VOLT EGYSZER 1 CSAPAT !!!!

Volt egyszer egy csapat - Mexikó ’86

Huszonöt évvel ezelőtt a mexikói futball-világbajnokságon Irapuatóban a magyar válogatott 6–0-s vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Tulajdonképpen akkor indult meg a lejtőn a magyar labdarúgás. Azóta se vb-re, se Eb-re nem jutott ki a válogatott. Az eredményt sokan sokféleképpen magyarázták. Magyarázat van, de megszerzett bizonyosság azóta sincsen, hogy mi is okozhatta a kudarcot. Pedig az együttes Európából elsőként jutott ki a vb-re, igazi csapat volt a csapat. Az idősebb generációnak feltehetően az utolsó… De már azok is jócskán benne vannak a korban, akik gyerekként élték meg a 0–6-ot. Néhány egykori játékossal idéztük fel néhány témakör köré csoportosítva az akkor történteket. 

Nagy Antal és Zavarov összecsapása – a szovjetek szinte minden párharcból jobban jöttek ki

  1. DOPPING, TÉSZTA

MEZEY CSAPATA

Mezey György a Magyarország–NSZK válogatott mérkőzésen (1983. szeptember 7., Népstadion, 1–1) ült először szövetségi kapitányként a kispadon, ezt megelőzően Mészöly Kálmánt segítette, ilyen minőségben volt az 1982-es spanyolországi vb-n. A váltás a dán–magyar Eb-selejtezőn elszenvedett 3–1-es vereség (június 1., Koppenhága) után történt. A kapitány semmilyen tekintetben nem engedett beleszólást a munkájába, a legkisebb részletekig mindent kidolgozott. Csapatunk védekezési rendszerével a legjobb válogatottaknak is gondot okozott, a Garaba Imre, Róth Antal, Nagy Antal, Kardos József négyes alakzat nagy stabilitást adott védekezésben, amelynek fontos eleme volt a letámadásos szisztéma. Az első vb-selejtező előtt egy hónappal a magyar csapat 2–0-s vereséget szenvedett a Népstadionban Mexikótól, s a magyar–osztrákon (1984. szeptember 26., Népstadion) a félidőben az ellenfél még 1–0-ra vezetett. Nagy Antal fejessel egyenlített, a többi már történelem. A csapat idegenben (1984. október 17., Rotterdam) 2–1-re megverte a Van Bastennel, Gullittal, Rijkaarddal felálló hollandokat, és fél évvel később (1985. április 17., Bécs) a Hanappi-stadionban 3–0-ra az osztrákokat. A csoportelsőség – a válogatott Európából elsőként kvalifikálta magát a vb-re – ellenére a magyar–holland (1985. május 14., Budapest) 0–1 közfelháborodást váltott ki, s nem csak itthon: az osztrákok, akik azzal maradtak le a pótselejtezőt érő második helyről, hogy Hollandia megelőzte őket, kimondva-kimondatlanul haragudtak a mieinkre, mondván válogatottunk nem játszott teljes erőbedobással. Ez nem mondható el a magyar–brazilról (1986. március 16., Népstadion, 3–0), de ezt már a szovjetek elleni vb-kudarc követte. Kanadát hiába vertük meg (2–0), a franciáktól elszenvedett 3–0-s vereség megpecsételte a sorsunkat – a csoportban harmadikként 2 pont, 2–9-es gólkülönbség –, s Mezeyét is. Uruguay szintén 2 ponttal, 2–7-es gólkülönbséggel jutott a 16 közé… Mezeyt (30 mérkőzésből 18 győzelem, 5 döntetlen, 7 vereség) Komora Imre követte a kispadon.

NAGY ANTAL: – Ezt az egész tésztakérdést akkoriban fújták fel, mert Magyarországon még nem terjedt el, hogy a futballisták táplálkozása is befolyásolhatja a teljesítményt. Az edzőtáborban ettünk tésztát, többet, mint általában, de ettünk mást is. Én a vb után szerződtem a Nancyhoz, amelynél Arsene Wenger keze alatt dolgoztam. Ezt csupán azért mondom, mert ott is kaptunk tésztát bőven, az eredményt mégsem fogták erre. Ez gyermeteg dolog.
Azt pedig tanúsítom, hogy nem doppingoltunk! Hogy valamit becsempésztek az italunkba vagy az ételünkbe, ilyet állítani nem lehet. Jó, azóta tisztában vagyunk vele, hogy az egyébként jó kondícióban lévő szervezetben lágy drogokkal átmenetileg levertséget lehet okozni, tehát fizikailag teljesen szét lehet zuhanni úgy, hogy se előtte, se utána olyasmit ne tapasztaljon az ember, de ezt nem lehet bizonyítani. Káprázott a szemünk, olyan volt, mintha nem a pályán, hanem forró hómezőn lettünk volna, minden foszforeszkált. Garaba és Bognár is kérdezgette, mit érzek, de én sem tudtam mást mondani – mert hasonló levertséget éreztem. De Dajka is ezt mondta, pedig ő később, a második félidőben állt be. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy titkosszolgálati módszerrel harcképtelenné tettek minket, hangsúlyozom, ez bizonyíthatatlan. De azt roppant furcsának tartom, hogy mindenki egyszerre került holtpontra. Mert ha dopping lett volna vagy rossz táplálkozás, az is másként hat egyénileg mindenkire, de nem egyszerre, s egy időben.

