A DOKI
Dr. Sócrates, a fejpántos lázadó és a világ egyik legjobb irányítója
A brazil középpályászseni egyébként több más „sportleg”-sorozatban is helyet kaphatna. Amellett, hogy tudása és szervezőkészsége a világ legjobbjai közé emelték, nem szabad elfelejteni, hogy ő a legjobban futballozó orvos, vagy a legtöbb brazil válogatottságot számláló lázadó is.
Nem sokan mondhatják el ugyanis magukról, hogy profi futballkarrierjük alatt orvosi diplomát szereznek – később Sócrates nevéhez hűen filozófusiként is doktorált –, vagy a Corinthians Democracy alapítójaként és élharcosaként mozgalmat indítanak a fennálló rezsim ellen.
A futballista egyébként még 2004-ben ötven évesen 12 perc erejéig pályára lépett a Garforth Town csapatában. Azóta a World Soccer beválasztotta minden idők legjobb 100 labdarúgója közé, és bekerült a Pacembui Brazil Futball Múzeum Halhatatlanok Csarnokába is. Napjainkban szülővárosában, Ribeirao Pretóban sportorvosként tevékenykedik…
EL PIBE, AZAZ A KÖLYÖK
A kolumbiai válogatott korábbi kapitánya, Carlos Valderrama hatalmas, festett fürtökben lógó hajkoronája és vastag bajusza mellett még egy dologról volt nevezetes: ő a dél-amerikai ország történetének legjobb labdarúgója…
Alighanem a bevezetőben elmondottak rá nem igazak; akkor is emlékeznénk személyére, ha kopasz lett volna. A zseniális szervező, a gólpasszok nagymestere, és a pszichikai hadviselésben verhetetlen Valderrama 111 alkalommal ölthette magára a kolumbiai válogatott mezét, három világbajnokságon (1990, 1994, 1998) is csapatkapitányként vezette az együttest.
A háromgyerekes családapa 2004 februárjában hagyott fel a profi futballal – 43 (!) évesen – egy hónapra rá pedig a FIFA egyedüli kolumbiaiként beválasztotta a világ 125 legjobb, még élő futballistája közé. Hogy hazája népe méltóképpen megköszönje mindazt, amit tett, szülővárosában, az Eduardo Santos stadion bejáratánál egy majd 7 méteres bronzszobor hirdeti Valderrama nagyságát. Természetesen gigászi, sárga hajkoronájával…
Carlos Valderrama a védjegyéül szolgáló hajkoronával élőben és 7 méteres bronzszoborként
A ROCKSZTÁR
A rocksztár, Alexi Lalas üstökösként robbant be a labdarúgás világába az 1994-es Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon.
A hórihorgas védő, bár csapata egyik legjobbja volt, mégsem bravúros szereléseivel és becsúszásaival ragadt meg a nézők emlékezetében, sokkal inkább a színpadról leugró, őrjöngő rocker benyomását keltő külsejével.
Hosszú csapzott haja és majd’ mellkasig érő vörös szakálla még Romárióékat is megijeszthette. A focin túl – sosem tagadva, hogy külseje valóban zenei ízlését tükrözi – Gypsies nevű rock zenekarával kettő, szólóban pedig egy lemeze jelent meg, sőt 1998-ban még egy nyolcállomásos európai turnéra is volt ideje…
Közel a negyvenhez, ahogy a legnagyobb rockerek, már ő is picit megnyugodott, augusztusi menesztéséig a Los Angeles Galaxy menedzsereként tevékenykedett, komoly szerepet vállalva David Beckham tengerentúlra csábításában. Az évek során a rockerből komoly üzletemberré váló Lalas külsőleg is sokat „fejlődött” az évek során…
A PÖTTÖM
Szintén a ’94-es vb egyik „látványossága” volt Jorge Campos, a mexikóiak hálóőre. Igazából nem mondhatjuk egyértelműen, hogy kapus volt, hisz nem csak termete (165 cm) nem volt feltétlenül alkalmas ehhez a poszthoz, de olykor kedve sem volt a védeni, így számos klubjában csatárként is alkalmazták.
