A Fradi 1995-ös BL-csapata
1995-ben Novák Dezső vezetésével nagyot alkotott a Fradi, újra bajnok lett, majd óriási meglepetésre bekerült a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeibe. És ezzel még nem volt vége, a BL-ben egész Európának okozott meglepetést a Ferencváros a Grasshoppers és a Real Madrid elleni meccseken mutatott teljesítményével.
Anderlecht - Ferencváros 0-1 (0-0)
1995.08.09., Brüsszel, Van den Stock stadion, 15.000
v.: Krug (Engler, Werthmann - németek)
Gól: Kuntics (58')
„Csak ültünk a betonon, és bámultunk magunk elé. A visszavágón járt az eszünk, és valahol a remény körül: a Bajnokok Ligája. Akkor az még rang volt, 16 bajnokcsapat. Nem ám 32-es főtábla, tucatnémet és tucatspanyol csapatokkal. Igazi bajnokokkal, a legjobb 16 között..."
„A Bajnokok Ligája. Még kimondani is szép volt. Talán el se hittük akkor, hogy miről van szó. Nyertünk Brüsszelben, és ettől minden más lett. Hirtelen nekünk lett vesztenivalónk azon az augusztusi visszavágón. És mindenki tudta, aki ott volt akkor a stadionban, hogy sikerülni fog. Sikerülnie kell!"
Hiába mondta Simon Tibor és Babatunde Fatusi a sorsolás napján egybehangzóan és teljes magabiztossággal, hogy van esélyük a zöld-fehéreknek, mi több, igen jó esélyünk van a továbblépésre, csak kevesen hittek nekik. A nagy név sok mindenkit megrémisztett, és bár igaz, hogy a neveket tekintve nem volt olyan "gyenge" a brüsszeli gárda, de messze állt a klub fénykorában sikereket elért garnitúrák játékerejétől.
A Ferencváros az előzetes tájékoztatás alapján nem kapott jegyeket a mérkőzésre, így igazán vakmerő volt az öt-hatszáz szurkoló, aki nekivágott a több ezer kilométeres útnak (Ha előre tudni lehetett volna a találkozó végeredményét, alighanem sokszor ennyien mentek volna.) A Constant vanden Stock nevét viselő stadionban alig több mint félház várta a csapatokat, és ez is mutatja, hogyan kezelte Zoran Kunticékat a belga közvélemény; egy szóval: le.
Szerencsére az Anderlecht nem úgy kezdett, ahogy általában magyar csapat ellen kezdeni szoktak, azaz nem szegezte kapujához a Fradit. Lazán, kényelmesen folyt a találkozó, bizonyára a "hosszú a kilencven perc" elvre épített Herbert Neumann edző. Utólag okosak lehettünk: nem jött be. A zöld-fehér fiúk felvették a kesztyűt, és hihetetlen energiákat mozgósítva az utóbbi évek legjobb játékát mutatták be.
Kellemes meglepetést okozott a sokak által már az előző évben kiátkozott Kecskés Zoltán, a felesleges igazolásnak vélt Nyilas Elek és Telek András, akiről már-már azt hihettük, hogy fejlődése (már egy ideje) megállt. Simon Tibort nem is említjük, hiszen tőle nem meglepetés, hogy ha kell, a pálya minden részét bejátssza, hogy aztán a döntő pillanatban a gólvonalról vágja ki a Hajdu Attilán már túljutott labdát. Ezek után már "csak" arra kellett vigyázni, hogy egy hét múlva ne keltsenek fel minket ebből a csodálatos álomból.
Hiába mondta Simon Tibor és Babatunde Fatusi a sorsolás napján egybehangzóan és teljes magabiztossággal, hogy van esélyük a zöld-fehéreknek, mi több, igen jó esélyünk van a továbblépésre, csak kevesen hittek nekik. A nagy név sok mindenkit megrémisztett, és bár igaz, hogy a neveket tekintve nem volt olyan "gyenge" a brüsszeli gárda, de messze állt a klub fénykorában sikereket elért garnitúrák játékerejétől.
A Ferencváros az előzetes tájékoztatás alapján nem kapott jegyeket a mérkőzésre, így igazán vakmerő volt az öt-hatszáz szurkoló, aki nekivágott a több ezer kilométeres útnak (Ha előre tudni lehetett volna a találkozó végeredményét, alighanem sokszor ennyien mentek volna.) A Constant vanden Stock nevét viselő stadionban alig több mint félház várta a csapatokat, és ez is mutatja, hogyan kezelte Zoran Kunticékat a belga közvélemény; egy szóval: le.
Szerencsére az Anderlecht nem úgy kezdett, ahogy általában magyar csapat ellen kezdeni szoktak, azaz nem szegezte kapujához a Fradit. Lazán, kényelmesen folyt a találkozó, bizonyára a "hosszú a kilencven perc" elvre épített Herbert Neumann edző. Utólag okosak lehettünk: nem jött be. A zöld-fehér fiúk felvették a kesztyűt, és hihetetlen energiákat mozgósítva az utóbbi évek legjobb játékát mutatták be.
Kellemes meglepetést okozott a sokak által már az előző évben kiátkozott Kecskés Zoltán, a felesleges igazolásnak vélt Nyilas Elek és Telek András, akiről már-már azt hihettük, hogy fejlődése (már egy ideje) megállt. Simon Tibort nem is említjük, hiszen tőle nem meglepetés, hogy ha kell, a pálya minden részét bejátssza, hogy aztán a döntő pillanatban a gólvonalról vágja ki a Hajdu Attilán már túljutott labdát. Ezek után már "csak" arra kellett vigyázni, hogy egy hét múlva ne keltsenek fel minket ebből a csodálatos álomból.
1995. augusztus 23.
Az évtized legfontosabb mérkőzésévé lépett elő a BEK visszavágó azáltal, hogy nyerni tudtunk odakint, Brüsszelben. Kora délután, úgy fél kettő körül, már megindult az élet a pálya körül. Ekkor érkeztek a belga szurkolók is. Kedélyesen latolgatták az esélyeket a magyarokkal, már amelyik valamilyen világnyelven meg tudott szólalni. Két órával a kezdés előtt már én sem bírtam ülve maradni. Ezt látva az Ibolya elindított, mondván fölösleges itt tipródnod.
Nagyon nagy volt a forgalom a stadion körül. A kapuban az ellenőrzés olyan szigorú volt, hogy még az újságot is elvették- mondván gyúlékony. Nem volt minden kapunál ilyen szigor, hisz még görögtűz is bejutott, aminek a meggyújtására aztán a csapat alkalmat is teremtett. Ezt leszámítva szerencsére balhé nélküli volt a találkozó. A rendezők meg is tettek ennek érdekében mindent. Telek Manci egy hordozható mikrofonban kérte a tábort, hogy semmi balhé ne legyen. Csak a hanggal buzdítást kérte, hogy megmutassuk a művelt nyugatnak, hogy mi is Európához tartozunk. A kezdés előtt fél órával a csapat félelmetes hangorkán közepette jött ki melegíteni. A játékosok (és mindenki) falfehérek voltak, de az elszántságuk érezhető volt. A hangszórókból dübörgött a zene. Tüzelték a közönséget, a Oueen (Mi vagyunk a bajnokok), a Rocky (a Tigris szeme) és a mi dalunkkal a Go West-tel. A közönség a kezdésre már igen-igen nagy hangulatba került.
Kivonultak a csapatok és elkezdődött az, amire két hete várunk reménykedve-szorongva, mert az ellenfelünk világhírű, nagyszerű csapat. A fiúk ennek ellenére az újságíróknak bizakodólag nyilatkoztak.
