A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai

Takács II József (1904-1983)

Minden idők legjobb Magyar góllövői közé tartozik. Posztját tekintve: jobbösszekötő. A pályán remekül cselezett és kiválóan helyezkedett. Nagyon sok szemfüles gólt szerzett, játékára jellemző volt még, hogy nem ismert elveszett labdát, küzdött, hajtott, óriási lelkesedéssel futballozott. Eredményekben gazdag pályafutását 1917-ben a Vasas csapatában kezdte, ahol kereken tíz esztendőt játszott, majd 1927-ben a Ferencváros csapatához szerződött. Zöld-fehér színekben 3-szoros bajnok és 2-szeres kupagyőztes. 1928-ban a Közép-Európai kupát is megnyerte a Fradi játékosaként. Egyéni címeit tekintve: 5-szörös gólkirály, az 1924-25-ös szezonban pedig az “év labdarúgója” Magyarországon. 1934-től a Soroksár csapatában folytatta pályafutását, majd a Taxisok nevű klubnál futballozott még néhány évet. Magyar első osztályú bajnoki mérkőzéseken 356-szor lépett pályára és 359 gólt szerzett. A Magyar válogatottban 32 mérkőzésen 26 gólt lőtt. 1927-ben a Francia válogatottnak 6 gólt lőtt (Magyarország – Franciaország 13-1), talán ez volt a legjobb mérkőzése nemzeti színekben. Játékos-pályafutása után több helyen edzőként dolgozott. Budapesten hunyt el 1983-ban.
------------------------------------------------------------------------------------

dr. Sárosi György (1912-1993)

Minden idők egyik legjobb hazai futballistája volt. A taktikailag és technikailag is tökéletes játékos, kezdetekben igazi karmesterként irányította társait a Ferencvárosban és a Magyar válogatottban is. később a csatársorban még hasznosabban és eredményesebben játszott. Teljesen zöld-fehér érzelmű labdarúgó volt, hiszen egész pályafutását a Ferencváros csapatánál töltötte. A nagy-csapatban 1931 és 1948 között összesen 639 mérkőzést játszott melyeken 633 gólt szerzett, ebből az NB.I.-es mérkőzések és gólok száma: 383/350. A válogatottban 62 mérkőzésen 42 gólt szerzett. 1937. szeptemberében, világklasszis teljesítményt nyújtott. Egymaga 7 gólt lőtt a Csehszlovák válogatottnak (Magyarország – Csehszlovákia 8-3). Kiemelkedő eredményei: 1938-ban Világbajnoki ezüstérmes, egyaránt 5-ször nyert Magyar bajnokságot és kupát, 3-szoros gólkirály, 1937-ben Közép-Európai kupagyőztes, 1940-41-es szezonban az “év labdarúgója” címet is elnyerte. 1948-ban MLSZ engedéllyel Olaszországba ment, ahol több jó nevű csapatnál is dolgozott. 1951-52-ben a Juventus edzőjeként bajnoki címet ünnepelhetett. Később dolgozott még Svájcban is. 1993-ban hunyt el Genovában.
-----------------------------------------------------------------------------------

Zsengellér Gyula (1915-1999)

A Ceglédi születésű belsőcsatár, a Ceglédi Vasutasban kezdte labdarúgó pályafutását, majd 1930-36-ig a Salgótarjáni BTC-t erősítette. 1936-tól az Újpest csapatában folytatta pályafutását. Lila-fehér színekben 1947-ig játszott, ez idő alatt klubjával négy bajnoki címet szerzett. 1939-ben Közép-Európai Kupagyőztes csapat tagja. Magyarországon, első osztályú bajnoki mérkőzéseken 387 gólt szerzett. Az 5-szörös Magyar gólkirályt, az 1938-39-es bajnokságban az év labdarúgójának is megválasztották. A Magyar válogatottban 39 mérkőzésen 32 gólt lőtt. 1938-ban a világbajnoki ezüstérmes válogatott tagja. 1938. októberében, Londonban, pályára lépett az Európa-válogatottban. 1947-ben Olaszországba távozott, ahol két szezont az AS Roma-ban, egyet pedig az Anconia-ban futballozott. 1951-53-ig a Kolumbiai El Deportivo Los Samarios csapatánál játékos-edzőként tevékenykedett. 1979-ig több csapatnál is megfordult edzőként. 1958-59-ben a Ciprusi szövetségi kapitányi posztot is betöltötte. Edzőként két kiemelkedő eredményt ért el: 1954-ben Ciprusi bajnok, 1976-ban pedig Ciprusi kupagyőztes. 1997-ben az a megtiszteltetés érte, hogy az “Évszázad harmadik legjobb góllövője” címmel tüntették ki. 1999-ben hunyt el Cipruson.
------------------------------------------------------------------------------------

