töltöttem csodálatos gyerekkoromat. Anyám szerencsére jól van, korához képest remekül tartja magát, és így legalább én is segíthetem őt bármiben. Négy éve költöztem haza.
- Lehetne úszómedencés villája, élhetne mondjuk, Milánóban, Barcelonában vagy bárhol a világban. Szórhatná a pénzt két kézzel, megvehetne bármit és bárkit, mégpedig azzal, ami istenáldotta tehetségével megkeresett.
- Sohasem érdekelt a pénz. Azt hiszi, vágyom egy palotára? Akik ismernek, tudják, hogy eszembe sem jutna ilyesmi, sohasem voltam nagyravágyó, a gazdagságot és a milliókat kergető ember. Mindig a mának éltem. Úgyhogy azzal sincs semmi baj, hogy a nyolcvanhat éves anyámmal élek.

A fiára nagyon büszke, és szurkol a sikeréért
„Ügyes a gyerek” – mondja Törôcsik András, aki csak fia, Attila meccseire jár ki
- Tudom, hogy őszintén mondja mindezt, de ha szerencsésebb, ha az élete másként alakul, akkor most nem itt és nem így beszélgetnénk, és nem arról faggatnám, hogy mi lesz önnel holnap, holnapután. Tudja, hogy hol rontotta el?
- Mit? Az életemet? Miért gondolja úgy, hogy elrontottam?
- Igaza van, az a fontos, hogy ön mit érez belül, hogy miként éli meg a hétköznapokat, hogy megtalálja-e a lelki békéjét, szívesen kel fel reggelente. Csak abból indulok ki, hogy az ön kortársai közül jó néhányan irigylésre méltó körülmények között élnek. Meggyőződésem, Törőcsik András többet, sokkal többet ért, mint sok másik sztár, és többet is érdemelne…
- Nem bántam meg semmit. Az Isten akarta, hogy így alakuljon minden. Semmi sem történik véletlenül, nekem ilyen utat kellett végigjárnom. Aligha kerülhettem volna ki a csapdákat, azt az emlékezetes autóbalesetet, amikor egy Fiat Topolinóval Zalaegerszegről hazafelé a fának csapódtam. Amikor Franciaországból hazatérve az MTK játékosaként egy bizonyos Udvardi Endre, a Tatabánya labdarúgója ripityára törte a lábam, vagy amikor éppenséggel tönkrement a házasságom.
- Elvált?
- Nem. De… Tizenhárom éve nem élünk együtt az asszonnyal. Rendes nő, a fiamnak gondját viseli, gyakran beszélgetünk, valahogy úgy alakult, hogy nem váltunk el. Ám régóta van egy másik nő az életemben, lassan szobrot érdemelne, hogy így kitart mellettem.
- Van egy csodálatos csapat Budaörsön, ahol együtt játszik Törőcsik, Nyilasi és Ebedli. Milyen játékos a fia?
- Ügyes. Csak a Törőcsik névvel azt várnák tőle, hogy kicselezzen mindenkit, és ugyanolyan legyen, mint az apja. Túl vékony gyerek, az a baj, hogy könnyen elnyomják. De szívós srác, és látom rajta, hogy nagyon szereti a futballt. Az ő mecscsein mindig ott vagyok. Figyelem, ahogy Ebedli Zoli meg Nyilasi Tibi gyerekeivel küzd. Büszke vagyok rá nagyon.

