SPORTLEGEK : A legnagyobb futballbotrányok

A labdarúgás legnagyobb botrányai: Jack Hillmantől a Calciopoliig

Ahol pénz van, ott botrányok is vannak. Ez az alapigazság a futballra hatványozottan érvényes. Sportlegek című sorozatunkban ezúttal a labdarúgás történetének legnagyobb botrányait idézzük fel (szurkolói rendbontások és bírói tévedések nem szerepelnek összeállításunkban, mert azok külön megérnek egy-egy „misét”). Vesztegetés, szabálytalan átigazolások, pucér lányok, edzőt gyilkoló játékvezető, botrányhősök (Jack Hillmantől Diego Maradonáig) és persze bunda minden mennyiségben!

Eric Cantona egy nézőre támad

Jack Hillman

Ahogy a labdarúgás gyökerei Angliában vannak, úgy az első lejegyzett botrányok is a szigetországban fordultak elő. Jack Hillman neve talán még a legvájtfülűbb futballszurkolóknak sem ismerős. Ő volt az első labdarúgó, akit eltiltottak a játéktól. A Burnley kapusa 1900-ban megpróbálta megvesztegetni a Nottingham Forest játékosait, de nagyon rosszul járt, mert a meccsen kapott négy gólt, azt követően pedig egy egyéves eltiltást is a nyakába varrtak.

Az 1900-as években az egyik legrenitensebb klubnak a Manchester City számított: átigazolási szabálytalanságok (már akkor sem fértek a bőrükbe…), vesztegetések, szabálytalan kifizetések miatt két év alatt három súlyos büntetést is kiróttak a klubra, illetve játékosaira.

1909-ben a Fulham játékosát, George Parsonage-et örökre eltiltották, miután 50 fontos átigazolási pénzt követelt a Chesterfieldtől.

A Leeds City volt az első jegyzett klub, amelyet kizártak egy bajnokságból. A csapatot 1919-ben száműzték a ligából, ekkor alakult meg a későbbi háromszoros élvonalbeli bajnok, ma már harmadosztályú Leeds United.

Az első nagy port kavaró nem angol balhé az olasz Torinóhoz köthető. A „bikáktól” 1927-ben egy héttel bajnoki címük megnyerése után vették el az aranyérmet, miután kiderült, hogy megvesztegették Luigi Allemandit, a Juventus védőjét. Allemandit örökre eltiltották, de később mégis visszatérhetett, 1934-ben világbajnok lett az olasz válogatottal. Torinóban ez volt az első, de nem az utolsó olyan eset, amikor bajnoki címtől fosztották meg a város egyik csapatát…

A világbajnokságok történetében rögtön az első, 1930-as tornán volt egy nagyon érdekes eset: az Uruguay–Jugoszlávia elődöntőben a hazaiak harmadik gólja úgy született, hogy a labda már a partvonalon kívülre került, de egy ott álló rendőr újra játékba hozta, a játékvezető pedig nem szakította meg a végül góllal záruló akciót. (Uruguay végül 6–1-re győzött).

Az 1966-os vb-n az Anglia–Argentína (1–0) negyeddöntőben a német Rudolf Kreitlein játékvezető a 35. percben reklamálásért kiállította az argentin Antoni Rattint, aki elmondása szerint nem értette meg a csak németül beszélő bírót, ezért nem akarta elhagyni a pályát, amiért nyolc percig állt a játék. Ken Aston angol bíró ezen meccs után találta ki a közlekedési lámpák mintájára a piros és a sárga lapok alkalmazását a nyelvi akadályok leküzdésére.

A futball a németeknél sem botránymentes. 1971-ben hét Bundesliga-klub 53 játékosa keveredett bele a német labdarúgás legnagyobb bundabotrányába. Az Arminia Bielefeldet a területi ligába száműzték, míg a Kickers Offenbachot két évre megfosztották indulási jogától. A botrány egyik eltiltottja volt a korábbi ferencvárosi kedvenc, az akkor a Herthát erősítő Varga Zoltán is.

„Cruyff, pezsgő, meztelen lányok” – az 1974-es német–holland világbajnoki döntő előtt ezzel a címmel jelent meg a német Bild-Zeitung. A lap azt állította, hogy a hollandok legnagyobb klasszisa, Johan Cruyff a brazilok elleni elődöntőt megelőzően három játékostársával és két német hölggyel „pucér partit” rendezett a szálloda medencéjében. Más se kellett a féltékeny Cruyffnénak, a döntő előtt éjszakába nyúlóan hívogatta férjét, hogy ellenőrizze. „Szegény” Johan nem is tudta megfelelően kipihenni magát a nagy meccsre. Azt már sohasem tudjuk meg, hogy az oranje akkor is elveszíti-e 2–1-re az NSZK elleni finálét, ha Cruyff asszony nem ennyire féltékeny, és hagyja aludni urát, de lehet, hogy akkor ezzel a címmel jelentek volna meg másnap a lapok: „Cruyff, gólok, vb-cím”...

