Újpesti Dózsa - FTC 8:3
BEVEZETÉS
Amikor a sorozat első része még csak születőfélben volt, úgy tűnt, hogy ki lehet tárgyalni a korszakot a magyar válogatott három eddigi utolsó világbajnoki részvételét felölelő szűk nyolc esztendő eseményeinek taglalásával. Ám ahogy az emberek olvasták a részeket és sorra jöttek a kommentek, kiderült, hogy nemcsak igény mutatkozik néhány korábbi esztendő felelevenítésére, hanem szükséges is visszatekinteni egy nyúlfarknyit régebbre, hiszen ez is szükséges annak megértéséhez, mi és miért történt labdarúgásunk utolsó, valóban nagy korszakában.
Ráadásul a főszereplők között bőven van átfedés, hiszen a két, kudarccal végződött világbajnoki selejtező sorozat után, ebben az évben kezdett kialakulni annak a csapatnak a gerince, amely majd' tizenkét esztendő után az argentínai Mundialon végre újra megmutathatja magát a világnak!
Jöjjön hát 1976, amikor öt csapatunk indulhatott a nemzetközi kupákban, amikor tíz meccset játszott és veretlen maradt a válogatott, ja! És majdnem elfelejtettem; amikor nyolc év után újra bajnok lett a Fradi…
Ahhoz, hogy úgy istenigazából megértsük, hol is tartott a magyar labdarúgás 1976-ban, egy rövid gondolat erejéig vissza kell még egy kicsit mennünk az időben. Egészen pontosan 1973. június 13-ig, amikor egy bizonyos Ralf Edström nevű svéd csatár fejesével 3:3-ra végződött a Népstadionban – 80.000 borzalmasan szomorú szurkoló előtt – az a világbajnoki selejtező, amelyen nekünk mindenképpen nyernünk kellett volna a továbbjutáshoz. Így már a második világbajnokság rendezték nélkülünk – az 1970-es mexikói után az 1974-ben Nyugat-Németországban megrendezett világeseményt is semleges szemlélőként nézhették a magyar szurkolók.
Ezt már tényleg nem nézhette tétlenül az MLSZ akkori vezetése. A két vb selejtezős bukás valamint egy „Lötyögés a semmibe” címmel a Népsportban megjelent írás – amely egy élvonalbeli csapat edzéséről volt hivatott tudósítani - nem beszélve Végh Antal „Miért beteg a magyar futball” című alapművének elolvasásáról - kiverte a biztosítékot a még mindig Puskásék, esetleg Alberték dicsőségét visszasíró hazai futballközvéleménynél. A honi futballszövetség tehát lépéskényszerbe került és arra az álláspontra jutott akkoriban, hogy a kudarcok oka elsősorban a magyar labdarúgók edzettségi állapotában keresendő, jelesül a mieinket a válogatott, illetve a nemzetközi kupameccseken főleg erőnlétben múlták felül a riválisok. Ennek a megállapításnak pedig nem kevés igazságtartalma volt. Így aztán az új MLSZ elnök, Kutas István – a magyar futball valóságos diktátoraként – bevezette az úgynevezett követelményrendszert, amelynek fő attrakciója a lóversenypályán évente megrendezett hosszútávfutó verseny volt.
Bár ezzel az egyedülálló kezdeményezéssel sok pengés játékos vált nevetség tárgyává, amikor méterekkel lemaradt atlétikus felépítésű társaik mögött, azért az intézkedésnek – valljuk meg – voltak pozitív hatásai. 1974-től az NB I mérkőzései nagyobb iramúvá, élvezetesebbé váltak, a közönség hamar visszatalált a lelátókra és a követelményrendszert magáévá tevő Dalnoki Jenő irányításával, a Ferencváros rengeteget futó csikócsapata 1975-ben eljutott a Kupagyőztesek Európa Kupája fináléjába, ahol csak a bombaerős Dinamo Kijev együttese parancsolt végül megálljt a zöld fehérek menetelésének.