ESTERHÁZY MÁRTON: – Magam utólag hallottam, hogy mi a vérdoppinggal éltünk. Hát erre azt mondom, persze! Alvás közben észrevétlenül levették a vért, majd visszaadták oxigénnel feldúsítva, s mindezt szintén észrevétlenül. Na ne! Ráadásul én mindig megkérdeztem az itthoni összetartásoknál, hogy milyen vitaminokat kapok, mert az AEK Athénnál többször is kijelöltek doppingvizsgálatra. Sohasem volt probléma, egyébként itthon Mohácsi doktor adta kapszulában a vitaminokat, isten nyugosztalja. Nincs tudomásom, hogy bármit kaptunk volna.

EMLÉKEZTETŐ

SZOVJETUNIÓ–MAGYARORSZÁG 6–0 (3–0) 1986. június 2., Irapuato, 15 000 néző. V: Agnolin (olasz) G: Jakovenko (2. perc), Alejnyikov (4.), Belanov (23., 11-esből), Jaremcsuk (66.), Dajka (74. öngól), Rogyionov (79.) SZOVJETUNIÓ: Daszajev – Larionov, Kuznyecov, Gyemjanyenko – Jaremcsuk, Jakovenko (Jevtusenko, 73.), Besszonov, Zavarov, Rácz – Belanov (Rogyionov, 70.), Alejnyikov MAGYARORSZÁG: Disztl P. – Sallai, Róth (Burcsa, 12.), Garaba, Kardos – Péter (Dajka, 62.), Nagy A., Détári, Bognár Gy. – Kiprich, Esterházy

A tésztáról meg annyit, hogy jó néhányan már a versenysúlyunkon mentünk az edzőtáborba, és ott még fogytunk majd’ öt kilót a meló és az étrend miatt. Önmagamhoz képest csont és bőr voltam. Ezzel szemben – mint Mexikóban vagy később megtudtam – a többi csapatnál némi felesleggel érkeztek a játékosok, amelyet azért még könnyen le lehetett adni. De a média hatására a közvéleményben az alakult ki, mi vagyunk a »tésztás fiúk«. Liptai Claudia az egyik műsorban ezzel fogadott, majdnem epeömlést kaptam, de mit tehettem volna. Ilyen világ van, ezért a média is felelős. Nem azt mondják rólunk, hogy megvertük a brazilokat vagy kint voltunk a vébén, hanem, hogy itt vannak a »tésztás fiúk«.

2. A LIENZI EDZŐTÁBOR, A NYILASI-ÜGY




NAGY ANTAL: – Sokan azt mondják, nem kellett volna Ausztriában edzőtáborozni a vb előtt, mert ezzel tulajdonképpen egy második alapozást kaptunk. Nem tudom, nem vagyok edző. Mivel Mezey Györgyöt jó szakembernek tartottam, nem kérdőjeleztem meg, miért utazunk Lienzbe. Az más kérdés, hogy utólag én is azt mondom, magaslaton, fagypont körüli hőmérsékleten nem lehet a magaslati hőségre felkészülni. Ausztriában rengeteget edzettünk, sok futás szerepelt a programban. Mexikóban délben tartottuk az edzést. Amikor minden csapat délután edzett, mi délben a tűző napon. De most is megkérdezem: ha olyan rossz volt a csapat állapota, miért szárnyaltunk néhány nappal a szovjetek elleni meccs előtt egy helyi csapat ellen. Kirobbanó erőben voltunk, Mezeynek úgy kellett visszafognia minket. Mitől zuhantunk össze? Mindannyian, egyszerre, egy időben? Hallottam azt a verziót, hogy ott kaptunk rosszul időzítve doppingot, de ez is marhaság, mert az kiderült volna. Amikor a vébé után Nancyba szerződtem, az orvosi vizsgálaton kiváló erőben voltam, megjegyezték, valamit nagyon elszúrhattak a doppinggal. Én pedig megesküszöm, hogy nem doppingoltunk.

A NYILASI-ÜGY

A válogatott csapatkapitánya 1986. május elsején nem utazott el a kerettel a lienzi edzőtáborba. Nyilasit gerincproblémái miatt március 21-én megműtötték. A középpályás akkoriban már a bécsi Austria játékosa volt, az osztrák klub vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy ha egészséges, részt vegyen csapata három májusi mérkőzésén, amelyek időpontja egybeesett a válogatott edzőtáborozásával. A verdikt úgy szólt, ha az Innsbruck ellen nem is tud játszani, nézőként legyen ott. Ugyanakkor Mezey György ragaszkodott ahhoz, hogy a keret valamennyi futballistája együtt készüljön Ausztriában, Nyilasival sem tett kivételt. Mezey egyébként a műtétet követő időszakban együtt készült Nyíllal, hogy a magyar klasszis pótolja lemaradását. A játékost azért érintette érzékenyen az ügy, mert úgy tudta, az Austria vezetői és az OTSH irányítói megegyeztek, hogy ő a válogatottnál készüljön – ezek után kapta április 30-án a telefont, hogy neki Innsbruckban van jelenése. Szepesi György, az MLSZ akkori elnöke jó kapcsolatai segítségével mindent elkövetett a Nyilasi-ügyben, de még az ő tekintélye is kevésnek bizonyult a helyzet megoldására.