Első csapatában, a mexikói Pumas UNAM-ban például az akkori hálóőr, Adolfo Rios kiszoríthatatlan volt, így a kis Campos támadónak állt, hogy beférjen valahogy a kezdőbe. Csatártehetségét később is kamatoztatta, ezért klubjaiban általában az 1-es mellett a 9-es mezt is ő birtokolta, hátha valamikor az ellenfél kapuja előtt kell bizonyítani.
A mexikói válogatott kapujában valószínűleg egy papagáj ihlette, saját tervezésű „mezben” állta a csatárok rohamait – nem kevesebb, mint 130 (!) alkalommal –, melyben úgy világított a pályán, mint egy neonreklám.
Campos a közelmúltban edzőként, és segédedzőként is tevékenykedett a mexikói válogatottnál, jelenleg a Sportortas-Campos nevű gyorsétterem-láncával foglalatoskodik.
Edgar Davids, a nyáron visszavonult holland „futógép” némileg kilóg a fentebb említett játékosok sorából.
Kétségkívül meglehetősen futurisztikus, és vagány volt a megjelenése, ám ezt nem önszántából választotta. A labdarúgó a szemét fedő zöldhályog miatt, orvosi előírásra volt kénytelen viselni a mérkőzések alatt a védőszemüveget.
Hosszú rasztái és persze az, hogy gyakran a mezszínéhez igazította szemüvege színét, az már az ő „számlájára” írható.
Az 1973-as születésű Davids 74 válogatottbeli szerepléssel, többszörös holland és olasz bajnokként, Bajnokok Ligája-győztesként generációjának egyik legjobb középpályásának mondhatta magát.
Összeállításunk végén említést kell tegyünk egy még aktív, és talán még sok sikeres évet maga előtt tudó labdarúgóról.
Ő Djibril Cissé, a Sunderland és a francia válogatott csatára. Tetoválásai, mindig változó formájú és színű haja miatt leginkább a korábbi NBA sztárhoz, Dennis Rodmanhez hasonlítható.
Csakúgy, mint a Chicago Bulls egykori kosarasa, Cissé is rendkívül magas szinten űzi sportját, azonban hiába jár még csak pályafutása derekánál, máris két, igen komoly sérülésből kellett felépülnie.
Először 2004 októberében szenvedett síp- és szárkapocscsont-törést, majd alig egy évvel a felépülését követően ismét jött a baj, ezúttal egy nyílt lábszártörés formájában...
Zord külseje ellenére egyébként kétgyermekes, felelősségteljes családapa, felesége, Jude idén nyáron már a második gyermeküknek adott életet. És bár 2006-ban az angol bulvárlapok azt írták róla, hogy bántalmazta a nyolcadik hónapban lévő nejét, ezek a pletykák valótlannak bizonyultak.
A hórihorgas védő, bár csapata egyik legjobbja volt, mégsem bravúros szereléseivel és becsúszásaival ragadt meg a nézők emlékezetében, sokkal inkább a színpadról leugró, őrjöngő rocker benyomását keltő külsejével.
Hosszú csapzott haja és majd’ mellkasig érő vörös szakálla még Romárióékat is megijeszthette. A focin túl – sosem tagadva, hogy külseje valóban zenei ízlését tükrözi – Gypsies nevű rock zenekarával kettő, szólóban pedig egy lemeze jelent meg, sőt 1998-ban még egy nyolcállomásos európai turnéra is volt ideje…
Közel a negyvenhez, ahogy a legnagyobb rockerek, már ő is picit megnyugodott, augusztusi menesztéséig a Los Angeles Galaxy menedzsereként tevékenykedett, komoly szerepet vállalva David Beckham tengerentúlra csábításában. Az évek során a rockerből komoly üzletemberré váló Lalas külsőleg is sokat „fejlődött” az évek során…
Alexi Lalas, a megnyugodott rocker az évek során külsőleg is sokat „fejlődött”…
A PÖTTÖM
Jorge Campos saját tervezésű mezében állta a csatárok rohamait
Első csapatában, a mexikói Pumas UNAM-ban például az akkori hálóőr, Adolfo Rios kiszoríthatatlan volt, így a kis Campos támadónak állt, hogy beférjen valahogy a kezdőbe. Csatártehetségét később is kamatoztatta, ezért klubjaiban általában az 1-es mellett a 9-es mezt is ő birtokolta, hátha valamikor az ellenfél kapuja előtt kell bizonyítani.