Persze nem maradhatott ki az átalakításból a válogatott csapat sem, amelynek két vb selejtezős kudarca miatt kezdődött el minden olyan intézkedés, melynek folyományaként tulajdonképpen elkezdődhetett a magyar foci mai napig utolsó nagy korszaka. Először a kissé már öregecskedő, egykori szupersztárok – mint például Bene - lettek kegyvesztettek. Albert ugyebár 1974-ben végleg szögre akasztotta a stoplist, a briliáns technikai képességekkel megáldott, de keveset futó és nem éppen profi életvitelt folytató játékosok – talán még sok olvasónk emlékszik Kocsis Lajosra – szintén kikerültek a nagyválogatott keretéből.
Kocsis Lajos
Baróti, a történelem és a kapusok átkaA tények: 1930 óta sok víz folyt le a Dunán, többek között 18 foci VB-t is rendeztek. Magyarország válogatottja pontosan a felén szerepelt.
A kilenc fellépés 6 kapitány nevéhez kötődik:
Nádas Ödön (34), Dietz Károly (38), Sebes Gusztáv (54),Mészöly Kálmán (82), Mezey György (86) egy-egy VB-re jutottak el a csapattal.
Baróti Lajos négyre.
Első és utolsó világbajnoki fellépése közt 20 év telt el, 117-szer ült a kispadon, ott volt az 50-es, 60-as és 70-es évek nagy versenyein is. Kapitányként 62 győzelem mellett 28 vereséget jegyzett.
Csikóévek (1928-48)Játékosként a Szegedet erősítette, 14 évesen szerződtették - 1928-at írtunk…
Fedezetet játszott, még a válogatók szeme is megakadt rajta, 1939-ben és 41-ben egy-egy alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben.
Aztán jött a háború, a behívó, a front és a hadifogság-1946-ben került haza…
A Győr szerződtette, jól is ment a játék úgy 2 évig, míg egy ostravai barátságos meccsen a kapussal ütközve lábát nem törte.
Így került pár hónapra rá - 34 évesen -az ETO kispadjára.
A klubedző (1948-57)
1948-tól 52-ig edzősködött Győrött, többször voltak a vidék legjobbjai.
Talán tovább is maradhatott volna, ha egy meccs után nem küldi ki az öltözőből a játékosokkal üvöltöző gyári nagyfőnököt. Azonnal felmondtak neki.
Így került Pestre, egy kiscsapatnál tett egyéves kitérő után szerződtette a Vasas. A kor nagycsapatai (Honvéd, MTK) mellett is feltűnést keltett az akkori angyalföldi gárda. Illovszky, Csordás, Szilágyi, Sárosi, Berendi és Bundzsák-nagyon sokszoros válogatottak lehettek volna, ha nem épp az Aranycsapat korát éljük.
Baróti irányításával így is nyertek Magyar Népköztársasági Kupát a Puskás-féle Honvéd ellen, két alkalommal szerezték meg a Közép-Európa Kupát, másodikra 100.000 néző előtt 9-2 verve a bécsi Rapidot.
57-ben lettek bajnokok.
Különös év volt, három szempontból is.
1. 43 évesen mesteredző lett.
2. A Vasas bajnoki vacsoráján Kádár megkérdezte tőle, mit szeretne? „A bátyám, Baróti Dezső irodalomtörténész 56 miatt börtönben ül, szeretnénk gyakrabban látogatni” Baróti Dezső kikerült a börtönből… kutathatott tovább, csak tanítani nem engedték.
3. Pártutasításra szövetségi kapitány lett, bár nem nagyon akarta, megszerette a Vasast.
Az első kapitányság (1957-66)
58-ban Svédország rendezte a VB-t, a magyar csapat a lassan kiöregedő Aranycsapat maradék klasszisaira (Grosics, Bozsik, Hidegkuti és a bajnok Vasasra (Sárosi, Berendi, Bundzsák) épült.
