Minden sarkon álltak már I. - Alapozás

1981 nyarát írjuk. Minden csendes a magyarfociban, bajnoki címvédő a Fradi, Mészöly Kálmán válogatottja jó úton halad a spanyolországi világbajnokság felé, a Mágus kezdi összekapni a Győrt, hogy év végére bebizonyosodjon, hazánkba is betört a totális futball.

1981. augusztus 25., Haladás-Volán (vége: 3-0) a szombathelyi Rohonczi úton. A Hali középcsapatosnak ígérkezik, a Volán pedig ismételten megváltotta néhány idényenként esedékes átszállójegyét az első osztályba. A csapatok kifutnak a pályára, nézők a lelátón, valamilyen időjárás a levegőben. Egy minden szempontból átlagosnak ígérkező mérkőzés, és mégis valami olyan dolog történt ekkor, amely ha nem is alapjaiban, de igen komoly mértékben megrengette a magyar labdarúgás későbbi vonalvezetését.

A Volán csapatában bemutatkozik az élvonalban egy bizonyos Szeibert György [adatlap].

A Honvédban nevelkedett játékos két éve, hogy kinőtt az ifiből, és mivel Kispesten akkoriban Tichy Lajos éppen bajnokcsapatot épített, nemhogy a középpálya, a keret közelébe sem tudott kerülni. 1981-ben aztán átigazol a Volánhoz, és két szakaszban, összesen 49 mérkőzésen 19 góllal boldogítja a közlekedésiek akkoriban még létező szurkolótáborát. 1985-ben lecsap rá az MTK, és - egy apró görög kitérő kivételével - a kék-fehérek kötelékében marad egészen 1989-ig. A Hungária körúton Verebes irányításával nyer egy bajnokságot, és kétszer is a góllövő-lista második helyén végez. 132 mérkőzésen szerzett 65 találata egészen kimagasló statisztikai adat, és Illés Béla érkeztéig nem is lesz még egy ilyen gólerős középpályása az MTK-nak. 89-ben elviszi a Fradi, de egy szezonnal később - mivel valami vitája támadt az egyik vezetővel - már Veszprémben osztogat Rugovics Vendel, a Bakony Maradonája mögött, hogy elkezdődjön az egy év/egy klubváltásos hattyúdala. 91-ben a Vasasnál, majd 92-ben a BVSC-nél próbálkozhatott, hogy alig 32 éves korában majdnem bezáruljon előtte az élvonal - már akkoriban is igen tágra nyitott - kapuja, de végül egy óbudai kitérő után, 1997-ben még kapott néhány meccset - amolyan rutinos kiegészítő-emberként - a Pécsben.

Szeibert György amúgy kimondottan remek futballista volt egy olyan korban, amikor még Törőcsikeket, Nyilasikat, Détárikat, Gyimesiket üldözhetek védőik reménytelenül a hazai tizenhatosok előtt, ám cikkünk bevezetőjét mégsem emiatt szenteltük éppen neki. Sokkal fontosabb számunkra, hogy Szeibert György volt az első (és később a lelátói folklórban használt szóval élve) futballkurva Magyarországon. Szeibert véghezvitte azt a bravúrt, hogy öt fővárosi csapat színeiben is pályára léphetett az NB1-ben.

1981. augusztus 25. - első mérkőzését játssza az első magyar fociprosti.