FTC :Hajdú - Telek - Kuznyecov - Páling, Nyilas. Simon, Lisztes, Kecskés - Vincze O.- Kopunovics, Kuntics.
RSC Anderlechtsmileye Wilde - Crasson. Grün, Doll, Babeyaro-, Karagiannis, Vereavel, Walcm, Boffin - Preko, De Bilidé.
Már az elején látszott, hogy a belgák nehezen tudják majd feltartoztatni Kunticsot, akiért nem hiába izgultam egész nyaralásom alatt. Vajon sikerül-e megszerezni ? Szerencsére sikerült, és mostanra csodálatos teljesítménye okán az egyik kedvencemmé vált. Jól kezdett a társaság, és feledtetni tudták, hogy az ellenfelünk milyen nagy csapat.
A 2. percben Kecskés keresztbe ívelését Vincze Ottó durrantotta rá. A labda egy hátvéd fejét találta el, irtózatos erővel. Bár csak elhúzta volna, és a lövés a kapuba jut.
Az 5. percben Kecskés szabadrúgásból legurított labdáját újra Vincze csavarta rá, de a belga kapus a felső saroknál megfogta. Negyed óra kellett a vendégeknek ahhoz, hogy a 16-ig eljussanak. Versavel lövésébe azonban beleléptek a védők, így az Hajdú zsákmánya lett.
19. perc még mindig 0-0, Kuntics nem hagyja a védőket egy percre sem nyugton. De Wilde ki akarta kísérni a labdát, hogy kirúgás következzen, de klasszisunk estében a kapu elé ívelte azt. Sajnos már mindenki elveszettnek hitte a labdát, így visszahúzódott a csapat. A kapu előtt pedig nem volt senki, hogy bepöccintse a hálóba a beadást. A nézőtér tombolt, de hiába. Egy perc múlva Kuznyecov vetődött bele egy lövésbe, így az hatástalan volt. A belgák nagyon jöttek, de igazi helyzeteik nem voltak. Ennek ellenére szorongással teltek a percek, mert egy hiba és vezetéshez jutnak. Helyzet a belgák előtt, egy Lisztes hiba után (középre fejelte ki a beadást). A lövés azonban -úgy 20 méterről elkerülte a kaput. Krisztián mindjárt javított a másik kapu előtt. Lövését azonban védte a kapus. A nézőtéren a meleg és a feszültség néha még a kiabálást is elhallkította, hogy aztán egy nehéz szituáció után újra zúgjon a HAJRA-FRADI.
Annak ellenére, hogy többet volt az ellenfélnél a labda, végül is az történt a pályán amit mi akartunk, hisz az eredmény még mindig 0-0 volt. Vajon ki mert volna abban reménykedni a sorsoláskor, hogy másfél mérkőzés után még mindig mi leszünk a továbbjutók. Kuznyecov percei következtek. Előbb egy veszélyes lövést hatástalanított, majd egy kitűnő kiugratással hozta helyzetbe Kopunovicsot. A csatár azonban egy jó lövés helyett gyengén a kapusba lőtt. Néhány perc múlva újra ő léphetett ki, és megint egyedül. Ajtó-ablak helyzetben lőtt, de a kapus a kapufára tolta a labdát. A szöglet után a belga védők majdnem saját kapujukba csúsztatták a beadást. Az első félidő végén ezek a lehetőségeink voltak. Sajnos nem sikerült egyiket sem értékesíteni, pedig egy gól nyugtatólag hatott volna a pattanásig feszült idegeinkre. Szegény Kopunovicsot el is küldtem melegebb égtájra, mikor a második ziccert is elszúrta. Gorán is érezte, hogy nem akármit szalasztott el, hisz az arcát a kezébe temetve futott hátra. A perceket számoltuk, mert a belgák egyre csak jöttek és jöttek. Sajnos a középpályánkon egyszerűen átrohannak. A szünetig azonban nem sikerült helyzetbe kerülniük.
Három félidőnyi játék után még mindig mi voltunk a továbbjutók. De mindenki úgy gondolta, hogy még nincs lefutva a mérkőzés. Ha Kopunovics helyett Kuntics kerül kétszer helyzetbe… A sportban azonban nincs ha !
A szünetben arra járt egy mozgó árus. Nagy tülekedés volt körülötte, amikor lerakta kosarát. Megláttam, hogy a kínálatban szerepel egy zöld-fehér csoki vagy mi?, amit kapkodnak. Az utolsó kettőhöz jutottam hozzá. Boldogan tettem el, reménykedve, hogy örök ereklye lesz, mármint a csomagolása. Elkezdődött a második félidő, egy nagy belga offenzíva. Kezdeni azonban mi kezdtünk jobban! Lisztes Grünbe rúgott egy indítást, ám a leperdülő labdára Kopunovics csapott le. Rávezette azt Babayaróra, majd jobbra Kunticshoz passzolt, aki néhány lépés után okosan honfitársa elé emelt. Kopunovics a harmadik sakk-matt helyzetet már nem hagyta kihasználatlanul. 6-7 méterről a kapus feje fölött. Jobbal a léc alá lőtt, majd félmeztelenre vetkőzött -örömében.
Ezt azonban én nem láttam -csak este a TV visszajátszását- hisz a szentélyünkben soha nem látott boldog örömujjongás kezdődött, mely gombócot ragasztott az ember torkába. Szavakkal leírhatatlan mámor volt ez egész nézősereg. Nagyon közel kerültünk a továbbjutáshoz. 40 perc azonban még hátra volt. A csapat szerencsére jól játszott, így bizakodtam, már nem vehetik el a sikert. Kettős cserével próbálkoztak a vendégek. Kaagdoren és Zetterberg jött be. Novák -nagy hadvezérünk, aki tettekkel hallgattatta el a felelőtlen bírálóit- válasza Nagy Zsolt volt, aki a gólszerző helyére állt be- Kopunovics tapsvihar közepette hagyta el a játékteret, kicsit sántikálva.
Az eddig kifogástalanul bíráskodó skót Játékvezetők (Leslie Hottram -Flewaing, Simpson) elkezdtek nyomni minket. No meg a lilák, akik most fehérben játszottak (a mieink a hosszú csikós mezben és a zöld nadrágos szerelésben voltak). Közben Zavadszky is a pályára lépett, a csapat legelfogódottabb tagja helyére (Vincze O.). Mindent egy lapra feltéve támadtak a vendégek, és csak másodpercekre engedtek minket a labdához. Az egyik ilyen alkalommal Nagy Zsolt szerelt a középpályán. Megindult, de ahelyett, hogy a labdát könyörögve kérő Kuntics elé tálalt volna, aki mellesleg teljesen szabadon volt, egyedül akarta learatni a dicsőséget. Szerelték, mi több az ellenakcióból gólt kaptunk. Szabálytalant ugyan, de gólt tudtak szerezni. Kalem ívelt a védők között kibújni készülő De Bilde (akinél mellesleg nem sok jobb csatárt láttam életemben-mármint élőben) elé, aki erőszakosan áthámozta magát Teleken, majd a kiinduló Hajdú arca előtt a hálóba talpalt. A labda alig vánszorgott át a gólvonalon. A védőink leálltak, hisz mindenki azt hitte, már rég szabadrúgást adott kifelé. De nem ! Gólt ítélt, nem kis megdöbbenésünkre. Még 25 perc hátravolt ekkor, a szorongás 25 perce, hisz a csapat fáradni látszott, és a belgák az előzmények nélküli góltól új erőre kaptak.