Ami a Nyilasi-kérdést illeti, nem Tibivel kellett volna a bolondját járatni, hanem a szövetség és az Austria Wien vezetőinek megegyezniük. Ehelyett az él az emberekben, hogy Nyílt Mezey parancsolta le a buszról. Más kérdés, hogy mi úgy tudtuk, bármelyik pillanatban megérkezhet az edzőtáborba, de szerintem akkor azzal már beletörődött a sorsába, hogy kijelentette, ő a keretben senki helyét sem akarja elvenni.

ESTERHÁZY MÁRTON: – Úgy kezdődött az összetartás, hogy az MTK-pályán gyülekeztünk, s a felmérésen gyalázatos mutatókat produkáltunk. Ennek pedig az volt az oka, hogy a bajnokság után mindenki kiengedett, mert tudta, hogy egy-két nap múlva bevonul az edzőtáborba. Ezernyolcszáz méter magasan, a nulla fokhoz közeli hőmérsékleten edzeni nem jelent felkészülést a tűző napon, magaslaton jelentkező körülményekre. Akkor ezt nem kérdőjeleztem meg, szó nélkül teljesítettem, amit mondtak. De azért mondanék valamit, ami akkor is bántott: nem kezeltek minket felnőttként. Engem Görögországban az edzőm megkérdezett, szerintem mitől lehetnénk még hatékonyabbak csatártársammal, Mavrosszal, s számított a véleményem. Itthon a komcsitempó ment. Meg mellé a csendőrpertu. Semmiről sem kérdezték meg a véleményünket. Azért harmincévesen az ember ismeri a szervezetét, éreztem, nem stimmel, hogy Lienzben amikor lementünk az edzésre néhány száz métert, akkor a fejem fájt, visszafelé meg hányingerem volt. A magaslattal magyarázták.

Emlékszem, a lienzi edzőtáborban az ébredés után az volt az első kérdésem, hogy Nyíl megjött-e már? Mert rendben van, hogy más az érdeke a válogatottnak és az Austriának, de ezt nem lehetett volna sportdiplomáciával megoldani? Egyébként ha nem jött volna rendbe a sérülése, akkor is kivittem volna Mexikóba. Ráadásul őt legalább partnerként kezelték a vezetők. Mondom: Mezeyben behunyt szemmel bíztam, mert jó formába hozott, de hogy semmiben sem hallgatták meg a véleményem, az képtelenség. A mexikói szállásunk luxusbörtön volt, hermetikusan elzárva mindentől. Ha mentünk valahová, azt csak közösen, egyenmelegítőben. Ugyanakkor jöttek a hírek, hogy Platiniék ihatnak vörös bort. Mi meg mondtuk a séfnek, ha nem szerez sört, belenyomjuk a fejét a forró levesbe.

3. A 0–6 HATÁSA A MAGYAR FUTBALLRA


NAGY ANTAL: –  A 0–6 sokkolt bennünket. De ha utána – és a Kanada elleni győzelmet követően – a vezetők felmérik a helyzetet, a franciáktól egy kisebb különbségű vereség is elég lett volna a továbbjutáshoz. Én a vébé előtt magabiztos voltam, még a dobogós helyezést is reálisnak tartottam. Innen nézve a 0–6 nagy kudarc, de azon a vébén több nagy különbségű eredmény született, s egyik válogatott sem pusztult bele a vereségbe. Mi, igen.
Nem a 0–6-tal van a baj elsősorban, hanem, hogy szétzavarták a csapatot. Mert ezerkilencszáznyolcvannyolcban újra jött Mezey György, de az északírek elleni mérkőzés után a bundabotrány miatt, ahogyan Gyuri fogalmazott, a rendőrség állította össze a csapatot. A tartós válságot innentől számítom, mert azóta nem jutottunk ki semmilyen jelentős eseményre.
ESTERHÁZY MÁRTON: – Magyarországon a tragédiák mindig mélyebb nyomot hagynak, mint a sikerek. Mi nemcsak a huszonöt évvel ezelőtt történtekre térünk vissza, még mindig a berni vb-döntőn kesergünk. Irapuato után nem tudtunk lábra állni, pedig lett volna lehetőségünk még Mexikóban is. Az utolsó csoportmeccsen, a franciákon látszott, nem akarnak kikapni, s főleg nem megsérülni. Ilyenkor szokott békés iksz születni. Elkeserít, hogy a 0–6 megbélyegez mint „tésztást”, s elsikkad, hogy ez a válogatott végigverte Európát. Ez tipikusan magyar dolog, mi nem a pozitívumot tartjuk meg, hanem a negatívumot toljuk az előtérbe. 

