1975-76

Az MLSZ vezetése a válogatott csapat irányítását először az aranycsapat legendás fedezetére, Bozsik Józsefre szerette volna bízni, de ő sajnálatos szívbántalmai miatt csupán egyszer, az Ausztria elleni – 1:0-ra elvesztett – barátságos találkozón ülhetett le a magyar válogatott kispadjára. Moór Ede, Szőcs János és először Baróti Lajos is csupán ideiglenes jelleggel irányította a nemzeti együttest, mert akkor még bíztak az illetékesek „Cucu” felépülésében. Végül annak ellenére, hogy a Bulgária elleni két selejtezőn, a korábban már három vb-n is a csapatot gardírozó, Baróti irányításával nem sikerült kijutni a montreali olimpiai játékokra, mégis a Vittorio de Sica külsejű mester kapta meg a feladatot, hogy Argentínába vezesse a címeres mezes együttest.

Körülbelül itt tartott tehát a történet, amikor véget ért az 1975-ös esztendő, melynek záróakkordjaként Szombathelyen – már tét nélküli EB selejtezőn, hiszen a jugoszláviai kontinensviadalra sem jutottunk ki – 8:1-re vertük a luxemburgiakat, az akkor mindössze 20 esztendős Nyilasi Tibor öt góljával, aki ezzel valósággal berobbant a köztudatba, egyúttal egy csapásra „Luxemburg grófja” lett.

Baróti - Nyilasi

Ekkor már nagyjából tudni lehetett, körülbelül kikről is fog szólni a következő évek magyar labdarúgása. BAJNOKSÁG 1969-től kezdődően egészen 1975-ig minden bajnokság lila-fehér örömünneppé vált, hiszen zsinórban hét alkalommal az Újpesti Dózsa együttese szerezte meg a bajnoki aranyérmet. Ebben a szezonban viszont komoly kihívót kaptak a Megyeri útiak, a már említett Dalnoki féle KEK-finalista FTC-ben.

1975-76 telén a Fradi állt a tabella élén és zöldek 11 győzelemből, 3 döntetlenből és csupán egyetlen vereségből álló eredménysora – Békéscsaba volt annak az egy zakónak a helyszíne – tekintélyt parancsoló volt. Érdemes visszapillantani, hogyan is állította össze a leggyakrabban csapatát abban a szezonban a pipás mesteredző: Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó F., Magyar.

Hellyel-közzel ez volt az a gárda, amely a KEK fináléba is beverekedte magát és tulajdonképpen rajtuk kívül csupán Vépi, a későbbi Dózsás Viczkó, valamint a már disszidálásra készülő Juhász István és a 80-as években Csepelen karriert csináló Kelemen, illetve az Üllői úti stadion villanyvilágításának elkészítéséért később szintén a szigetiekhez kerülő Branikovits jutott szóhoz.



A tavaszi szezont is MNK továbbjutással és bajnoki győzelmekkel kezdte a Fradi és miközben a hétszeres címvédő Újpestiek botladoztak, Kovács Ferenc irányításával a Videoton lett a zöldek legfőbb riválisa az aranyéremért folyó küzdelemben. A székesfehérváriak nagykorúsága akkor vált mindenki számára egyértelművé, amikor a Sóstói stadionban 3:0-ra legyőzték a Dózsát, parádés játékkal.

Kovács L. – Nagy III., Kovács J., Fejes (Baranyi), Végh (Garamvölgyi) – Nagy II., Karsai, Csongrádi – Májer (Wollek), Szalmásy, Tieber.

Wollek Tibor (Videoton)

Ha egy picit szemezgetünk a tavaszi szezon mérkőzéseiből, akkor láthatjuk, hogy a Vidi felzárkózásához kellett néhány Fradi botlás is. Rába ETO-FTC 4:2 és Vasas-FTC 3:2. Ez máris kétszer annyi vereség, mint amennyit '75 őszén összesen elszenvedtek és az igazán nagy zakó még hátra volt, ez a meccs pedig megérdemli, hogy külön is foglalkozzunk vele.

1976. május 25. szombat; ez a nap a IX. kerületben katasztrófaként, néhány házzal odébb, a negyedikben viszont minden idők egyik legnagyobb diadalának dátumaként íródott az annalesekbe.

Újpesti Dózsa-Ferencváros 8:3 (4:3) Népstadion 50.000 néző Ez egy olyan mérkőzés volt ahol a Fradinak a bajnoki cím miatt volt nagyon fontos a győzelem, míg a lilák számára inkább a hatalmas presztízs és persze a bronzérem bebiztosítása volt a cél. A csapatok összeállításait mindenképpen érdemes leírni, hiszen minden idők egyik legnagyszerűbb bajnokijáról van szó még a tősgyökeres Fradisták véleménye szerint is.