Egy pillanatra amikor kiszabadultunk a nyomás alól Nyilas cselezgetett a vendégek tizenhatosán addig, míg kikerült a helyzetből. Aztán újra a kapunk elé szorultunk. Előbb Preko (akitől, én a legjobban féltem) hatalmas 22 méteres lövését ütötte maga elé Hajdú, majd Zetterberg ismétlését védte, csak ő tudja hogyan. De Bilde és társai maximális sebességre kapcsoltak, és nem egyszer csak az utolsó pillanatban sikerült menteni a kaput. Volt két olyan kavarodás a kapunk előtt, melyekben 2-3 lövés is a kapunkra zúdult. Igazi ziccert azonban Telek vezérletével nem engedett a védelem.
A 85. percben megint volt egy ellenakciónk. Kuntics az egész kerület vérnyomását rendezhette volna, de miközben a 11-es ponton ki akarta cselezni a kapust, az levette a labdát a lábáról. A következő alkalommal már okosabb volt, és jól tálalt Páling elé, aki ziccerből Babayarót lőtte le.
A székemben alig bírtam magammal. Szinte percenként szökkentünk talpra. A perceket számoltuk, de sehogyan sem akart az óra előre menni. A belgák egyre reménytelenebb helyzetben rohantak előre, de eredménytelenül. Aztán végre valahára lefújta a bíró a mérkőzést.
Bejutottunk a mennyországba!
Olyan kőzuhatag esett le a szorongó FRADI-szívekről, hogy abból egy új Sziklás-hegység is kitelne. Az öröm újra a tetőfokára hágott. A Játékosok a földön fetrengve ölelgették egymást, a nézőtéren pedig kevés ember volt aki ne könnyezte volna meg ezeket a pillanatokat. Kuznyecov térdre rogyva imádkozott a kezdőkörben, Kuntics a tenyerébe temette arcát. Telek “Manci” a társakkal ölelkezett. A belga szurkolók szomorúan szedték le a transzparenseiket. A derbi előtt nem valószínű, hogy elhitték milyen fantasztikus nézősereg várja őket. A fantasztikus Fradisták, érzelmileg feltuningolva, még a hibákat is elnézték. Egy alakalommal Páling saját tizenhatosunkon belül hibázott egy “könnyű’ helyzetben. Már várta a szokott szidalmakat, de az most elmaradt, sőt taps ütötte meg a fülét.
A kisemberek életében nagyon ritkán adatik meg ilyen felhőtlen boldogság. Az anyagi és sportsikereken túl ez az, ami a csapat legnagyobb sikere. A spontán örömujjongás után a fiúk bementek a székházba, de csak néhány pillanatra. A nézősereg, amely sokáig nem mozdult, “GYERTEK KI? GYERTEK KI” felkiáltással fordult feléjük. Teljesítették az ezerfejű Caesar kívánságát.
Néhány tiszteletkör és egy négykézláb vonatozás után aztán lassan oszladozni kezdett a nagy család. Vagy legalábbis elindult hazafelé. Már alig voltak körülöttem, amikor én is indultam, és megláttam két öcsémet a lépcső tetején. Szerencsére -megbeszélés nélkül is odajöttek, így egymás nyakában, egymást átölelve örülhettünk a hallatlan nagy sikernek. A lelátó alatt találkoztunk egy B. Dortmundos és egy Juvés (ami mellesleg nem is Juve volt, aminek a gazdája hangot ia adott) mezbe öltözött szurkolótársunkkal. Ilyenkor mindenkivel haveri alapon elviccelődtünk, hogy melyik csapatot válasszuk -mármint ellenfélül a csoportmérkőzéseken. Metróval mentünk, mint oly sokszor. Már a kocsiban láttam, hogy néhányan poszternaptárt szorongatnak. A Ferenc- krt.-nál aztán a csapatképet is megláttam rajta. Mondom, nekem ilyen kell. A lépcsőn felérve aztán egy kis srác mindhármunknak adott egyet. Nagy örömmel fogadtuk el ezt az újabb tárgyi emléket. A körúton nagy tülkölések és örömujjongások voltak, csak a belga szurkolók busza ment sötétben és komoran. Nem szoktak ők hozzá, hogy ne vegyenek részt a BAJNOKOK LIGÁJÁBAN, hisz mind a három kiírásban ott voltak a csoportban. Az ő szomorúságukat a mi csodálatos teljesítményt produkáló csapatunk okozta. Kiemelni közülük valakit is nagyon nehéz, mert mindenki megpróbálta megtenni azt, ami tőle tellett. Ha mégis valakit kiválasztunk, az Hajdú Attila aki kivédte az Anderlecht szemét. Azt nyilatkozta, hogy az utolsó 20 percre nem is emlékszik, mert egyszer úgy fejbe találta egy lövés, hogy beleszédült.
Erre a teljesítményre fel fog figyelni Európa, hisz csak az tudja milyen kitűnő csapatot búcsúztattunk, aki látta őket. Kiesésük ellenére bizonyos, hogy idővel, jó szívvel gondolnak majd ránk. Hisz a hatalmas tét nem nyomorította meg a lelkeket, a győzni akarás nem járt kézen fogva a gátlástalan durváskodással. Bár mindvégig nagy volt a nekifeszülés és a csontok is ropogtak, az indulatok nem szabadultak el egyik oldalon sem. Nem mondhatják ránk, hogy rugdosódással győztük le őket. Sajnos Simi csuklója valamikor a játék hevében eltört, de ő jajszó nélkül küzdött tovább, rá igen jellemző módon. Bárki példát vehetne erről a csodálatos sportemberről, aki nem istenáldotta tehetségének, hanem megalkuvást nem tűrő szorgalmának köszönheti, hogy ma a FERENCVÁROS MEGHATÁROZÓ EMBERE.
Edzői nyilatkozatok:
Novák Dezső: Azt hiszem, szavakban talán ki sem lehet fejezni, hogy mit érzek. Ezt a pillanatot alighanem sohasem fogom elfelejteni. Nagyon nehéz meccs volt, bár ezt tudtuk előre. Felkészültünk az Anderlechtből, de sajnos a sérülések és különböző okok miatt a kispadra már alig jutott játékos. De most ezzel ne foglalkozzunk, a lényeg a továbbjutás. Úgy érzem valami elkezdődött a magyar labdarúgásban...
Raymond Goethals: Azt hiszem az Anderlecht ma igazi Európa-kupa mérkőzést játszott. Voltak olyan pillanatok, amikor négy csatáral támadtunk. Három egymás utáni elhibázott lövés és a magyar kapus bravúrjai elegendőek voltak, hogy szétfoszlassák reményeinket. Ám fenntartom korábbi véleményemet: a továbbjutást Brüsszelben játszottuk el.
LABDARÚGÓ BAJNOKOK LIGÁJA, 1995–1996
FŐTÁBLA, D-CSOPORT, 1. MÉRKŐZÉS
1995. szeptember 13.
GRASSHOPPERS–FERENCVÁROS 0–3 (0–0)
Zürich, Hardturm Stadion, 16 000 néző V: Pedersen (norvég)
Grasshoppers: Zuberbühler – Vogel, Vega, Gren, Thüler (De Napoli, 68.) – M. Koller, Geiger – Lombardo, Yakin, Comisetti (Ibrahim, 56.) – Magnin (Viscaal, 68.). Vezetőedző: Christian Gross
Ferencváros: Hajdu – Telek – Simon T., Milovanovics, Szűcs M. – Nyilas, Lisztes, Zavadszky (Nagy Zs., 77.), Vincze O. – Kopunovics, Fatusi. Vezetőedző: Novák Dezső
G: Lisztes (0–1) a 61., Vincze O. (0–2) a 82., Vincze O. (0–3) a 91. percben
Sárga lapok: Gren (31.), ill. Lisztes (16.), Szűcs M. (29.)
Kiállítva: Gren (34. p.)