- Csak a Budaörs meccseire jár?
- A Fradi-Dózsákat mindig megnézem, de a többi nem érdekel.
- Ha annak idején kint maradt volna Franciaországban, lehet, hogy a fia, mondjuk, a Montpellier csapatában játszana, ahogy annak idején az apja is…
- Akkor ment tönkre a házasságom. A fiam egyéves volt, én pedig padlóra kerültem, nem tudtam a futballra koncentrálni, egy év után haza is jöttem. Az nagy lehetőség volt. Kihagytam.
- Vasárnap ötvenéves, és most feltehetném azt a banális kérdést: mit csinálna másként? De… Úgyis tudom, mit válaszolna.
- Tudja?! Na várjon, azért erre válaszolnék. Például nem adnék kölcsön pénzt egy bizonyos embernek. Ki tudta előre, hogy átver? Volt egy lakásom, amelyet még az Újpesttől kaptam annak idején, imádtam Pasaréten élni, de egyszer eljött a pillanat, amikor kénytelen voltam eladni a kéglit. Jó pénzt kaptam érte, és akkor az egyik cimbora azt mondta: Törő, kellene kétmillió forint, mert sz…-ban vagyok. Persze hogy adtam neki. Sohasem kaptam vissza. Pedig lefoglalóztam egy másik lakást a Mechwart-ligetben, de amikor fizetnem kellett, ez az úgynevezett barát eltűnt. Eltűnt a pénzemmel. Azóta nincs saját lakásom.

- Az imént Istent emlegette. Ezek szerint hívő ember?
- Sokszor éreztem azt, hogy nekem küldetésem van.
- Vasárnap például a küldetése szerint ismét futballoznia kell kedvenc pályáján.
- Megpróbálok játszani, de nagyon fáj a csípőm, menni is alig bírok. No, de nincs mese, ennyivel tartozom a szurkolóknak, és persze azoknak a barátaimnak, akik ezt a gálát megszervezték és kitalálták. Nem az Újpest ötlete volt… De… Hagyjuk is ezt. Tudja, az a furcsa, hogy engem a mai napig szeretnek. Ezt most érzem csak igazán, ötvenévesen. Látja, most mondtam ki először, hogy… ötvenesztendős vagyok.

Törő gyerekként Fradi-szurkoló volt, az egykori újpesti kedvenc mai eszével nem maradna itthon, lelépne valahová külföldre

Azt mondják ő volt Magyarországon az utolsó futballzseni. Mindenesetre sokat elárul, hogy Törőcsik András cseleiért még a Fradi szurkolók is hajlandóak voltak elzarándokolni a Megyeri útra. A negyvenötszörös válogatott csatár a BVSC-ben nevelkedett, aztán az Újpesti Dózsában lett sztár, játszott Franciaországban, hazatérve pedig a Volán és az MTK játékosa is volt. Ma eljár az öregfiúk közé, ám legfeljebb csak a kezdőrúgást tudja elvégezni, mert csípőoperáció előtt áll.

- Igaz, hogy gyerekkorában nagy Fradi-szurkoló volt?