Faria Alam

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a „nők okoztak” botrányt a futballban. 1977-ben a Manchester United menedzserét, Tommy Dochertyt azért menesztették, mert viszonya volt Laurie Brown feleségével. 1999-ben Graham Rix, a Chelsea másodedzője börtönbüntetést kapott, miután szexuális kapcsolatot kezdeményezett egy 15 éves lánnyal. 2003-ban pedig Sven-Göran Eriksson angol szövetségi kapitány keveredett plátóinak korántsem nevezhető szerelmi viszonyba a szövetség titkárnőjével, Faria Alammal. Ebben az esetben azonban a hölgy húzta a rövidebbet: elbocsátották állásából, miután kiderült, hogy Eriksson és a főtitkár Mark Palios ágyát is gyakran látogatta.

Az 1978-as vb a házigazda Argentína győzelme mellett az úgynevezett Quiroga-botrányról marad emlékezetes. A brazil lapok ugyanis azzal vádolták meg a perui kapust, Ramón Quirogát, hogy az argentinok elleni elődöntőben (akkor még több meccsen dőlt el a döntőbejutás) szándékosan kapott hat gólt, hogy a házigazdák jussanak be a döntőbe (az argentinoknak négygólos győzelem kellett a továbbjutáshoz), ne pedig Brazília. A vádak szerint a hat gólért cserébe az argentin kormány 35 ezer tonna ingyen gabonát szállított Peruba. Persze könnyen lehet, hogy a „gólt gabonáért akció” csak a csalódott brazilok kitalációja, mindesetre tény: Peru azt megelőzően öt meccsen összesen kapott hat gólt, és például a másik döntős Hollandiától egyet sem.


1980-ban az olasz Totonero bundabotrányban 20 játékost tiltottak el hosszabb-rövidebb időre. Az AC Milant és a Laziót kizárták a Serie A-ból. Kétéves eltiltást kapott többek között a Perugia játékosa, Paolo Rossi is, aki eltiltása után 1982-ben hat góljával világbajnoki címig vezette Olaszországot.

1986-ban az AS Romát egy évre zárták ki a nemzetközi kupából, mert Dino Viola elnök meg akarta vesztegetni a Dundee United elleni 1984-es BEK-elődöntő játékvezetőjét.

A helyszín még mindig Olaszország: 1991-ben a szövetség 15 hónapra eltiltotta Diego Armando Maradonát, mert kiderült, hogy a sztár kokaint fogyasztott a Napoli egyik meccse előtt. Az argentin klasszis hosszú kihagyás után összeszedte magát, és az 1994-es amerikai világbajnokságon a görögöknek lőtt hatalmas góljával jelezte: Maradona élt, Maradona él, Maradona élni fog! Majd nem sokkal később megbukott a doppingvizsgálaton: vizeletében efedrint találtak…

1993-ban a franciák is beírták magukat a botrányok képzeletbeli könyvébe. Jean-Jacques Eydelie-t, az Olympique Marseille játékosát letartóztatták azzal a váddal, hogy klubja elnöke, Bernard Tapie sugallatára megvesztegette a Valenciennes játékosait a két csapat bajnokija előtt. Az OM szurkolói számára ez az év örökre felejthetetlen maradt: a csapat májusban megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd nem sokkal később megfosztották francia bajnoki címétől, kizárták az élvonalból és az európai Szuperkupa- és a világkupa-mérkőzésen sem léphettek pályára. Tapie börtönbüntetést kapott.

Jean-Marc Bosman

1995. december 15-én született meg az Európai Bíróság határozata a Bosman-ügyben, amely két alapvető változást eredményezett az európai futballban. Kimondta, hogy lejárt szerződésű labdarúgóért nem lehet átigazolási díjat kérni, illetve, hogy az Európai Unión belül nem korlátozható a munkaerő szabad áramlása, vagyis az idegenlégiósok száma (az EU-tagországokra vonatkozóan). A belga Jean-Marc Bosman azután fordult bírósághoz, hogy klubja, az RFC Liege olyan nagy összeget kért érte a Dunkerque-től, amelyet a francia egyesület nem volt hajlandó megfizetni, így maradt a Liege-nél, ahol viszont a tartalékok közé száműzték.

