Slózi, a világhírű támadó. A következőkben egy olyan kimagasló labdarúgó csillagról olvashattok, aki korának legjobb játékosa volt. Úgyis fogalmazhatnék, hogy az "1910-es évek Messije" volt. Emlékezzünk meg Schlosser Imréről, a Ferencváros 2. gólkirályáról. 1889-ben született Budapesten, 16 évesen, 1906 februárjában mutatkozott be az első csapatban a Postás ellen 1-0-ra elvesztett találkozón. Erre így emlékezett: „Könnyes szemmel vonultam be a meccs végén az öltözőbe. Csüggedten és pityeregve ültem a vesztes csata után az öltöző sarkában, szegény jó Malaky Misi jött vigasztalni. M.M.: Ne sírj fiam! Minden gyümölcsnek érnie kell!” Ekkor még nem ragadt meg az első csapatban, így 3 hónapot kellett várnia a következő mérkőzésére (1906 május). 17 éves sem volt, amikor 1906. október 7-én, bemutatkozhatott a válogatottban a Bohémia és Morvaország elleni mérkőzésen. Ő volt az első magyar labdarúgó, akire felfigyelt az európai labdarúgás. Felesége is a "Fradi családból" származott, Fritz Elza a testvére kapusunknak Fritz Alajosnak, így a két férfi csapattárs és rokon is volt egyszerre.
Jellegzetes karikalábú labdarúgó volt, egyéni képességeivel kiemelkedett a magyar mezőnyből. Nagyon szerény, sportszerű és sokat dolgozó játékos volt. A bal volt az erősebbik lába, de kiválóan cselezett, remek passzokat adott, de képes volt lábbal, és fejjel is gólt szerezni. A góljai mellett nagy érdeme, hogy megszerettette a magyarokkal a labdarúgást, sokan, még vidékről is, azért jártak meccsekre azokban az időkben, hogy őt lássák.
1909 és 1914 között végig ő volt a magyar bajnokság gólkirálya. Nézzük meg számokban: 1908/1909: 30 gól, 1909/1910: 18 gól, 1910/1911: 38 gól, 1911/1912: 34 gól(ebben a szezonban az év labdarúgójának választották), 1912/1913: 33 gól(ebből 8 gólt egy mérkőzésen lőtt a III. kerület ellen), 1913/1914: 21 gól. A Ferencváros színeiben 6 bajnoki címet és 2 ezüstérmet szerzett.
A ferencvárosi karrierjében, 1915-ben állt be a fordulat, ekkor összekülönbözött a vezetőséggel és az 1916-os szezont már az ősi rivális MTK-ban kezdte meg, ahol első évében 16 mérkőzésen 38 gólt szerzett, ami a mai napig rekordnak számít. Az MTK-ban 6 szezont húzott le és 6 bajnoki címet szerzett.
1923 és 1926 között megfordult Svédországban (Norrköping), Lengyelországban (Wisla Kraków) és Ausztriában (Brigittenaur AC), de nem tudott nagy eredményeket elérni.
1926-ban újra zöld-fehérbe öltözött és visszatért a Ferencvárosba, ahol bajnok lett. Erről így emlékezett: „Titokban sok könnyet hullattam az elhagyott zöld-fehér színekért, melynek még ma is változatlanul híve vagyok és az is maradok. Könnyen meg lehet ezt érteni, hiszen az igazi klubszellemet ott szívtam magamba és az FTC-ből lendült futballkarrierem a magasba. Mindig igazi örömet éreztem, amikor a zöld-fehér sávos trikót magamon feszülni éreztem.” Ezek a sorok magukért beszélnek.
Az 1927-28-as kiírásban, 9 mérkőzésen lépett pályára a Budai33 csapatában. 1928-ban hagyta abba az aktív labdarúgást 318 első osztályú mérkőzéssel a háta mögött, amelyeken 417 gólt szerzett.
A válogatottban 1906 és 1927 között játszott. Utolsó válogatott mérkőzését 38 évesen játszotta, Ausztria ellen, ahol a magyar csapat 6-0-ás vereséget szenvedett. A válogatottban 68 mérkőzésen szerepelt és 59 gólt szerzett.
Visszavonulása után sem jött le a futballpályákról, hiszen bíróként dirigálta a mérkőzéseket. Edzőként is próbálkozott, de ebben nem volt sikeres. Egy sportszerboltja is volt, melyben sok esetben a szívére hallgatott és nem a pénztárcájára, ha egy gyermek labdát szeretett volna, de nem volt elég pénze rá, ő adott számára és azt mondta, rúgj vele sok gólt.
1955-ben megérte a 100. Ausztria – Magyarország mérkőzést, melyen ő végezte a kezdőrúgást. Ezen mérkőzésen olyan nagyszerű játékosok játszottak, mint: Buzánszky Jenő, Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, egyszóval az Aranycsapat tagjai.
1959-ben hunyt el a Ferencváros örökös bajnoka, és többszörös gólkirálya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.