Nyilasi és Sarlós

Újpesti Dózsa: Rothermel – Kellner, Dunai III., Sarlós, Tóth J. – Kolár(Zámbó), Nagy L., Tóth A. – Fazekas, Törőcsik, Fekete. Edző: Várhidi Pál

Ferencváros: Hajdu – Martos, Bálint, Rab(Vépi), Viczkó(Juhász I.) – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó F. Magyar. Edző: Dalnoki Jenő

Gólszerzők: Fazekas(5), Fekete(2), Törőcsik ill. Szabó(2), Nyilasi

Bár jómagam is éltem már abban az időszakban, sőt elég jelentősen figyeltem is a mérkőzéseket, azért alaposan kutatnom kell emlékeimben, ha magyarázatot akarok adni arra, hogyan is kaphatott ekkora zakót az egy évvel korábbi KEK döntős ezen a meccsen!

Ú.Dózsa-FTC= 8:3. Ez volt a harmadik!

Talán a magyarázat egyszerűbb, mint gondolnánk; a lilák talán minden idők egyik legnagyszerűbb játékát nyújtották történetük során, Fazekas László öt találatával élete meccsét játszotta, a Megyesi hiányában a balhátvéd posztra állított Viczkónak pedig nyílván rémálmaiban jön elő, ahogy a lilák hetesének egyfolytában csak a hátát láthatja. Bár ezen a napon az újpestiek népszerű „Kapáját” nem akadt volna a földön balhátvéd, aki semlegesíthette volna.

Pedig az első félidőben még jól tartotta a versenyfutást ebben a szenzációs gólpárbajban a Fradi és tulajdonképpen – bármilyen furcsa, de igaz – az egész mérkőzésen nem játszottak rosszul a ferencvárosiak, de hát a tizenegy gólból nyolcat az Újpest szerzett.

Pusztai kapufája (Ú.Dózsa-FTC= 8:3)

Egy dologra tisztán emlékszem, és aki látta a meccset szintén emlékezhet; az 50.000 néző klubhovatartozástól függetlenül végigtombolta ezt a 90 percet, amely valóban minden idők egyik legjobb magyar bajnokija volt. A ferencvárosiak persze nem nyalogathatták sokáig a sebeiket, hiszen folytatódott a versenyfutás az aranyért, a rendkívül jól játszó és pontjait szorgosan gyűjtögető Vidivel.

Június 9. vagyis a tulajdonképpeni bajnoki döntő előtt 43 ponttal vezetett az FTC, mögötte 41 egységgel volt második a Videoton, így aztán a székesfehérváriak győzni mentek az Üllői útra, hiszen ebben az esetben jobb gólkülönbségüknek köszönhetően a tabella élén találták volna magukat és karnyújtásnyira kerültek volna fennállásuk első bajnoki címéhez. A Fradi-Vidi ugyanis már a 29. – utolsó előtti fordulóban került sorra és az utolsó körben az FTC-re Zalaegerszegen, a Videotonra pedig Szegeden várt nyerhető mérkőzés, főleg mivel a létszámemelés miatt ebben a szezonban nem volt kieső az NB I-ből így az alsóház csapatai, tulajdonképpen tét nélkül játszhattak a hajrában.

A természetesen zsúfolt ház – 30.000 néző – előtt megrendezett meccsen Szalmásy Tamás góljával sokáig 1:0-ra vezetett a Videoton, majd Kovács József révén szereztek még egy gólt a fehérváriak, de ezt Müncz György játékvezető nem adta meg, majd nem sokkal később Májer Lajos az 1998-ban tragikus autóbalesetben elhunyt remek jobbszélső a kiállítás sorsára jutott. A székesfehérváriak persze a mai napig összeesküvést emlegetnek, és egyenesen azt állítják, hogy a Fradinak kellett megnyernie azt a bajnokságot. Egy másik tragikusan fiatalon elhunyt jobbszélső, Pusztai László viszont higgadt tudott maradni és negyedórával a lefújás előtt kiegyenlített, így egy – létfontosságú pontot otthon tartott a Ferencváros.

FTC - Videoton

Tekintettel arra, hogy az utolsó fordulóban – minő meglepetés – megszülettek a papírforma eredmények, a Fradisták a május 1-i MNK döntő után – FTC-MTK-VM 1:0 – a bajnoki aranyérmet is megszerezték, ezzel pedig nyolc éves várakozás után lett újra bajnok a zöld fehér gárda, fennállása során huszonkettedik alkalommal.

Bálint az MNK kupával

Ami pedig ennek az évnek egyik legnagyszerűbb eredménye, egyben a bajnokságunk akkori erejét is nagyon jól mutatja, öt csapatunk várhatta 1976 nyarán a nemzetközi kupák sorsolását: BEK: Ferencváros KEK: MTK-VM UEFA kupa: Videoton, Ú. Dózsa, Bp. Honvéd És akkoriban ezek nem selejtezős, hanem főtáblás helyek voltak.

FTC 1976

Mindenesetre az előzmények további áttekintésénél majd az is kiderül, hogyan szerepeltek ezek a csapataink 1976 őszén, a nemzetközi porondon.