4. A MAGYAR FUTBALLBAN BETÖLTÖTT SZEREPE

NAGY ANTAL: – A mi generációnkat úgy engedték külföldre játszani, hogy visszatérve majd meghatározó szerepet játsszunk a magyar futballban. Ehhez képest minden konzerválódott abban a tekintetben, hogy becsapták ránk az ajtót, én legalábbis így érzem. S ezen a rendszerváltozás sem segített, sőt bizonyos szempontból rontott, mert semmi sem lett a helyére téve. Úgy jöttem vissza, hogy nem akartam edző lenni, de Kispesten teszek valamit a klubért, Esterházyval, Sallai Sanyival. A belga Louis De Vries volt a befektető, és igazgatót keresett, a másik jelölt az általam egyébként tisztelt Komora Imre volt. Én letettem egy részletes tervet, ha kellett franciául válaszoltam a kérdésekre, Imre annyit mondott, őt Kispesten mindenki ismeri. A  szavazás előtt De Vries oda is jött, hogy szerinte én leszek a vezető, de azt mondtam, várjuk ki a végét. A rossz előérzetem beigazolódott: egy szavazatot kaptam. Az MLSZ-ben sem kapkodtak utánam, hogy nem hívtak, az szinte természetes, de nem is fogadtak. Megérett bennem, hogy nem kell nekem ez a sártaposás. Fel szokták tenni a kérdést, hogy vezető pénzügyi tanácsadóként javaslom-e futballklubok támogatását. Ilyenkor mindig visszakérdezek. Mit? Kit? Hol? Az is gyakran elhangzik, összejövünk-e, és beszélünk-e ezekről a dolgokról? Beszélünk, persze, csak inkább a brazilok elleni győzelemről. Mert ki az a hülye, aki két sör után a 0–6-ot emlegeti?!
ESTERHÁZY MÁRTON: – Nem akartam edző lenni. Úgy hozta az élet, hogy a reklámszakmában helyezkedtem el, a sportmarketing közel sodort a válogatotthoz, plusz a sportközvetítésekkel foglalkozó Sportfive magyarországi vezetője vagyok. Ragadics Ferenc barátom felkérésére a futsalosoknál dolgozom, az MLSZ futsalbizottságának elnöke vagyok. Nem mondom, hogy korábban Kispesten nem vállaltam volna valamilyen feladatot, de a »Te tegyél le x milliót, én majd csinálok csapatot« stílus vagy hogy az legyen a feladatom, hogy a lyukakat tömködjem, az nem nekem való.

5. MEZEY GYÖRGY MEGÍTÉLÉSE

NAGY ANTAL: – Mezey György nálam azóta is az első számú edző. Az, hogy később kivel, hol, miért ütközött, az nem rám tartozik. Elismerem őt, nem véletlen, hogy a Videoton vele nyert bajnokságot. Ért a futballhoz. Időnként szoktunk beszélni, fel is hívom, mert még nem gratuláltam neki a bajnoki aranyhoz.
ESTERHÁZY MÁRTON: – Azért ha én vagyok a kapitány, a csapattal leültem volna megbeszélni a kudarc okait. De velünk, játékosokkal ’86 óta senki sem ült le erről beszélgetni. Sem Mezey György, se senki. A franciák elleni meccs előtt majd’ leestem a székről, amikor taktikai értekezleten hallottam, hogy a kapitány Disztl Péterrel kezdte a franciák elleni összeállítást. Egyébként később már megkérdeztem tőle, hogy a franciák ellen miért nem Szendrei védett, ő erre azt válaszolta, nála Disztl Péter volt az első számú kapus, s úgy gondolta, hogy a harmadik meccsre kiheverte a sokkot.

A 86-OS CSAPAT A MATRICÁS ALBUMBAN

Volt egyszer egy csapat – Mexikó ’86 (2. rész)

Huszonöt évvel ezelőtt a mexikói futball-világbajnokságon Irapuatóban a magyar válogatott 6–0-s vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Tulajdonképpen akkor indult meg a lejtőn a magyar labdarúgás. Azóta se vb-re, se Eb-re nem jutott ki a válogatott. Az eredményt sokan sokféleképpen magyarázták. Magyarázat van, de megszerzett bizonyosság azóta sincsen, hogy mi is okozhatta a kudarcot. Pedig az együttes Európából elsőként jutott ki a vb-re, igazi csapat volt a csapat. Az idősebb generációnak feltehetően az utolsó… De már azok is jócskán benne vannak a korban, akik gyerekként élték meg a 0–6-ot. Múltidézőnk 2. részében a Garaba Imrével és Bognár Györggyel készült interjút olvashatják.

Esterházy Márton (jobbra) lőtte az egyik gólunkat Kanada ellen

BOGNÁR GYÖRGY: MEZEYT HAGYNI KELLETT VOLNA TOVÁBB DOLGOZNI
– Ön gyakorló edző. Ha azt a feladatot kapná, hogy szakvezetőként gyűjtse csokorba a bukás okait, miket tartana a legfontosabbnak?
– Mintha én lennék Mezey György?