- Mit tagadjam, így volt. Édesapám, aki szintén nagy fradista volt, kisgyerekként kivitt még a régi, fatribünös Üllői úti pályára, és rögtön megfogott a nagy tömeg látványa. Az iskolából rohantam haza megírni a leckét, mert aztán mehettem focizni, és mindig én voltam a kis Albert Flóri.
- A BVSC-ben nevelkedett, ám onnan nem az Üllői útra, hanem a gyűlölt ellenfél, Az Újpesti Dózsához igazolt. Miért?
- Azért, mert közbejött a katonai behívó. Szívem szerint valóban a Fradihoz mentem volna, ám így utólag cseppet sem bánom, hogy végül Újpesten kötöttem ki. Amikor először beléptem a Megyeri úti öltözőbe, nem is tudtam, hogy csókolommal, vagy hogyan köszönjek a nagy legendáknak. Ma is megtiszteltetés számomra, hogy Bene Feri, Dunai Anti, Fazekas Laci, Zámbó Sanyi és a többiek, hogy ki ne felejtsek valakit, már az első nap úgy fogadtak, mintha mindig közéjük tartoztam volna.
(...)
- Volt egy legendás Dózsa-Fradi rangadó 8:3-as újpesti győzelemmel. Igaz a szóbeszéd, hogy a meccs előtt a fradisták megpróbálták leitatni önt, hogy ne tudjon játszani.
- Nem, nem igaz. Legenda. De sohasem fogom feledni azt a meccset, Fazekas öt gólt rúgott, Fekete Laci kettőt, én pedig a hetediket rámoltam be Hajdú kapujába. Az viszont igaz, hogy 6:3as vezetésünknél, jó barátom, a fradista Ebedli Zoli szólt  apályán, hogy ne szórakozzunk már, hagyjuk abba a gólfesztivált. Széttártam a kezem, és mondtam neki, én nem tehetek semmiről, szóljon a Fazekasnak.
(...)
- Az egész világ felfigyelt magára, maghívást kapott az olasz Enzo Bearzot világválogatottjába. De megint közbeszólt az élet, jött az autóbalesete. Hogy is volt?
- Igen, ha valami hiányzik az életemből, akkor az a világválogatott szereplés, amelyre a balesetem miatt nem tudtam elutazni. Zalacsényénél egy Fiat 500-sal az árokba csúsztunk, és nem hogy világválogatott nem lehettem, három hónapig mankóztam. De felépülvén, még volt néhány jó meccsem az Újpestben, sőt 1982-ben ismét ott voltunk a világbajnokságon.
-Az után kapta élete első és utolsó profi szerződését, a Montpellierbe. Hogy emlékszik a francia napokra?
- Az az év többek között azért is emlékezetes, mert akkor született a fiam, Attila. A vasasos Kiss Lacival együtt szerződtem a francia másodosztályú csapathoz, ahol Zombori Sándor volt a másodedző. Egy év után visszatértem az Újpestbe, de jeleztem, hogy szeretnék átmenni Verebes Józsefhez az MTK-hoz. Nem engedtek el. Aztán játszottam a Volánban, Verebes pedig rendszeresen ott volt a meccseinken, s biztosított vár, számít rám az MTK-ban.
- Emlékszem, több mint tízezer néző járt akkoriban az MTK meccseire csak azért, hogy önt lássa.
- Ha tényleg miattam is sokan váltottak jegyet, annak így utólag is nagyon örülök. Annak már kevésbé, hogy Tatabányán Udvardi, aki egyébként nem volt durva védő, eltörte a lábamat. Ahogy ott a földön ültem, rögtön éreztem a bajt és azt is, hogy vége.
(...)
- Jár még meccsre, vagy csak tévén nézi a focit?
- Isten ments, hogy bárkit is megbántsak, vagy könyöradományért folyamodjak, tizenegy évet játszottam Újpesten és bár a szurkolók ugyan úgy szeretnek, tisztelnek, mint korábban talán a vezetőktől kaphattam volna egy olyan gesztust, hogy küldenek nekem egy pályabelépőt. Persze, tévén nézem a magyar bajnokikat.
- És mit lát?
-Küzdelmet és kevés felszabadult focit. Elszomorít a kevés néző, és örülök annak, hogy mi annak idején még több mint hetvenezer néző előtt játszottuk a kettős rangadókat.
(...)
- Ha a mai eszével és tapasztalatával dönthetne a sorsáról, mit csinálna másként?
- Nagyon sok mindent ugyanígy csinálnék, de talán, ha nagyon mélyen belegondolok, akkor, amikor a legjobban ment, és én is elégedett voltam a játékommal, lehet, hogy ma lelépnék külföldre.

Javult Törőcsik állapota

A 45-szörös válogatott labdarúgón koponyaűri vérzés miatt életmentő műtétet kellett végre hajtani. „A koponyaűri traumás eredetű vérzést eltávolítottuk. A beteg a műtétet jól tűrte, stabil, megnyugtató általános állapotban kórházunk intenzív terápiás osztályán ébredt" – közölte a sikeres operáció után dr. Bazsó Péter orvosi gazgató közleményében. Szombaton már jobban volt Törőcsik, így az intenzív osztályról is kiengedték. A nagy rivális Ferencváros legendás futballistája, az 1981-ben ezüstcipős Nyilasi Tibor (55) mindennap meglátogatja betegágyánál. Az újpesti focilegendának sok pihenésre van szüksége „Szerencsére már sokkal jobban van Törő. Amikor legutóbb bent voltam nála a kórházban, mélyen aludt, nem ébresztettem fel. Remek hír, hogy kiengedték az intenzív osztályról, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal jobban van már a barátom az előző napokhoz képest – reménykedett Nyilasi Tibor. – Nagyon nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnik. Egyelőre sokat alszik, két-három nap még biztosan kell neki, hogy erőre kapjon, de bízom benne, túl van a nehezén." Az is biztató, hogy információink szerint az újpesti szurkolók örökös kedvence már kommunikált is az őt ápoló nővérekkel. A műtétje után néhány órával inni kért. Remélhetőleg a következő napokban tovább javul az állapota, s idővel a kórházat is elhagyhatja.

