Nem esett messze az alma a fájától : Apa és fia a futballpályán

Ha valakinek az egész életét a futball tölti ki aktív játékosként, akkor ez a visszavonulás után sem lehet másképp. Van aki elmegy szakkommentátornak, mások edzősködni állnak és vannak olyanok is, akik a saját fiukban látják a jövő sztárját. Habár mindig azt hangoztatják, hogy ők nem szólnak bele a gyermekeik álmába, valószínűleg akarva-akaratlan kapcsolatba kerülnek a futballal.

Ritka esetnek számít az, ha apa és fia is egyaránt nagyot tudnak alkotni a pályán. Ha túl sikeres volt az öreg, akkor folyamatosan ott ül a fiatal játékos vállán a teher, miszerint már fel van neki állítva egy mérce, amit túl kell szárnyalnia. Nem lennék például a fiatal Enzo Zidane (16 éves, a királyi gárda ifijei között pallérozódik) helyében sem, ha a papa eredményeit kéne már csak megközelítenem is. Gyakrabban fordul elő, hogy egy megkezdett utat egyenget még inkább sikeresre az utód


Frank Lampard (62) - Frank Lampard (33, Chelsea)
Bizony itt a fiú nem csak a labdarúgás iránti szeretetet, hanem a keresztnevet is örökölte. Bizonyára otthon a "Frank idejönnél?" kérdésre anno valamelyikük feleslegesen ugorhatott. Az idősebbik Lampard, fiához hasonlóan, azért összeszedett 1-2 tróféát. Ugyanis a 18 szezon alatt, amit a West Ham-nél lehúzott nyert 2 FA Kupát is. Aztán egy évet Southend-nél töltött, ami a végső THE END is lett egyben. Edzőként ugyan nem dolgozott, de továbbra a West Ham szakmai stábjának tagja lett. Akkor is, amikor egyre jobban kitűnt fia a tömegből. Bár az általunk ismert Lampard szerint nem a legkönnyebben, szerinte nem a tehetsége mutatkozik meg a játékán, hanem az, hogy hajlandó volt éjszakákat végig gyakorolni. Pár jó szezon után felkeltette a Chelsea figyelmét, amely azóta is büszke lehet erre a fogására. És azt hiszem a papa is megbocsátotta neki, hogy London másik részébe tette át székhelyét.


Jorge Higuaín (54) - Gonzalo Higuaín (23, Real Madrid)
Bizonyára sokan hallották már a történetet, miszerint a fiatalabbik Higuaín anno az argentin mellett a francia válogatottságot is választhatta volna. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy a kedves apuka éppen a francia Brest csapatában futballozott, amikor napvilágot látott gyermeke. De ezen kívül túl sok
közük nincsen a gallokhoz, sőt Jorge mindösszesen 1 szezon erejéig maradt Franciaországban. Pályafutása csúcsán a River Plate játékosa volt (nem meglepő, hogy fia is itt kezdte karrierjét), de megfordult a Boca Juniors-ban is. Beceneve "El Pipa" volt , ebből kapta Gonzalo az "El Pipita" nevet (tehát Pipácska). Ebben a párosításban a fiatalabbik már most túlszárnyalta ősét azzal, hogy a "királyi gárda" szolgálatában áll, ráadásul 2 bajnoki címet is ünnepelhetett velük.


Peter Schmeichel (47) - Kasper Schmeichel (24, Leicester)
Kinek kéne bemutatni a dán kapuslegendát? Na mármint persze az idősebbiket. 1992 -ben és 1993-ban az IFFHS a világ legjobb kapusának választotta. Miért pont ekkor? Mert az 1992-es év álomszerűre sikeredett neki: első sikeres szezonját letudta a Manchester United-ban, 
  
majd nyáron tündérmesébe illően nyert EB-t a dánokkal (Jugoszlávia kizárása miatt csak "beugrók" voltak az északiak). 8 szezont húzott le a "vörös ördögökkel". Utolsó szezonját a 2002/2003 volt a rivális City-nél, de ahogy abbahagyta a fia el is kezdte pályafutását (igaz ő a City B csapatába). Kasper-nek az első szezonok nem sikerültek olyan jól, de a Notts County-ban rendszeres játéklehetőséget kapott. El is vitte onnan a Leeds United egy újabb jó szezonra, hogy az idei évet Sven-Göran Eriksson keze alatt töltse a Leicester-nél.