A mexikói válogatott kapujában valószínűleg egy papagáj ihlette, saját tervezésű „mezben” állta a csatárok rohamait – nem kevesebb, mint 130 (!) alkalommal –, melyben úgy világított a pályán, mint egy neonreklám.
Campos a közelmúltban edzőként, és segédedzőként is tevékenykedett a mexikói válogatottnál, jelenleg a Sportortas-Campos nevű gyorsétterem-láncával foglalatoskodik.
AKI A MEZÉHEZ FESTI A HAJÁT
Két évvel később az atlantai olimpián aranyérmet szerző nigériai Taribo West tűnt fel a színen, mint az extravagáns megjelenés friss trónkövetelője.
Az afrikai hátvéd 1998-ban a Franciaországban rendezett világbajnokságon különös, zöldre festett rasztával játszotta végig csapata összes mérkőzését. Nagyjából ekkor, 24 évesen volt a csúcson, ezt követően meghiúsult átigazolásairól és elsősorban családi botrányairól volt híres – felesége 2002-ben válni akart tőle, mert állítólag West visszautasította szexuális közeledését, s többször is bántalmazta őt.
Erre a játékos úgy reagált a sajtóban, hogy ez badarság, neki nincs is felesége. Karrierje során számos csapatban megfordult hosszabb-rövidebb ideig, és bár nem nevezhető a klubhűség mintaképének, de az mindenképp becsületére írható, hogy hajszínét mindig aktuális csapata mezéhez igazította…
A DOPPINGOS VÁNDOR 
Taribo Westhez hasonlóan Abel Xavier is „egytornás” sztárnak mondható, jóllehet a híres portugál „aranygeneráció” tagjaként sokáig meredeken ívelt felfelé a pályafutása.
Számára a csúcsot a 2000-es holland-belga társrendezésű Európa-bajnokság jelentette. A mozambiki származású bekk ekkor csapata kulcsfigurája és alighanem leglátványosabb jelensége is volt, sárgára festett hajával és szakállával.
Az elődöntőben ő volt az, aki – a játékvezető döntése szerint – kézzel hárította David Trezeguet lövését, melyből tizenegyes, a tizenegyesből pedig Zinedine Zidane jóvoltából aranygól született, ezzel szertefoszlatva Portugália győzelmi reményeit.
A hátvéd a lefújást követően olyan hevesen reklamált az ítélet ellen, hogy az UEFA kilenc hónapra eltiltotta. Itt kezdődött a hanyatlás. A már ez idáig is jó pár klubban megfordult Xavier öt év alatt az Everton, a Liverpool, a Galatasaray, az AS Roma, a Hannover és a Middlesbrough csapatában is szerencsét próbált, kevés sikerrel…
A mélypont 2005 novemberében jött el, amikor a Skoda Xanthi elleni UEFA-kupa-mérkőzést követően a doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Xaviert 18 hónapra elmeszelték.
Később még visszatért a pályára, a Los Angeles Galaxy-ban David Beckham oldalán futballozott, egészen 2008 júliusáig, amikor is az amerikai klub megköszönte szolgálatait, miután egy nyilvános interjúban kritizálta a vezetőedzőt, Ruud Gullitot. Hosszú és kalandos pályafutása alatt sosem feledkezett meg a rá jellemző őrült megjelenésről.
Az afrikai hátvéd 1998-ban a Franciaországban rendezett világbajnokságon különös, zöldre festett rasztával játszotta végig csapata összes mérkőzését. Nagyjából ekkor, 24 évesen volt a csúcson, ezt követően meghiúsult átigazolásairól és elsősorban családi botrányairól volt híres – felesége 2002-ben válni akart tőle, mert állítólag West visszautasította szexuális közeledését, s többször is bántalmazta őt.