"Meg sem próbálom felmenteni magam" - meglátogattuk Törőcsik Andrást

Budakeszin, egy rehabilitációs intézetben lábadozik Törőcsik András, akit augusztus 26-án szállítottak kórházba súlyos állapotban. A legendás csatár a körülményekhez képest jól van, de egyelőre fogalma sincs, mi lesz vele, ha néhány hét múlva kiengedik a kórházból. A balesete előtt haknikból tartotta fent magát, a csípőműtétje után azonban legfeljebb a kezdőrúgást tudja elvégezni.

"Most még gyógytornán van, pár perc múlva megérkezik" - mondja a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központjának portása Törőcsik Andrásról. A kérdésre, hogy milyen állapotban van, a portás hosszan végigmér, majd azt mondja: "Tudja, 1968 óta vagyok Dózsa-drukker, nekem Törő volt a mindenem. Igazából nem néz ki rosszul, persze elég sovány, törődött az arca, meg mankóval közlekedik, de teljesen észnél van. Hamarosan maga is meglátja".
"Szeretjük Andrist, aranyos fiú, de túl sokat nem beszélgetünk. Tudja, olyan bezárkózó, magának való típus" - mondja a hetedik emeleten a főnővér és két kolléganője. Közben feltűnik a folyosón a negyvenötszörös válogatott center. Mindkét hóna alatt mankó, a bal lábát furcsán tartja, kicsit borostás, de tényleg nem néz ki rosszul. Tavasszal a FourFourTwo magazin nyitóbuliján, sokkal rosszabb bőrben volt, alig tudott felbicegni a dobogóra, hogy átvegye a névre szóló mezt, amellyel a magyar futballtörténelem ötven legjobb játékosát ajándékozták meg.

"Eleinte nagyon hiányzott a pia"

Igazából az sem derült ki egyértelműen, hogy mi történt Törőcsikkel augusztus 26-án, először stroke-ról lehetett hallani, majd pedig arról, hogy elesett és beütötte a fejét, miután már egy hete rosszul érezte magát.  "Ugyan" - legyint Törőcsik. "Nem volt itt semmiféle stroke, egy, a haverokkal töltött görbe este fejeződött be úgy, hogy elestem, alaposan bevertem a fejem, és azóta kórházban vagyok. Az első napok teljesen kiestek, jó időbe telt, mire teljesen kitisztult a fejem. Kezdetben az Uzsokiban tartottak, aztán átvittek a Honvéd Kórházba, itt, Budakeszin hétfő óta vagyok."
A fejével ránézésre már semmi baj nincsen, a mankó és a gyógytorna másféle gondokra utal. "Már régóta baj volt a bal csípőmmel, elkopott az ízület, még az Uzsokiban történt, a traumatológián, hogy beépítettek egy csípőprotézist. Tipikus futballistabetegség, a Szokinak (Szokolai László), a Bárónak (Bálint László), a Dunai Antinak, a Mucha Józsinak, a Turtóczkinak is megoperálták a csípőjét. Most folyik a rehabilitáció, a bal karomat is gyógytornáztatni kell, nem könnyű. Nagyon unatkozom itt, délig még úgy-ahogy eltelik az idő, de a délutánok, az esték nagyon hosszúak" - mondja.