Abédi Pelé (46) - André Ayew (21, Marseille)
Ha nálunk említik a Pelé nevet, akkor rögtön a háromszoros világbajnok brazilra gondolunk. De ha Ghánában hallják ezt a nevet, akkor mindenki Abédi Pelé-re asszociál. Nem csak Afrikában, hanem Marseille-ben is imába foglalják páran a nevét. Kiváló támadó baloldali középpályás volt (fiának is ez a posztja), aki 1993-ban megnyerte az első kiírást, amelyik már Bajnokok Ligája néven szerepelt. Szerzett továbbá 3 francia bajnoki címet is az "afrikai Pelé", amit azonban már a fia el is kezdett ledolgozni. Az egyre sikeresebb ghánai fiatalok vezére, akik 2006-ban VB nyolcaddöntőig, majd tavaly a legjobb 8 közé jutottak (ahol tizenegyespárbajban véreztek el emlékezetes meccsen Uruguay-jal szemben). Ayew ezután szerephez jutott a Marseille felnőtt csapatában is, amivel 2010-ben bajnok lett.


Arnor Gudjohnsen (50) - Eidur Gudjohnsen (32, AEK Athen)
Legyük aktuálisak, úgyis hazánkba látogatnak az izlandiak. És ha már Izland, akkor hiába jut eszünkbe az a tűzhányó, úgy se tudjuk kimondani a nevét. Ha Izland, akkor Gudjohnsen! A papa bár kevésbé volt sikeres, mint a fiacskája, azért nem kell szégyenkeznie. 8 szezont húzott le az Anderlecht-nél (ahol szegény Juhász Rolink még vagy ezret fog, ha a vezetőkön múlik), valamint 2 szezon erejéig a Bordeaux labdarúgója volt (ebből 1 a másodosztályban, de ott rögtön bajnokok lettek). Eltörpülnek azonban a belga szuperkupái a fia BL, Premier League és spanyol bajnoki trófeái mellett. Eidur olyan neves klubokat járt már meg, mint pl a Barcelona, Chelsea, PSV vagy éppen a Tottenham. Az idei szezont Görögországban kezdi majd, az AEK Athén együttesénél. A válogatottság terén mindketten jól állnak, de 63-40 arányban vezet Eidur.


Miguel Ángel Alonso (58) - Xabi Alonso (29, Real Madrid)
Nagy név mind a kettő, akkor is ha a papát legutóbb 1988-ban láthattuk a pályán. De a Miguel Ángel név helyett talán ismerősebb lehet a Perico elnevezés. Nyert 3  
spanyol bajnokságot a nyolcvanas években, ironikus lehet azonban, hogy ezekből kettőt a Barcelona színeiben. Rá is, mint később a fiára a Real Sociedad-ban figyeltek fel. 20 válogatottság is van a háta mögött, a debütálásra pont Magyarország ellen esett sor. A fia azonban ezt is jelentősen túl tudta szárnyalni. Ugyan nemzeti bajnokságot még nem nyert, de van már a vitrinben VB, EB, BL és FA Kupa érem is. Továbbá, ha szokta látni az apuka Xabi félpályás góljait, akkor nagyon büszke lehet rá. De nem ő az egyetlen aktív labdarúgó a családban. Mikel Alonso, Xabi bátyja jelenleg a Charlton játékosa.


Ian Wright (47) - Shaun Wright-Phillips (29, Manchester City)
Jól látjuk, mindössze 18 év különbség van köztük. Hogy lehet ez? Úgy, hogy Shaun nem édes gyermeke az Arsenal legendájának, hanem örökbe fogadta. Így azt nem mondhatjuk, hogy tőle örökölte a tehetségét, de az ügyessége vitathatatlan. Ian Wright első 7 profi szerződését a Crystal Palace-nál töltötte, hogy aztán következzen az aranykora:  
1991-1998 között az "ágyúsok" támadója volt. Az 1996/1997 szezonban 32 gólig meg sem állt (minden sorozatot beleszámítva). De a legjelentősebb trófeáit az utolsó londoni évében szerezte: FA Kupa és Premier Legaue elsőség. Shaun egy másik utat járt be, a Nottingham-nél kezdett, majd a City egyengette a pályafutását. Aztán ő is London felé vette az irányt, mint a papa, de ő a Chelsea-nél írt alá. A villámgyors jobbszélső jelenleg újra az City-ben labdázgat, de a sok vetélytárs nem tett neki jót.


