Ferencváros : Zöld-fehér gólkirályok - 3. rész

Most következzen a Ferencváros történetének harmadik gólkirálya, aki nem más, mint a nagyszerű Takács II. József.

A „kis Taki” 1904-ben látta meg a napvilágot Budapesten. Magyarország egyik legjobb befejező csatára kapusként kezdte a pályafutását. Ifjúsági labdarúgó volt, amikor egyik csapattársa megsérült, ezért kipróbálták mezőnyjátékosként. 1917 és 1926 között a városi rivális Vasas csapatában szerepelt. Az 1925-26-os bajnokságban gólkirály lett piros-kékben 29 találattal. Ezzel felhívta magára a Ferencvárosi vezetők figyelmét és az 1927-es szezonban már zöld-fehérben futott ki a futballpályára. Bátyja Takács I. Géza „Mari néni” volt, aki pályafutása kezdetétől zöld-fehérben rúgta a bőrt, így a két testvér egy csapatban játszhatott.

Az első idénye tökéletesre sikerült, a csapattal bajnok és Közép- Európa Kupagyőztes lett, míg egyénileg 31 találatával gólkirály. Ennél szebb idényről nem is álmodhatott volna, hiszen egyéni teljesítményét sikerült továbbhalmozni, ugyanis zöld-fehérben négy alkalommal lett gólkirály. Részletesen: 1927-28: 31 gól, 1928-29: 41 gól, 1929-30: 40 gól, 1931-32: 42 gól. Zöld- fehérben háromszoros bajnok, 1927-28, 1931-32, ebben a szezonban a Ferencváros 100%-osan lett bajnok, 1933-34. Második helyezett: 1928-29, 1929-30. Harmadik helyezett: 1930-31, 1932-33.

A Ferencvárosból 1934-ben igazolt a Taxis-ok csapatához, itt egészen 1942-ig játszott, de idősebb korában már nem tudott nagy eredményeket elérni. A focitól sohasem tudott elszakadni, visszavonulása után edzőként dolgozott. Mindig két csapatnak szurkolt, sosem tagadta meg kötődését a Ferencváros és Vasas csapatai iránt.

A válogatottban 1923-ban mutatkozott be egy Ausztria ellen 1-0-ra elveszített találkozón, ahol 1933-ig 32 mérkőzésen 26 gólt szerzett. Az egyik legemlékezetesebb meccse a nemzeti együttesben 1927-ben Franciaország elleni barátságos mérkőzésen volt. Ezen a találkozón 6 gólt szerzett (a végeredmény 13-1), ami miatt a francia kapus (Maurice Cottenet) úgy megharagudott magára, hogy lemondott a válogatottja mezéről.

Magyarország egyik legkiválóbb csatára, „csak” jobb lábbal tudott gólt lőni, és általában  csak közelről. Kiválóan cselezett, rendkívül jól összejátszott a mellette futó szélsővel. Egyik különleges tulajdonsága az volt, hogy milliméter pontosan kiszámolta a labda útját, így mindig jól helyezkedett. Minden helyzetben remekül feltalálta magát és képes volt arra, hogy fordulásból gólokat szerezzen, ami ellen a védők nem sokat tudtak tenni. Soha nem adta fel, mindig számított arra, hogy a védő vagy a kapus hibázhat, ha ez bekövetkezett gyorsan rástartolt a labdára és kihasználta a helyzetet. Szemfüles meglátásai sok gólt eredményeztek számára. (Én személy szerint, ezt hiányolom a mai játékosokból.)

Játékában egy hiányosság volt, a fejelés. Annak ellenére hogy nem volt alacsony játékos, ez nem ment neki. Egyszer szerzett egy fejes gólt, amire így emlékezett: „Egy barátságos mérkőzésen a szépszámú közönség követelni kezdte: „kis Taki, gólt fejelni!” Jól ment a játék, jó kedvem volt, így elhatároztam, hogy eleget teszek a közönség kérésének, de sajnos, nem kaptam megfelelő beadást. Mit volt mit tennem, ki kellett cseleztem az egész védelmet, elfektettem a kapust, majd megállítottam a labdát a gólvonalon, letérdeltem és befejeltem. A közönségnek nagyon tetszett, a játékvezetőnek kevésbé. Komolytalan játék miatt kiállított. Hát ezt is kevés gólszerző érhette meg.”

1974-ben nagy megtiszteltetésben volt része, amikor elvégezte a Ferencváros- Vasas mérkőzés kezdőrúgását. Ebben az évben választották az FTC örökös bajnokának.

A Ferencváros és a Vasas legendás játékosa 1983-ban hunyt el.