Deák Ferenc (1922-1998)

A hihetetlenül gólerős középcsatár, 1922. január 16.-án született Budapesten. A jó testfelépítésű labdarúgót csak a góllövés érdekelte, távoli bombái rendszerint a hálóban kötöttek ki. Pályafutását a Szentlőrinci AC-ban kezdte, ahol 1947-ig futballozott. 1947-50-ig a Ferencvárosban, 1950-53-ig a Budapesti Dózsában rúgta a labdát. Nyolc éves élvonalbeli pályafutása alatt 303 gólt szerzett. Kiemelkedő eredményeit tekintve: Magyar bajnok, 3-szoros magyar gólkirály, 1945-46-os szezonban az “év labdarúgója” Magyarországon. Az előbb említett szezonban, 36 bajnoki mérkőzésen 66 gólt szerzett, ami a mai napig világrekord. Az 1948-49-es idényben 30 mérkőzésen elért 59 gólja pedig, máig Ferencvárosi klubrekordnak számít. Egyébként a zöld-fehéreknél három esztendő alatt, minden mérkőzést egybevetve, 111 mérkőzésen 155 gólt lőtt, és az egyetlen bajnoki címét is e klub színeiben szerezte. Élvonalbeli pályafutása után még négy évet futballozott, az Egyetértés, a Budapesti Spartacus, a Siófok, majd ismét az Egyetértés csapataiban. A Magyar válogatottban 1946 és 1949 között 20 mérkőzésen 29 gólt szerzett, ami szintén világrekordnak számít, ha a mérkőzés/gól átlagát vesszük. 1997-ben az “Évszázad Gólkirálya” díjat vehette át Münchenben. 1998-ban Budapesten hunyt el.
-----------------------------------------------------------------------------------

Puskás Ferenc (1927-2006)

A 20. évszázad -sokak szerint- legjobb labdarúgója 1927. április 1.-én született, Budapesten. A zömök testfelépítésű balösszekötő már igen korán, 1937-ben megkapta első igazolását. A kiváló labdarúgó ettől kezdve, Kispesti játékosaként rúgta a labdát egészen 1956-ig. Az NB.I.-ben 1943. decemberében mutatkozott be, a Nagyvárad elleni vesztes mérkőzésen. Második mérkőzésén ismét vesztes csapat tagja volt, de itt megszerezte első gólját. Pályafutása gyorsan ívelt felfelé, ennek köszönhetően 1945. augusztus 20.-án a Magyar válogatottban is bemutatkozhatott, ahol az Osztrákok elleni 5-2-re megnyert mérkőzésen gólt is szerzett. Ekkor már szinte kirobbanthatatlan volt a Kispesti csapatból, pár év múlva ugyanezt elmondhatta magáról válogatott szinten. Az 1950-es évek “Aranycsapatának” ő volt a kapitánya. Az 1950-es években klubcsapatával sorra nyerte a bajnoki címeket, a válogatottal pedig szinte verhetetlennek bizonyultak. Akkoriban csak egyszer vesztettek mérkőzést, az viszont sajnos a világbajnoki döntő volt. 1956-ban külföldre távozott, ahol 1958-ig hivatalosan nem rúgott labdába, hiszen eltiltását töltötte. 1958 nyarán egy barátságos mérkőzésen mutatkozott be a Real Madrid mezében. Második mérkőzésén már gólt is lőtt, és ezzel megkezdődött egy csodálatos karrier másodvirágzása mely 1966-ig tartott. Ezek után edzőként is megmutatta tudását, több helyen kiváló eredményeket elérve vezette csapatait. Az 1990-es években hazatelepült, és néhány mérkőzésen a Magyar válogatottnál, a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte. Hosszú betegség után, 2006. november 17.-én hunyt el, Budapesten.