A meccs előestéjén zuhogott az eső, amely másnapra alábbhagyott, és ez sem az FTC-nek kedvezett, de az pláne nem, hogy a zöld-fehérek rendkívül tartalékosak voltak. Volt, aki el sem utazott (az eltiltott Kecskés, Kuznyecov, a sérült Albert, Páling, Hrutka, Keller) volt, aki abban reménykedett, hogy a meccsig rendbe jön (Simon T., Kuntics, Nagy Zs.).A BL-mérkőzés délelőttjén az FTC szálláshelye olyan volt, mint egy felbolydult méhkas: mindenki mindenkinek az ismerőse, s noha a szakvezetőség nem örült neki, a szálloda hallja búcsújáróhely lett. Simon Tibor azért fohászkodott, hogy rögzítőkötéssel a kezén játszhasson.
A drukkerek a gyúró, Bodnár László, „Szakáll” aranybecsű mondását tették magukévá: „A svájciak nem ellenfelek, legkomolyabb sportolójukat, Tell Vilmost is kitalálták.” Délután már alkohollal is tüzelték magukat, s nem csoda, hogy a meccs alatt irgalmatlanul rázták a kerítést, meg petárdáztak is. A Fradi vezetőinek jó ötlete volt, hogy Nagy Béla, a klub köztiszteletben álló krónikása figyelmeztesse a hangosbeszélőn a zöld-fehér szurkolókat, ám tisztelet ide, tisztelet oda, vajmi kevés eredménnyel.
De legalább a pályán volt eredmény, ám ne siessünk ennyire előre!
A „Szöcskék” edzője, Christian Gross el sem tudta képzelni a Fradi sikerét, míg Novák Dezső edző a taktikai értekezletről kiszivárgott hírek szerint ezekkel a szavakkal tüzelte játékosait: „…nehogy azt higgyétek, amit a kinti magyarok mondanak, hogy a Bajnokok Ligájába kerüléssel megtettétek a magatokét. …mindannyian erre a lehetőségre vártatok, amióta játékosok vagytok… …higgyétek el, erkölcsileg és anyagilag is megéri, ha kiteszitek a lelketeket a pályára.”
"Ez a vegső pont az i-n, három a magyar igazság, és nincs tovább, kéremszépen."
A mérkőzés után összefutottam Harsányi Lászlóval, az Újpest egykori középhátvédjével, aki csak annyit mondott: „Sohasem hittem volna, hogy így tudok izgulni a Fradiért.” A jelenlévő Sepp Blatter mintha citromba harapott volna, de elismerte, jobb volt a Fradi.
A sajtószobában Novákot a magyar újságírók dübörgő vastapsa fogadta, ő azt mondta, a világ nyolcadik csodája a győzelem. Akkoriban még nem volt ennyire szigorú az UEFA, mint manapság, némi fondorlattal az ember az FTC öltözőjében találta magát. A hangulat leírhatatlan volt, különösen Szűcs Misi volt boldog, akit klubja az előző bajnokság után kölcsönadott az NB II-es III. ker. TVE együttesének, ám a sérülések miatt két nappal a Grasshoppers elleni találkozó előtt visszahívták, s ugyan egyik belépőjét követően büntetőt ítélt Pedersen bíró, de így is a mérkőzés egyik hőse volt.
Szűcs: „Még ma is beleborzongok!”
Szűcs Mihály az NB II-es III. ker. TVE futballistájaként ment ki a Fradi Vasas elleni, a Grasshoppers-meccset megelőző bajnokijára. „A technikai vezető, Havasi Mihály szólt, hogy készüljek, mert ha jól emlékszik, még a Fradival neveztek a BL-re, s most olyan szűk a keret, hogy gyorsan visszaigazolnak. Nem aludtam az éjjel, de szerencsére Misi bá' jól emlékezett. Az az igazság, számítottam rá, hogy Zürichben pályára lépek, mert tényleg sokan hiányoztak a Fradiból. De amikor kint álltam a kezdőkörben, megdöbbentem: Úristen, én itt vagyok? Még ma is beleborzongok. A stadionban rengeteg fradista volt, külföldön ilyen hangulatot sohasem éltem át. A mai napig meggyőződésem, hogy a szabálytalanságom nem ért büntetőt, de utána a 11-est kivédő Hajdu Attilának mondhattam: »Látod, téged is naggyá tettelek!Novák Dezső: -Hihetetlen,káprázatos győzelmet arattunk,minden játékosom a tudásának maximumát nyújtotta.A világ nyolcadik csodáját éltük meg!!!
Christian Gross: -Gren kiállítása jogos volt,egy ilyen rutinos játékosnak nem lett volna szabad megfeledkeznie magáról,a kötelességéről.A helyzeteinket sajnos sorra kihagytuk,s a ravasz magyarok valamennyi megingásunkat kihasználták.Ha értékesítjük tizenegyesünket,újra szorossá tehettük volna a küzdelmet,de sajnos ezt a lehetőséget is elszalasztottuk.A Ferencvárost dicséret illeti,mert zárt védekezésből remek támadásokat tudott vezetni és befejezni,teljesen megérdemelten nyert.
Sepp Blatter,FIFA-főtitkár: -Izgalmas,változatos,jó iramú és megfelelő technikai színvonalú mérkőzést játszott a két csapat,jó szórakozást nyújtott a szurkolóknak és a tévénézőknek.Az eredmény csak azok számára meglepetés,akik nem látták a meccset.A futballban nem elég mezőnyfölényben játszani,gólt kell lőni a támadások végén!
FŐTÁBLA D-CSOPORT 2. MÉRKŐZÉS
1995. szeptember 27.
Ferncváros–Ajax 1–5 (0–0)
Üllői út, 18 000 néző. Vezette. Nikolisz (görög)
Ferencváros: Hajdu – Telek – Simon, Kuznyecov (Keller, 80.), Kecskés – Nyilas, Lisztes, Kuntics, Vincze – Zavadszky, Kopunovics. Vezetőedző: Novák Dezső
Ajax: Van der Sar – Reiziger, Blind, Bogarde – F. De Boer – R. de Boer, Davids – Litmanen – Finidi, Kanu (Kluivert, 58.), Overmars. Vezetőedző: Louis van Gaal
G: Litmanen (0–1) az 57., Nyilas (1–1, 11-esből) az 59., Kluivert (1–2) a 67., Litmanen (1–3, 11-esből) a 78., F. de Boer (1–4) a 82., Litmanen (1–5) a 88. percben
Sárga lapok: Nyilas (34.), Kecskés (64.), ill. R. de Boer (21.), Overmars (45.)
Nem csoda, hogy a Grasshoppers elleni idegenbeli győzelmet követően megnőtt a Fradi ázsiója, és az Ajaxot az Üllői úton nem akarták elszalasztani a szurkolók. A stadion amúgy is megtelt volna, hiszen a BL-címvédő látogatott Budapestre, de hogy az FTC nyerni tudott Zürichben…
A jegymizéria kapcsán dr. Szivós István ügyvezető elnök elnézést kért a szurkolóktól, majd azt is megerősítette, hogy a Real Madrid és a Grasshoppers elleni meccseket sem rendezi a klub a Népstadionban. Így viszont külön sajtóhelyet kellett építeni az eredetileg 1974-ben átadott létesítményben: az Üllői úti lelátórész fölé húzták fel 14 nap alatt a 200 férőhelyes sajtópáholyt.
