Régi játszótársak - Gyimesi László

Bevallom, Gyimivel hasonlóan elfogult vagyok, mint – az összes Dózsa-játékoson kivül – csak Nyilasival vagy Ebedlivel. A hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje és közepe töményen és kőkeményen a meccsekre járásról szólt nálam. Azon felül, hogy Megyeren minden meccsen ott kellett lennem, igyekeztem minden megtekinthető mérkőzésen ott lenni. Minden csapatnál volt egy aktuális „szerelmem”, volt istenem a Hungária körúton, Csepelen, de még a Czabán Samu téren is, szóval mindenhol. Gyimesi volt számomra az, aki miatt kimentem Kispestre, ha ebben épp nem akadályozott az aktuális Dózsa meccs.




Tizenhét évesen kerül a Műanyag SC-ből a Bp. Honvédhoz, ahol nagyon hamar megcsillanthatja kivételes képességeit a felnőttek között is.

 

A Honvéd ifistájaként

Olyannyira, hogy már az 1978-as argentínai VB kerethírdetésekor komolyan felmerül a neve Baróti Lajosnál, de aztán a szövetségi kapitány úgy dönt, játéklehetőséget valószínüleg nem kapna, ezért inkább itthon legyen hasznára az utánpótlás és az olimpiai válogatottnak.

 

A válogatott ifjú reménységeként

A Honvédban páratlanul sikeres pályafutást tudhatott maga mögött. Ötszörös magyar bajnok, egyszeres ezüst- és bronzérmes. Egyszeres Magyar Kupa (MNK) győztes, kétszer játszhatott még döntőt ezen felül. Klubcsapatával UEFA Kupa negyeddöntős volt.

 

Csata előtt

A Honvédban 290 mérkőzésen 37 gólt rúgott. 1987-ben kurtán-furcsán átvezénylik az ETO-ba, ahol 10 meccsen 3 gólt rúg, de idény közben visszarendelik. 1988-ban pedig négy év idegenlégióskodás következik az RC Genkben.
1978 és 1988 között 12-szer húzhatta magára a címeres mezt és 1 gólt szerzett. És ha valaki ennyire zseniális labdarúgó volt, mint amennyire áradozok róla, miért csak ilyen kevésszer volt válogatott? Az ilyen zseniken szerette csak igazán reszelni a körmeit a politikai (katonai) hatalom. Huszonegy évesen már túl volt két válogatott szereplésen, amikoris 1979-ben, pont a már említett UEFA Kupa menetelés során a Honvéd Duisburgban játszott. Gyimesi este gondolt egyet és szó nélkül lelépett egy kis belvárosi sétára. A csapatot kisérő politikai tiszt megijedt, hogy hősünk végleg lelépett. Mikor Gyimi pár óra múlva előkerült, azt kapta büntetésül, hogy öt évig felejtse el a címeres mezt, mert méltatlan rá. Mit ad Isten, a Honvéd 1979. március 31-én játszott Duisburgban. Harmadik válogatottságára Mezey György keze alatt került sor. És hogy mikor? 1984. március 31-én...


 Pályafutása befejezése után próbálkozott az edzői karrierrel is, vezette a Vác és a Tököl csapatait is. A civil életben a pénzügyi szektorban helyezkedett el, de láthattuk már szakkommentátorkodni a Story4 csatornán is. Jelenleg a Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület (KLTE) alapítványi elnöke.

Manapság