Játékosként kiemelkedő eredményei és statisztikái:

* Magyarországon 349 bajnoki mérkőzésen 358 gólt szerzett.
* A Kispest csapatával 5-szörös bajnok. 4-szeres magyar gólkirály, 1950-ben az “év labdarúgója”.
* A Magyar válogatottban 1945 és 1956 között 85 mérkőzésen 84 gól szerzett.
* A nemzeti csapattal 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban Európa-kupagyőztes, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes.
* A Real Madrid játékosaként 6-szoros spanyol bajnok, 2-szeres spanyol kupagyőztes, 3-soros BEK-győztes, Világ-kupagyőztes, 4-szeres spanyol gólkirály, 2-szer a BEK sorozat gólkirálya.
* A Real Madridban összesen 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett, ebből spanyol bajnoki mérkőzéseken 155 gólt, a BEK-ben pedig 39 mérkőzésen 35 gólt lőtt. Az 1960-as BEK-döntőn egymaga négy gólt szerzett.
* A Spanyol válogatottban 4-szer szerepelt és részt vett az 1962-es világbajnokságon. 1963-ban játszott a Világválogatottba, 1965-ben pedig az Európa-válogatottban.

Edzőként:

* BEK-döntős, 3-szoros görög bajnok, ausztrál bajnok illetve kupagyőztes. 1993-ban négy mérkőzésen irányította szövetségi kapitányként a magyar válogatottat.
----------------------------------------------------------------------------------

Kocsis Sándor (1929-1979)

Az „Aranycsapat” jobbösszekötője, 1929. szeptember 23.-án született Budapesten. A híres „Kocka” technikailag tökéletes játékos volt. Mindkét lábbal egyformán jól kezelte a labdát, fejjátékáról pedig elég csak annyit leírni, hogy Spanyolországban „Aranyfejűnek” becézték, és nagy valószínűséggel, az elmúlt évszázad legjobban fejelő játékosa volt.
Játékos pályafutását a Kőbányai TE csapatában kezdte, majd 1945-től a Ferencvárosi TC csapatának tagjaként kápráztatta el a közönséget. A zöld-fehéreknél 1950-ig futballozott, ahol az 1948-49-es szezonban bajnoki címet szerzett. A Fradiban – minden hivatalos mérkőzést számítva – 117 alkalommal lépett pályára és 115 gólt lőtt. 1950-ben, felsőbb utasításra a Budapesti Honvéd csapatához kellett igazolnia. A Honvédban 1956-ig futballozott, azon idő alatt, négy bajnoki és három gólkirályi címet szerzett. Majd egy évre eltiltották, miután engedély nélkül külföldre távozott. 1957-ben a svájci Young Fellows labdarúgójaként tért vissza a pályára. 1958-ban az FC Barcelona csapatához igazolt, és játékos pályafutása végéig, 1965-ig ott is maradt. A Spanyolországban eltöltött közel nyolc esztendő alatt két-két spanyol bajnoki címet és kupát nyert. Nemzetközi szinten is elért néhány kiemelkedő eredményt: 1960-ban Vásárvárosok kupa-győztes, 1961-ben pedig BEK-döntős a Barcelonával. A magyar válogatottban 1948 és 1956 között, 68 mérkőzésen 75 gólt rúgott. Nemzeti színekben, 1952-ben olimpiai bajnoki címet, 1953-ban Európa-kupa-győzelmet szerzett. Az 1954-es évben a világbajnoki ezüstérem mellé, a világbajnokság gólkirálya címet is megszerezte – 5 mérkőzésen 11 gólt lőtt -. A magyar első osztályban 249 mérkőzésen 247 gólt lőtt, ugyanez a statisztika spanyol bajnoki mérkőzéseken 75/42. 1954-ben az „év labdarúgójának” választották Magyarországon, akkortájt a világ legjobbjának tartották a posztján! Játékos pályafutása befejeztével néhány évig a Barcelonai ifjúsági csapatot vezette, majd 1973-ban a Hércules Alicante csapatának volt az edzője. 1979-ben tragikus körülmények közt hunyt el, Barcelonában.
------------------------------------------------------------------------------------

Tichy Lajos (1935-1999)