Erre a játékos úgy reagált a sajtóban, hogy ez badarság, neki nincs is felesége. Karrierje során számos csapatban megfordult hosszabb-rövidebb ideig, és bár nem nevezhető a klubhűség mintaképének, de az mindenképp becsületére írható, hogy hajszínét mindig aktuális csapata mezéhez igazította…
Taribo West ízléses hajviselete, a színét mindig aktuális csapata mezéhez igazította
Vajon mire gondolhatott Abel Xavier, miközben ilyen frizurát kért a fodrászától?
Számára a csúcsot a 2000-es holland-belga társrendezésű Európa-bajnokság jelentette. A mozambiki származású bekk ekkor csapata kulcsfigurája és alighanem leglátványosabb jelensége is volt, sárgára festett hajával és szakállával.
Az elődöntőben ő volt az, aki – a játékvezető döntése szerint – kézzel hárította David Trezeguet lövését, melyből tizenegyes, a tizenegyesből pedig Zinedine Zidane jóvoltából aranygól született, ezzel szertefoszlatva Portugália győzelmi reményeit.
A hátvéd a lefújást követően olyan hevesen reklamált az ítélet ellen, hogy az UEFA kilenc hónapra eltiltotta. Itt kezdődött a hanyatlás. A már ez idáig is jó pár klubban megfordult Xavier öt év alatt az Everton, a Liverpool, a Galatasaray, az AS Roma, a Hannover és a Middlesbrough csapatában is szerencsét próbált, kevés sikerrel…
A mélypont 2005 novemberében jött el, amikor a Skoda Xanthi elleni UEFA-kupa-mérkőzést követően a doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Xaviert 18 hónapra elmeszelték.
Később még visszatért a pályára, a Los Angeles Galaxy-ban David Beckham oldalán futballozott, egészen 2008 júliusáig, amikor is az amerikai klub megköszönte szolgálatait, miután egy nyilvános interjúban kritizálta a vezetőedzőt, Ruud Gullitot. Hosszú és kalandos pályafutása alatt sosem feledkezett meg a rá jellemző őrült megjelenésről.
A SZEMÜVEGES PITBULL
Kétségkívül meglehetősen futurisztikus, és vagány volt a megjelenése, ám ezt nem önszántából választotta. A labdarúgó a szemét fedő zöldhályog miatt, orvosi előírásra volt kénytelen viselni a mérkőzések alatt a védőszemüveget.
Hosszú rasztái és persze az, hogy gyakran a mezszínéhez igazította szemüvege színét, az már az ő „számlájára” írható.
Az 1973-as születésű Davids 74 válogatottbeli szerepléssel, többszörös holland és olasz bajnokként, Bajnokok Ligája-győztesként generációjának egyik legjobb középpályásának mondhatta magát.
Összeállításunk végén említést kell tegyünk egy még aktív, és talán még sok sikeres évet maga előtt tudó labdarúgóról.
Ő Djibril Cissé, a Sunderland és a francia válogatott csatára. Tetoválásai, mindig változó formájú és színű haja miatt leginkább a korábbi NBA sztárhoz, Dennis Rodmanhez hasonlítható.
Csakúgy, mint a Chicago Bulls egykori kosarasa, Cissé is rendkívül magas szinten űzi sportját, azonban hiába jár még csak pályafutása derekánál, máris két, igen komoly sérülésből kellett felépülnie.
Először 2004 októberében szenvedett síp- és szárkapocscsont-törést, majd alig egy évvel a felépülését követően ismét jött a baj, ezúttal egy nyílt lábszártörés formájában...
Zord külseje ellenére egyébként kétgyermekes, felelősségteljes családapa, felesége, Jude idén nyáron már a második gyermeküknek adott életet. És bár 2006-ban az angol bulvárlapok azt írták róla, hogy bántalmazta a nyolcadik hónapban lévő nejét, ezek a pletykák valótlannak bizonyultak.
Djibril Cissé, a kétgyermekes családapa…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.