Mi lett vele : José Luis Chilavert

A minden ízében különc, kiváló védései mellett elsősorban tizenegyes- és szabadrúgásgóljairól közismert José Luis Félix Chilavert González a paraguayi futball legismertebb alakja, és nemcsak a külsőségeknek köszönhetően, hiszen a futball statisztikájával foglalkozó IFFHS szerint három alkalommal is (1995, 1997, 1998) az év kapusa lett; sőt, az 1987-től datálódó ranglistán a hatodik helyen áll ma is. A közelmúlt egyik legnagyobb kapuslegendáját fanatikus elszántsága és (testileg is) nagyon nehéz egyénisége miatt rengeteg becenévvel illették. Volt ő már Őrült, Szörnyeteg, Pitbull, Lord Paragua, de nevezték sokan a XX. század legjobb kapusának is.
Az 1965-ben, Luquében napvilágot látott hálóőr 1980-ban a Sportivo Luqueno színeiben mutatkozott be a paraguayi első osztályban, de Argentínában, a San Lorenzóban lett igazán ismert kapus, majd nem túl sikeres európai kirándulását (Zaragoza, 1988–1991) követően a Vélez Sársfieldben futott be igazán. A Carlos Bianchi által irányított gárdával, amelyet tíz évig szolgált, nyert argentin bajnoki címeket, Libertadores- és Világkupát, közben pedig hazája válogatottjával kijutott az 1998-as világbajnokságra. Idősödő fejjel még egyszer kísérletet tett az öreg kontinens meghódítására, és két idényen keresztül a francia Racing Strasbourg kapuját védte, de itt a 2001-es Francia Kupa-győzelemtől eltekintve nem nyújtott maradandót. Ezt követően szerződött az uruguayi Penarolhoz, előtte pedig részt vett a 2002-es vb-n, amelyen kissé lerombolta nimbuszát, és nem sikerült megszereznie a történelmi, kapus által szerzett első vb-gólt sem. Egy idény múlva a Vélezhez igazolt, onnan is vonult vissza 2004-ben.

 

AZ ELSŐ KAPUSGÓL

Lehet, picit meglepő, de immár 122 éve történt, hogy megszületett az első kapusgól a futballtörténelemben. A Glasgow-ban 1882. március 25-én lejátszott Skócia–Wales (5:0) mérkőzésen az eredeti posztját tekintve kapus James McAulay (Dumbarton FC) középcsatárként jutott szóhoz, és egyszer eredményes volt. A foglalkozását tekintve mérnök McAulay a következő nyolc válogatott meccsén már a gólvonalon állt. Az első találat szerzője 1887-ben váratlanul visszavonult, miután munkája Burmába szólította.

A válogatottban 74 alkalommal szerepelt, nyolc gólt szerzett. Pályafutása során 62 hivatalos találatig jutott, 45-ször tizenegyesből, kétszer büntetőből kipattant labdát értékesítve, 15-ször pedig szabadrúgásból. Egy bajnokin mesterhármast vágott, míg a River Plate-nek saját térfeléről lőtt szabadrúgásgólt a heves vérmérsékletű „Chila”. 1996-ban Dél-Amerika legjobb futballistájának választották meg, 2002-ben pedig a világbajnokságok történelmének ötödik legjobb kapuvédőjének. Nála több gólt poszttársai közül csak a brazil Rogério Ceni jegyez.
„A Jóisten barátja vagyok, ez az én titkom” – árulta el magáról Chilavert, és bár lehet mosolyogni eme kijelentésén, ám tény, hogy több olyan pont is van az életében, amely vagy a hallatlan szerencsét, vagy valóban egy felsőbbrendű erő kegyességét takarja. Hétéves korában például hepatitisz vírussal fertőződött meg, és az orvosok mindössze két hónapot adtak neki. A szülei szerencsére nem nyugodtak bele a betegségébe, inkább tizenöt kilométert gyalogoltak a kis José Luisszal a karjukban, hogy egy helyi indián füvekkel kikúrálja a kórból. Nem sokkal később már a bátyjával focizhatott, igaz, eleinte lövöldözte a gólokat, mígnem egy nap kipróbálta, milyen a kapufák között.

  

„Tizennégy esztendős voltam, amikor a bátyám beállított a kapuba egy szinglik kontra házasok mérkőzésen. Három vagy négy parádés védésem volt, megtetszett” – elevenítette fel a hőskort Chilavert.

„EGYEDÜLÁLLÓ”

„Egyedülálló kapuvédő, nagyszerű szabadrúgáslövő volt, aki több mint hatvan gólig jutott. De nem lenne igazságos csak ezért megemlékezni róla, mivel fantasztikus kapus is volt. Háromszor is az év kapusa lett a kilencvenes években. Jó emlékem van az ellene vívott meccsről a 2002-es vébéről, amelyet három egyre nyertünk meg. Szépen ütötte a kapufára Raúl lövését. Aztán szembe kellett néznem a szabadrúgásával, de szerencsére sikerült hárítanom” – mondta róla Iker Casillas.

Védéseivel, szerzett góljaival kiemelkedett a kapustársadalomból, ugyanakkor mind a pályán, mind az azon kívül mutatott viselkedése többekben ellenszenvet szült. Elmondása szerint több mint egy tucat csapattársával verekedett össze, az autójában rendre baseballütőt hordott, visszavonulásáig egyetlen menedzsere sem volt; és ha tehette, guarani nyelven adott utasításokat védőinek, hogy az ellenfelet félrevezesse.
„Korábban kétszer sírtam: aznap, amikor meghalt az apám, illetve, amikor megműtötték a kislányomat. A visszavonulásomra rendezett találkozó volt a harmadik alkalom. Mondjon bárki bármit, én voltam a legnagyobb” – szerénykedett. Kitalálják? Búcsúmérkőzésén is gólt szerzett: az akkor 39 éves játékos a dél-amerikai All-Star-csapat hálójába talált be a Vélez színeiben – egy bizonyos René Higuitának.
Visszavonulása után sokáig kacérkodott az edzőséggel („Előbb élvezni akarom az életet, és csak utána szeretnék beleülni a villamosszékbe”), pár éve Brazíliában szeretett volna elhelyezkedni; majd felvetődött a neve hazája szövetségikapitány-jelöltjei között, sőt, fejébe vette, hogy politikusnak áll és paraguayi köztársasági elnök lesz. Ehhez képest kapott egy féléves felfüggesztett börtönbüntetést, mert kiderült, hogy anno Franciaországban egy hamis dokumentummal igazolta parádés egészségi állapotát. A kispad helyett kényelmes, légkondicionált, majd fűtött médiaállásokból vehetett részt a 2006-os és a 2010-es világbajnokságokon mint az Univision csatorna munkatársa. Ahogyan ismerjük, múló állapot nála ez a szakma, záros határidőn belül kap egy kispadot (vagy szétver egy stúdiót). Nem kizárva a nemzeti csapatét sem. Egyébként általános idegállapota, jelentjük, olyan, mint a régi szép időkben, amikor egymás torkának estek Faustino Asprillával: 2010-ben megütött egy játékosügynököt, Pablo Seijast, mivel szerinte pénzzel tartozik neki.