Az erős fizikumú, gyors belsőcsatár, 1935. március 21.-én született, Budapesten. Kiváló rúgótechnikájú, nagy lövőerejű, gólveszélyes, Európa klasszis játékos volt. Pályafutását a MÉMOSZ csapatában kezdte. 1950-53-ig a Budapesti Lokomotív futballistája volt, majd 1953 őszén megegyezett a Budapesti Honvéd csapatával. 1954. januárjában a Honvéd csapatánál kezdte meg a felkészülést, és az év márciusában már bajnoki mérkőzésen is debütált – góllal -. A bemutatkozását követően tizenhét évig volt a klub játékosa. A Budapesti Honvéd játékosaként kimagasló eredményei: 2-szeres bajnok (1954, 1955), Magyar Népköztársaság kupagyőztes (1964), Közép-Európai kupagyőztes (1959), Magyarországon az „év labdarúgója” (1958-59), 5-szörös magyar gólkirály (1958-59, 1960-61, 1961-62, 1963 ősz, 1964). A magyar első osztályban 320 mérkőzésen 247 gólt szerzett. A magyar válogatottban 1955. május 8.-án Norvégia ellen, Osloban debütált – szintén góllal -. A nemzeti csapat játékosaként 72 mérkőzésen lépett pályára és 51 gólt lőtt. 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Játszott az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon, és a két eseményen összesen 7 gólt rúgott. Az aktív játékot 1971-ben fejezte be. Játékos pályafutása után a Kispesti ifjúsági csapattal foglalkozott, majd 1976-tól a nagycsapat edzője. Az 1979-80-as bajnokcsapat vezetőedzője. 1982 és 1984 között a Kuvaiti al-Shabab csapatánál edzősködött. Hazatérése után ismét Kispesten dolgozott. 1999. január 6.-án hunyt el.
------------------------------------------------------------------------------------

Albert Flórián (1941)

A magyar labdarúgó történelem máig egyetlen aranylabdása, 1941. szeptember 15.-én született, Hercegszántón. A Ferencváros saját nevelésű játékosa igazi világklasszis futballista volt. Több poszton is kiemelkedő teljesítményt tudott nyújtani. Játékát kiismerhetetlen cselek, kiváló labdakezelés, elegáns passzok, és tökéletes technikai tudás jellemezte. Fiatalon, 1952-ben lett a zöld-fehérek igazolt játékosa, és pályafutása végéig, 1974-ig, erősítette a Fradit. Az NB.I.-ben, 1958 őszén mutatkozott be a Diósgyőr ellen, amikor is kezdetét vette egy eredményekben gazdag pályafutás. 1959. június 28.-án a magyar válogatottban is debütálhatott, kezdőként – a világbajnoki ezüstérmes svédeket vertük, 72 ezer néző előtt a Népstadionban 3-2-re –. Néhány hónappal később Belgrádban, Jugoszlávia – Magyarország 2-4 -, azon a találkozón Albert három gólt szerzett. A válogatottban 1959 és 1974 között 75 mérkőzésen lépett pályára, és 31 gólt szerzett. Játékos pályafutását 1974-ben fejezte be. Közel tizenhat év alatt, a Fradi labdarúgójaként összesen 537 mérkőzésen 383 gólt lőtt, magyar bajnoki mérkőzéseken pedig ez az adat 351/258. 1975-ben, a kiváló játékos részére búcsúmérkőzést szervezett a Ferencváros. Játékos pályafutása befejeztével több pozíciót is betöltött a zöld-fehér klubnál.
Kiemelkedő eredményei:
Európa-bajnoki bronzérmes (1964), Európa-bajnoki 4. hely (1972), olimpia bajnoki bronzérmes (1960), Vásárvárosok kupa-győztes (1965 – a sorozatban 13 gólt szerzett -), Vásárvárosok kupa-ezüstérmes (1968), világbajnokság társgólkirálya (1962 – 4 góllal -), a France Football Aranylabdása (1967), 4-szeres magyar bajnok (1962-63, 1964, 1967, 1968), 7-szeres bajnoki ezüstérmes (1959-60, 1965, 1966, 1970 tavasz, 1970-71, 1972-73, 1973-74), 3-szoros bajnoki bronzérmes (1961-62, 1963 ősz, 1969), 2-szeres Magyar Népköztársaság kupagyőztes (1971-72, 1973-74 – a döntőn már nem játszott -), 3-szoros magyar gólkirály (1959-60, 1960-61, 1965), 1967-ben az „év labdarúgója” Magyarországon. Két világbajnokságon játszott (1962 és 1966), 2-szer szerepelt a világválogatottban, 1-szer pedig az Európa válogatottban.
------------------------------------------------------------------------------------

Bene Ferenc (1944-2006)

