2010. november 10., szerda

SPORTLEGEK : A legnagyobb futballbotrányok

A labdarúgás legnagyobb botrányai: Jack Hillmantől a Calciopoliig

Ahol pénz van, ott botrányok is vannak. Ez az alapigazság a futballra hatványozottan érvényes. Sportlegek című sorozatunkban ezúttal a labdarúgás történetének legnagyobb botrányait idézzük fel (szurkolói rendbontások és bírói tévedések nem szerepelnek összeállításunkban, mert azok külön megérnek egy-egy „misét”). Vesztegetés, szabálytalan átigazolások, pucér lányok, edzőt gyilkoló játékvezető, botrányhősök (Jack Hillmantől Diego Maradonáig) és persze bunda minden mennyiségben!
Eric Cantona egy nézőre támad
Eric Cantona egy nézőre támad

Jack Hillman
Jack Hillman
Ahogy a labdarúgás gyökerei Angliában vannak, úgy az első lejegyzett botrányok is a szigetországban fordultak elő. Jack Hillman neve talán még a legvájtfülűbb futballszurkolóknak sem ismerős. Ő volt az első labdarúgó, akit eltiltottak a játéktól. A Burnley kapusa 1900-ban megpróbálta megvesztegetni a Nottingham Forest játékosait, de nagyon rosszul járt, mert a meccsen kapott négy gólt, azt követően pedig egy egyéves eltiltást is a nyakába varrtak.

Az 1900-as években az egyik legrenitensebb klubnak a Manchester City számított: átigazolási szabálytalanságok (már akkor sem fértek a bőrükbe…), vesztegetések, szabálytalan kifizetések miatt két év alatt három súlyos büntetést is kiróttak a klubra, illetve játékosaira.

1909-ben a Fulham játékosát, George Parsonage-et örökre eltiltották, miután 50 fontos átigazolási pénzt követelt a Chesterfieldtől.

A Leeds City volt az első jegyzett klub, amelyet kizártak egy bajnokságból. A csapatot 1919-ben száműzték a ligából, ekkor alakult meg a későbbi háromszoros élvonalbeli bajnok, ma már harmadosztályú Leeds United.

Az első nagy port kavaró nem angol balhé az olasz Torinóhoz köthető. A „bikáktól” 1927-ben egy héttel bajnoki címük megnyerése után vették el az aranyérmet, miután kiderült, hogy megvesztegették Luigi Allemandit, a Juventus védőjét. Allemandit örökre eltiltották, de később mégis visszatérhetett, 1934-ben világbajnok lett az olasz válogatottal. Torinóban ez volt az első, de nem az utolsó olyan eset, amikor bajnoki címtől fosztották meg a város egyik csapatát…

A világbajnokságok történetében rögtön az első, 1930-as tornán volt egy nagyon érdekes eset: az Uruguay–Jugoszlávia elődöntőben a hazaiak harmadik gólja úgy született, hogy a labda már a partvonalon kívülre került, de egy ott álló rendőr újra játékba hozta, a játékvezető pedig nem szakította meg a végül góllal záruló akciót. (Uruguay végül 6–1-re győzött).

Az 1966-os vb-n az Anglia–Argentína (1–0) negyeddöntőben a német Rudolf Kreitlein játékvezető a 35. percben reklamálásért kiállította az argentin Antoni Rattint, aki elmondása szerint nem értette meg a csak németül beszélő bírót, ezért nem akarta elhagyni a pályát, amiért nyolc percig állt a játék. Ken Aston angol bíró ezen meccs után találta ki a közlekedési lámpák mintájára a piros és a sárga lapok alkalmazását a nyelvi akadályok leküzdésére.

A futball a németeknél sem botránymentes. 1971-ben hét Bundesliga-klub 53 játékosa keveredett bele a német labdarúgás legnagyobb bundabotrányába. Az Arminia Bielefeldet a területi ligába száműzték, míg a Kickers Offenbachot két évre megfosztották indulási jogától. A botrány egyik eltiltottja volt a korábbi ferencvárosi kedvenc, az akkor a Herthát erősítő Varga Zoltán is.

„Cruyff, pezsgő, meztelen lányok” – az 1974-es német–holland világbajnoki döntő előtt ezzel a címmel jelent meg a német Bild-Zeitung. A lap azt állította, hogy a hollandok legnagyobb klasszisa, Johan Cruyff a brazilok elleni elődöntőt megelőzően három játékostársával és két német hölggyel „pucér partit” rendezett a szálloda medencéjében. Más se kellett a féltékeny Cruyffnénak, a döntő előtt éjszakába nyúlóan hívogatta férjét, hogy ellenőrizze. „Szegény” Johan nem is tudta megfelelően kipihenni magát a nagy meccsre. Azt már sohasem tudjuk meg, hogy az oranje akkor is elveszíti-e 2–1-re az NSZK elleni finálét, ha Cruyff asszony nem ennyire féltékeny, és hagyja aludni urát, de lehet, hogy akkor ezzel a címmel jelentek volna meg másnap a lapok: „Cruyff, gólok, vb-cím”...