Az újpestiek egykori legendás játékosa két hónapja van kórházban. "Eleinte nagyon hiányzott a pia, de most már eszembe sem jut. Tudod, gyakran eltöprengek azon, hogy miért jutottam ide, ki, vagy inkább mi a felelős azért, hogy most itt ápolnak Budakeszin. Persze, a körülmények is, talán ha fiatalon, erőm teljében kiszerződhettem volna egy nagy nyugati klubhoz, akkor minden másképp alakul. De ötvenöt éves koromra rájöttem, hogy az ember önmaga felelős a sorsa alakulásáért. Így aztán meg sem próbálom felmenteni magam."

"Én is így csináltam volna"

"Láttam a meccset! - mondja, a helsinkiben rendezett, nagy csatában megnyert finn-magyarról. "Kisteleki Anti [az egykori MLSZ-elnök Kisteleki István bátyja] elvitt a római-parti házába, ott láttam a San Marino és a Finnország elleni Eb-selejtezőket. Örülök az eredményeknek, most legalább tavaszra is maradt izgulnivalónk. De nem akarok hiú reményeket táplálni magamban. Annyiszor csalódtam már az elmúlt huszonöt évben. Van egy-két ügyes srác ebben a magyar válogatottban, nekem legjobban Rudolf Gergely játéka tetszik. Ahogy elhúzta talppal a labdát a San Marinó-i kapus mellett, az nagyon tetszett. Én is így csináltam volna."
Azt egyelőre ő maga sem tudja, hogy mi lesz, ha majd kikerül a kórházból. "Az Uzsoki utcában lakom, az édesanyámnál, amikor éppen nem vagyok kórházban" - mondja. "Jövedelmem nincs, haknikból tartom fenn magam úgy, ahogy, nyugdíjra egyelőre nem számíthatok. Itt egy öregfiúk-meccs, ott egy öregfiúk-meccs, játszani már nem tudok a csípőprotézisem miatt, legfeljebb a kezdőrúgást tudom elvégezni. Fogalmam sincs, hogyan lesz majd, ha néhány hét múlva kiengednek. Azért az jól esik, hogy az imént is felhívott Kovács Zoli, az Újpest sportigazgatója, meghívott a pénteki Újpest-Haladás meccsre. Kezdetben a Nyíl (Nyilasi Tibor) sokat bejárt látogatni, a Döme (Détári Lajos) is fel-felkeres, Attila fiam nála játszik a Vecsés NB II-es csapatában. Attila már huszonöt éves, az ő esetében sem szerencsés, ha az apjához hasonlítják, ugyanaz van vele, mint a Nyíl fiával."

Törőcsik hóna alá veszi a mankót, és odasétálunk a lifthez. Idősebb úr köszön az egykori zseniális csatárra. "Mi újság, Pista bácsi?" - kérdezi Törőcsik. Pista bácsi, aki a Hotel Stadion valamikori séfjeként Törőcsikre is sokat főzött annak idején, csak legyint: "Érszűkületem van, hamarosan le kell vágni a lábamat. Azt mondják, sokat kell innom, az jót tesz."
"Ha ez így van, akkor nekem soha nem lesz érszűkületem" - mondja Törőcsik mosolyogva.

Kisteleki menedzseli Törőcsiket - csak komoly munka jöhet szóba Újpesten

Törőcsik András a szakmai stáb tagjaként tér vissza Újpestre - a hírre vélhetően rengetegen felkapnák a fejüket idehaza, és a jelek szerint nem is hiányzik sok ahhoz, hogy mindez bekövetkezhessen. Törőnek régi barátja, Kisteleki Antal nyújtott segítő kezet, ő igyekszik segédkezni az egykori lila kedvenc visszatérésében is - a pepsifoci.hu is őt faggatta az ügyről. Az előző MLSZ-elnök, Kisteleki István testvére elmondta, a leginkább magán az ikonon múlhat a "comeback", hiszen ő maga is tisztában van azzal, hogy csak egy száz százalékos Törőcsik nyújthat valódi segítséget a liláknak. Mondvacsinált szerepet márpedig az ex-klasszis sem szeretne.