Az 1960-as, és az 1970-es évek magyar labdarúgásának egyik legnagyobb alakja, Balatonújlakon született 1944. december 17.-én. Labdarúgó pályafutását a Marcali Medosz-ban kezdte, majd a Kaposvári Kinizsiben rúgta a labdát. 1961 nyarán került az Újpesti Dózsa csapatához. Még az év augusztusában bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, a Racing Paris elleni nemzetközi mérkőzésen. Néhány héttel később az NB.I.-ben is debütált, góllal. A magyar válogatottban 1962 és 1979 között 76 mérkőzésen 36 gólt lőtt. Mivel a játék volt az élete, ezért nagyon sportszerű labdarúgó volt. A pályán szinte sosem vitatkozott – sem társaival, sem a játékvezetővel -, ha szabálytalanságot követtek el ellene, akkor sem szimulált, és ami talán a legfontosabb, nem törlesztett. Lendületes, gyors, technikás, gólerős labdarúgó volt. Az Újpest csapatában 1978-ig játszott, majd az 1978-79-es szezonban a Volán SC csapatát erősítette. Azután kis kihagyást követően, kipróbálta magát külföldön is, a finn Sepsi 78-ban futballozott közel két évet. 1983-84-es idényben ismét Volán SC-ben, 1984-ben Soroksáron, 1985-ben pedig Kecskeméten rúgta a bőrt. Kiemelkedő kluberedményeit az Újpesti Dózsa játékosaként érte el, ahol 8 bajnoki címet (1969, 1970 tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75, 1977-78), 3 kupagyőzelmet (1969, 1970 tavasz, 1974-75), 5 gólkirályi címet (1962-63, 1969, 1971-72, 1972-73, 1974-75), és Vásárvárosok kupa-ezüstérmet (1969) szerzett. Az 1973-74-es szezonban BEK-elődöntőig jutott a csapatával. 2-szer kapta meg az „év labdarúgója” (1964, 1969) címet. A válogatott tagjaként is nagyon jó eredményeket ért el: 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes és holtversenyben a négyes döntő gólkirálya. Szintén 1964-ben olimpiai bajnok és a torna gólkirálya 12 góllal. 1966-ban játszott az angliai világbajnokságon. 1972-ben Európa-bajnoki 4. hely. A 3-szoros Európa válogatott labdarúgó, minden mérkőzését egybevéve 1473 mérkőzésen 1390 gólt lőtt. 2006. február 27.-én hunyt el.
-----------------------------------------------------------------------------------

Dunai II Antal (1943)

A magas, vékony, gólerős csatár, 1943. március 21.-én született Garán. Fejjel és lábbal is egyformán jól bánt a labdával. A Bácska csapatában lett igazolt játékos, ahol 1961-ig játszott, majd – követve bátyját – a Pécsi Dózsába igazolt. Pécsett, gólra törő játékával és robbanékonyságával tűnt ki, így 1964 őszén leigazolta az Újpesti Dózsa. A liláknál 1977-ig játszott, és 7 bajnoki cím (1969, 1970 tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75), mellett 3 kupagyőzelmet (1969, 1970 tavasz, 1974-75), és Vásárvárosok kupa-ezüstérmet szerzett. Részt vett az 1973-74-es BEK menetelésben, amikor is elődöntőig jutott a csapat. 3-szoros magyar gólkirály (1967, 1968, 1970 tavasz). 1967-ben elnyerte az európai-ezüstcipőt, 1968-ban pedig a bronzcipőt. Az Újpest után futballozott még néhány évig a Debrecen, a Chinoin, és az osztrák Simmering csapataiban. Az NB.I.-ben 326 mérkőzésen 202 gólt szerzett. A magyar válogatottban 31 mérkőzésen 9 gólt lőtt. 1968-ban olimpiai bajnok, az 1972-es olimpián pedig ezüstérmes csapat tagja. Az 1972-es Európa-bajnokságon 4. helyezést ért el a nemzeti tizeneggyel. 1978-ban kezdett el edzőként dolgozni. Először az Újpesti utánpótlással dolgozott, majd pályaedzőkét segítette a nagycsapatot. Később, kis megszakítással kilenc éven keresztül dolgozott Spanyolországban. Itthon a Zalaegerszegi és Veszprémi csapatot irányította. 1996-ban az olimpiai válogatottat kivezette az Atlantai olimpiára. Jelenleg is az MLSZ alkalmazásában áll.
------------------------------------------------------------------------------------