A lelátókon emigráns magyarok tüntettek a csapat ellen.
Idehaza azidőtájt végezték ki Nagy Imrét és társait.
A csapat 4:0-ra verte Mexikót, 1:1-et játszott a walesiekkel és 2:1-re kikapott a házigazda, végül döntőig jutó svédektől.
Az akkori kiírás szerint megismételt meccset kellett játszani a walesiekkel, egy rossz pillanatban Grosics és Sárosi, a balhátvéd nem értett szót és gólt kaptunk.
Baróti beadta a lemondását - nem fogadták el.
59 és 62 között fokozatosan alakult ki az új nagycsapat. Még mindig Grosics védett, a hátvédsorban a villámgyors Mátrai mellett kezdetben az elképesztő futóteljesítményekre képes Sipos Ferenc (a Tüdő), később az „egekbe ugróan fejelő” Mészöly, elöl a sokadvirágzását élő, harcos és szellemes Sándor Csikar, két nagytehetségű fiatal: Göröcs János és Albert Flórián, a nagy bombázó Tichy Lajos és a szorgalmas, precíz balszélső, Fenyvesi dr.
A 62-es chilei VB-re simán kijutott a csapat, a keletnémet és a holland válogatott nem jelentett akadályt a selejtezőkön.
A csoport nem tűnt túl könnyűnek, a bulgár futballt ugyan még nem jegyezték, de Anglia és Argentína, hát…
Szellemes játékkal győztünk az angolok ellen, 6:1-re vertük szegény bulgárokat, kicsit tartalékosan is kibírtuk 0:0-al a hatalmas argentin nyomást.
Ott voltunk a 8 között.
Csehszlovákia ellen estünk ki. Vilem Schroif, a kapusuk kb.olyasmit produkált azon a VB-n, mint Oliver Kahn 2002-ben, kivédte a Puskással felálló spanyolok, a világbajnok brazilok szemét is.
Meg a mienket.
A pálya szinte felborult, annyit támadott és lőtt a magyar csapat - Tichy elképesztő szabadrúgása bentről jött ki, nem adta meg a bíró…
A gólt szokásos módon kaptuk: Grosics lest reklamált a bírónál és késve indult.
Baróti később mindig azt mondta: ez volt a legjobb csapata. És mindig hozzátette: nem volt szerencséje a kapusaival.
64-ben a válogatott sorra győzte le a walesi, keletnémet és francia csapatokat - így kerültünk az akkori EB négyes döntőjébe.
Akkor már Szentmihályi védett, elöl Bene villogott Alberték mellett, az MTK-s Nagy István és a Fradiban még a hetvenes években is játszó Rákosi Gyula rakkolt.
A spanyol válogatott ellen Madridban (!) jó eséllyel lépett pályára a döntőbe jutásért a csapat. Ezúttal nem a mi kapusunkon múlt az egygólos vereség: Bene haláláig emlegette, hogy 3-szor vezethette a labdát szemtől-szembe a spanyol kapura. Nem jött be.
A bronzmeccsre Baróti fiatalokat dobott be: Farkas Jánost, Varga Zoltánt, Novákot és Ihászt-megverték a dánokat.
Az EB-bronz kudarcnak számított itthon… Akkor.
66-ban az angliai VB gyilkos csoportot hozott. Bulgár barátaink mellé a világbajnok brazilokat és a BEK-győztes Benficára épülő, Eusebio irányította portugálokat.
Utóbbiak ellen Szentmihályi fogott ki rossz napot, a csapat szép játéka nem tudta ellensúlyozni a kapushibákat.
A brazilok ellen már Gelei védett, a tatabányai Szepesi levette Garrinchát a pályáról, Bene, Farkas és Albert egymást múlták felül - a csatársor átlaga az angol szaklap szerint 9,87 volt…
Legyőztük Bulgáriát-ismét a 8 között voltunk.
