Sztorik 80-as és 90-es évekből 3.

Melis Béla



1978–1980 Bp. Honvéd 7/0
1980–1985 Békéscsabai ESSC 84/22
1985–1987 Rába ETO 42/18
1987–1988 Debreceni MVSC 29/19
1989 Vasas 14/2

- Békéscsabaiként azt a bizonyos szamárlétrát végigjárva az Előre korosztályos csapataiban szerepeltem, de 1977-ben tizennyolc esztendősen kölcsönadtak a másodosztályú Szolnoknak. Egy esztendő múlva bevonultam a Honvédba, ekkor debütáltam az NB I-ben, majd leszerelés után hazajöttem az Előrébe. 1983-ben kipottyantunk az NB II-be, de a rákövetkező évben azonnal visszajutottunk, én pedig harmincnégy találattal gólkirály lettem. Hívott a Honvéd, az Újpest, a Debrecen is, de Verebes József személye miatt a győrieket választottam. Jól is éreztem ott magam, bronzérmesek lettünk és tizennégy góllal harmadik lettem a gólversenyben.

- Életem első nagy hibájának tartom azt, hogy két év után otthagytam a Győrt és eligazoltam Debrecenbe. Itt kiesőcsapat csatáraként tizenkilenc góllal lettem gólkirály. A gólkirályságért kapott kis Polski Fiat gépkocsit egyébként az 1988-as szolnoki Előre-Honvéd kupadöntő szünetében kaptam meg. Ekkor minden szépnek és jónak tűnt, ráadásul a bécsi Rapid próbajátékra hívott. Már hetek óta kint voltam az osztrákoknál, edzéseken, edzőmeccseken játszottam, mindenben megegyeztünk, még a feleségemnek is találtak munkát egy fitneszszalonban. A debreceni elnök azonban telefonált, hogy nem tud kiutazni a szerződés aláírására, utazzak haza, majd később visszavisz Bécsbe. Itt követtem el második hibámat. Egy pénteki napon hazajöttem, s másnap hajnalban kopogtattak anyósoméknál - ahol töltöttem az éjszakát - a rendőrök. Engem kerestek, s azonnal elvittek a rendőrségre, ahol a fogdába csuktak. Két napig hozzám sem szóltak, a harmadik napon egy nyomozó kihallgatott. Kérdezte, hogy mi is volt egy két esztendővel korábbi Pécs elleni meccsen. Mondtam, hogy semmi különös, az én gólommal nyertünk 2-1-re. Elég furcsán nézett rám, mint aki nem ezt a választ várta. Hát még akkor csodálkozott nagyot, amikor közöltem vele, hogy azon a Pécs elleni mérkőzésen én a Győr színeiben szerepeltem. A kihallgatóm ugyanis a bundagyanús Pécs-Előre meccsre volt kíváncsi.

- Magyarán ártatlanul hurcoltak meg hónapokig, közben útlevél hiányában nem utazhattam ki Monacóba, a France Football Aranycipő díjátadójára. Jellemző, hogy nem a gólkirályi versenyben második Szeibertet, hanem Fischert küldték ki, akit el akartak adni az Ajaxhoz. Bár három hónappal később visszakaptam a játékjogomat, döntöttem, abbahagyom. Fél év múlva a Vasasnál még ugyan besegítettem, elértük az osztályozós helyezést, marasztaltak is, de nem éreztem magamban az erőt a folytatásra.



 Kár érte. Az Ő pályafutásában IS több volt.