Bognár György sombreróban

– Nem, mint Bognár György.
– Rendben, de azt ne hagyjuk ki, hogy azt a filozófiát követem, amit tőle tanultam, s nemcsak játékosa voltam, hanem edzőként, vezetőként is dolgoztam mellette a kilencvenes évek közepén. Amit ő visz, az a Mezey-iskola: tartalmas, jól felépített szakmai munka.
– Leülepedett a mexikói kudarc, s ha igen, hogyan?
– Huszonöt év alatt sok minden leülepszik az emberben. Másképpen látok dolgokat, több felkészüléssel a hátam mögött már van tapasztalatom.
– Mivel kellemetlen emlékről van szó, a hibák kerülnek főleg előtérbe, de mi volt Mezey legnagyobb erénye?
– Zseniálisan összeválogatta a csapatot. Az együttesnek Mezey György volt a lelke. Az akkori magyar futballból a legütőképesebb csapatot alakította ki.
– Hol került mégis porszem a gépezetbe?
– Mai fejjel úgy látom, hogy elhibázott volt a felkészülés. A szovjetek edzőjének, Valerij Lobanovszkijnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy a mexikói körülményeket nem lehet megszokni, csak el lehet viselni. Ehhez képest mi Ausztriában a magaslati viszonyokat ugyan modelleztük, de a meleget nem, mert maximum tíz fok volt.
– Ez amolyan második alapozásnak felelt meg?
– Nem, mert tartalmában nem alapozás volt, tehát abban a tekintetben nem történt szakmai hiba, hogy kétszer alapoztunk volna.
– Mexikóban a déli melegben edzettek.
– Meg sötétkék szerelésben! Csak mi tréningeztünk akkor. A szovjetek és a franciák is napnyugta után edzettek, amikor mondták nekik, hogy a magyarok a napon főve izzadnak, csak röhögtek rajtunk.
– A korabeli vélemények szerint a nagy meleg a taktikát is agyonvágta.
– Így is van. A mi stílusunkat, az egész pályás letámadást ilyen körülmények között nem lehetett volna alkalmazni. A félidei nulla három után mi ugyanazt játszottuk, magyarán kimentünk még három gólért…

– A meccs előtt és alatt érzett gyengeségről, tompaságról több társa is beszámolt. Ez meddig tartott?
– A tompaság egészen másnapig, másnap meg jött a letargia…
– A táplálkozás mennyire volt tésztacentrikus?
– Nekünk ez akkoriban újdonság volt, a szervezet nem állt át rövid idő alatt. Orvosilag minden rendben a szénhidrátbevitellel, csak éppen húsz évig máshoz szokott a szervezetünk. Ezért aztán gyakran voltunk kiéhezettek.
– Erre mondhatják, hogy utólag könnyű okosnak lenni…
– Persze! Akkor hittünk mindenben, amit mondtak nekünk. Hittünk abban, hogy amit csinálunk, az jó. Ha Mezey például azt találta volna ki, hogy sárgarépát kell enni, senki sem tiltakozott volna. Bármilyen furcsa, akkori fejjel gondolkodva ma is vállalnám azt a felkészülést.
– A bundaügy mennyiben befolyásolta a felkészülést?
– Nem osztott, nem szorzott, mert a rendőrségi eljárás érdemben Mezey második szövetségi kapitányi tevékenységét érintette.
– Összességében van magyarázat?
– Nem keresem, vagy ha van, sose tudjuk meg. Mert lehetne azt mondani, hogy a Lobanovszkij-féle út lett volna a járható, de nem emiatt kaptunk defektet a szovjetek ellen. Az ellenfél jobb volt, elvert minket, ez tény.
– Futballunk azóta tartó agóniája a nulla hat számlájára írható?
– A vereség mértéke valóban súlyos, mi, magyarok kisebb megrázkódtatásokat is képtelenek vagyunk kiheverni. Tehát egy ilyen eredmény sokként hatott, amire az volt a reakció, hogy fejeknek kellett hullani. Ha az a válogatott együtt marad, kijuthatott volna a nyolcvannyolcas Eb-re és a kilencvenes vébére. Mezeyt hagyni kellett volna tovább dolgozni.