Mindeközben a csapat a Petneházy Country Clubban készült, Simonék snájdig kis faházakban laktak, a csapatot hermetikusan elzárták a külvilágtól – ahogyan az egy BL-ben szereplő együtteshez illik. A keddi taktikai értekezletet a szabadban tartotta Novák Dezső, majd némi hatásszünet után azt mondta: „Ha legyőzitek az Ajaxot, a lábatok előtt hever majd a világ." Nem csoda, hogy ezek után nem volt kérdés…
Ami meccset illeti: a Fradi a 67. percig tartotta magát, más kérdés, hogy Hajdu addig több bravúrt is bemutatott. Félő volt, hogy a szünet után összeroppannak a zöld-fehérek, de a hollandok vezető góljára hamar jött a 11-es, amelyet Nyilas Elek belőtt. A gól pillanatában a szezon bajnoki és BL-meccseit tekintve 29–1 volt az Ajax gólkülönbsége…
Az utolsó negyedórának még 1–2-vel vágott neki az FTC, de aztán beindult az Ajax- henger. Novák Dezső összességében így látta a vereség okát: „Idegileg felőröltek minket." A kapus Hajdu Attila hozzátette: „A rengeteg futás egyszerűen felőrölte az erőnket." Az egykori ferencvárosi futballista, a találkozóra hazalátogató Kű Lajos ezt mondta: „Az Ajax lényegesen jobb csapat, úgyhogy ezt a meccset sürgősen felejtsük el, a fiúk már holnaptól készüljenek a Real Madrid ellen." Albert Flórián akkori szakosztályelnök nem volt elkeseredve: „Hatvan percig pariban voltunk a BL címvédőjével, s ez bravúr. Semmi sincs még veszve” – így bizakodott a Császár.
A sajtótájékoztatón más is történt: a hollandok edzője, Louis van Gaal elmondta, a közönség viselkedése miatt a szünetben le akarta hívni a csapatát. Először nem is lehetett érteni, tulajdonképpen mire is utal, erőnléti edzője és „magyar hangja", Jámbor László fejtette ki, hogy a Fradi-közönség őserdei majmokat utánzó uhogással gúnyolta a színes bőrű játékosokat. Van Gaal, aki végig ellenségesnek érezte a publikumot, odáig ment, hogy minősített: milyen nép az, amelyik őserdei hangokat hallatva fogadja a vendéget? A hollandok feljelentéssel fenyegetőztek az UEFA-nál. Szivós István így reagált a sajtóban: „Kíváncsi lennék, az Ajax edzője mit írna abba az állítólagos feljelentésbe? Talán azt, hogy a szurkolók huhogtak?
Elég az hozzá, hogy rajtunk maradt a rasszista bélyeg, magunkban felidézhettük még Marosán Györgynek a munkásmozgalom idején született populista mondását, amely szerint „nem minden fradista fasiszta, de minden fasiszta fradista".
Keserűen állapíthattuk meg, hogy a liberális hollandok zéró toleranciája a rasszizmussal szemben nálunk ismeretlen fogalom.
Igaz, aki kilátogatott a Margitszigetre az Ajaxot elszállásoló hotelbe, az azt is láthatta, hogy külön asztalnál ültek a vezetők, egy másiknál a fehér játékosok, a harmadiknál a színes bőrűek. Talán ez sem volt véletlen, mint ahogyan az sem, hogy hivatalos bejelentést nem tettek az UEFA-nál. Ám a hollandok később közölték, magyar szurkolóknak nem adnak jegyet az amszterdami meccsre. Mondhatjuk úgy is, hogy kirekesztéssel válaszoltak a kirekesztésre. A „kis" Fradival persze lehetett packázni, de például amikor a Real elleni madridi meccsen jól láthatóan horogkeresztes zászlót lengettek a madridi ultrák az egyik kapu mögött, arról a holland barátaink nem vettek tudomást. Vagy nem akartak tudomást venni. De ne siessünk előre, mert ez már az 5. BL-játéknap történéseihez tartozik.
FŐTÁBLA D-CSOPORT 3. MÉRKŐZÉS, 1995. október 18.Real Madrid–Ferencváros 6–1 (3–0)
Madrid, Bernabéu-stadion, 35 000 néző. Vezette: Uzunov (bolgár)
Real Madrid: Buyo – Quique, Hierro, Sanchis, Soler – Milla (Nando, 63.) – Míchel, M. Laudrup (Luis Enrique, 58.), Amavisca (Esnaider, 58.) – Zamorano, Raúl. Vezetőedző: Jorge Valdano
Ferencváros: Hajdu – Telek – Milovanovics (Hrutka, 56.), Keller – Nyilas – Szűcs, Vincze (Albert, 46.), Lisztes, Kecskés – Kuntics (Nagy, 68.), Kopunovics. Vezetőedző: Novák Dezső
G: Raúl (0–1) a 24., Raúl (0–2) a 25., Zamorano (0–3) a 34., Zamorano (0–4) 46., Hierro (0–5) a 54., Kopunovics (1–5) a 63., Raúl (1–6) a 84. percben
Sárga lapok: Kecskés (20.), Milovanovics (54.), Szűcs (86.)
Az első fecskék azonban abban az esztendőben már nem láthatták Simon Tibort, aki a Real Madrid–FTC idegenbeli BL-meccs előtt egy héttel a válogatott zürichi Eb-selejtezőjén (Svájc, 0–3) vállszalagszakadást szenvedett, s meg kellett operálni. Klubcsapata október 14-én bajnoki mérkőzésen az Üllői úton 3–0-ra legyőzte a Stadler FC-t – „Az eredmény volt a fontos", nyilatkozta Novák Dezső vezetőedző. A szurkolók közül aki akart, még jelentkezhetett a luxusbuszos madridi útra, az utazás 23 ezer forintba került. Nem indult kéjutazásnak…
A Fradi szombaton nyerte meg a bajnokiját, a Real vasárnap este a Salamanca ellen győzött 2–0-ra idegenben, ennek ellenére csak a 11. helyen állt a bajnokságban. A BL-meccs árnyékában a Der Standard osztrák lap hétfői számában az Ausztria leghíresebb légiósairól készült sorozatban éppen Nyilasi Tibor nyilatkozott, aki elmondta, nagy álma, hogy egyszer az Austria Wien edzője legyen… Az már sokkal nagyobb visszhangot váltott ki, hogy a Nemzeti Sport tudósítója a következőt írta Madridból: „Olyan lecke előtt áll a Novák-legénység, amelyre jó vagy éppen jeles feleletet csak olyan gárda adhat, amely az európai futball egyetemének is élhallgatója. Mi egyelőre valahol az érettségi táján járunk, legjobb esetben is csupán sikeres felvételit mondhatunk magunkénak. Szerdán a Bernabéu-stadionban viszont elképesztően nehéz szigorlat következik…”
A 6–1-es vereségből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a szigorlat nem sikerült. Az is nagy visszhangot váltott ki, ami a meccs reggelén a spanyol Marca hasábjain megjelent. Johan Cruyff és Frank Rijkaard arra biztatta a Real játékosait, hogy győzelmükkel mintegy tüntessék el a futball porondjáról azt a Ferencvárost, amelynek szurkolói rasszista módon tüntettek az Ajax színes bőrű futballistái ellen. A cikk rezüméje, hogy ilyen klubnak nem lehet helye Európa elitjében. Nyilván a hollandok akarták a felszínen tartani az ügyet, mi más magyarázata lehetett, hogy a Real legnagyobb riválisa, a Barcelona akkori edzője, Cruyff – képletesen szólva – tollat ragadott.
