Mi lett vele : Sergio Goycochea

 

A bogotai Millonarios akkori kapusa Nery Pumpido mögött tartalékként futott neki az Italia ’90-nek, ám miután vetélytársa megsérült a szovjetek elleni csoportrangadón, az ábrándos tekintetű Goycochea megkapta élete nagy lehetőségét. Egyáltalán nem vallott szégyent a rendes játékidőkben, utánuk meg egyenesen a csillagok közé emelkedett: a jugoszlávok és a házigazdák elleni szétlövésben kiharcolta magának a „tizenegyesölő” eposzi jelzőt. Ha a döntőben, a 85. percben megfogja Brehme büntetőjét (ami kevés híján sikerült is neki), akkor a főisten Diego Maradona mellett minimum egy segédisteni tisztséget kiharcol magának hazájában.

Európai kalandja viszont csak a francia Brest gárdájából állt (amely néhány hónappal hősünk érkezése után David Ginolástól, Corentin Martinsostól, Claude Makéléléstől és Stéphane Guivarc’hostól csődbe ment), majd két Copa América-arany után az 1994-es vb-n a kispadot koptatta Luis Islas mögött, aki sokak szerint egy fikarcnyival sem volt jobb kapus nála (alanyunk tulajdonképpen a Kolumbiától kapott hazai zakóba bukott bele).

  

„Goycochea harmincas korosztályom számára egy darabka ifjúkor, tekintetében Rambo, egy western- és egy szappanoperahős keveredik némi érthetetlen világfájdalommal, és azt se feledjük, hogy a büntetőpárbajok előtt babonából pössentett egyet a reklámtáblák takarásában. Talán a fináléban is ezt kellett volna tennie?” – írtuk róla a futball Tiszavirágjairól szóló sportlegünkben. Csak néhány adattal egészítenénk ki múltba révedésünket: hősünk 1963-ban született, 44-szeres válogatott, a Bresten kívül a Defensores Unidos, a River Plate, a Millonarios, a Racing Club, a Cerro Porteno, az Olimpia, a Mandiyú, az Internacional, a Vélez és a Newell’s színeiben profiskodott. 1986-ban Libertadores- és világkupa-, 1991-ben és 1993-ban Copa América-, 1992-ben Konföderációs Kupa-győztes. 1990-ben természetesen az év futballistája lett odahaza, és kétszer volt második az IFFHS Év kapusa-választásán.

„A baszk” 1998-ban vonult vissza, 35 éves korában, és mivel már játékosként is ügyesen feltalálta magát a kamerák kereszttüzében, a médiában kezdett el tevékenykedni. Munkatárs volt Maradona esti showjában, a Canal 7-en dolgozott az Elegante Sport nevű műsorban, de az ESPN-nél is tevékenykedett, áldásosan; miközben felbukkant egy szappanoperában, valamint egy utazásokkal foglalkozó műsorban és egy Miamiban rendezett valóságshow-ban is. „Vasco, el anti-penal” egy ideig volt a válogatott kapusedzője is. Szívesen lép fel gálamérkőzéseken gigantikus mellizmokkal és lehengerlő mosollyal –  Argentínán kívül Paraguayban is, ahol roppant népszerű.

„Igazából a média az én világom, sohasem érdekelt az edzőség. Visszavonulásom után azért is iratkoztam be egy újságíró-iskolába tizennyolc éves fiatalok mellé, és ültem három éven át ott heti négy napon keresztül” – vallott második szakmájáról az exkapus, akit tavaly nyáron hiába hívtak edzősködni Indiába.

 

A „TIZENEGYESÖLŐ” TANÁCSA: NYUGALOM MINDENEKFELETT

„Nem igényel semmilyen különös edzést a tizenegyesek védése. Nyilvánvalóan a legfontosabb, hogy ismerd az ellenfeled, s tudd, hogy a leggyakrabban hova helyezi a labdát. A csatárok másként végzik el, mint a középpályások és a védők, a technikásabb játékosok végrehajtása is különbözik a kevésbé ügyesekétől. Az sem mindegy, hogy az első vagy az ötödik tizenegyesről van szó; az elsőt elvégezni a legnehezebb, de ha az ötödiknél egyenlítened kell, az is teljesen más szituáció. A kapusok számára a legfontosabb, hogy nyugodtak maradjanak, viselkedjenek úgy, hogy minden lelki nyomás a lövő játékosra helyeződjön. Ezzel persze mindenki tisztában van, meg kell próbálni a játékos figyelmét minél inkább arra irányítani, hogy neki sorsdöntő tizenegyest kell elvégeznie” – mondta el véleményét a témáról Goycochea, aki minden idők egyik legjobb „tizenegyesölőjeként” vált ismertté.