Garaba becsúszás közben

GARABA IMRE: MEZEYRŐL NEM SZERETNÉK BESZÉLNI

A KAPITÁNY JELENTÉSE

Elterjedt, hogy a szövetségi kapitány nem készített jelentést a sikertelen szereplésről, ez azonban nem igaz, mert készült beszámoló. Mezey György nem reagált mostani megkeresésünkre. A jelentés vonatkozó részletei azonban két könyvben (Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? És Szepesi György: Búcsú a mikrofontól) is olvashatók. Idézetek Szepesi memoárjából: „(...) A 4. időszakban, a tavaszi bajnoki szezonban a felkészülés nem sikerült. A mérkőzések gyenge intenzitása, a sorozatterhelések elmaradása nem biztosította a kellő játékterhelést. Több játékosunk sérülés és operáció miatt: Róth, Nyilasi, Péter, Garaba, Bognár kiesett a folyamatos munkából. (…) Az ausztriai magaslati felkészülés előtti felmérő edzésen fásult, fizikailag igen gyenge állapotú játékosokkal találkoztunk, bizonyítva azt, hogy a magyar bajnokság tavaszi szezonja alkalmatlan volt arra, hogy a játékosokat a vb-re felkészítse. Megzavarta a magaslati felkészülést Nyilasi bizonytalansági esete is, ami azt mutatta, hogy a vb-felkészülés fontosságát nem mindenki értékelte kellően. (…) A mexikói felkészülés nem volt kielégítő. A feltétlenül igényelt erős ellenőrző mérkőzést megszervezni nem tudtuk. Így felkészültségünket igazán ellenőrző mérkőzés elmaradt. A helyi NB I-es csapatnak két esetben is rúgott fél tucat gól félrevezetett bennünket a megítélésben. Nem tudtunk mit kezdeni azzal sem, hogy néhány játékosunk láthatóan képtelen volt a hőség negatív hatásaival megbirkózni. Félt tőle. Rosszullét, a fizikai teljesítőképesség jelentős csökkenése lépett fel a 12 órakor tartott mérkőzéseken több esetben is. (…) Bírálatok is elhangzottak: túledzettség, elzártság, rossz étrend, hosszú magaslati tábor, rossz cserék stb. Lehet, hogy ezek igazak, lehet, hogy nem. Mindenesetre mi, akik részesei voltunk csapatunk sikereinek és leszereplésének – mi sem tudunk határozott választ adni erre vagy arra a kérdésre, mert a közvetlen tapasztalatok sem győztek meg bennünket arról, hogy mivel is magyarázható megfoghatóbban sikertelen vb-szereplésünk.” Mindemellett Mezey György Szepesi könyvében kijelentette: „Az előző két év sikerei, az, hogy a vb-döntőbe elsőként jutott be 1985-ben a magyar válogatott, bénítólag hatott ránk. Mintha játékosaink sokkal inkább szerettek volna Mexikó helyett a Balatonra menni horgászni, úszkálni, pihenni. Az én hibám, hogy nem sikerült új versenyszellemet kialakítanom. A sok edzőtábor helyett – azt ma már jól tudom – havonta egy éles mérkőzést kellett volna játszanunk, nehéz ellenfelekkel. (…) Hibáztam, hibáztunk. Nem tudtam megállítani azt a folyamatot, amely a csapat széteséséhez vezetett, s a sajtóval is jobb együttműködést kellett volna kialakítanom. Ez a magyarázata, hogy bár a közönség szeretett, túl sok ellenséget gyűjtöttem össze.”

– Hogyan befolyásolta az életét a szovjetektől elszenvedett vereség és a vb-kudarc?
– Nem befolyásolta. Nem érzem, hogy bármiféle hátrányom származott volna ebből. Illetve egy dologban igen: amíg élek, nem kapok választ a miértre, s akikkel beszélgetek, azoknak a második kérdése, hogy mi történt Mexikóban?
– Nos, mi történt Mexikóban?
– Kicsit ironizálva azt szoktam mondani, semmi különös,  hazajöttünk, s nem mondhatom, hogy megköveztek minket. Komolyra fordítva a szót: sok apró szelet egy egész tortává illeszthető össze, de nem állíthatjuk, hogy megkaptuk a választ is.
– Mi lenne az első szelet?
– Az ausztriai edzőtábor.
– Esterházy azt mondta, a szintkülönbség legyőzése megviselte a szervezetét, Bognár kiegészítette azzal, hogy szakmailag nem történt melléfogás, mert nem volt ez egy második alapozás.
– Szerintem az volt, de nem ez volt benne a legrosszabb, hanem hogy teljesen felborult az bioritmusunk, s nem csak a három edzés miatt. Úgy próbáltunk élni, ahogyan Mexikóra tervezték. De mindezt hatvan centis hóval a hátunk mögött, európai időszámítás mellett. Nekem ez okozta a legnagyobb gondot. S itt említem meg, hogy hiába voltunk 1985 telén mexikói túrán is, csak a magaslat volt ugyanaz, a hőmérséklet nem.
– Az egyik legjobb fizikumú játékos volt a csapatban. Legyengült a sok tésztától?
– Én gyerekkoromban is rengeteg tésztát ettem, mondhatom, tésztán és gyümölcsön elvagyok, nem gond. Az viszont igen, hogy néhány dolgot diktatórikusan tiltottak. Akkor még szerettem az erős paprikát, ezt elvették tőlem. Aztán az edzések után nem lehetett pótolni a folyadékot. Kivették a kezemből a vizes flakont. Amikor később légióskodtam Franciaországban, éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Akkor is innom kellett, amikor nem voltam szomjas.
– Ön is állítja, ha történtek is melléfogások, annak következményei nem hatnak egyszerre, egy időben mindenkire? Főleg úgy, hogy a szovjetek elleni mérkőzést megelőző edzőmeccsen állítólag vissza kellett fogni a csapatot.
– A kérdés második felében említett találkozóra másként emlékszem: a két részre osztott keret egy-egy félidőt játszott tűző napon, ráadásul sötétkék edzőszerelésben. Én rettentően elfáradtam. De ez az érzés mégsem volt összehasonlítható azzal, amit a szovjetek elleni meccs előtt, alatt tapasztaltam. De visszatérve az elejére: hogy lehet az, hogy egyszerre egycsapatnyi játékos orra bukik ugyanazokkal a tünetekkel? Bennem még az is felvetődött, hogy nekünk valamit beadtak.
– Erre az egyik módszer, hogy olyan szert kaptak, amely a várttal szemben az ellentétes hatást hozta.
– Mi a vébén és előtte is szedtünk vitaminokat. Három vagy négy tabletta, ki figyel arra oda?
– A másik verzió, hogy a KGB „mérgezhette meg” önöket. Ez egy őrzött szállodában sem megoldhatatlan feladat, de a valóságtól elrugaszkodott feltételezés.
– Én ezt sem zárom ki.
– Nyilasi jelenléte osztott vagy szorzott volna?
– Én csak azt tudom, hogy kiesett egy nagy kaliberű futballista, mint ő. Régebben Albert Flóriánra mondták, ha nem is játszik jól, megnyugtató, hogy ott van a pályán. Hasonló a véleményem Nyilasiról. Tiszteltük, volt tekintélye.
– Mezey Györggyel milyen a kapcsolata?
– Mezeyről nem szeretnék beszélni.
– Hogyhogy?
– No comment!