A meccs délelőttjén a csapat ellátogatott a Real híres múzeumába – mondjuk ki, nem volt szerencsés, hogy a leendő ellenfél nagysága előtt tisztelegtek a vendégek. A látogatás – noha a szándék nem az volt – olyan üzenetet hordozott, hogy a fradisták turistáskodni jöttek. Egy gonosz poén kedvéért most azt kellene írni, hogy a meccsen is turistáskodtak, de ez nem igaz – ennyi volt a különbség a két együttes között. Más kérdés, hogy este a pályán nem növelte az önbizalmat a délelőtti múzeumlátogatás. A lelátói látvány lehangoló volt, az impozáns stadion kongott az ürességtől, mert bizony a Bernabéuban 35 ezer néző nem jelent zsúfoltságot. A Fradi-drukkerek a nyári melegben Madrid főutcáján, a Gran Víán söröztek a mérkőzés előtt, fanatizmusukat egyébként jól jellemzi, hogy a 2500 kilométeres távolság ellenére megtöltenek egy szektort.
Leforrázó vereség volt, mert egy akkoriban csetlő-botló nagycsapat oktatta le a Fradit. Bizonyos Raúl megszerezte élete első – aztán második, harmadik… – BL-gólját, az utolsó ráadásul kötény volt. Mondta is a sajtótájékoztatón az akkor 18 éves „taknyos”, hogy kivesz az iskolából egy szabadnapot. Éppen a negyediket végezte a gimiben… Az meg fölöttébb kellemetlen volt, hogy a sajtóhelyen szétosztott statisztikai lapra a BL-védjegyből, a gólokat jelző csillagos futball-labdából nem fért fel hat darab.
Az már csak tetézte a bajt, hogy a csapat repülőgépének hajtóműve meghibásodott, ezért a vert sereg vesztegelt még egy sort a madridi éjszakában. A felszállásra várakozás közben dr. Szívós István mondta ki a nagy igazságot, amely magában foglalta a Real és az Ajax elleni meccsek tanulságait: „Azt hiszem, a Ferencváros Magyarországon minden tekintetben méltán nevezhető profi csapatnak. Profi a szervezettsége, profi az anyagi háttere, profik a játékosai, s nem vegye senki nagyképűségnek, de a maga nemében profi a vezetősége is. Aztán elég három napig a Real közelében élni, beleszippantani a madridiakat körülvevő levegőbe, s az ember rájön, jó, ha óvodásoknak mondhatjuk magunkat..."
1995. november 1.
Ferencváros - Real Madrid 1-1 (1-0)
Üllői út, 17 000 néző
Ferencváros: Hajdu - Telek - Hrutka, Szergej Kuznyecov - Páling, Nyilas E., Lisztes, Keller - Albert (Nagy Zs., 46.) - Kopunovic (Zavadszky, 80.), Kuntic (Vincze O., 89.). Edző: Novák Dezső.
Real Madrid: Buyo - Alkorta - Quique, M. Sanchis, Soler - M. Laudrup, Michel (Luis Enrique, 62.), Redondo - Raúl, Esnaider, Amavisca.
gól: Albert (36.), illetve Raúl (74.)
Aki az előző két eredmény után azt hinné, hogy 1995. november 1-jén a Real Madrid elleni hazai mérkőzésen csökkent az érdeklődés, az téved. Újra táblás ház előtt játszottak a csapatok és a Fradi meg is hálálta a szurkolók szeretetét.
Ferencváros–Grasshoppers 3–3 (2–1)
Üllői út, 16 000 néző. Vezette: K. M. Nielsen (dán)
Ferencváros: Hajdu – Hrutka – Szűcs, Keller – Nyilas, Albert (Nagy, 66.), Kuznyecov, Lisztes, Kecskés (Vincze, 66.) – Kuntics, Kopunovics (Zavadszky, 82.)
Vezetőedző: Novák Dezső
Grasshoppers: Foletti – Haas, Vega, Gren, Gämperle – Lombardo, Koller, Geiger, Comisetti – Subiat, Ali Ibrahim (Magnin, 88.)
Vezetőedző: Christian Gross
Gúlszerzők: Albert (1–0) a 20., Subiat (1–1) a 21., Lisztes (2–1) a 24., Comisetti (2–2) a 47., Ali Ibrahim (2–3) a 65., Nyilas (3–3, 11-esből) a 85. percben.
Sárga lapok: Koller (58.), Haas (63.), Geiger (73.)
A pontvesztés azonban nem fogható a hidegháborúra, s arra sem, hogy téliesre fordult az időjárás, azaz hidegben csatáztak a csapatok... Ellenben a zöld-fehérek hagyták ugrálni a „szöcskéket”, az ellenfél mindhárom gólja fejesből született. Félidőben még az FTC vezetett, de el kell ismerni, a második játékrészben a svájciak jobbak voltak, Nestor Subiat, az argentin származású svájci csatár a végén elmondhatta magáról, nemcsak válogatott mezben, de a Grasshoppers színeiben is szerzett gólt a magyarok ellen. A találkozó vége előtt Nyilas Elek büntetőből egyenlített. Akkor még két dolgot nem tudtunk: hogy 14 évet kell várni a következő BL-szereplésre, amelyben már egy döntetlen is a bravúr kategóriájába tartozna… A Fradi-szurkolók viszont egy dologban biztosak lehettek, mégpedig abban, hogy nem utaznak Amszterdamba.
Simon Tibor, aki vállműtétje után még lábadozott, kimondottan dühös volt a döntetlen miatt: „Annak örülök, hogy eddig már öt pontot szereztünk, de akár már kilencnél is tarthatnánk. Kár a Real elleni egy egyért! Ha egy nullal kihúzzuk, állítom, hogy a Grasshoppers ellen is győzünk, és akkor továbblépünk a csoportból." Valóban ritka az, ha egy csapat hazai pályán három gólt szerez, és mégsem győz. Hrutka János arról panaszkodott, hogy úgy kaptak három gólt, hogy a svájciaknak szinte alig volt helyzetük. „Ettől függetlenül el kell ismernem, hogy mi sem érdemeltünk győzelmet. Pedig szinte biztosra vettem, hogy újra megverjük a Grasshopperst." Vincze Ottó csereként állt be, de önkritikus volt: „Sajnálom, hogy nem tudtam megismételni zürichi góljaimat."
Két nappal a meccs után az FTC közleményben értesítette szurkolóit, hogy saját érdekükben ne utazzanak ki az Ajax elleni találkozóra. Deák László ügyvezető elnökhelyettes pedig bejelentette, a vezetők nem vesznek részt protokolláris rendezvényen, még kapcsolatba sem óhajtanak kerülni a holland vezetőkkel és újságírókkal, továbbá a szponzorok nem utaznak ki. Az egyesület 29 újságírót delegál a kinti mérkőzésre. Az egyesület szigorú hangvételű levelet írt az Ajaxnak és az UEFA-nak – más kérdés, hogy ennek nem volt foganata.
Csata a hidegben a Grasshoppersszel, hidegháború az Ajaxszal
Két héttel a Real elleni bravúr után és egy héttel a Grasshoppers Üllői úti fogadása előtt kellemetlen hírt kaptak a Ferencváros vezetői: az Ajax elleni amszterdami találkozóra a holland klub nem engedi be az FTC szurkolóit, s erről értesítette az UEFA-t is.
Még a nemzetközi szövetségben is értetlenül álltak az eset előtt, Salvatore Cuccu azt hangsúlyozta, hogy a két egyesületnek meg kell egyeznie a vendégszurkolók fogadását illetően (a befogadóképesség 10 százaléka illeti a vendéget), bár holland részről elszántak voltak, az esetleges szankciót is vállalták. Az FTC ekkor még nem kapott hivatalos értesítést, de a vezetőség hangoztatta: a szurkolók a Fradi-pályán kivetítőn ingyen megnézhetik a december 6-i meccset.