Mészöly Kálmán (70) - Mészöly Géza (44)
Egy kis hazai. Továbbá Mészöly Géza menesztése miatt aktuális is. Már mind a ketten régen szögre akasztották a cipőt, de azután edzőként is viszont láthattuk őket. Az öreg Mészöly, hírhedtebb nevén a "Szőke Szikla" még a magyar labdarúgás fénykorában volt sztár. Stabil pontnak számított a védelemben, 1961-1971 között 62 alkalommal ölthette magára a válogatott mezt. 1964-ben az EB-n 3. helyen
végzett társaival. A Vasas színeiben vált ikonná és segítette csapatát bajnoki címekhez. Edzőként rövid ideig ült a török és 3 évig a magyar labdarúgó válogatott kispadján is. Fia pályafutása már kevésbé szerencsés. Ő is védő és a Vasasnál kezdett, majd külföldön (Franciaország, Ciprus, Izrael) próbált szerencsét kisebb-nagyobb sikerrel. Egyszeres Magyar Kupa-győztes, de edzőként még nem tört igazán babérokra. Az idei szezont az Újpestnél kezdte, de a csapat gyenge kezdése miatt elköszöntek tőle.

Pablo Forlán (66) - Diego Forlán (32, Atlético Madrid)
Igazán úgy lenne teljes a lista, ha hozzátennénk még egy nevet: Juan Carlos. Ő ugyanis a nagypapa, és már Forlán Copa América győzelme óta hallhatjuk, hogy mind a 3 generáció magának tudhatja a trófeát. Nem szakította meg
Diego a családi hagyományt. Sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy ő a família leghíresebb tagja. Édesapja, Pablo Forlán szerényebb vizeken evezett. Legmagasabban jegyzett klubja a brazil Sao Paulo volt, azon kívül az uruguay-i bajnokság csapataiban fordult meg. Különös, de nem egy kiváló csatár volt a maga korában, mint ahogyan most a fia, hanem a védelem jobb oldalán kellett megállnia a helyét. Pedig Diego az egyik legvérbelibb támadó Európában, jól jelzi ezt a kétszer bezsebelt Aranycipője.


Bob Bradley (53) - Michael Bradley (24, Borussia Mönchengladbach)
Egyikük sem akkora igazi sztár világszinten, de Amerikában azért elismerik őket. Az öreget az edzői munkájáért, fiát a játékáért. Ritka az, ha valaki saját fiának kell dirigálnia a nemzeti válogatottban, pedig Bob-nak ez volt a feladata. De csak volt. Ugyanis nem rég menesztették (egy Arany Kupa döntő után) és ültették a helyére Klinsmann-t. Pedig edzőként voltak eredményei: 2003-ban MLS-t nyert a Chicago Fire csapatával, 2007-ben pedig Arany Kupát nyert. Ráadásul a VB-n a nagyszerűen játszó Ghána ejtette ki őket a nyolcaddöntőből. Kár ezért a menesztésért. Fiának gyakran adta oda a csapatkapitányi karszalagot is, aki a tavalyi szezont az Aston Villa-nál töltötte kölcsönbe. Idén visszatér a Bundesliga 1-be és bizonyíthat Bradley Úrnak.


Cesare Maldini (79) - Paolo Maldini (43)
A Maldini nevet meghallva rögtön eszünkbe jut pár dolog: AC Milan, klubhűség, fáradhatatlanság. Ezek a jelzők ugyan illenek a papára is, de Paolo még őt is túl tudta szárnyalni. Cesare pár szezontól eltekintve (2 a Triestina-ban, az utolsó Torino-ban) az összeset az AC Milan szolgálatában töltötte. Középső védőként szerepeltették és jól meg is állta a helyét. Bizonyítja ezt 4 olasz bajnoki címe és az egyetlen BEK trófeája. Edzőként már nem tudott olyan hűséges maradni klubjához, a Milan-nál 
 nem voltak elégedettek első éve után a munkájával. Irányította a Parma és a Foggia csapatát is, valamint az olasz és a paraguay-i kispadon is ült. És mit kell tudni a fiáról, Paolo-ról? Arról egy egész cikket is lehetne írni, ugyanis 25 szezon alatt örökre letette névjegyét a futball történelem könyvébe. Amit azért röviden elmondhatunk róla, hogy 5 BEK/BL trófeát nyert és 7 alkalommal végeztek az olasz bajnokság első helyén. 126 válogatottott és 139 BEK/BL meccsen lépett pályára. Apjával szemben ő nem csak a védelem közepén, hanem bal oldalt is feltűnt. A 2006-ban világbajnok olasz keretben pechére sajnos nem volt ott, pedig ha valaki, akkor ő megérdemelte volna.