MI LETT VELÜK? 

ANDRUSCH JÓZSEF (55 éves, kapus, 5-szörös válogatott, nevesebb klubjai játékosként: Bp. Honvéd, Vasas) Sokáig az üzleti életben tevékenykedett, divatáruházat vezetett, nemrég tért vissza a futballba, jelenleg a magyar válogatott kapusedzője.

BOGNÁR GYÖRGY (49 éves, középpályás, 50-szeres válogatott, 7 gól, nevesebb klubjai játékosként: MTK, Toulon, Standard Liege, BVSC) A Nemzeti Sport állandó szakértője, volt az MTK edzője, dolgozott Felcsúton, Sopronban klubigazgatóként, volt a III. Kerület szakmai igazgatója, jelenleg az NB II-es Baja vezetőedzője.

BURCSA GYŐZŐ (57 éves, középpályás, 15-szörös válogatott, 3 gól, nevesebb klubjai játékosként: Kaposvár, Videoton, Győr, Videoton, Auxerre) A Videoton, a Nyíregyháza és a Sopron edzőjeként vállalt legutóbb szerepet a magyar futballban, de 1996-ban elköszönt. Jelenleg Sopronban él, és polcrendszerek gyártásával, forgalmazásával foglalkozik.

CSUHAY JÓZSEF (53 éves, védő, 11-szeres válogatott, nevesebb klubjai: Eger, Videoton, Bp. Honvéd) Miként játékosként, úgy edzőként is Egerben és Székesfehérváron dolgozott, legutóbb a Videoton U17-es csapatát vezette.

DAJKA LÁSZLÓ (52 éves, középpályás, 24-szeres válogatott, nevesebb klubjai: Bp. Honvéd, Las Palmas, Yverdon) 1996 óta volt edző a BVSC-nél, a Haladásnál, a BKV Előrénél, Békéscsabán, Debrecenben, Sopronban, Zalaegerszegen, Dabason, Tatabányán és Soroksáron.

DÉTÁRI LAJOS (48 éves, középpályás, 61-szeres válogatott, 13 gól, nevesebb klubjai: Bp. Honvéd, Eintracht Frankfurt, Olympiakosz, Bologna, Ancona, FTC, Genoa, Neuchatel Xamax, St. Pölten, BVSC) A volt világválogatott, a Nemzeti Sport állandó szakértője. Edzőként megfordult Görögországban, Romániában, Szlovákiában, Vietnamban, dolgozott a válogatottnál Bozsik Péterrel. Csepelen, Kispesten, Szombathelyen, Tatabányán, Diósgyőrben, Nyíregyházán, Felsőpakonyban, Sopronban, Siófokon ült a kispadon, jelenleg az NB II-es Vecsés szakmai igazgatója.

DISZTL LÁSZLÓ (48 éves, védő, 28-szoros válogatott, 1 gól, nevesebb klubjai: Videoton, Bp. Honvéd, FC Bruges, Parmalat FC)  Utánpótláscsapatoknál és felnőtteknél is edzősködött, jelenleg a Videoton U18-as együttesének a munkáját irányítja.

DISZTL PÉTER (51 éves, kapus, 37-szeres válogatott, nevesebb klubjai: Videoton, Bp. Honvéd, Erfurt, Leipzig, BVSC, Győr, Veszprén, Parmalat, Haladás, Pécs) Lothar Matthäus idején a válogatott kapusedzője volt, dolgozott a Vasasnál, Felcsúton mint a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia trénere, jelenleg a Videoton kapusedzője.

ESTERHÁZY MÁRTON (55 éves, támadó, 29-szeres válogatott, 11 gól, nevesebb klubjai: FTC, Vasas Izzó, Bp. Honvéd, AEK Athén, Panathinaikosz, Casino Salzburg) UEFA-ellenőr, az MLSZ futsalbizottságának vezetője, reklámcéget is alapított, a futballközvetítések tévés jogaival foglalkozó cég képviselője.