A ’90-es évek közepén ismét az angol labdarúgás volt a leghangosabb a botrányoktól. 1995-ben Eric Cantona, a Manchester United támadója egy Bruce Lee-t idéző rúgással „tette ártalmatlanná” a Crystal Palace egyik őt gyalázó szurkolóját. A francia futballistát kilenc hónapos eltiltással „jutalmazták”. Ugyanebben az évben az Arsenal menedzserét, George Grahamet azért menesztették, mert hálapénzt fogadott el egy játékosügynöktől. A Liverpool játékosának, Bruce Grobbelaarnak 1997-ben azért kellett bíróság elé állnia, mert megvádolták, hogy eladta csapata 1993-as Newcastle elleni bajnokiját, a zimbabwei kapust felmentették a vádak alól. 1999-ben menesztették Glenn Hoddle angol szövetségi kapitányt, mert sértő megjegyzést tett a fogyatékos emberekre (azt mondta egy nyilatkozatában, hogy a fogyatékosoknak előző életükben elkövetett bűneik miatt kell bűnhődniük).



A futball nagy botrányai sajnos olykor emberéleteket is követeltek. A kolumbiai Andrés Escobart 1994-ben azért lőtték le, mert a világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen. Míg 2004-ben a dél-afrikai Ncedisile Zakhe játékvezető két szomszédos település ( Ekuphumuleni és Marcelle) barátságosnak induló mérkőzésén lelőtte a vendégcsapat edzőjét, aki életét vesztette, két reklamáló játékost pedig megsebesített fegyverével. Az áldozatok élesen kritizálták a bírót, amiért megítélt egy 11-est. A játékvezető ezután vette elő pisztolyát.



Ha már a bíróknál tartunk: az ecuadori játékvezető, Byron Moreno először azzal szerzett kétes hírnevet magának, hogy téves ítéleteivel nagyban hozzájárult az olaszok búcsújához a 2002-es vb-n Dél-Koreával szemben, majd egy ecuadori bajnokit addig nem fújt le, amíg a hazai Universitaria meg nem szerezte győztes gólt a Barcelona ellen – erre a 103. percig kellett várni. Morenót az eset után 20 meccsre eltiltották, de később a FIFA fegyelmi bizottsága felmentette, viszont mindenki nagy örömére a bíró bejelentette visszavonulását.

A német Robert Hoyzer nem vissza-, hanem két év öt hónapra börtönbe vonult 2005-ben, mert kiderült, hogy 1.3 millió fontnak megfelelő eurót fogadott el különböző német bajnoki és kupamérkőzések befolyásolásáért. A bíráskodástól örökre eltiltották. Akárcsak a brazil Pereira de Carvalhót, aki ugyanebben az évben pénzt fogadott el egy nagy összegben fogadó társaságtól, 11 mérkőzés eredményét megsemmisítették.

Portugáliában öt csapat – köztük az FC Porto – több klub tisztviselője és több játékvezető is belekeveredett a 2004-ben kirobbant „Aranysíp” korrupciós botrányba. Az ügyben már születtek elmarasztaló bírósági ítéletek, de még vannak folyamatban lévő tárgyalások is.

És akkor befejezésképpen még néhány botrány a közelmúltból. 2005-ben Olaszországban a Genoát a C1-ligába száműzték, mert megvették a Venezia elleni utolsó bajnoki meccset.

A török játékosok rátámadtak a svájciakra miután pótselejtezőn nem jutottak ki a németországi vb-re, Törökországnak három Eb-selejtezőt semleges pályán kellett lejátszania (éppen a Magyarország elleni 3–0-s győzelem alkalmával játszhattak újra otthon).

A Lazio csatárát, Paolo Di Caniót 7000 fontnak megfelelő összegre megbüntették 2006-ban, miután náci karlendítéssel ünnepelte a Roma ellen szerzett gólját.

Néhány hónappal később az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó ügyében, a Calciopoliban öt olasz klubot (Juventus, Milan, Lazio, Fiorentina, Reggina) találnak vétkesnek. A bundabotrány főszereplőjét, a Juventust megfosztották két bajnoki címértől és kizárták a Serie A-ból. A Juve akkori elnöke, Luciano Moggi ellen jelenleg is büntetőeljárás folyik az ügyben, míg egy játékosügynököket érintő botrányban (a vád szerint Moggi játékosokat és klubvezetőket zsarolt, hogy a fia érdekeltségi körébe tartozó menedzsercég szolgálatait vegyék igénybe) tizennyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a sportvezetőt.