Kozma Mihály (1949)

A Budapesti Honvéd későbbi „gólzsákja”, 1949. november 1.-én született Tápén. A jól cselező, technikás játékos, csak másodszori próbálkozásra, 1963-ban nyert felvételt a Szegedi EAC csapatába, ahol öt évet töltött. A Honvédban 1969-81-ig, majd egy év külföldi kitérő után 1982-84-ig futballozott. A katona csapat tagjaként 2-szeres bajnok (1979-80, 1983-84), és 3-szoros gólkirály (1970-71, 1973-74, 1974-75). A magyar első osztályban 386 bajnoki mérkőzésen 236 gólt lőtt. A magyar válogatottban 17 mérkőzésen 3 gólt szerzett. 1972-ben olimpiai ezüstérmet, illetve Európa-bajnoki negyedik helyet szerzett a nemzeti csapattal. Az 1981-82-es szezont a belga Waterschei Genk csapatánál töltötte, ahol belga kupagyőzelmet ünnepelhetett, és segítségével elkerülte a csapat a kiesést az első osztályból. 1982 nyarán egy ideig úgy tűnt, hogy a francia Olympique Marseille csapatához igazol, de a szerződés végül meghiúsult – az orvosok alkalmatlannak tartották a feladatra -, így végül hazajött szeretett csapatába, a Honvédba. Később játszott még az ESMTK csapatában.

Fazekas László (1947)

Az Újpesti Dózsa saját nevelésű labdarúgó játékosa, 1947. október 15.-én született, Budapesten. 1959-ben lett igazolt futballistája a liláknak és 1965-ben debütált az NB.I.-ben. Játékát sok gól, kitűnő technikai tudás és remek cselek jellemezték. „Kapa”- ez a beceneve – nagyon jól „látott” a pályán, társait szinte bármilyen szituációból helyzetbe tudta hozni. Az Újpest labdarúgójaként 9-szeres bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75, 1977-78, 1978-79), 3-szoros Magyar Népköztársaság Kupagyőztes (1969, 1970 tavasz, 1974-75), Vásárvárosok kupa-ezüstérmes (1968-69), BEK-elődöntős (1973-74). Egyéni címeit tekintve, 3-szoros magyar gólkirály (1975-76, 1977-78, 1979-80), az 1979-80-as szezonban szerzett 36 bajnoki góljával, elnyerte az Európai-ezüstcipőt, 1970-ben pedig megkapta az „év labdarúgója” címet. A magyar első osztályban 408 bajnoki mérkőzésen 251 gólt szerzett. 1980 nyarán engedéllyel, Belgiumba, a Royal FC Antwerp csapatához szerződött, ahol 1984-ig játszott, majd még egy évet a másodosztályú St.Truiden-ben. Belgiumban egy bajnoki bronzérmet szerzett az 1982-83-as bajnokságban. A magyar válogatott tagjaként is szép eredményeket ért el. 1968 és 1983 között 92 mérkőzésen 24 gólt lőtt a nemzeti csapatban. 1968-ban olimpiai bajnok. 1978-ban, Argentínában, illetve 1982-ben, Spanyolországban, két világbajnokságon vett részt aktívan. Játékos pályafutása után, több helyen dolgozott edzőként. Sorrendben: Racing Jet Bruxelles (1985-86), Eendracht Aalst (1986-88), Harelbeke (1988-90), Eendracht Aalst (1990-92), Union (1992-94), magyar válogatott pályaedzője (1994-95), Royal FC Antwerp (1995-96). Jelenleg is Belgiumban él.
------------------------------------------------------------------------------------

Váradi Béla (1953)