GARABA IMRE (52 éves, 82-szeres válogatott, 3 gól, nevesebb klubjai: Vác, Bp. Honvéd, Rennes, Charleroi, BVSC) A BVSC edzőjeként szerepelt legutóbb a magyar futballban még a kilencvenes évek elején. Dolgozott a REAC-nál, majd az MTK-nál. Azóta nincs kapcsolata a labdarúgással, ékszerüzletet nyitott. 2010-ben az önkormányzati választásokon a Fidesz–KDNP képviseletében indult Zuglóban, mandátumot szerzett, de 2010-ben lemondott.

HAJSZÁN GYULA (49 éves, csatár, 37-szeres válogatott, 4 gól, nevesebb klubjai: Győr, Duisburg, Tennis Borussia, Győr) Győrben 2002 és 2007 között utánpótlásszinten edzősködött. Jelenleg önkormányzati képviselő, a Fidesz–KDNP jelöltjeként Győr 12. választókerületéből került be a közgyűlésbe.

HANNICH PÉTER (54 éves, középpályás, 27-szeres válogatott, 2 gól, nevesebb klubjai: Győr, Nancy, MTK, Mattersburg) Edzőként dolgozott Ácson, Gyirmóton, Mosonmagyaróváron, civilben szállítási céget vezet.

KARDOS JÓZSEF (51 éves, védő, 33-szoros válogatott, 3 gól, nevesebb klubjai: Salgótarjáni BTC, Újpest, Vasas, Apollon Kalamaria, Vác) Nemrég az MLSZ az utánpótlásedzők között számított rá, de az együttműködés nem tartott sokáig. Testnevelő tanár, korábban a sportújságírásba is belekóstolt.

KIPRICH JÓZSEF (47 éves, támadó, 70-szeres válogatott, 28 gól, nevesebb klubjai: Tatabánya, Feyenoord, APÓEL, Den Bosch, Tatabánya) Edző, dolgozott Tatabányán, a Vasasnál, Kecskeméten, Győrben, Diósgyőrben, Pápán, jelenleg az NB II-es Gyirmótot irányítja.

KOVÁCS KÁLMÁN (45 éves, támadó, 56-szoros válogatott, 19 gól, nevesebb klubjai: Bp. Honvéd, Auxerre, Kispest, Valenciennes, Royal Antwerp, Kispest, APÓEL) Évekkel ezelőtt a Honvéd szakmai stábjának tagja volt, jelenleg testnevelő tanár Kerepestarcsán.

NAGY ANTAL (54 éves, védő, középpályás, 32-szeres válogatott, 2 gól, nevesebb klubjai: SZEOL, Bp. Honvéd, Nancy, Yverdon) Sportszergyártó céget alapított, majd építési vállalkozóként találkozhattunk vele, jelenleg egy brókercégnél vezető pénzügyi tanácsadó.

NAGY JÓZSEF (50 éves, középpályás, egyszeres válogatott, nevesebb klubja: Haladás) Futballkarrierje után Ausztriában alacsonyabb osztályban dolgozott edzőként, fia, Nagy Gábor is a Haladás labdarúgója.

PÉTER ZOLTÁN (53 éves, védő, 28-szoros válogatott, 4 gól, nevesebb klubjai: ZTE, Vienna FC) Korábban volt a ZTE pályaedzője, jelenleg a Nagykutas NB II-es női csapatát dirigálja.

RÓTH ANTAL (50 éves, védő, 26-szoros válogatott, 1 gól, nevesebb klubjai: Pécs, Feyenoord) Edzőként maradt meg a labdarúgásban, a Sopron, a Pécs, a Haladás korábbi szakvezetője, jelenleg a magyar U21-es válogatott szövetségi edzője.

SALLAI SÁNDOR (51 éves, védő, 55-szörös válogatott, 1 gól, nevesebb klubjai: Debreceni MVSC, Bp. Honvéd) Jelenleg vállalkozó.

SZENDREI JÓZSEF (57 éves, kapus, 10-szeres válogatott, nevesebb klubjai: Nyíregyháza, Újpest, Málaga, Cádiz) A Joma sportszegyártó cég magyarországi képviselője.

VARGA JÓZSEF (56 éves, védő, 31-szeres válogatott, 1 gól, nevesebb klubjai: Bp. Honvéd, Denizli, Újpest, Volán) Biztosítási cégnél vállalt munkát, jelenleg rokkantnyugdíjas.

MEZEY GYÖRGY A volt szövetségi kapitány a vb után külföldön dolgozott (Kuvait, Finnország), majd ismét leült a válogatott kispadjára, eztán a Videotont, a Honvédot edzette, majd a BVSC klubigazgatója, később szakvezetője lett, a Vasas és az Újpest után ismét a Videoton kispadján irányított. Csapatával 2011-ben bajnok lett, de lejáró szerződését nem hosszabbították meg.

Mezey a vb előtt még népszerű volt