Labdarúgó Világbajnokságok : 1930 URUGUAY

 Uruguay, 1930. július 13-30.

Résztvevő országok

1-es csoport végeredménye:

		Argentína	3	3	-	-	10	-	4	6 pont
		Chile	3	2	-	1	5	-	3	4 pont
		Franciaország	3	1	-	2	4	-	3	2 pont
		Mexikó	3	-	-	3	4	-	13	0 pont

2-es csoport végeredménye:

		Jugoszlávia	2	2	-	-	6	-	1	4 pont
		Brazília	2	1	-	1	5	-	2	2 pont
		Bolívia	2	-	-	2	0	-	8	0 pont

3-as csoport végeredménye:

		Uruguay	2	2	-	-	5	-	0	4 pont
		Románia	2	1	-	1	3	-	5	2 pont
		Peru	2	-	-	2	1	-	4	0 pont

4-es csoport végeredménye:

		Egyesült Államok	2	2	-	-	6	-	0	4 pont
		Paraguay	2	1	-	1	1	-	3	2 pont
		Belgium	2	-	-	2	0	-	4	0 pont

Döntő: Uruguay - Argentína 4-2 Uruguay: Ballestrero - Nasazzi, Mascheroni - Andrade, Fernández, Gestido - Dorado, Scarone, Castro, Cea, Iriarte Argentína: Botasso - Della Torre, Paternoster - J. Evaristo, Monti, P.A. Suárez - Peucelle, Varallo, Stábile, M. Ferreira, M. Evaristo gól: Dorado (12.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.), ill. Peucelle (20.), Stábile (39.)

Világbajnokság rendezésének ötlete már 1904-ben, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alapításakor felvetődött, ám végül csak negyed század múlva jött össze. Az első világháború előtt az angol ellenálláson, majd az amatőr-profi vitán akadt el a dolog.
A FIFA ugyan 1908 óta felelt az olimpiai labdarúgó-tornák szervezéséért, amelyet el is ismert amatőr világbajnokságnak, de a profik hiánya miatt sportértéke megkérdőjelezhető volt. Végül Jules Rimet, a FIFA negyedik elnöke (1921-1954 között) szervezői ügyességének köszönhetően az 1929-es barcelonai FIFA-kongresszuson jelölték az 1924-es és 1928-as olimpiát megnyerő Uruguayt házigazdának. A döntésben az is szerepet játszott, hogy az ország 1930-ban ünnepelte függetlensége centenáriumát.

Az első világbajnokságon még kvalifikáció nélkül, meghívásos alapon vettek részt a csapatok, és Rimet minden erőfeszítése ellenére az európai elit távol maradt. Az amatőrök esetében a munkaadók, a profiknál a klubok nem vállalták, hogy több mint két hónapig nélkülözzék játékosaikat, így a Genovából induló Conte Verde óceánjárón a FIFA-elnök mellett csupán a francia, a belga, a jugoszláv és a román válogatott utazott.

Utóbbi a sportrajongó II. Károly király támagatásának köszönhetően, aki hatalmi szóval vette rá a szövetség vezetőit a részvételre, és a játékosok többségét foglalkoztató angol olajcégeket három hónapos fizetett szabadság megadására. Malőr már itt is akadt, az egyiptomi válogatott Marseille-ben lekéste a hajót, így haza kellett fordulnia. Útközben a Conte Verde felvette a brazilokat is, végül 15 napos út után futott be Montevideóba.

A torna mai fejjel elképzelhetetlen szervezési és játékvezetési bakik sorozatát hozta, a pályán pedig a dél-amerikai csapatok domináltak. Európai bíró csupán három volt, partjelzőnek gyakran a szövetségi kapitányok ugrottak be, volt olyan meccs, amelyet már a 84. percben lefújt a bíró, majd a zuhany alól hívták vissza a játékosokat a pályára. Adott gólpasszt uruguay-i fotós az elődöntőben, és aludt el a pályán az amerikaiak egyik edzője, mert összetörte a kloroformos üveget, amikor sérült játékosát rohant be ápolni.

Játéktudás szempontjából kimagaslott a házigazda és az argentin csapat, utóbbiból úgy lett gólkirály Guillermo Stabile, hogy sem a vb előtt, sem utána nem játszott többször a nemzeti együttesben. A döntőben mindkét csapat saját labdájával akart játszani, végül egy-egy félidőt húztak le mindkettővel. Uruguay szünet után fordítva gyűjtötte be két olimpiai arany után hivatalosan is a világ legjobbja címet, a "Fekete Csoda" (La Maravilla Negra), José Andrade vezérletével.