A Vasas egykori kiválósága 1953. április 12.-én született Gömörszőlősön. A hatalmas lövőerejű labdarúgó játékos a Putnoki Bányász-ban kezdett el futballozni. Néhány év múlva már az Ózdi Kohász csapatát erősítette, ahonnan bekerült az ifjúsági válogatottba is. 1971-ben igazolta le a Vasas SC csapata, ahol bajnoki címet (1976-77), 2-szer Magyar Népköztársaság Kupát (1972-73, 1980-81) és Közép-európai-kupát (1983) nyert. Az 1976-77-es bajnokságban gólkirályi címet szerzett, 36 góllal, amivel az Európai-ezüstcipőt is megszerezte. 1983 és 1985 között, Franciaországban az FC Tours csapatában rúgta a gólokat, és segítette első osztályba a gárdát. 1985-ben visszatért a Vasashoz, majd 1986-88-ig a Váci Izzó futballistája volt, és rutinjával és góljaival sokat tett azért, hogy a klub fennállása során először eljusson az NB.I.-be. A Váci időszak után még levezetésképp az osztrák Pama, illetve a Magyar Kábel csapataiban is megfordult. A magyar válogatottban 1972 és 1982 között, 36 mérkőzésen 13 gólt lőtt. 1972-ben olimpiai ezüstérmet, 1974-ben utánpótlás Európa-bajnoki címet szerzett.
------------------------------------------------------------------------------------

Fekete László (1954)

Az Újpesti Dózsa és a magyar válogatott egykori szélvész gyors támadója, 1954. április 14.-én látta meg a napvilágot, Budapesten. Nem volt kimondottan technikás futballista, viszont nagyon gyors, robbanékony bátor játékos volt. Nála nem létezett elveszett labda és a legfontosabb dolog, ami egy csatárnál elengedhetetlen, hogy nagyon érezte a kaput, ezáltal rengeteg gólt lőtt. A BVSC-ben kezdte megtanulni a labdarúgás alapjait, és ott is lett igazolt játékos, majd 1970-ben az Újpesti Dózsában futballozott. 1973 őszén, góllal mutatkozott be az NB.I.-ben, az MTK ellen. Lila-fehérben négy bajnoki címet (1973-74, 1974-75, 1977-78, 1978-79) és Magyar Népköztársaság Kupagyőzelmet (1974-75) szerzett. Részt vett a klub 1973-74-es BEK menetelésében, amikor is a csapat az elődöntőig jutott. Az 1978-79-es szezonban gólkirályi címet nyert és egyben Európai-ezüstcipőt is megkapta, a bajnokságban lőtt 31 góljával. Nagy meglepetésre, 1982-ben a Volán SC-hez igazolt, majd 1983 nyarán visszatért Újpestre. Futballozott még az osztrák Sturm Graz, a Komlói Bányász, és a szintén osztrák SK Pama, illetve SK Pachfurt színeiben. A nemzeti csapatban 1974-79-ig, 21-szer lépett pályára és 5 gólt lőtt. 1974-ben utánpótlás Európa-bajnok.

Nyilasi Tibor (1955)

Az 1970-es, 80-as évek egyik legnépszerűbb, legsikeresebb magyar labdarúgója 1955. január 18.-án született, Várpalotán. Középpályásként és csatárként is kimagasló teljesítményre volt képes. „Nyíl” minden téren tökéletes volt. Kifogástalan technikai tudását mutatja, hogy fejjel és lábbal is egyformán jól bánt a labdával. A pályán kiválóan irányított és emellett, gólokkal sem volt adós a közönségnek. Játékos pályafutását az Úttörőstadion csapatában kezdte. 1970-től a Fradi játékosa lett, ahol a felnőtt csapatban 1973-83-ig futballozott. A Ferencváros labdarúgó csapatának tagjaként 2-szeres bajnok (1975-76, 1980-81), 3-szoros Magyar Népköztársaság Kupagyőztes (1973-74, 1975-76, 1977-78), Kupagyőztesek Európa kupája-ezüstérmes (1974-75). Az 1980-81-es szezonban szinte tarolt, amikor is az „év labdarúgója” volt Magyarországon, 30 bajnoki góllal magyar gólkirályi címet, illetve Európai-ezüstcipőt szerzett. 3-szor nyerte el a Toldi-vándordíjat. Zöld-fehérben színekben 381 mérkőzésen 220, az NB.I.-ben 243 mérkőzésen 130 gólt lőtt. 1983 nyarán az osztrák Austria Wien csapatához szerződött, ahol 1988-ig futballozott. Ausztriában 3-szor bajnoki címet (1983-84, 1984-85, 1985-86), 1985-86-ban pedig kupát nyert. Az 1983-84-es bajnokságban 26 találattal, megszerezte az osztrák gólkirályi címet. A válogatottban 1975 és 1985 között, 70 mérkőzésen lépett pályára és 32 gólt lőtt. 1975. októberében a Luxemburg elleni Eb-selejtezőn (Magyarország – Luxemburg 8-1), 5 gólt szerzett. Részt vett két világbajnokságon (1978, 1982). 1976-ban utánpótlás Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. 1981. augusztusában játszott az Európa-válogatottban. Játékos pályafutása befejezése után, edzőként is megcsillantotta tudását. A Ferencváros csapatával bajnoki címet (1991-92), 3-szor Magyar Kupát (1990-91, 1992-93, 1993-94) nyert. Jelenleg szakkommentátorként a tevékenykedik.
------------------------------------------------------------------------------------