Most a szovjetekkel nem bírtunk, rúgtunk luftot a kapu torkában, ráadásul mindjárt az elején ezúttal Gelei - megint a kapus! - hibázott.
Baróti dühében a BBC mikrofonjába mondta be, hogy elege van, lemond.
Így ért véget első, 9 évig tartó kapitánysága - két világbajnoki 8 közé jutás és egy EB-bronzérem után.
A dózsás évek (1967-71)
Egy év pihenés után szerződött az Újpesti Dózsához.
Rettegett, elképesztő győzelmi arányokat, 6:0-kat és 8:1-eket produkáló támadó csapat született a keze alatt.
Az első, ezüstérmes évben 102 gólt rúgtak, a bajnok Fradi nem érte el a 70-et sem.
Az öregebbek máig fejből fújják: Szentmihályi-Káposzta, Solymosi, Noskó-Dunai III., Nagy L.-Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó és persze a később elhíresült tartalékok: Juhász Péter, Tóth András, Horváth József nevét.
Baróti 3 bajnokságot nyert a Dózsával, 69-ben, 70-ben és 71-ben. Utódai még 4-et, miközben a csapat gerince lényegében maradt.
'69-ben a görög Arisz Szaloniki, a lengyel Legia Warszawa, az angol Leeds United és a török Göztepe Izmir legyőzésével a VVK (az UEFA Kupa elődje) döntőjéig menetelt a gárda, ott vesztettek csak a Newcastle ellen. (Összesített gólkülönbség a sorozatban: 27-11)
A második kapitányság (1975-78)
Csendesebb évek jöttek, egy évig Peru szövetségi kapitánya volt, majd régi kedvenc csapatánál, a Vasasnál edzősködött.
Némileg meglepetésnek számított, amikor újra kinevezték szövetségi kapitánynak.
Rutinos edző kellett, a sok bukdácsolós kísérletezés után.
E sorok írója máig örök emlékként őrzi a VB-selejtezőket, a szovjetek elleni óriási hajtást, Kereki parádés fejesgólját 77 tavaszán, Martos küzdelmét az aranylabdás Blohinnal, Nyilasi cseleit, Pintér és Zombori elképesztő rakkolását, Törőcsik és Fazekas trükkjeit, Váradi hatalmas lövéseit,a Bolívia elleni interkontinentális selejtező 6:0-áját…
Lajos bácsi túl a 60-on még egyszer varázsolt. Az akkori menők közül 7-8 játékos bőven befért még a 80-as évek válogatottjába is (Martos, Török, Kocsis, Bálint, Tóth J. Nyilasi, Fazekas, Törőcsik.)
A csapat a VB-re esett szét. A londoni balsikerű előkészületi mérkőzés után (1:4) óriási harcot vívtak a házigazda argentinokkal. Aztán a szokásos: Gujdárról kipattant egy labda, majd elfogytak a bírói ítéletektől megtépázott idegek és kilencen fejezték be.
Az olaszok és a franciák ellen már csak statisztáltunk.
Epilógus
Baróti külföldre ment, 80 és 82 között a Benfica edzője volt.
Akkor hagyta abba, amikor egy durva, a kapust támadó szituáció végén megérezte a szívét…
Kérte a szerződésbontást.
34 év az edzői pályán. 1948-tól 82-ig.
Egy ember emléke, aki csendes volt, aki nagyon tudta a szakmáját, aki ért
el komoly eredményeket is, akit tisztelt a közönség.
Akinek nem mindig volt szerencséje.
Hatalmas kort ért meg, 2005. karácsonya előtt ment el, 92 évesen.
Figyelte a futballt: „Ha nekem olyan hátvédeim lettek volna, mint a Roberto Carlos”-mondta egy interjúban.
Haláláig naprakész maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.