Dr. Szívós István, a klub elnöke mélységes felháborodásának adott hangot, Novák Dezső edző pedig kijelentette, a Ferencvárost ilyen eszközökkel sem lehet leírni. Az egyik utazási iroda vezetője odáig ment, hogy garantálta, a hollandok bármit találnak ki, igenis szerez belépőt… A sportnapilap feltette a kérdést Mucha Józsefnek, hogy Jámbor László, aki Louis van Gaal segítője, miért nem segít abban, hogy a hollandok ne legyenek bosszúra éhesek? Az egykori Fradi-játékos azt válaszolta, szerinte Jámbor az egyike azoknak, akik szítják a tüzet…
Mindeközben az FTC–Grasshoppers mérkőzés napjának délutánján – nyilván ez az időpont a legalkalmasabb az ilyesfajta hírek közlésére… – Thomas Kurth, az UEFA versenybizottságának elnöke telefonon közölte, a szövetség elfogadta az Ajax beadványát, így a holland BL-győztes egyetlen jegyet sem biztosít a Fradi szurkolóinak. A tisztségviselő azért jelezte: az UEFA nem azonosul a döntéssel… Még az is elhangzott, hogy írásbeli szerződés nem lévén arról, hány jegyet biztosít a két klub egymásnak, csupán szóbeli megegyezés történt –- az Ajax döntése jogilag támadhatatlan, ugyanakkor a VIP-belépőkre nem vonatkozik.
HOROGKERESZT MADRIDBAN
Az FTC–Grasshoppers mérkőzéssel egy időben játszották a Real Madrid–Ajax (0–2) meccset. A találkozó alatt a tévéközvetítés során is jól kivehetően az egyik kapu mögött horogkeresztes zászlót tartott egy szurkoló. Az Esti Hírlap olvasója megörökítette a jelenetet, s bevitte a szerkesztőségbe, mondván, ha rasszista jelképek magyar pályán való megjelenése ellen tiltakozunk, akkor vegyük észre az Európa más stadionjaiban felbukkanó rasszista megnyilvánulásokat is. Magam akkor a lap sportrovatánál dolgoztam, s a következő kérdéseket intéztük faxon az Ajax sajtófőnökéhez, David Endthez:
1. Észrevették-e az egyébként kiváló érzékszervekkel rendelkező hollandok a zászlót, s ha igen, tesznek-e panaszt az UEFA-nál?
2. Ha észrevették, de nem protestálnak az európai szövetségnél, hoznak-e olyan határozatot egy esetleges jövőbeni Ajax–Real mérkőzés kapcsán, hogy a madridi szurkolóknak nem adnak jegyet az amszterdami találkozóra?
3. Ha az eddig másokat kirekesztéssel vádoló hollandok kirekesztik a spanyol drukkereket az amszterdami Olimpiai Stadionból, vajon nem hívják-e ki Európa nagy klubjainak a haragját? S ez utóbbi vajon milyen következményekkel járhat?
4. Kaptak-e már tiltakozó levelet Johan Cruyfftól, a háromszoros aranylabdástól, aki a Marca című spanyol napilapnak írt holland tiltakozó levél alá nevét egy csuklómozdulattal alákanyarította?
Válasz azóta sem érkezett, s ennek nem valószínű, hogy az az oka, hogy az Esti Hírlap 1997-ben megszűnt… Most is csak azt tudom írni, mint az 1995. november 24-én megjelent lapszám 14. oldalán: „Lehet persze, hogy a vendégek nem vették észre a zászlót, de az is lehet, inkább elfordították a fejüket, mert eszükbe jutott, a Reallal ujjat húzni kockázatosabb dolog, mint a Fradival. Még az is előfordulhat, hogy kirekesztik a kirekesztőt...”
Ez persze a Fradi-szurkolók egy részét nem menti fel. De a kettős mércét sem indokolja semmi.
Ajax–Ferencváros 4–0 (2–0)
Amszterdam, Olimpiai Stadion, 43 000 néző. Vezette: Koho (finn)
Ajax: Van der Sar – Reiziger, Scholten, Bogarde – F. de Boer – R. de Boer, Litmanen (Reuser, 77.), Davids (Musampa, 46.) – Finidi (Wooter, 77.), Kluivert, Overmars Vezetőedző: Louis van Gaal
Ferencváros: Hajdu – Hrutka – Páling (Nagy Zs., 90.), Kuznyecov, Keller – Nyilas, Albert, Szűcs M., Lisztes, Vincze O. – Kuntics (Kopunovics, 67.) Vezetőedző: Novák Dezső
Gólszerzők: Overmars (1–0) a 17., R. de Boer (2–0) a 22., Litmanen (3–0) a 62., Litmanen (4–0) a 66. percben
Sárga lap: Albert (13.)
Fradi-statisztéria az Ajax-ünnephez
1995-ben a Ferencváros az Ajax ellen Amszterdamban fejezte be a Bajnokok Ligája szereplését. A zöld-fehérek 4–0-s vereséget szenvedtek a 43 ezer néző előtt lejátszott találkozón, melyet élőben a helyszínen egyetlen ferencvárosi drukker sem tekinthetett meg.
Mint már ismert volt, az UEFA áldását adta arra, hogy az Ajax ne fogadja a Fradi-drukkereket, s erről a nemzetközi szövetség a Grasshoppers elleni meccs napján – mikor máskor? – tájékoztatta a Ferencvárost. Pedig a Fradi-szurkolók még dr. Hans Sondaalt, Hollandia magyarországi nagykövetét is becserkészték. A sportot egyébként szerető politikus futott is egy kört, de nem tudott mit tenni. Az Ajax már árusította a vendégszektorba szóló jegyeket, amelyeket már nem lehetett visszavonni a forgalomból. Sondaal annak is hangot adott, tudomása szerint lehetett volna megoldást találni, de az FTC vezetői nem vették fel időben a kapcsolatot az Ajaxszal…
Néhány nappal később a TeleSport kezdeményezésére összehívott sajtóbeszélgetésen szóba került a Bernabéu-stadionban látott horogkeresztes zászló, a nagykövet cáfolta, hogy a holland média ezt elhallgatta volna.
A magyar klub mindeközben közleményben foglalt állást az üggyel kapcsolatban, arra kérte szurkolóit, ne utazzanak Amszterdamba. „Az igazi FTC-szurkolók úgy tehetnek hitet az egyesület mellett, hogy a mérkőzést az Üllői úti stadionban együtt nézik meg – kinagyított tv-képernyőn, az itthon maradt labdarúgókkal, a többi szakosztály sportolóival és a klub vezetőivel."
Közben a november 26-ra az Üllői úti pályára kiírt MTK elleni örökrangadót a jeges pálya miatt tavaszra halasztották, aminek a kék-fehérek háza táján nem nagyon örültek. Mindenesetre közvetve ezzel is segítették az FTC amszterdami fellépését.
Az Ajaxra azonban várt még egy fellépés, nem is akármilyen: a világkupáért a brazil Gremio következett Tokióban. 11-esekkel az Ajax nyert, ezzel 23 év után ugyanabban az esztendőben lett Európa és a világ legjobb klubcsapata. Azért a Fradi sem maradt mérkőzés nélkül, mert a Kispest-Honvéd elleni bajnokit azért le kellett játszani. Az FTC 3–1-re nyert, s a BVSC mögött második helyen zárta az őszt, ám a csapat edzett tovább, csupán az Ajax-meccs előtti vasárnap kapott pihenőt, ezt a játékosok többsége családjával töltötte.
Mindeközben Hollandiából olyan hírek érkeztek, hogy a rendőrség sztrájkja miatt nem biztos, hogy lesz találkozó, többek között a hétvégi Willem II–Ajax mérkőzés ezért maradt el. A Televizier holland műsorújságban többek között így harangozta be a Fradi elleni meccset: (a szurkolókra vonatkoztatva) „…agyalágyultak huhogtak, ha színes bőrű játékoshoz került a labda." Azért egy holland stáb forgatott Budapesten, s a producer elmondta, ha másra nem is, arra jó a film, hogy a nézők ne csak Van Gaal szája íze szerint kapjanak képet a két klub között elmérgesedett viszony hátteréről. A négy legnagyobb ferencvárosi szurkolói csoport pedig arra kérte a drukkereket, hogy a meccs időpontjában az Üllői úti stadionban biztassák a Fradit.