Détári Lajos (1963)

„Döme” az utóbbi, 25 év magyar labdarúgásának legnagyobb egyénisége, Európa-klasszis játékos volt. 1963. április 24.-én született Budapesten. Játékát, tökéletes rúgótechnika, kiváló cselek, és pontos átadások jellemezték. Társait igazi „karmesterként” irányította a pályán, mellette a góllövésből is kivette a részét. Az Aszfaltútépítők csapatában kezdett focizni, ahonnan 1973-ban a Budapesti Honvédhoz igazolt. Az NB.I.-ben 1981. áprilisában debütált. A magyar első osztályban 3-szor bajnoki címet (1983-84, 1984-85, 1985-86), 3-szor gólkirályi címet (1984-85, 1985-86, 1986-87) és Magyar Népköztársaság Kupát (1984-85) nyert. 1984-85-ös szezonban az „év labdarúgója” lett Magyarországon. 1987 nyarán a német Eintracht Frankfurt csapatához szerződött, ahol 1987-88-as évadban Német Kupagyőztes lett, a kupadöntő egyetlen gólját Détári szerezte. 1988-90-ig a görög Olympiakos Pireus csapatát erősítette. Mindjárt az első évben, csapata a második helyen végzett a görög bajnokságban, „Döme” pedig második lett a góllövőlistán. 1990. májusában, megnyerték a Görög Kupát, Détári két gólt szerzett, a 4-2-re megnyert kupadöntőn. Olasz évek következtek, Bologna (1990-92), Ancona (1992-93), Genoa (1994 tavasz). Közben 1993 őszén a Ferencvárosban is játszott 13 bajnoki mérkőzést. A Serie A-ban összesen 55 bajnoki mérkőzést játszott, melyeken 15 gólt ért el. Majd két-két évet futballozott Svájcban (Neuchatel Xamax – 1994-96), illetve Ausztriában (Sankt Pölten – 1996-98). 1998-ban az NB.I.-es BVSC csapatához igazolt, ahol egy szezont töltött. Végül pedig a Dunakeszi együttesében fejezte be a profi labdarúgást. A magyar első osztályban 170 mérkőzésen szerepelt és 81 gólt szerzett. A nemzeti tizenegyben 1984-94-ig, 61 mérkőzésen 13 gólt lőtt. Játszott az 1986-os Mexikói világbajnokságon. 6-szoros világválogatott labdarúgó. Az aktív játék befejezése óta, edzőként tevékenykedik, több-kevesebb sikerrel.
------------------------------------------------------------------------------------

Illés Béla (1968)

Az 1990-es évek legjobb hazai labdarúgója, 1968. április 27.-én született, Sárváron. A rendkívül technikás játékos, teljes labdarúgó pályafutását magyarországi csapatokban futballozta végig. A Sárvári Kinizsiben kezdte, majd 1986 őszén a Szombathelyi Haladásba szerződött, ahol 1992-ig játszott. 1992-95-ig a Kispest-Honvéd futballistája, 1995-től pedig az MTK-ban rúgta a labdát, fél év kitérővel (2004 tavasz, amikor is visszament a Haladáshoz) egészen játékos pályafutása végéig. 2006-ban vonult vissza, 540 magyar első osztályú bajnoki mérkőzéssel a lábában, melyeken 214 gólt lőtt. A válogatottban 1991 és 2001 között, 64-szer lépett pályára és 15 gólt szerzett. Visszavonulása után, szakvezetőként kezdett tevékenykedni. Kiemelkedő eredményei: 4-szeres bajnok (1992-93, 1996-97, 1998-99, 2002-03), 3-szoros Magyar Kupagyőztes (1996-97, 1997-98, 1999-00), 3-szor az „év labdarúgója” (1993-94, 1996-97, 1997-98), 3-szoros gólkirály (1993-94, 1996-97, 1998-99), Szuperkupagyőztes (2003).