Juan Ramón Verón (67) - Juan Sebastián Verón (36, Estudiantes de La Plata)
Nevük alapján mindössze a második keresztnevük különbözik, de játékosokként annál több differenciát fedezhetünk fel. Szerencsére sikerekben nem szűkölködtek, ugyanis Juan Ramón, a papa is szép pályafutást tudhat maga mögött. Igazán kettő klub játszott nagy szerepet életeben. Az egyik a fia mostani klubja, az argentín Estudiantes, ahol 1 hazai bajnoki cím mellé szerzett 3 Libertadores Kupa győzelmet is. A középpályán vagy a csattársorban tűnt fel leginkább és bizonyára a technikai tudása miatt érdemelte ki szurkolóitól a "La Bruja" becenevet, azaz a "Boszorkány". A másik fontos klubja a görög Panathinaikos volt, ahol éppen akkor játszott, amikor Puskás Öcsi irányított a csapatot (de a BEK döntő után érkezett már Verón). A fiát jobban ismerjük már. Az ő beceneve"La Brujita", azaz "Kicsi Boszorkány". Ő inkább csak a középpályán jártas. Olyan csapatokban játszott már, mint a Sampdoria, Lazio, Manchester United, Inter vagy éppen a Chelsea. Neki is van egy kisebb magyar vonatkozása: a pályán volt Koplárovics Béla emlékezetes góljánál.

Wlodzimierz Smolarek (54) - Euzebiusz Smolarek (30, Al-Khor)
A lengyel barátaink két jelentős játékosának számított mindkét Smolarek. Az apuka 60, a fia 44 lengyel válogatottságnál jár. A család életében fontos szerepet játszott Lodz városa, ugyanis Wlodzimierz itt vált híres játékossá, valamint fia itt látta meg a napvilágot. Az apa a Widzew Lodz B csapatában húzott le 4 szezont, majd a Legia Warszawa-nál mutatott jó játéka miatt még 8 szezont lejátszott, de már a lodz-i A keretben. Szerzett 2 lengyel bajnoki címet, majd elindult nyugat felé szerencsét próbálni: Frankfurt, Feyenoord, Ultrecht. A lengyel balszélső Hollandiában fejezte be a pályafutását, hogy aztán onnan kezdje el fia a futballozást. Első állomása a
Feyenoord volt, ahol UEFA Kupát nyert (azóta is ez az egyetlen komolyabb trófeája). Ezután Dortmund-ban töltött 3 szezont, majd a spanyol Racing-ban kettőt. Ezalatt a lengyelekkel VB-n és EB-n is szerepelt. De azóta évente válogatja a klubjait: előbb az angol Bolton, aztán a görög Kavala, tavaly pedig a lengyel Polonia Warszawa. Az idei szezont Katarban kezdi, de csak a rosszindulatúak szerint a pénz miatt...


Klaus Sammer (68) - Matthias Sammer (43)
Mindketten voltak edzők és játékosok is, de mind a kettő téren a fiatalabbik bizonyult a jobbnak. Az első klubjuk is egyezik: az akkor még kelet-német Drezda városában, a Dynamo Dresden csapatában kezdtek. De Klaus nem csak kezdett, mert neki az alfát és az ómegát is ez a szász klub jelentette. Igazi ikonjának számít ott, ugyanis 10 szezont töltött játékosként és 4 idényt edzőként Drezdában. Kétszeres kelet-német bajnoknak mondhatja magát az egykori középpályás, de trénerként üres kézzel távozott. Ez
után fia is szerzett az együttesnél 2 kelet-németi bajnoki címet, majd a rendszerváltással együtt ő klubot váltott: a Stuttgart játékosa lett. Védőként és középpályásként is bevethető volt, mégis 74 válogatott meccsén 14 gólig tudott jutni. Egy Bundesliga győzelem és egy év milánói légióskodás után a Dortmund-nál lelte meg otthonát, ahol sikert sikerre halmozott: kétszer nyerte el a "Salátástálat", 1996-ban Európa-bajnok lett és 1997-ben BL győztes. Miután befejezte játékosként, edzőként itt kezdte a karrierjét, ahol 2002-ben német bajnokot faragott a csapatból. Jelenleg a német válogatott szakmai stábjában dolgozik.