- A közelmúltban komolyan felvetődött, az Újpest legendája, Törőcsik András aktív szerepet vállaljon a Megyeri úti klubnál, a szakmai stáb egyik tagjaként segítené a lilákat. Az utóbbi hetekben, ha valami történt az egykori válogatott klasszissal, abban valamilyen formában "benne volt a keze" Kisteleki Antalnak, aki amolyan mentorként segíti Törőcsiket a visszatérésében.

– Nem csak én, rengetegen segítenek neki, sokan szeretik őt. Mi már 35 éve ismerjük egymást, így nekem természetes volt, hogy a bajban mellette legyek. Nem tagadom, régen az is előfordult, hogy együtt jártuk az éjszakát, talán ezért is fogadta el tőlem a baráti kezet. De mondom, nem csak én, hanem például Nyilasi Tibor, Esterházy Márton, és még tényleg sok mindenki törődik vele – mondta a korábbi MLSZ-elnök testvére, Kisteleki Antal a pepsifoci.hu megkeresésére, majd barátja egészségi állapotával kapcsolatosan elárulta, a két mankóra már egyáltalán nincsen szüksége, és némi gyógytornát követően januárra teljes lehet a gyógyulás.

Korábban Kovács Zoltán, az Újpest sportigazgatója több olyan területet is említett, ahol hasznosítani tudnák Törőcsik tapasztalatát, tudását – így például a játékosok kiválasztásában vagy a csatárok felkészítésében. A jelek szerint tehát nem csak "reprezentatív" szerepet szánnak a vezetők az ikonnak.

– Pontos feladatkört még nem tudunk mondani, jelenleg még megbeszélés alatt van az ügy – szögezte le Kisteleki István testvére. – Részben van egy szándék az ő irányából, és van részben egy fogadókészség az Újpestnél, tehát komolyan foglalkoznak a gondolattal, hogy nekik sem lenne rossz mindez. Ha azt mondanám, hogy ezer százalékig biztos, hogy így lesz, akkor hazudnék, de jó úton járunk afelé, hogy ez egy komoly dolog legyen, és ne pedig egy ilyen karitatív jellegű segítség. Azt hiszem, ki lehetne aknázni az ő tapasztalatát például a támadójáték területén, amihez azért csak konyít egy "keveset". Ha Mészöly Géza, illetve a szakmai stáb mondjuk csak annyira tart igényt, hogy a csatárokkal külön foglalkozzon, ez szerintem András elképzelésével is egybeesne, és ezt szívesen is csinálná.

Igazából nincsen semmi különös abban, ha egy legenda pályafutása vége után is kedvenc klubja alkalmazásában marad, számtalan példát látunk erre akár idehaza, akár külföldön. Törőcsik esete ugyanakkor nem nevezhető hétköznapinak, hosszú évekig ugyanis maximum csak nézőként, esetleg szakértőként volt jelen a sportágban. Nyilvánvalóan ahhoz, hogy ebben változás álljon be, Törőre is szükség lesz – nem is kis mértékben. Mindezt Kisteleki is kiemelte.

– Ez elsősorban Andrástól függ, vagyis hogy mentálisan milyen állapotba kerül, hogy lesz-e neki ezt kedve tényleg csinálni. Mert, azt hiszem, ő is tudja, hogy ezt csak akkor érdemes csinálni, ha egy száz százalékos ember száz százalékosan koncentrál egy ilyen munkára. Én éppen azért bízom benne, mert tudom, hogy honnan jutott el addig, hogy már ő is komolyan gondolkodjon egy ilyen feladatban, és hogy ő maga kérje a segítséget. Persze ehhez ismerni kell őt, az ő egyéniségét. Törőcsik András soha nem értett ahhoz, hogy a megfelelő módon előtérbe tolja magát, ő az a típus, aki akkor szól, ha hozzászólnak. Ha történetesen aktívabb, vagy olyan magamutogató lenne, mint Maradona, már régen megjárta volna a válogatott kispadot is. Ebben szeretnék neki segíteni, a "menedzselést" rám bízhatja, barátként ezt kötelességemnek is érzem, de a futballhoz értelemszerűen nincs szüksége "gyámra", azt csinálja csak ő, hiszen ez az, amihez igazán ért – nyilatkozta honlapunknak Kisteleki Antal, aki egyébként szintén nem "csak" Törőcsik-mentorként van jelen a magyar fociban.