A Groningen és a Feyenoord szélsőségesei nyilatkoztak: „Kitartás, fiúk, mi biztosan ott leszünk. Ha kell, zöldben, fehérben, de szurkolunk nektek – és az Ajax ellen!"
A FTC részéről húsz játékos mellett nyolc kísérő utazott a csapattal, valamint 29 újságíró. Az egyesület képviselői semmiféle protokolláris eseményt nem iktattak a programba, egy nappal a mérkőzés előtt érkeztek, s a meccs másnapján már haza is jöttek. A rendőrség felfüggesztette a sztrájkot, az időjárás viszont nem volt se futball-, se szurkolóbarát. Amszterdam Schipol repülőterén 15 fokos hideg fogadta az érkezőt, no meg Sinterklaas, azaz Szent Miklós ünnepe, nem hivatalos munkaszüneti nap, azaz minden zárva. A csatornákon lelkesen korcsolyáztak a derék hollandok. A csapatot ez utóbbi nem érintette, a futballisták és a klub vendégei a Holliday Inn vendégei voltak, a szállodában a vezetőség egy rövid beszélgetésre hívta össze az újságírókat, egységes volt az álláspont, hogy ne hagyjuk magunkat provokálni. Ami szakmailag nagyobb kérdés, félő volt, hogy a világkupa-győzelmet ünneplő Ajax éppen a Fradi ellen tart világraszóló Miklós-ünnepet...
A találkozó előtti napon az Olimpiai Stadionban is metsző hideg volt, a pálya talaja szinte kopogott. Ide kívánkozik egy megjegyzés: az Ajax a De Meer Stadionban játszotta a hazai meccseit, de a sikeres időszakban a nagyobb befogadóképességű Olimpiai Stadion volt a mérkőzések színhelye. Az edzés jó hangulatban zajlott, a bemelegítés során a cicázásba beszálltak az újságírók is, Telek Manci volt a cica, de hamar kijött a körből. A cicázás alatt bemutatott talentumnak vagy éppen antitalentumnak köszönhető-e, nem tudni, de a holland újságírók nem voltak előítéletesek. Az Üllői úti huhogást valamennyien elítélték, de a nagy hidegben egy grog mellett bevallották, értették is meg nem is a felhajtást… Elvégre azért riogattak a fradistákkal, mert az Ajax táborából nőtt ki a kontinens egyik legvadabb huligáncsoportja – csakhogy ez utóbbit Van Gaal és fegyverhordozói elfelejtik megemlíteni.
A meccs előtt aztán volt felhajtás, 43 ezer szurkoló várta a vk-győztest, de a Fradi érkezésének is volt érdekes momentuma: a csapatot szállító busz gyakorlatilag az öltözőtől néhány méterre állt meg, de nem volt kordon, így a már gyülekező Ajax-szurkolók közül bárki beszólhatott a játékosoknak. Be is szólt,az FTC futballistái nácik, fasiszták voltak – legalább is arra a néhány másodpercre, míg beértek az öltözőbe…
A mérkőzésben nem volt sok köszönet, bár nem volt túlzás, amit Novák Dezső nyilatkozott a találkozó után, nevezetesen, hogy a csapat előtt annyi helyzet egy BL-meccsen sem adódott, mint az Ajax ellen. A gólokat viszont a hollandok szerezték, szám szerint négyet.
Az Üllői úton is játszott a Fradi, azzal a különbséggel, hogy a csapat a kivetítőn is négy gólt kapott, egyet sem rúgott, de mégis győzött.
Zárásnak mit lehet mondani? Időnként még a továbbjutásról is ábrándoztunk, aztán a valóság kijózanított. De ha az Anderlecht elleni első meccsre gondolok, bizony nem az ugrik be, hogy a BL csoportkörében játszik majd a Fradi, az meg pláne nem, hogy a címvédővel, a világ legjobb együttesével kerül egy kvartettbe.
AZ FTC BL-CSOPORTJÁNAK VÉGEREDMÉNYE:
| 1.Ajax | 6 | 5 | 1 | 0 | 15-1 | 16 pont |
| 2.Real Madrid | 6 | 3 | 1 | 2 | 11-5 | 10 |
| 3.FERENCVÁROS | 6 | 1 | 2 | 3 | 9-19 | 5 |
| 4.Grasshoppers | 6 | 0 | 2 | 4 | 3-13 | 2 |
A FERENCVÁROS BAJNOKOK LIGÁJA-CSAPATA:
KAPUSOK:
Hajdú Attila: 10-szer szerepelt a magar válogatottban, a Fradin kívül megfordult az MTK-ban, a Vasasban, a Sopronban és a német Fortuna Kölnben is. Jelenleg a Sport Televízió szakkomentátoraként dolgozik. Mind a nyolc BL-mérkőzésen ő védte a csapat kapuját.
HÁTVÉDEK:
Simon Tibor: A klub emblematikus figurája a tragikus körülmények között elhunyt hátvéd. A szurkolók egyik legnagyobb kedvence tizenhat alkalommal húzhatta magára a válogatott mezt. A csupaszív, igazi harcos futballistát karrierje befejezését követően az egyik legtehetségesebb fiatal szakembernek tartották. Dolgozott a BVSC, a REAC és a Sopron együttesénél is. Hét és fél évvel ezelőtt, 2002 áprilisában egy budai szórakozóhely előtt verte agyon néhány biztonsági őr. Négy mérkőzésen szerepelt az elitligában, sérülése miatt azonban kikerült a keretből.
KÖZÉPPÁLYÁSOK:
Zavadszky Gábor: A zöld-fehérek saját nevelésű játékosa, aki az olimpiai válogatottat kilőtte az atlantai játékokra. Játszott a Dunaferrben és az MTK-ban is, majd Ciprusra igazolt. Egy ottani orvos hibáját követően egy trombózis miatt azonban életét vesztette a mindenki által tisztelt és szeretett válogatott középpályás. Hatszor játszott az elitligában, kétszer kezdőként, négyszer csereként.
CSATÁROK:
Zoran Kuntics: Az Anderlecht elleni brüsszeli meccs győztes találatát szerző szerb támadó meghatározó játékosa volt a Fradinak a kilencvenes években. Később dolgozott a felnőtt csapat mellett vezetőedzőként, majd Pápán irányította a helyi gárdát. Mostanság utánpótlásvonalon tevékenykedik. Hét találkozón lépett pályára az elitben.
Goran Kopunovics: A később Újpesten futballozó szabadkai csatár szintén betalált az Anderlecht ellen, csak ő az Üllői úton - ezt egészítette ki a Real Madriddal megvívott idegenbeli összecsapáson szerzett becsületgóljával. Ő is a fiatalokat edzi a Fradinál. Mind a nyolc találkozón szerepelt és csak az utolsó, Ajax ellenin csereként.
Babatunde Fatusi: Az olimpiai aranyérmes nigériai válogatott játékos üdítő tagja volt a magyar bajnoknak. Később játszott a Servette-ben, mostanság a vietnámi bajnokságban kergeti a labdát.
A SIKEREDZŐ:
Novák Dezső: A két olimpiai bajnoki címmel büszkélkedő népszerű szakember edzőként három bajnoki címet nyert szeretett klubjával. Mostanság már kívülről figyeli az eseményeket, ügynökbotrányát követően már nem kívánt a nyilvánosság előtt szerepelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.