Carles Busquets (44) - Sergio Busquets (23, Barcelona)
Sokat köszönhetnek klubjuknak, a Barcelona-nak, ugyanis ott váltak igazi labdarúgókká. Sikeres szezonokat tudhatnak maguk mögött, sok trófeát nyertek (bár Sergio-nak négy is elég volt, hogy Carlos nyomdokaiba lépjen), de egy jelentős különbség van köztük: míg az aktív Busquets a mezőnyben nyújt kimagasló teljesítményt, addig édesapja a kapuban vitézkedett. De annyira kimagaslóan azért nem védett. 5 szezont töltött a B csapatban, hatot a nagyok
 között, de ebből leginkább 2 olyan idénye volt, amikor rendszeresen védett. Tehát egyes címeket a padon ülve érdemelt ki. Jelenleg a Barcelona B csapatának stábjában dolgozik, így közvetlen közelről csodálhatta fiának a fejlődését. Pep Guardiola a fiatalok irányítása során figyelt fel Sergio képességeire. Ahogyan feljebb lépett a "szamárlétrán", úgy vitte magával a védekező középpályást is a spanyol elsőosztályba. Már az első szezontól kezdve komoly bizalmat szavazott neki, így jelentős szerepe van az eddig elnyert címeiben. 23 éves mindössze, de már 3 spanyol bajnoki, 2 BL és 1 VB érme van.


Johan Cruyff (64) - Jordi Cruyff (37)
Ha nem is lett annyira sikeres Jordi, mint édesapja, azért említésre méltó játékos. Bár az is biztos, hogy Johan túl magasra tette fiának a mércét. Akkora legendává nőtte ki magát a hatvanas és a hetvenes években, hogy egy lapon kell, hogy említsük a legnagyobbakkal. Előbb az Ajax-nál vált híressé. Amszterdamban 9 (majd később 1) szezont töltött, összesen 8 holland bajnoki idényt nyert meg csapatával és háromszor emelhette magasba a BEK trófeát. A következő állomáspontján, Barcelona-ban is jelentőset tudott alkotni, számos góllal örvendeztette a katalánokat. Az "El Flaco", azaz "Vézna" névvel illették szurkolói. Játszott világbajnoki döntőt a címeres mezben, melyiket 48 alkalommal viselhetett és 33
  gólt szerzett benne. Edzőként az Ajax-nál kezdett szintén, de az igazi sikereket nem a hollandokkal, hanem a "gránátvörös-kékenél" érte el: 4 alkalommal nyerték meg a Primera Division-t és az utolsó BEK kiírást is ők zsebelték be. Jordi apjának köszönhetően rögtön magas szinten, a Barcelona színeiben kezdhetett. Ezután a Manchester United-nél töltött pár szezont, de nem tudott alapemberévé válni a klubnak. De persze az elnyert érmekből (BL, angol bajnokság) ő is részesedett. A spanyol Alavés Vitoria játékosaként tudott stabil kezdő lenni, de későbbi klubjai messze nem voltak színvonalasak. Egy máltai csapatból vonult vissza.

Albert Flórián (69) - ifj. Albert Flórián (43)
Ahogyan az előző cikkben Mészölyék, úgy képviselik itt Alberték szerény hazánkat. Pedig amikor a "Császár" futballozott az akkori Fradiban, akkor mindenért, csak a focink miatt nem szerénykedhettünk. Az idősebbeknek az emlékeikből, a fiataloknak már csak képekről lehet ismerős a jellegzetes beállása, ahogyan csípőre tett kézzel várta a labdát társaitól. De ha egyszer megkapta, akkor rögtön gólveszélyt is alakított ki abból. Óriási egyéni sikere, hogy 1967-ben egyetlen magyarként neki ítélték oda az Aranylabdát. A Ferencváros színeiben lett négyszeres magyar bajnok és
egyszeres Vásárvárosok Kupa győztes. A válogatottal EB és olimpiai bronzérme is van. Edzőként a Fradi ifijeit irányította, majd Líbiában is szerencsét próbált. Fia persze ezeket az eredményeket nem tudta túlszárnyalni, de a Ferencvárosban neki is jutott sikerből: háromszoros magyar bajnok és 1995-ben a BL meccseket játszhatott klubjával. Válogatott meccsek terén is volt lemaradása apjával szemben: míg az öreg Flóri 75 meccsig jutott, addig fia csak 6 alkalommal jutott szerephez. A válogatott gólok terén még nagyobb a differencia: 31-0 a "Császár" javára.