Nem sokon múlt a 90-es években, hogy a családban ne István legyen az első MLSZ-elnök. Erről a sztoriról is beszélt Kisteleki Antal a pepsifoci.hu-nak, de természetesen nem hagyta szó nélkül testvére tevékenységét sem.

– Őszintén szólva, a 90-es évekbeli történet inkább volt bohózat, mint komoly lehetőség, de nincs hiányérzetem, hiszen a család csak adott egy MLSZ-elnököt a magyar futballnak, és a testvérem is az én elképzeléseimhez hasonlóan vezette a szövetséget. Azzal együtt vagyok büszke a munkájára, hogy pontosan látom, miben hibázott, ugyanakkor olyan eredményeket ért el – és most csak a két leginkább egyértelmű dolgot, a Telki edzőközpontot, és az MLSZ kasszájának a rendbetételét említem – amelyek elvitathatatlanok – mondta Kisteleki.
2010, december 10

Törőcsik András visszatér Újpestre, az utánpótlásban dolgozik majd

2011. 03. 31.

Visszatér Újpestre Törőcsik András, a klub korábbi, legendás futballistája, aki az egyesület utánpótlásának koordinátoraként dolgozik majd.

Törőcsik András visszatér Újpestre

„Nagy kedvvel látok neki a feladatnak. Talán jöhettem volna előbb is, de amiben tudok, segítek” – nyilatkozta csütörtöki bemutatkozó sajtótájékoztatóján a korábbi válogatott támadó.

„Az ő személye az összes, magyar labdarúgást szerető embernek sokat jelent. A feladatkörön sem kellett sokat gondolkodni, olyat akartunk, amely közel áll a személyiségéhez. A lehető legtöbb időt tölti majd az utánpótlásban, szükségünk van a szemére, a meglátásaira” – mondta Kovács Zoltán sportigazgató.
Az 55 éves „Törő” – aki 45 válogatottbeli fellépésén 12 gólt szerzett – mindennap figyelemmel kíséri majd a fiatalok edzését, mérkőzéseit, valamint a Bozsik-programban résztvevőkre is odafigyel majd.
„Eddig is büszkék lehettünk arra, hogy mennyi játékos került föl hozzánk az utánpótlásból. Remek edzőink vannak, Törő pedig nagyszerűen kiegészítheti ezt a stábot. Nagyon sokat tud a futballról, remélem, azért majd néha én is konzultálhatok vele” – tette hozzá Mészöly Géza, a felnőttcsapat vezetőedzője.
A sajtótájékoztatón szóba került a Ferencváros otthonában rendezendő pénteki bajnoki rangadó, amelyen természetesen győzelmet remélnek a lila-fehérek vezetői.
„Én is abban bízom, hogy folytatódik a Ferencváros elleni jó sorozatunk. Szoros mérkőzésre számítok, amelyen apróságok döntenek majd. Készen vagyunk rá, hogy ismét egy nagyot húzzunk” – mondta Mészöly Géza.
Törőcsik András a 6–0-s sikerrel végződő szeptemberi hazai összecsapást nem láthatta kórházi kezelése miatt, ám most is győzelemre számít: „A Fradi elleni két meccs mindig a bajnokság két legfontosabb összecsapása, ez feldob engem. Mindenképpen szorosabb meccsre számítok, de remélem, nyerünk.”
Csehi István ügyvezető igazgató a pénteki mérkőzés biztonsági előkészületeivel kapcsolatban elmondta: a lila-fehérek 1250 jegyet kaptak, természetesen külön metróval érkeznek majd meg az Albert-stadionba. Az újpestiek kétszer annyi biztonsági emberrel utaznak majd a kilencedik kerületbe, mint egy átlagos bajnoki mérkőzésre.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a múlt heti Szusza Ferenc-emléknapon begyűjtött pénzzel összejött az az összeg, amelyből felállíthatják a legendás játékos szobrát. Az emléknap előtt mintegy 2 millió 900 ezer forintot gyűjtöttek a drukkerek, a lengyel Górnik Zabrze elleni barátságos mérkőzésen pedig nagyjából három és fél millió forint jött össze.