Hogy pontosan értsük, mivégre kurvázunk le bárkit is (mégha nem is annyira mosdatlan szájjal tesszük ezt, mint ahogy harmadvonalbeli akciófilmek főgonoszai a főhős nőjét nevezik rongynak, vagy épp a lelátó egynémely eleme tesz ilyen megjegyzést az ellenfél valamelyikének édesanyjára), ezért összerántottunk egy kis fogalmi tisztázást, ami szándékaink szerint rendet vág a futball nagy vándorai által maguk mögött hagyott sokkhatások zűrzavarában, melyeket a gyűlölt ősi riválishoz történő átigazolásuk soha meg nem emészthető fájdalma okoz. Ha úgy tetszik, cikkünk épp az egykori kedvenceink idegen mezben történő feltűnése által felforralt szurkolói agyvíz békés kieresztéséhez kíván hozzájárulni, azaz nevén nevezzük a fájdalmat, és hozzájárulunk a kollektív szolidaritás legalábbis alkalmi felvirágzásához: lám, nekem ugyanannyira fájt, hogy a Büki meg a Füzi elment a Fradiba, mint amennyire neked, hogy tovább is álltak az MTK-ba, hogy aztán az újpestiek pont ennyire örüljenek nekik évekkel később, ésígytovább. Hogy a lehető legdifferenciáltabban énekeljük meg mindezt, a magyar futball klubhűséggel aligha megvádolható spílereiből összeállított válogatottunk bemutatása előtt értelmező szótárhoz méltó módon definiáljuk csapatunk toborzási kritériumait.

Szószedet:

fociprosti (fn.): lelátói megnevezése az olyan labdarúgóknak, akik feltűnően sokszor váltanak egyesületet. fővárosi ~: (itt) olyan labdarúgó, aki legalább négy fővárosi klub tagjaként szerepelt mérkőzésen az első osztályban. (l. még: futballkurva) a ~ alfajai:

• Nehézségi erő által mozgatott, átigazolások sorozatán átesett játékosok: olyan labdarúgók, akiket az akadályozott meg abban, hogy gyökeret ereszthessenek egy klubnál, hogy rendszeresen nem fértek be edzőik taktikai elképzeléseibe, és távozniuk kellett (kölcsönjátékosok tipikus esete).
• A meg nem értett zsenik: jellemzően nehezen kezelhető, öntörvényű (hovatovább a “balhés” stigmával megjelölt) játékosok, akik mágnesként vonzzák magukhoz a bajt, és mire megmelegednének állomáshelyükön, jellemzően fegyelmi okok miatt nemkívánatossá válnak, és már szedhetik is sátorfájukat - hogy aztán következő kenyéradójuknál kezdődhessék elölről a procedúra.
• Aláíráspénzre, és/vagy medáliákra ácsingózó játékosok: klubhűségüket a bajnoki arany, és a magasabb meccsprémiumok kétes csillogása homályosítja el, amelyet sokszor akár hihetőnek szánt magyarázatokkal próbálnak leplezni ("Innen könnyebb egy európai nagycsapathoz szerződni" és/vagy "Itt inkább a szövetségi kapitány szeme előtt vagyok"; “Itt végre a bajnoki aranyért harcolhatok” és/vagy “Itt végre kiléphetek a nemzetközi porondra”).
• A körülmények áldozatának tekinthető labdarúgók: azon játékosok, akik vis maior jellegű okok miatt voltak képtelenek sokáig egy helyben maradni. A variációs lehetőségek tárháza igen széles: lesittelt klubtulaj; kiesés, és a másodosztálytól menekülés; keretleépítés; klubok anyagi ellehetetlenülése.

Grand Slam: Megcsinálta a ~-et minden olyan labdarúgó, aki pályára lépett mindhárom fővárosi nagyegyesület színeiben az első osztályban. (Fővárosi nagyegyesület: FTC, MTK, UTE.)

Most tehát már tudjuk, hogy mi fán teremnek a futballprostik, a történelmi előzményeket is tisztáztuk, így nincs más hátra, mint hogy bemutassuk az általunk összeállított válogatottat. Mindez azonban egyáltalán nem könnyű, hiszen bátran kijelenthetjük, hogy a kezdőcsapat kihirdetésekor a bőség zavarával kell megküzdenünk (azaz a szakvezetésnek igen kellemes gondjai vannak). Küzdelmünk e fölöttébb kellemes gondokkal majd' 60.000 ezer karakterig fajult, így jobbnak láttuk három dózisban adagolni a honi futball mázsás osztatú patikamérlegén könnyűvérűnek találtatott labdarúgók alkalmi piedesztálra emelését. Következő posztunkban ennek szellemében a kezdőcsapat fut ki a pályára, azt követően pedig a tartaléksorban bevetésre várókat küldjük melegíteni.