Maciej Szczesny (46) - Wojciech Szczesny (21, Arsenal)
Két igencsak nehezen kimondható és leírható név, de az ifjabb Szczeny-nek köszönhetően Európa szerte egyre többen kénytelenek megtanulni vezetéknevüket és egyre jobban is cseng már. Mert 21 évesen végre stabil kapus kezd lenni egy lengyel kapus Angliában és könnyen felül múlhatja két honfitársát Fabianski-t és Kuszczak-ot. De ha már a hálóőröknél járunk, akkor elárulom, hogy a papa, Maciej is ezen a poszton volt bevethető. Ő nem játszott egy nagy nyugati csapatban sem, nem
brillírozott csapataival a BEK-ben, de Lengyelországban nagy becsben tartották. 5 különböző lengyel klubban fordult meg. A másodosztályú Gwardia színeiben kezdett, majd pályafutása jelentős részében a Legia Warsawa csapatánál védett. Járt a városi rivális Polonia-nál is, karrierjét pedig Krakkó-ban fejezte be 2002-ben. 5 lengyel bajnoki címet és számos lengyel kupát hagyott a háta mögött. Ugyan a fiának még nincsen egy trófeája sem, van még ideje beszerezni párat. Ráadásul bármilyen címet is nyerjen majd az "ágyúsokkal" az lehet felérne édesapja összes lengyel sikerével.

Zlatko Kranjcar (54) - Niko Kranjcar (27, Tottenham)
A pont kétszer olyan idős Zlatko (aki "Cico"-ként is ismert) még korántsem távolodott el a futballpályáktól és nem is a nyugdíjas éveit tölti. Amíg fia Londonban rúgja a bőrt, addig ő a montenegrói válogatottat irányítja edzőként, méghozzá kiválóan. Jelenleg második helyen állnak az EB selejtezős csoportjukban, tehát van rá esélyük, hogy kint legyenek majd első nagy tornájukon. De Niko édesapja nem csak edzőként állja meg a helyét. Ugyan játékosként nem merészkedett Ausztriánál nyugatabbra, így is elismert futballistává tudott válni. Az akkor még létező jugoszláv válogatott tagja volt, először a Dinamo Zágráb-nál tűnt fel. 10 évet töltött ott és 98 gólig jutott. Ezután az osztrák Rapid Wien csapatában szórta 7 éven keresztül a gólokat: 201 meccsen 106 találatig jutott. Edzőként
eléggé változatos utat járt be Egyiptomtól Szlovéniáig, míg 2010-ben Montenegróba nem került. Niko Zágrábban kezdett, de 4 szezon után a Hajduk Split-ben folytatta. Dolgozott együtt édesapjával a válogatottban is, míg a nagy előrelépés a Portsmouth-ba igazolása jelentette. Apjához hasonlóan támadó szellemű futballista, de nem a csatársorban találhatjuk meg. Immáron harmadik szezonját kezdi a Tottenham színeiben.

Harry Redknapp (64) - Jamie Redknapp (38)
Itt is nem csak egyes külsőségeket, hanem a futball iránti szeretetet is örökölte a fiú. Igazi focista család ők is, de még ezt azzal is tudják fokozni, hogy a Lampard családhoz rokoni szálak fűzik őket. Mindkettejük igazi angolok, nem igazoltak sem edzőként, sem játékosként a szigetországon kívülre. Harry a West Ham alkalmazása alatt kezdett el futballozni. Túl nagy sikereke nem érték: 1 Community Shield és egy KEK győzelem. Ezután a Bornemouth-hoz került, ahonnan ugyan nem vonult vissza, de edzőként ismét visszatért edzősködni. A csapat akkor az angol harmadosztályban szerénykedett mindössze
Egy osztállyal feljebb juttatta őket, de aztán megint visszább estek. Mégis szerződtette a West Ham a kispadra. ahonnan tovább állva a Portsmouth-nál érték sikerek. Jelenleg a Tottenham vezetőedzője. Fia Jamie 2005-ben köszönt el a futballtól. Mint játékos sikeresebb volt apjánál, edzőként pedig még nem próbálkozott. A Liverpool tartalékcsapatában kezdett, ahonnan miután felhozták 11 szezont töltött az Anfield Road-on. 2002-ben igazolt a Tottenham-hoz, ahol 3 felejthető szezont töltött, majd egy southampton-i év után szögre akasztotta a cipőjét.