ANGLIA 1966 július 11-30.
Az angol szövetség 1963-ban ünnepelt centenáriuma kapcsán lett a futball őshazája a világbajnokság házigazdája, és az angol válogatott élt is a lehetőséggel: megszerezte első, és azóta is egyetlen nagy nemzetközi sikerét.
A vb előtt a Jules Rimet-kupa ellopása kavarta a kedélyeket, a Westminsterben kiállított trófeát 1966 március 20-án lopták el. Egy hét múlva egy Pickles nevű kutya (David Corbett tulajdona) fedezte fel egy dél-londoni sövény mellett, a máig ismeretlen tolvajt azonban soha nem fogták el. Pickles akkorra sztár lett, hogy még az angol csapat díszvacsorájára is meghívták gazdájával együtt a győztes döntő után. Ugyanakkor ez volt az a vb, amelynek már kabalafigurája is volt, Willie, a brit oroszlán személyében.
A torna átrendezte a korábbi erőviszonyokat, hiszen az előző vb négy legjobb csapat közül Csehszlovákia és Jugoszlávia ki sem jutott, Chile és Brazília pedig elbukott a csoportkörben. A címvédőt a portugál és a magyar csapat is legyőzte (a liverpooli összecsapást a torna legszebb meccsének válaszották), az igazi szenzációt azonban az olaszokat legyőző Koreai NDK továbbjutása jelentette. Az ázsiai csapat szereplése miatt egyébként a döntőig nem játszottak himnuszokat a meccsek előtt, mivel Nagy-Britannia jogilag 1950 óta hadban állt az országgal, és a szervezők nem voltak hajlandóak lejátszani a himuszukat.
Észak-Korea a negyeddöntőben emlékezetes mérkőzésen, 3-0-ás vezetés után búcsúzott a portugálok ellen, Eusebióékat végül csak az angolok tudták megállítani. Azok az angolok, akik a döntőben hosszabbításban, Geoff Hurst mesterhármasával gyűrték le a németeket, bár a minden eldöntő harmadik gólt csak Tofik Bahramov szovjet partjelző látta a gólvonal mögé pattani. Az azeri bíró alig két évvel korábban kapta meg a nemzetközi minősítését, szülőföldjén azonban ma is óriási kultusza van, a bakui nemzeti stadion is az ő nevét viseli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.