 Törőcsik– Edzéseken kellett figyelnie az utánpótláscsapatok játékosait. Úgy gondoltuk, munkával segítjük őt, hiszen a mai napig imádják a drukkerek – mesélte az akkori sportigazgató, Kovács Zoltán (38), ám úgy tudjuk, Törőcsik a fizetéséért sem járt be.
Tarsoly Csaba (58), a Győri ETO tulajdonosa 500 ezer forintot adott neki, hogy talpra állítsa, amikor legutóbb kórházba kényszerült, míg régi cimborái a piától próbálták védeni, az újpesti kocsmárosokkal szövetkezve elérték, hogy ne szolgálják ki, ám így is számtalan helyre elmehetett.

– Kifőzdéből rendeltem neki ételt, kapott reggelit, ebédet és vacsorát is. Az újpesti kocsmákat magam jártam végig, és megbeszéltem a tulajdonosokkal, hogy senki se szolgálja ki alkohollal – sóhajtott Szokolai László (60), az FTC 1981-es bajnokcsapatának csatára.  – Sajnos úgy érzem, hiába teszünk meg mindent, nem tudunk rajta segíteni...

Vesztébe rohan az újpesti focilegenda!

2012-06-08 02:30:00

 Budapest - Félő, hogy valami nagy baj történik Törőcsik Andrással (57). Tisztán látszik, segítségre van szüksége az Újpest labdarúgó-legendájának! A háromszoros bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes közönségkedvenc, akiért tízezrek lelkesedtek a hetvenes-nyolcvanas években, rettenetesen leromlott állapotban van.

 A napokban megdöbbentette rajongóit, amint hosszú hajjal és torzonborz szakállal jelent meg az újpesti stadionban, hogy elvégezze az Újpest–Ferencváros öregfiúkmeccsen a kezdőrúgást. Sokan féltik őt, és aggódva kérdik, hogy juthatott idáig.

 A keresésére indultunk, délelőtt nem találtuk otthon, de valahol máshol ráakadtunk.
– Szörnyen lezüllött szegény. Olyan ápolatlan, hogy az utóbbi időben már alig ismertünk rá – mesélte az egyik környékbeli. – Sajnos nem bír az alkohollal. Előfordult, hogy a szomszédai támogatták fel elhunyt édesanyja lakásába, mert a cimborái csak a házig kísérték el.

A lépcsőházbeliek szerint Törőcsik teljesen zárkózott. Nővére látogatja, de volt már, hogy ő is sírva távozott a korábbi zseniális, 45-szörös válogatott futballistától. Azt beszélik, már reggel útjára indul, és csak estefelé kerül elő a környékbeli kocsmákból. Ezt több búfelejtőben is megerősítették, visszatérő vendégként beszéltek „Keséről". Egy zuglói söröző teraszán találtunk rá, cigaretta, ital és újságok társaságában, pedig még dél sem volt...

– Jól vagyok, és hogy mit csinálok, az a magánügyem. Különben is, hagyjanak, ez az én életem – jegyezte meg mogorván Törőcsik, majd elmélyült a sportnapilap azon cikkében, mely szeretett klubjával, az Újpesttel foglalkozott.

A lilák és az ördöngösen cselező csatár régi barátai már több alkalommal is próbáltak segíteni rajta. A klubnál még (látszat)állást is kapott.