Faria Alam
Faria Alam
Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a „nők okoztak” botrányt a futballban. 1977-ben a Manchester United menedzserét, Tommy Dochertyt azért menesztették, mert viszonya volt Laurie Brown feleségével. 1999-ben Graham Rix, a Chelsea másodedzője börtönbüntetést kapott, miután szexuális kapcsolatot kezdeményezett egy 15 éves lánnyal. 2003-ban pedig Sven-Göran Eriksson angol szövetségi kapitány keveredett plátóinak korántsem nevezhető szerelmi viszonyba a szövetség titkárnőjével, Faria Alammal. Ebben az esetben azonban a hölgy húzta a rövidebbet: elbocsátották állásából, miután kiderült, hogy Eriksson és a főtitkár Mark Palios ágyát is gyakran látogatta.

Az 1978-as vb a házigazda Argentína győzelme mellett az úgynevezett Quiroga-botrányról marad emlékezetes. A brazil lapok ugyanis azzal vádolták meg a perui kapust, Ramón Quirogát, hogy az argentinok elleni elődöntőben (akkor még több meccsen dőlt el a döntőbejutás) szándékosan kapott hat gólt, hogy a házigazdák jussanak be a döntőbe (az argentinoknak négygólos győzelem kellett a továbbjutáshoz), ne pedig Brazília. A vádak szerint a hat gólért cserébe az argentin kormány 35 ezer tonna ingyen gabonát szállított Peruba. Persze könnyen lehet, hogy a „gólt gabonáért akció” csak a csalódott brazilok kitalációja, mindesetre tény: Peru azt megelőzően öt meccsen összesen kapott hat gólt, és például a másik döntős Hollandiától egyet sem.


1980-ban az olasz Totonero bundabotrányban 20 játékost tiltottak el hosszabb-rövidebb időre. Az AC Milant és a Laziót kizárták a Serie A-ból. Kétéves eltiltást kapott többek között a Perugia játékosa, Paolo Rossi is, aki eltiltása után 1982-ben hat góljával világbajnoki címig vezette Olaszországot.

1986-ban az AS Romát egy évre zárták ki a nemzetközi kupából, mert Dino Viola elnök meg akarta vesztegetni a Dundee United elleni 1984-es BEK-elődöntő játékvezetőjét.

A helyszín még mindig Olaszország: 1991-ben a szövetség 15 hónapra eltiltotta Diego Armando Maradonát, mert kiderült, hogy a sztár kokaint fogyasztott a Napoli egyik meccse előtt. Az argentin klasszis hosszú kihagyás után összeszedte magát, és az 1994-es amerikai világbajnokságon a görögöknek lőtt hatalmas góljával jelezte: Maradona élt, Maradona él, Maradona élni fog! Majd nem sokkal később megbukott a doppingvizsgálaton: vizeletében efedrint találtak…

1993-ban a franciák is beírták magukat a botrányok képzeletbeli könyvébe. Jean-Jacques Eydelie-t, az Olympique Marseille játékosát letartóztatták azzal a váddal, hogy klubja elnöke, Bernard Tapie sugallatára megvesztegette a Valenciennes játékosait a két csapat bajnokija előtt. Az OM szurkolói számára ez az év örökre felejthetetlen maradt: a csapat májusban megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd nem sokkal később megfosztották francia bajnoki címétől, kizárták az élvonalból és az európai Szuperkupa- és a világkupa-mérkőzésen sem léphettek pályára. Tapie börtönbüntetést kapott.

Jean-Marc Bosman
Jean-Marc Bosman
1995. december 15-én született meg az Európai Bíróság határozata a Bosman-ügyben, amely két alapvető változást eredményezett az európai futballban. Kimondta, hogy lejárt szerződésű labdarúgóért nem lehet átigazolási díjat kérni, illetve, hogy az Európai Unión belül nem korlátozható a munkaerő szabad áramlása, vagyis az idegenlégiósok száma (az EU-tagországokra vonatkozóan). A belga Jean-Marc Bosman azután fordult bírósághoz, hogy klubja, az RFC Liege olyan nagy összeget kért érte a Dunkerque-től, amelyet a francia egyesület nem volt hajlandó megfizetni, így maradt a Liege-nél, ahol viszont a tartalékok közé száműzték.

A ’90-es évek közepén ismét az angol labdarúgás volt a leghangosabb a botrányoktól. 1995-ben Eric Cantona, a Manchester United támadója egy Bruce Lee-t idéző rúgással „tette ártalmatlanná” a Crystal Palace egyik őt gyalázó szurkolóját. A francia futballistát kilenc hónapos eltiltással „jutalmazták”. Ugyanebben az évben az Arsenal menedzserét, George Grahamet azért menesztették, mert hálapénzt fogadott el egy játékosügynöktől. A Liverpool játékosának, Bruce Grobbelaarnak 1997-ben azért kellett bíróság elé állnia, mert megvádolták, hogy eladta csapata 1993-as Newcastle elleni bajnokiját, a zimbabwei kapust felmentették a vádak alól. 1999-ben menesztették Glenn Hoddle angol szövetségi kapitányt, mert sértő megjegyzést tett a fogyatékos emberekre (azt mondta egy nyilatkozatában, hogy a fogyatékosoknak előző életükben elkövetett bűneik miatt kell bűnhődniük).



A futball nagy botrányai sajnos olykor emberéleteket is követeltek. A kolumbiai Andrés Escobart 1994-ben azért lőtték le, mert a világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen. Míg 2004-ben a dél-afrikai Ncedisile Zakhe játékvezető két szomszédos település ( Ekuphumuleni és Marcelle) barátságosnak induló mérkőzésén lelőtte a vendégcsapat edzőjét, aki életét vesztette, két reklamáló játékost pedig megsebesített fegyverével. Az áldozatok élesen kritizálták a bírót, amiért megítélt egy 11-est. A játékvezető ezután vette elő pisztolyát.



Ha már a bíróknál tartunk: az ecuadori játékvezető, Byron Moreno először azzal szerzett kétes hírnevet magának, hogy téves ítéleteivel nagyban hozzájárult az olaszok búcsújához a 2002-es vb-n Dél-Koreával szemben, majd egy ecuadori bajnokit addig nem fújt le, amíg a hazai Universitaria meg nem szerezte győztes gólt a Barcelona ellen – erre a 103. percig kellett várni. Morenót az eset után 20 meccsre eltiltották, de később a FIFA fegyelmi bizottsága felmentette, viszont mindenki nagy örömére a bíró bejelentette visszavonulását.

A német Robert Hoyzer nem vissza-, hanem két év öt hónapra börtönbe vonult 2005-ben, mert kiderült, hogy 1.3 millió fontnak megfelelő eurót fogadott el különböző német bajnoki és kupamérkőzések befolyásolásáért. A bíráskodástól örökre eltiltották. Akárcsak a brazil Pereira de Carvalhót, aki ugyanebben az évben pénzt fogadott el egy nagy összegben fogadó társaságtól, 11 mérkőzés eredményét megsemmisítették.

Portugáliában öt csapat – köztük az FC Porto – több klub tisztviselője és több játékvezető is belekeveredett a 2004-ben kirobbant „Aranysíp” korrupciós botrányba. Az ügyben már születtek elmarasztaló bírósági ítéletek, de még vannak folyamatban lévő tárgyalások is.

És akkor befejezésképpen még néhány botrány a közelmúltból. 2005-ben Olaszországban a Genoát a C1-ligába száműzték, mert megvették a Venezia elleni utolsó bajnoki meccset.

A török játékosok rátámadtak a svájciakra miután pótselejtezőn nem jutottak ki a németországi vb-re, Törökországnak három Eb-selejtezőt semleges pályán kellett lejátszania (éppen a Magyarország elleni 3–0-s győzelem alkalmával játszhattak újra otthon).

A Lazio csatárát, Paolo Di Caniót 7000 fontnak megfelelő összegre megbüntették 2006-ban, miután náci karlendítéssel ünnepelte a Roma ellen szerzett gólját.

Néhány hónappal később az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó ügyében, a Calciopoliban öt olasz klubot (Juventus, Milan, Lazio, Fiorentina, Reggina) találnak vétkesnek. A bundabotrány főszereplőjét, a Juventust megfosztották két bajnoki címértől és kizárták a Serie A-ból. A Juve akkori elnöke, Luciano Moggi ellen jelenleg is büntetőeljárás folyik az ügyben, míg egy játékosügynököket érintő botrányban (a vád szerint Moggi játékosokat és klubvezetőket zsarolt, hogy a fia érdekeltségi körébe tartozó menedzsercég szolgálatait vegyék igénybe) tizennyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a sportvezetőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése