A Heysel Tragédia

Az UEFA rendezvények legsötétebb órájaként emlegetik, ami  1985. május 29-én történt Brüsszelben, a Heysel-stadionban. Az angol huligánok támadása után egy ledőlt támfal 39, zömében olasz szurkoló halálát okozta a Liverpool-Juventus BEK-döntő előtt. A meccset lejátszották, az olaszok nyertek, de ez akkor már keveseket érdekelt.
A katasztrófának számos oka és előzménye volt: a 70-es, 80-as évek brit futballhuliganizmusa; a szervezők és a jegyértékesítéssel foglalkozó cégek hibái; a rendfenntartók és biztonságiak felületes munkája; az angol és az olasz szurkolók közötti ellentét vezetett a tragédiához.
Egy évvel előbb angolokat késeltek meg Rómában
A Liverpool a korszak legerősebb csapata volt, sorban nyerte a trófeákat. 1976-tól hét bajnoki címmel, 1977-től négy BEK-győzelemmel a legsikeresebb klub volt Angliában és Európában. Brüsszelbe címvédőként érkeztek, 1984-ben az AS Romát verték, éppen annak pályáján, a Stadio Olimpicóban.
Éppen a római döntő után történtek miatt lehetett arra számítani, hogy az angolok revansot akarnak venni az olaszokon. Az akkori meccs után a hazai drukkerek rátámadtak a vendégekre, verekedtek, néhány angolt megkéseltek. Nem spontán akció volt, hiszen a találkozó előtt a stadion környékén parkoló autókban fegyvereket találtak a rendőrök.
A Liverpool helyszínen tartózkodó sajtósa szerint a római drukkerek a buszmegállókban várakozó angolokra rontottak, a buszvezető pedig nem engedte felszállni a vendégeket, a liverpooliak a rendőrök megérkezéséig a brit nagykövetség épületébe menekültek. Meglepő, de az angol sajtó nem foglalkozott külön az eseménnyel, egyedül a liverpooli Echo számolt be bővebben a szurkolókat ért támadásról.
Alan Kennedy, a Liverpool akkori védője is ezt erősítette meg, amikor az események 25. évfordulója előtt nyilatkozott: „Biztos vagyok benne, ami történt, kapcsolódott a római eseményekhez. Sok szurkolónk volt ott Brüsszelben, akit egy évvel korábban támadás ért az olasz fővárosban.”
Elavult, omladozó stadion

Lerobbant létesítmény adott otthont a 1985-ös BEK-döntőnek. A Heyselt 1930-ban építették, korábban három (1958, 1966, 1974) BEK- és ugyanennyi (1964, 1976, 1980) KEK-döntőt játszottak itt. A meccs idején sok helyen omladozott, a botrány kirobbanása után a két szurkolótábor hatalmas kődarabokkal tudta dobálni egymást.
Hiába volt nyilvánvaló, hogy a létesítmény alkalmatlan egy ilyen súlyú és kiemelt kockázatú esemény megrendezésére, de az illetékesek nem változtattak a helyszínen. Peter Robinson, a Liverpool ügyvezetője is próbált nyomást gyakorolni az illetékesekre, de mindhiába.
A biztonságiak és a jegyelosztás szervezetlensége
A legnagyobb hibát a jegyek elosztásánál, illetve a két szurkolótábor szétválasztásánál követték el a rendezők. Az egyik kapu mögött két szektorban a Juventus hívei, vele szemben kettőbe a liverpooliak kerültek. Az angolok melletti harmadik szektort semleges zónának, főként a belga szurkolóknak tartották fent. A két szektor között egy gyenge drótkerítés és néhány biztonsági próbált ügyelni a rendre.
Mivel Belgiumban rengeteg olasz származású is élt, így sokan jutottak a Juventus-hívek közül ebben a szektorban jegyhez. Az értékesítéssel foglalkozó utazási irodák gátlás nélkül adták el az olaszoknak a liverpooliak mellé szóló belépőket.
A stadionba sem volt nehéz bejutni. A korabeli hírek szerint az egész nap italozó, a meccs idejére gyakorlatilag teljesen részeg szurkolók vagy a jegy nélkül érkezők is simán átjutottak a biztonsági ellenörző pontokon, így koraestére hatvanezren zsúfolódtak össze a lelátókon. Alan Kennedy elmondta, amikor a meccs előtt kisétáltak, látták, hogy kevés a rendőr és a két szurkolótábor egymás mellett van: „Már órákkal a meccs előtt arról beszéltünk, nehogy balhé legyen.”

1985. május 29., 19 óra 10 perc

A találkozó előtt két brüsszeli ifjúsági csapat játszott meccset a döntő két részvevőjének a szerelésében. A félidőben a vörös mezesek 3-0-ra vezettek. Az első komolyabb összecsapás akkor kezdődött, amikor a másik csapat gólt szerzett. Körülbelül 19 óra 10 perckor indult az igazi csata. A stadionból leválasztott kődarabokat dobáltak át, petárdák és rakéták robbantak.
A pályán a meccset gyorsan lefújták. A feldühödött, részeg angol szurkolók könnyedén törték át a két szektort elválasztó drótkerítést, ekkor indították az olaszok felé az első rohamot. Pánik tört ki, a Juventus-szurkolók próbáltak menekülni, de nem volt hova, a szektort lezáró kőfalnak préselődtek. Sokan próbáltak ezen átugorva kiszabadulni, a fal végül nem bírta nyomást és leomlott.
A helyszínen 38, a kórházban egy ember vesztette életét, az áldozatok között 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír állampolgár volt. A halottak mellett közel 600 embert szállítottak kórházba.
A botrány ezzel még nem ért véget. A szemközti oldalon helyet foglaló Juventus-drukkerek – látva a társaikat ért támadást és a tragédiát – elözönlötték a pályát, és a Liverpool tábora felé indultak revansot venni. Ekkor már a rendőrség is egyre nagyobb erőkkel próbálta megakadályozni a még nagyobb tragédiát és ha nehezen is, de sikerült az olaszokat visszaterelni a helyükre.
Mivel az UEFA illetékesei és a hatóságok attól tartottak, hogy a meccs elmaradása esetén végképp elszabadul a pokol, a döntő lejátszása mellett döntöttek. A két csapatkapitány hangosbeszélőn próbálta lecsillapítani szurkolóit. A másfél órával később kezdődött mérkőzést a Juventus nyerte meg 1-0-ra: Zbigniew Boniek buktatásáért egy vitatható 11-est fújt a svájci Diana játékvezető, amit Michel Platini belőtt.
A játékosok nem voltak tisztában a tragédia valódi mértékével, erről Paolo Rossi, a Juventus akkor 28 éves csatára beszélt. „Ha tudtuk volna, valóban mi történt, nem lett volna önfeledt ünneplés a meccs után.”
Bruce Grobbelaar, a Liverpool akkor kapusa a lefújás után a Juventus edzőjéhez ment, és azt mondta neki: „Sajnálom, ami ma történt, sajnos a mi hibánk. A trófea legyen emlékmű a halottak tiszteletére.”
Több, akkor játszó olasz játékos is megemlítette, a mai napig nem büszke arra a győzelemre, Marco Tardelli például a rendőrség felelősségét is felveti: „Ha kinyitják a szektor előtti kapukat, nem omlik le a fal.”
Kitiltották a briteket Európa futballstadionjaiból
Hivatalosan csak az angol szurkolókat tették felelőssé a tragédiáért, az UEFA ellenőre is ezt írta a jegyzőkönyvbe. Az esemény szervezői, a Heysel-stadion üzemeltetői, a biztonsági és rendőri erők ellen soha nem indult nyomozás.
Május 31-én Margaret Thatcher miniszterelnök utasítására az angol szövetség valamennyi klub nevezését visszavonta az európai kupaküzdelmekből. Két nappal később az UEFA határozatlan időre kizárta az angolokat, június 6-án pedig a FIFA az egész világra kiterjesztette a tilalmat, igaz, később ezt némileg enyhítette
A kizárás végül öt évig tartott. A Liverpool a korábbi határozat értelmében még plusz három évig nem vehetett volna részt európai kupameccseken, de ezt is egy évre csökkentették. Az öt év alatt összesen 17 angol klub maradt le a BEK, a KEK és az UEFA-kupa küzdelmeiről.
Börtönbüntetés a huligánoknak

A brüsszeli tragédia után hiába próbáltak az angolok szigorítani a szabályokon, és megállítani a futballhuliganizmus terjedését, az 1989-es hillsborough-i tragédiának is meg kellett történnie, és újabb 96 embernek meghalnia, hogy végre radikális lépéseket tegyenek. Igaz, Sheffieldben a szervezőket terhelte a felelősség a tragédiáért.
A Heysel-katasztrófa után a brit rendőrség nagy erőkel nyomozott az elkövetők ellen. A balhéról 17 perces filmet készítettek, amelyet bemutattak a tv-ben is, a gyanúsítottak fotóit az újságokban publikálták.
Végül 27 embert tartóztattak le emberölés vádjával, közülük többen kerültek már összetűzésbe a rendőrséggel korábban is a futballmeccseken elkövetett balhék miatt. Négy évvel később született ítélet az ügyben, 14 liverpooli szurkolót ítéltek el 3 évre, gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. Sokuknál a büntetés felét végül elengedték, de máig tisztázatlan, hogy ki mennyi időt ült le.
Az éjszaka, amelyet Brüsszel soha nem felejt el

A világszerte élőben közvetített tragédia sokkolta a közvéleményt. A Juventus szurkolói máig nem emésztették meg, ahogy az olasz klub kezelte az eseményeket. Semmi nem tettek a tragédiában elhunyt drukkerek családjainak megsegítésére, nem emeltek emlékművet a halottak tiszteletére. A liverpooliak – amellett, hogy elismerték sajátjaik hibáját – azt sérelmezték, hogy soha nem indult vizsgálat a biztonsági erőkkel, illetve az UEFA helyszínt kijelelő bizottsága ellen, a jegyelosztással kapcsolatban.
Másutt azóta is rendszeresen emlékeznek. A 15 éves évfordulón az olasz válogatott tagjai egy-egy virágot helyeztek el (az akkor már Baldwin király-stadionra keresztelt és átépített) létesítményben. Öt éve emlékművet avattak fel a stadionnál, amelyen 39 égő világit.
2005-ben, éppen a 20 éves évfordulón találkozott újra a két csapat a BL negyeddöntőjében. Liverpoolban a hazai szurkolók egy hatalmas élőképpel emlékeztek, amelyen az Amicizia (barátság, olaszul) felirat volt. A torinói visszavágón a Juventus-szurkolók viszont petárdákkal és rakétákkal támadtak az angolokra.
A Heyselben a tragédia után nem rendeztek több futballmeccset. Közel egy évtizeden át csak atlétikaversenyek voltak, 1995-ben lebontották a létesítményt. Helyén 1996-ban nyílt meg a Baldwin király-stadion.

Manchester United Tragédiája

A müncheni tragédia

 

1958. február 6-a a klub történelmének legborzalmasabb napja. A csapatot szállító gép Münchenben lezuhant, és sokan életüket vesztették.

Az ötvenes évek derekán Matt Busby irányításával a Manchester United Európa, sőt világ egyik legkitűnőbb tizenegyévé formálódott. Olyan csapattá, amely már az elért eredményeire is büszke lehetett, olyanná, amely a belgrádi továbbjutás után okkal álmodhatott Európa trónjáról, de amelyet igazán fényes jövője koronázhat majd meg. Busby szentül hitte, hogy az a minőséget, és mennyiséget tekintve is elsőrangú munka, amellyel olyan "széndarabokból" csiszolt gyémántot, mint Duncan Edwards vagy éppen Bobby Charlton, a futballvilág trónjára emeli csapatát. Ezt az álmot tépte szét 1958. február 6.-a, a futballtörténelem legsötétebb napja, amelyen a Belgrádból, a Crvena Zvezda elleni BEK-elődöntőről hazatérő Manchester United tragikus balesetet szenvedett, München Riemi repülőterén.

A felállás a Crvena Zvezda elleni BEK-negyeddöntőn. Itt még teljes a keret.
Vannak olyan nevek, fogalmak, amelyek nem szorulnak magyarázatra. "The Munich Disaster", mondják szerte a világban, és mindenki egyből arra a bő negyven évvel ezelőtti hideg, jeges, szeles napra gondol. A tragédiát – a több évig húzódó szakértői vizsgálat megállapítása szerint – az okozta, hogy a gép a szárnyak jegesedése miatt nem tudott repülni. A BEA (British European Airways) Elizabethan 609-es számú gépe képtelen volt a magasba emelkedni, visszazuhant és kettétört. A hivatalos jelentése szerint huszonhárom ember vesztette életét. Alkalmasint ennél jóval több… Aligha túlzás ugyanis az elhunytak mellett áldozatnak tekinteni Johnny Berryt és Jackie Blanchflowert – a Spurs legendás Danny Blanchflowerének fivérét -, akik soha többé nem futballozhattak, de akár mindenkit, aki a gépen tartózkodott. Így vagy úgy, valamennyiük későbbi életét befolyásolta, hogy 1958. február 6-án, 15 óra 3 perc és 6 másodperckor, amikor az ezüstszürke gépmadár harmadszor is megkísérelte a felszállást, a fedélzeten tartózkodtak.

Peterdi Pál és Somos István 1974-ben megjelent, a futball ezer arca című könyvében így rekonstruálja a Busby-bébiknek nevezett alakulat végzetes perceiben történteket.

"A gép pontosan 15 óra 3 perc 6 másodperckor indult neki harmadszor a kifutópályának. K.G. Rayment másodpilóta ült a kormánynál, Thian kapitány a műszereket ellenőrizte. Negyvenöt másodperccel később az út véget ért. A hivatalos vizsgálat a következőket rögzítette a Lord Burghleyről elnevezett gép pályafutásának utolsó percét. Ahogy a gép egyre nagyobb sebességgel robogott a kifutó betonján és már túlhaladt azon a bizonyos ponton, ahol az előző két kísérletet félbe kellett szakítani, Thain kapitány ismét észlelte a jobb motorból származó lüktető zajt. Próbált korrigálni, egy pillanatra elvette a gázt, majd ismét teljes sebességre kapcsolt. A sebességmérő mutatója 185 km/órát mutatott, azután 205-re, 215-re ugrott, majd hírtelen 195-re. Thain kapitány kitekintett az oldalablakon. Viharos tempóban közeledett a gép a kifutópálya végéhez. Túl néhány fa és lakóház emelkedett. Ugyanebben a pillanatban a gép mennydörgésén át is meghallotta Rayment másodpilóta rémült kiáltását:

"Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!"

Thian kapitány kétségbeesetten próbálta visszanyerni a gép sebességét. Nem sikerült, a gázkar már a maximumon volt. A gép parancsnoka tudta, hogy már nincs hatalma a gép felett. Az ezüstmadár önállósította magát és haláltáncát járta. Pokoli csattogások közepette söpört el maga elől mindent. Fogpiszkálóként töredeztek a világítótestek állványai, a pálya végét jelző fakerítés valósággal eltűnt, és néhány másodperccel később a gép vérfagyasztó robajjal vágódott a lakóház oldalába. A szakadó fém reccsenései, a sebesültek jajkiáltása, a haldoklók hörgése felett tiszta, éles hang hallatszott:

"Ha ez a halál, készen vagyok rá! – Billy Whelan, az északír válogatott huszonkét éves játékosa búcsúzott az élettől."

A Manchester United hét játékosa – Roger Byren, Geoff Bent, Eddie Coleman, Mark Jones, Liam "Bill" Whelan, Tommy Taylor és David Pegg – a tragédia pillanatában életét vesztette. Duncan Edwards, az angol futball első számú reménysége, a válogatott huszonegy éves játékosa február 21-én halt bele sérüléseibe. A kísérők közül Walter Crickmer klubtitkár és két edző, Tom Curry és Bert Whalley a becsapódáskor életét vesztette. Az utaslista szerint a gép fedélzetén volt egy (vajdasági) magyar házaspár is. Miklós Pál, a Népsport egykori angliai tudósítója, ismert túraszervező életét vesztette, felesége és pici gyerekük túlélte a tragédiát. Meghalt nyolc sportújságíró (köztük Frank Swift, a hajdani legendás kapus), a személyzet két tagja és egy további utas.

Maga Matt Busby szörnyű állapotban feküdt a roncsok között. Bár a becsapódáskor nem vesztette eszméltét, nem sokkal később elájult a fájdalomtól. Bordái eltörtek és tüdejébe hatoltak, szinte nem maradt egy ép porcikája sem. A müncheni Isaar Rechts kórház orvos csapata Georg Maurer professzor vezetésével hetvenkét napos elkeseredett, sokszor csak szikrányi reményekkel kecsegtető harcot vívott az életéért. A csata győzelmet hozott végül, Matt Busby túlélte a katasztrófát. Bár tudatára ébredve, „fiai” elvesztésének hírére még maga mondta, hogy inkább halt volna meg ő is, nem halhatott meg úgy, hogy ne ültesse Európa futballtrónjára a Manchester Unitedet.

A baleset túlélői között nem szokás említeni Jimmy Murphyt, Busby segítőjét, a csapat másodedzőjét, aki másodállásban a walesi válogatottat is dirigálta. Éppen kapitánykodás miatt nem utazott el a Manchester Uniteddel Belgrádba. Wales válogatottja Cardiffban Izrael ellen meccselt, ezért a főnök felmentést adott neki a jugoszláviai túráról. Murphy a Wales-Izrael mérkőzés másnapján, este tért vissza az Old Traffordra, majd haladéktalanul jegyet foglaltatott Münchenbe. Nem lehetett babonás, ha késlekedés nélkül a BEA jegyirodáját tárcsázta.

Miután megérkezett Münchenbe, taxiba vágta magát és azonnal a kórházhoz hajtatott. Amikor évekkel később arról faggatták, hogyan, miből merített erőt, mindig mondta:

Matt Busby szemeiből. Murphy beautózott a kórházba, ahol szinte azonnal az oxigénsátorban fekvő Matt Busby ágyához vezették. Alig jutott szóhoz, amikor meglátta. Jimmy Murphy tudta, hét játékosuk maghalt, hogy a Főnök is szörnyű állapotban van, de az egész akkor vált valósággá, amikor meglátta őt. A háborúban légierőnél szolgált, látott egy-két szörnyűséget. De most megszégyellte, hogy a könnyeit nyelte. A Főnök kinyitotta a szemét, látta rajta, hogy megismerte. Murphy megfogta a lélegezni alig tudó Busby kezét, ő talán szorítani akarta kollégájáét, de nem volt az szorítás, még simogatás is alig. A Főnök ránézett és azt mondta:

"Tartsd magasra a zászlót!"

Abban a pillanatban dőlt el, hogy a Manchester United pótolhatatlan veszteségek ellenére is újra nagy csapat lesz. Erre a pillantásra, kézszorításra, a mondatra gondolt akkor is, amikor a Man United tíz évvel később a Wembleyben a Benfica elleni BEK-döntőben elnyerte Európa legrangosabb klubkupáját.

Jimmy Murphy nevét manapság is méltatlanul keveset említik, pedig az 1989-ben elhunyt, Magyarországon szinte teljesen ismeretlen walesi építette gyakorlatilag újjá Matt Busby csapatát. A Manchester United tizenhárom (!) nappal a tragédia után már meccset játszott. Murphy még a mérkőzés reggelén sem tudta, hogy milyen összeállításban játszik majd a csapat, ez volt az egyetlen a klub hosszú történelmében, hogy a kiadott műsorfüzetben üresen maradt az összeállítás rublikája. A nézők a helyszínen írhatták be a tizenegy játékos nevét. A MU két müncheni túlélővel, Harald Greggel és Billy Foulkesszal a kezdőben, a Sheffield Wednesdayt fogadta az FA-kupa ötödik fordulójában, az Old Traffordon… 3-0-ra nyer. A csoda magyarázata, megoldása Jimmy Murphy. A hatalmas termetű, játékosként robosztus védőként ismert Murphy ritka példánya volt a mindenhez értő embereknek. Az eredményesség zálogát jelentő alázattal szolgálta Busbyt, de amikor kellett, teljes szívvel állt a parancsnoki hídra, hogy azután a Főnök felépülésével visszaadja a helyét. Amúgy kedves, intelligens figura volt, aki a West Bromwich Albion elleni mérkőzés előtt a szálloda halljában egy pianínót találva Chopint és Lisztet játszott a játékosainak…

Murphynek napok alatt kellett csapatot csinálnia. Ez csak a Man United játékosaiból természetesen lehetetlen lett volna, ezért kérte többi angol klub segítségét. A walesi óriási fogást csinált egykori játékostársával, Ernie Taylorral, a Blackpool harminchárom éves, válogatott balösszekötőjével, aki vezérévé vált az acélosnak inkább csak nevében nevezhető új Manchester Unitednek. Taylor mellett erősítésnek számított Stran Crowther, az Aston Villa huszonhárom éves, utánpótlás-válogatott fedezete, akiért Murphy a Sheffield Wednesday elleni meccs reggelén szurkolt le a birminghamieknek 35000 fontot, és a Sheffield elleni három gólból kettőt az újonc Shay Brennan szerzett, aki a walesi keze alatt lett jobbhátvédből időlegesen eredményes balszélső.

Azzal, hogy a Manchester a Wednesdayt kiütve továbbjutott a kupában, hogy egyáltalán ki tudott állni, természetesen nem fejeződött be a csapatépítés. Miután az angol liga csapatai közül a Liverpool és a Nottingham Forest mutatott hajlandóságot arra, hogy a játékosokkal is segítse a bajba jutott vetélytársat, Murphy szétnézett a csatornán túl is – és tulajdonképpen zseniális ötlete támadt. Három magyar játékost szemelt ki erősítésül az Unitednek. Három olyan világsztárt, a világ bármely csapatában szívesen látott zsenit, aki akkor éppen klub nélkül volt, eltiltását töltötte. Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán játékjogát a magyar szövetség kérésére függesztette fel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, miután nem tértek haza 1956 telén a Budapesti Honvéd elhíresült túrájáról. Murphy pontosabban a Manchester United kérvényezte a FIFA-nál, hogy a Wembleyben játszott 6-3 óta Angliában is nagy tiszteletnek örvendő három futballisten játékjogát a semmihez sem hasonlítható helyzetre tekintettel úgy adja vissza a szövetség, hogy a Manchester United le tudja igazolni őket. Hogy a szándék mennyire komolya volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy rábukkantak a német Kicker sportmagazin egyik ötvennyolc tavaszán megjelent számában a hírre, amelyben a lap arról tudósít, hogy a magyar labdarúgó szövetség hozzájárult az eltiltások felfüggesztéséhez, Puskásék leigazolásához.

Puskás is tud arról, hogy a Manchester United 1958 tavaszán meg akarta szerezni hármukat: "Az eltiltásunk alatt a Manchester United azzal a kéréssel fordult a FIFA-hoz, hogy mindhármunkat, Kocsist, Czibort és engem is kölcsönvenne a büntetés lejártáig. A szörnyű müncheni légikatasztrófa után ugyanis kevés játékosuk maradt. A klub felajánlotta, hogy csak alapfizetést ad nekünk, de sem az FA sem a FIDA nem járult hozzá leigazolásunkhoz. Bár hat hétig vitatkoztak a döntésen. Végül jogi akadálya támadt az ügynek. Érdekes, hogy az előző évben a Real Madrid a Manchesterrel játszotta a BEK-elődöntőt. Valószínűleg tartom, hogy ha nem következik be a tragédia, a következő döntőben újra találkozott volna a két csapat. Én Olaszországban voltam, a rádió szinte azonnal bemondta a szörnyű hírt. Döbbenetes volt. Miután minden játékos, én is arra gondoltam, hogy rengeteget utazunk, bármelyikünk rajta lehetett volna a gépen. Csak az jelentett némi megkönnyebbülést, hogy kiderült, Matt Busby és Bobby Chartlon túlélte a katasztrófát. Kedveltem Busbyt. Sokat tett a labdarúgásért. A Manchester United éppen erős csapattá kezdett alakulni. Bámulatos volt nézni például a kis Duncan Edwardsot, olyan fiatal, mégis majd kicsattant az erőtől. Halála nemcsak az United számára volt nagy veszteség, hanem az egész angol, sőt az egyetemes futballsportnak is. Néhány hónappal később, amikor már a Realban játszottam, elmentünk Angliába egy jótékony célú mérkőzést játszani az United ellen. A Madrid nem kért egy fontot sem, Bernabéu segíteni akart egy bajba jutott, nemes ellenfelén. Az Old Trafford stadionban 6-1-re vertük őket."

Jimmy Murphy brit játékosokból alakította újjá a csapatot és a Manchester az FA-kupában nem csak a Sheffieldet gyűrte le: eljutott a Wembleybe a döntőbe. A mese úgy lenne igaz, ha Murphy vezette csapat az ikertornyok tövében, legyőzte a Boltont, és a legpatinásabb angol serleg elnyerésével tisztelgett az elhunyt barátok emlékének – de nem így történt. A Bolton, Harry Gregg hibáját kihasználó Nat Lofthouse vezérletével 2:0-ra legyőzte a Manchester Unitedet.

A döntőben játszott már a baleset okozta sokk során nem is annyira fizikai, inkább lelki sérült ifjú Bobby Charlton is. Az életét vesztő Duncan Edwards mellett korábban még "csak" második számú reménységnek tartott későbbi Sir Bobby jelenléte mellett is azt üzente, a Busby-bébik egyszer még a lábaik elé térdepeltetik a nagyvilágot.

Ugorjunk negyven évet az időben! A Busby-bébikből nemcsak remek futballisták, világbajnokok, BEK győztesek, angol bajnokok, kupagyőztesek, de szeretetre méltó úriemberek lettek, akik közül szinte mind sokra vitte az életében, és akik közül szinte senki sem tudott lefeküdni úgy egyetlen éjszaka sem, hogy ne jutott volna eszébe az a szörnyű müncheni másodperc. A Manchester United a Bajnokok-ligája 1996/97-es sorozatában bejutott az elődöntőbe. Miután az UEFA Münchent választotta a döntő helyszínéül, Bobby Charlton, a Man United legendája, és Lennart Johannson, az európai szövetség első embere úgy vélte, a futball közel negyven évvel a tragédia után nem emlékezhet méltóbban az áldozatokra annál, mint hogy a nemzetközi szövetség a bajor fővárosba invitálja a katasztrófa túlélőit.

Alex Ferguson csapata ugyan elbukott a Borussia Dortmund ellen, a döntőbe jutásért vívott harcban, de Johansson ennek ellenére szétküldte a maghívókat: tudta, ha most nem találkoznak, talán sosem lehet már meghívni őket.

Jackie Blanchflower, Sir Bobby Charlton, Billy Foulkes, Harry Gregg, Kenny Morgan, Albert Scalon, Dennis Violett és Ray Wood (az időközben elhunyt Sir Matt Busby és John Berry már nem lehetett a többiekkel) számára történelmi találkozás volt ez, hiszen a csapat tagjai 1958 óta nem gyűltek így össze. Történelmi, mert – Bobby Charlton kivételével – azóta sem jártak Münchenben. Történelmi, mert többen azóta repülőn sem ültek, csak most, az UEFA és Bobby Charlton kérésére, a barátok emlékének tisztelegve vállalták, hogy túl hatvanadik születésnapjukon, leküzdve gátlásaikat Haethrow-ról Münchenbe szállnak. Végigjárták a negyven évvel azelőtti fekete napok helyeit, a kórházat, a repülőteret, a temetőt. A Bajnokok-ligája döntőjének délelőttjén találkoztak Puhl Sándorral, Bozóky Imrével, Hamar Lászlóval és Juhos Attilával, a meccs játékvezetői négyesével, valamint az újságírókkal. Mindannyian meséltek egy kicsit életükről, arról, hogyan fészkelte bele magát a tragédia a mindennapjaikba. Az északír Harry Gregg, aki a tragédia után néhány hónappal a svédországi világbajnokságon a torna egyik legjobb kapusa lett, arról beszélt, milyen gyakran álmodik azóta is arról a napról: „Az első hetekben, hónapokban azt hittem, soha többé nem leszek képes másra gondolni, csal a robajra, amivel becsapódott a gép. Azután minden visszatért a rendes kerékvágásba, de az a nap kitörölhetetlen volt az emlékeimből."

Bobby Charlton, aki a Manchester United történelmében a legfényesebb pályafutással büszkélkedhet, Sir Matt Busbyról, a Főnökről, „az United atyjáról” beszélt, valamint milyen élesen látta maga előtt a meghalt játékostársai arcát, amikor a Busby-bébik a tragédia tizedik évfordulóján megnyerték a BEK-et. Abban valamennyien egyetértettek, hogy a halott játékostársak hatalmas terhet raktak az élőkre. Ne feledjük, a világ egyik legjobb futballcsapatának játékosai ültek a felhők szélére, olyan emberek, akiknek csodálatos tehetségük, ezáltal küldetésük volt.

A még élő társak azt sugallták München Riemi repülőterének betonján: férfihoz méltóan vitték egész életükben vállukon a terhet, naggyá tették azt a klubot, amelyet szerte a világban „vörös ördögöknek” becéznek.

Az utolsó csapatkép (balról): Duncan Edwards, Eddie Colman, Mark Jones, Ken Morgans, Bobby Charlton,

Dennis Viollet, Tommy Taylor, Bill Foulkes, Harry Gregg, Albert Scanlon, Roger Byrne

Pedig 1958. február 6 óta angyalok vigyázzák.

Az áldozatok tiszteletére 2001 óta a szurkolók minden évben, február 6-hoz a legközelebb eső hazai mérkőzés napján összegyűlnek a Müncheni Tragédia Emléktáblájánál és közösen eléneklik a 'The Flowers of Manchester' című dalt.

 




 

Mi lett vele : Jordan Lecskov

 FBI-ÜGYNÖKÖK VIGYÁZTAK RÁJUK

„A világbajnokság alatt az FBI ügynökei vigyáztak ránk. Velünk tartottak, bárhová is mentünk: jelen voltak, amikor buliztunk, látták, hogy cigizünk, hogy iszunk, és baromira jól érezzük magunkat. Amikor elutaztunk, a repülőtéren úgy búcsúztak tőlünk, hogy hiányozni fogunk nekik. Szemmel láthatóan nem tréfáltak” – emlékezett vissza Máris bá’ 1994-es amerikai kalandjaira. Ezt talán még Hufnágel Pisti is megirigyelte volna…

Minden idők egyik legmarkánsabb bolgár futballistája volt az 1967-es születésű nagy munkabírású középpályás, Jordan Lecskov, aki szülővárosában, Szlivenben lett profi labdarúgó. Innen emelte ki a nagynevű a CSZKA Szófia 1991-ben az ekkor már stabil válogatott és az előző idényben bolgár ezüstcipőt szerző szélsőt; de nem sok időt töltött el országa kirakatcsapatában Lecskov, mert egy év múlva a Hamburgba igazolt (miután ismét második lett a góllövőlistán). A védő Pavel Docsevvel együtt került a HSV-hez, később egy másik jeles honfitársa, Petr Hubcsev is követte őt. A nagy munkabírású, technikás, kiválóan cselező, irányító és pontos beadásokkal jeleskedő Lecskov hamar népkedvenc lett a kikötővárosban, a Bundesliga első bolgárja az év csapatába is bekerült, 1996-ban mégis áttette székhelyét Marseille-be.
Gérard Gili mester csapatában sem vallott szégyent, de John Toshack a Besiktashoz csábította (itt is volt egy honfi- és játékostársa Zlatko Jankov személyében). A török csapattal viszont kínos anyagi vitába keveredett, ezért nem szerepelt a nyári világbajnokságon (pedig stabil csapattag volt a selejtezők alatt), sőt mérgében visszavonult a labdarúgástól. Harmincéves volt ekkor... Nem sokáig bírta: 2001-ben visszatért a CSZKA Szófia színeiben, és nem is ment neki rosszul, majd még két idényt lehúzott a másodosztályú Szlivenben, egy időben játékos-edzőként.

 

Nevét az 1994-es világbajnokságon tette halhatatlanná, amikor a mára már legendássá vált válogatott eljutott a legjobb négy közé. A címvédő németek elleni negyeddöntőben vívta élete mérkőzését a középpályás. A találkozón – amelyen az egyik partjelző a magyar Márton Sándor volt – a papírformának megfelelően Németország szerzett vezetést, Lothar Matthäus révén. Bármennyire is arra játszottak a németek, az előny nem tartott ki a lefújásig. Negyedórával a vége előtt Hriszto Sztoicskov nagyszerű lövéssel egyenlített, szabadrúgásból. A meglepetést három perccel később Jordan Lecskov tette teljessé, aki Jürgen Kohler mögül kibújva befejelte a Mihajlov – Cvetanov, T. Ivanov, Hubcsev, I. Kirjakov – Lecskov, Balakov, Szirakov, Jankov – Kosztadinov, Sztoicskov csapattal felálló bolgárok győztes gólját. Ezen a tornán fedezte fel Knézy Jenő megdöbbentő hasonlóságát Máris szomszéddal, a legenda szerint pedig Lecskov társaival együtt végigcigarettázta, -itta a vb-t, de így is a bronzmeccsig jutott. Ott azonban elfogyott erejük – a rossz nyelvek szerint talán a szállodába rendre odarendelt prostituáltak miatt…
Az 1996-os Európa-bajnokságon is remekelt hősünk, a franciák elleni csoportmérkőzésen egyenesen a mezőny legjobbja lett a „Mágus”. A válogatott viszont már nem parádézott, a csoportból sem jutott tovább. A nemzeti csapatban mindössze 45 alkalommal szerepelt, betudhatóan annak, hogy állandó harcban állt szövetsége mindenkori vezetőivel.

Lecskov karrierje befejezése után

Visszavonulása után különböző All-Stars-mérkőzéseken vett részt, Szlivenben üzleti központot és luxusszállodákat üzemeltetett, és létrehozott egy utánpótlás-akadémiát. Egy szakirányú televíziós sorozatban is szerepelt, olyan nagyságok mellett, mint Mario Kempes, Gary Lineker, Pelé, Michel Platini vagy Puskás Ferenc. 2003-ban szülővárosában polgármesterré választották, miután felcsapott politikusnak a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért nevű párt színeiben.
Mindeközben a helyi profi csapat elnökévé is megválasztották a sátáni mosolyú Lecskovot, a Bolgár Labdarúgó-szövetségnek pedig jelenleg is alelnöke, 2005-től. Nemrégiben ismét bejárta neve a világsajtót, ám negatív hírben: hároméves, öt évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, miután az ítélet szerint polgármesterként visszaélt hatalmával, és jelentős kárt okozott a térségnek. Lecskov szerint politikai ítélet született az ügyben, és fellebbez. És hogy hová lett az ikonikus tincs, amely 1994-ben „a mennyországba repítette a bolgár aranygenerációt”? Jelentjük, Lecskov jelenleg kopaszon sármos.


Érdekes módon a hatvanas években a kopaszodni kezdő futballisták nem kaptak rögvest borotva után, hanem vagy szépen oldalra-hátra fésülték a maradékot, mint Alfredo Di Stéfano, vagy szörnyűséges módon megpróbálták a megnövesztett hajat ráfésülni a kopasz fejtetőre, mint Bobby Charlton.

Hamar kiderült, ez utóbbi metódus sportolás közben nem éppen ideális, mert hamar úgy néz ki tőle az ember, mint Gollam rosszabb napjaiban. Később a hetvenes éveknek is megvolt a maga csakis oldalt bozontos zsenije a lengyel Grzegorz Lato személyében, ennek egy elöl tincses változatával hódított később a felejthetetlen bolgár, Jordan „Máris szomszéd” Lecskov. Utóbbira méltó válasz volt Ronaldo rettenetes 2002-es vb-frizurája. Az 1994-es bolgár csapatot egyébként minden idők legrettenetesebb kinézetű vb-bagázsának tarják a szakértők

Mi lett vele : Tony Meola

A szimpatikus portás alighanem a legismertebb egyesült államokbeli futballista, hiszen 1988 és 2006 között kerek 100 alkalommal szerepelt a válogatottban, ráadásul éppen akkor került reflektorfénybe, amikor a „soccer” feltámadt hazájában. No és nem mellékesen három világbajnokságon szerepelt.

EURÓPÁBAN NEM VOLT SZERENCSÉJE

Európai karrierjével nem volt szerencséje: Angliában munkavállalási engedélyével akadtak gondok, emiatt kellett hazatérnie; 1995-ben pedig hiába volt próbajátékon az akkoriban fénykorát élő Parmánál, nem járt sikerrel.

Az 1969-ben született, olasz származású (édesapja a Serie B-ben futballozott anno) Antonio Michael Meola a kiválóan sikerülő egyetemi futballévek után Angliában próbált szerencsét a Brighton & Hove Albion, valamint a Watford együtteseiben, de hamar hazatért, hogy az MLS élő legendája, reklámarca, védjegye legyen. A filmszínész külsejű, hatalmas termetű portás ugyanis parádés képességekkel és különös kisugárzással rendelkezett, helye megkérdőjelezhetetlen az MLS álomtizenegyében.

 

 Többek között a Kansas City Wizards, a MetroStars és annak utódja, a New York Red Bulls gárdájában fordult meg visszavonulásáig (2007-ben a teremfutball-bajnokságban is lehúzott egy idényt), rengeteg egyéni címet kiérdemelve. A hidegvérű kapuvédő az 1990-es és az 1994-es világbajnokságokon kezdő volt, majd hosszú időre, öt évre kikerült a nemzeti csapatból. A 2002-es vb-n újra az amerikai keretben találhattuk a nevét. Utolsó válogatott mérkőzését 2006-ban vívta, de ez már csak afféle jutalomjátéknak számított, hiszen a németországi megatornára nem vitte ki régi jó barátja, egyetemi edzője, Bruce Arena szövetségi kapitány.


„Kövér Tony” labdaérzéke nem korlátozódik nagy méretekre: gimnazistaként a világhírű New York Yankees baseballcsapattól kapott szerződést, később az amerikai futballban is kipróbálta magát: a New York Jetsnél szeretett volna rúgójátékos lenni, ám itt végül nem kapott kontraktust (az első edzéseken csaknem 30 hibát találtak a szakemberek mozdulatsorában). Gondoltuk, ezek után a golffal próbálkozik, de nem, viszont egy jótékonysági futballcsapatban ma is rendre véd, régi társai közül például Tony Sanneh, Marcelo Balboa és Thomas Dooley oldalán. Korábban kipróbálta magát színészként, adtak ki nevével számítógépes játékot, de az üzleti életben is tevékenykedik: egy jelzáloghitelekkel foglalkozó céget alapított.
Bár hatalmas tudását, tapasztalatát vétek parlagon hagyni, azért a futballtól sem szakadt el teljesen: „New Jersey futballkirálya” felcsapott edzőnek saját fia korosztályos csapatánál, a Toms Rivernél. A gárda honlapja szerint Meola a játékosképzési igazgató

 

EB 2012 POLAND-UKRAINE

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

A cserekapus Tyton mentett pontot a lengyeleknek

  A Lengyelország–Görögország mérkőzéssel elkezdődött a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság. A papírforma a lengyelek mellett szólt, akik hamar vezetést szereztek, majd a szünet előtt emberelőnybe kerültek, ám a görögök váratlanul egyenlítettek a fordulás után. Sőt, a hazaiak kapusa Wojciech Szczesny a második félidő közepén kiállítást érően szabálytalankodott a 16-oson belül, cseréje, Przemyslaw Tyton azonban hárította Jorgosz Karagunisz büntetőjét. Igazságosnak mondható döntetlen született a nyitó mérkőzésen. 

Az első 2012-es Eb-gól (Fotó: Action Images)  A TALÁLKOZÓ ELŐTT Nincs több mentség, vége a szurkolók által a csodatornáról, a játékosok által csodafutballal kivívott aranyról szóló álmoknak, itt a háziasszonyok réme: az ünnepélyes megnyitóval elkezdődött a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság. Azt azért valljuk meg őszintén, a lengyel–görög találkozónál különbet is el tudtunk volna képzelni kóstolóként. A két pályára lépő fél számára viszont élet-halál kérdése ez a kilencven perc: a (fél)házigazda lengyeleknek nemcsak a hazai közönség miatt fontos a győzelem, hanem azért is, mert a három ponttal csoportból kivezető lendületet szerezhetnek; de a görögök számára is nyilvánvaló, hogy ha most kikapnak, borzasztó nehéz dolog lesz az oroszok és a csehek ellen kiharcolni a továbbjutást. A kezdőcsapatok nem rejtettek magukban meglepetéseket, az egyébként is esélyesebb és jobb erőkből álló hazaiak a szokásos 4–2–3–1-es hadrendjükkel operáltak, a vendégek pedig a 4–3–3-as felállást választották, amelyben azért nem volt olyan viharos támadójáték kódolva, mint azt a három alkalmazott csatár sejteni engedi. A MEGNYITÓ A kezdő sípszó előtt megtekinthettük a 12 perces, szokás szerint színpompás és elvont, a múlt hagyományait felelevenítő és a jelenre is rávilágító megnyitóünnepséget; amelyben mi magyarok is érdekeltek voltunk, hiszen György Ádám zongoraművész előadta Chopin a-moll etűdjét, majd stílszerűen megvillantotta pazar labdakezelési technikáját is. Zenei munkájába egy DJ, az olasz származású, de Budapesten élő Karmatronic is bekapcsolódott, majd levonulásuk után összeálltak a színes ruhájú fellépők egy hatalmas futball-labdává, zárásképpen pedig egy gigászi „UEFA EURO2012” felirattá.  A MÉRKŐZÉS  Az „idegesen kezdtek a felek” közhely ezúttal is ült, a hazaiak kissé félve, de támadtak, a vendégek pedig elszántan védekeztek, és védőik a térd-, középpályásaik a pontrúgásokra koncentráltak. Az ötödik percben is híján felrobbant az 500 millió euróból megépített stadion, hiszen Ludovic Obraniak lőhetett kapura az ötös jobb  sarkától, de blokkolták a védők, majd Rafal Murawski 16-osról megeresztett bombáját simította ki a léc alól Kosztasz Halkiasz kapus. A helyzetektől meglepő módon a lengyelek ijedtek meg, pár perc múlva ugyanis az egyre bátrabb görögök veszélyeztettek, természetesen egy pontrúgásból, amely után alig-alig csúsztatott a jobb alsó mellé Theofanisz Gekasz. Ugyanígy paraszthajszálak hiányoztak a másik oldalon az ötösnél bevetődő Robert Lewandowskinak, akinek homloka előtt ennyivel suhant el klubtársa, Jakub Blaszczykowski beadása. A 17. percben azonban nem hibázott a lengyelek gólgépe, Lewandowski: egy újabb jobb oldali beívelésnél két görög védő is elszaladt mellőle, a kapus némileg árnyékra mozdult, de egyébként is tehetetlen volt, ő pedig hét méterről a jobb felsőbe fejelt. 1–0 Már az előző helyzetnél is borzalmasan helyezkedett Vaszilisz Toroszidisz, aki a labda felé lökte a támadót, ezúttal pedig a lengyel a beadás, ő pedig érdekes módon a túloldali szögletzászló felé mozdult. Igaz, ő legalább olyan volt, mint a kampányoló politikus (emberközeli), de aki tudja, hogy a két belső védő hová és miért futott, jelentkezzen a görög kapitánynál, Fernando Santosnál a szövetség e-mail címén. A gólpasszt „természetesen” Blaszczykowski szállította, társa pedig góllal köszöntötte szülővárosát, Varsót. Megnyugtatta a vezető találat a házigazdát – hogy egy másik csontig kopott sablont is elővegyünk –, de túlságosan is visszaálltak ahhoz, hogy gyorsan újabb helyzeteket alakítsanak ki, a görögök pedig továbbra is a mezőnyharcra koncentráltak. Igaz, azzal, hogy kontráikat a szorosan záró középpályás sor megakadályozta, beadásaikat pedig a fegyelmezett és jól megtermett védők lefülelték, kihúzták méregfogukat, vagy hogy stílszerűek legyünk, nem húzták be kapujukba a lengyelek a görögök falovát. A félidő hajrájában Papadopuloszt cserélt a görögök kapitánya, szó szerint, ugyanis Avraamot kollégája, Kirjakosz váltotta a védelem közepén; de ettől nem lett a sor összeszedettebb, bizonyítja ezt, hogy hagyták a 11-es pontról szabadon kapura lőni Damien Perquist, aki azonban cél tévesztett. A 44. percben megbomlott a görög falanx: Szokratisz Papasztathopulosz megkapta második, finoman szólva is erősen véleményes sárga lapját, és el kellett hagynia a gyepet. Nem sokkal később a déliek szerint a spanyol Velasco Carballo feltette a koronát addigi működésére: a 16-osán belül becsúszó Perquis ráesett a maga alatt lévő labdára, kezével egyértelműen megállítva azt, de nem 11-est adott a játékvezető, hanem megszórta sárgával a reklamáló görögöket… Santos mester egy lemondó, elkeseredett grimasszal vette tudomásul a kiállítást, az arcára ez volt írva: bizony lehet, elúszott a Kalózhajó… Azért fel nem adta, a csődöt mondó ígérő Szotirisz Ninisz helyére behozta Dimitrisz Szalpingidiszt, aki nem sokkal később kiegyenlített. 1–1 A hazai védelem élénk közreműködésével, ugyanis Gekasz jobb oldali beívelését Sebastian Boenisch és kapusa, Wojciech Szczesny is elvétette (utóbbi hibázott nagyobbat), a görög cserecsatár az ötös jobb sarkán előtte hagyott labdát és az üres kaput pedig köszönte szépen, és nem hagyta kihasználatlanul. A görögök ismét visszatérhettek kedvenc bunkervédekezésükhöz és kontráikhoz, és az egyik ellentámadás során vezetéshez juthattak volna, ha nem totojázik túl sokat a kapura lövéssel az ötös bal sarkánál Jorgosz (Lada) Szamarasz. A lengyelek is eljutottak azért helyzetekig, de Lewandowski elönzőzte a nagyobbikat, Maciej Rybus pedig melléfejelte a másikat.   Ám Szczesny is feltette a koronát mai munkásságára, mert felrúgta a 11-es pontnál a kiugró Szalpingidiszt, így ő piros lapot, a görögök pedig büntetőt kaptak. A labdához az Eb-győztes Jorgosz Karagunisz állt oda, de a csereként beállt Przemyslaw Tyton kiütötte a bal sarok felé megküldött labdát!  A görög futballtitánnal kitolt a lengyel Tyton… Hogy még mérgesebbek legyenek a görögök, Szalpingidisz gyorsan lőtt egy lesgólt (tényleg az volt), ez is mutatja, hogy mennyire összezuhantak a fehér mezesek a második félidőre. Közben Santos mester egyik támadója helyére középpályást küldött, de Obraniak így is helyzetbe tudott kerülni, ám K. Papadopulosz megmutatta, hogy tanult ezt-azt a Schalkében, és az ötös, valamint a szabályosság határán kitolta a kapura törő lengyelt a pályáról. A hajárában a hazai „sasok” megszállták a vendégek 16-osát, de a beadások pontatlanok voltak, a középtávoli lövéseket pedig fogta Halkiasz. A ráadásban egy másik 2004-es Eb-hős, Kosztasz Kacuranisz kergette kevés híján görög tragédiához illően őrületbe övéit, mert majdnem lőtt egy bődületes öngólt, de ez a fordulat már nem fért bele a nyitó mérkőzésbe. Döntetlen született tehát a 2012-es Eb első találkozóján, mégpedig igazságosnak mondható. Láthattunk helyzeteket, tizenegyest, kiállításokat és izgalmas fordulatokat: korántsem volt parádés ez a 90 perc, de soha rosszabbat ezen a tornán! A-CSOPORT, 1. FORDULÓ LENGYELORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG 1–1 Varsó, Nemzeti Stadion, 58 500 néző. V: Velasco Carballo (Alonso Fernández, Yuste Jiménez – mindhárom spanyol) LENGYELORSZÁG: Szczesny – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Blaszczykowski, Murawski, Obraniak, Polanski, Rybus (Tyton, 70.) – Lewandowski A kispad: Sandomierski, Tyton (kapusok), Wojtkowiak, Kaminski, Wawrzyniak, Dudka, Matuszczyk, Mierzejewski, Wolski, Grosicki, Sobiech, Brozek. Szövetségi kapitány: Franciszek Smuda GÖRÖGORSZÁG: Halkiasz – Toroszidisz, A. Papadopulosz (K. Papadopulosz, 37.), Papasztathopulosz, Holevasz – Maniatisz, Kacuranisz, Karagunisz – Ninisz (Szalpingidisz, a szünetben), Gekasz (Fortunisz, 68.), Szamarasz. Szövetségi kapitány: Fernando Santos A kispad: Corvasz, Szifakisz (kapusok), Cavelasz, Malezasz, K. Papadopulosz, Makosz, Fotakisz, Fortunisz, Fetfacidisz, Liberopulosz, Mitroglu, Szalpingidisz Gólszerző: Lewandowski (17.), ill. Szalpingidisz (51.) Kiállítva: Szczesny (69.), ill. Papasztathopulosz (44.)  ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Négy góllal nyitottak az oroszok    A lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság nyitó napjának második mérkőzésén Oroszország és Csehország csapott össze. Dick Advocaat, az oroszok kapitánya támadófocit várt együttesétől, és a mérkőzés elején és végén meg is kapta ezt. A csehek kétgólos hátrányban még szépíteni tudtak, de a hajrá az oroszoké volt. Ezzel a három ponttal hatalmas előnybe kerültek az oroszok, hiszen a lengyelek nem bírtak a görögökkel.  A MÉRKŐZÉS ELŐTT A két csapat legutóbb éppen Európa-bajnokságon csapott össze, az 1996-os fellépésen a csehek gyorsan kétgólos előnybe kerültek, majd az oroszok a második félidőben fordítottak, végül Vladimír Smícer hajrábeli találatával alakult ki a 3–3-as végeredmény. Ez a pontmentés akkor továbbjutást ért a cseheknek, és végül egészen a döntőig meneteltek – amelyben a németekkel szemben alulmaradtak.  Nos, azóta a cseh válogatott jóval gyengébb, az orosz pedig sokkal erősebb lett, és utóbbi esélyesebbnek számított a találkozó előtt. Mivel a lengyel-görög nyitó mérkőzés döntetlenre végződött, nyilvánvaló volt: aki besöpri a három pontot, hatalmas előnyre tesz szert vetélytársaival szemben. Az még nem ennek volt köszönhető, hogy Dick Advocaat, az oroszok szövetségi kapitánya egy igencsak támadó szellemű, három csatárral operáló orosz gárdát küldött pályára, a megszokott 4–2–3–1-es hadrend helyett a hollandos 4–3–3-at alkalmazva. A cseheknél a kezdőben kapott helyet a kisebb sérüléséből felépülő Tomás Rosicky, és bizony a magyarok elleni felkészülési mérkőzés is megmutatta, hogy nélküle félkarú munkásember válogatottja. Az egy szem előretolt csatár ezúttal is a rutinos Milan Baros lett. Ne feledjük, ő volt a 2004-es kontinenstorna gólkirálya, de bizony fölötte sem múltak el nyom nélkül az évek. Frissebb állapotban van nála a wroclawi stadionba Felsőpakonyból szállított, a mérkőzésre előírásszerűen 23 milliméteres magasságra vágott gyep, és megbízhatóbban csillog az esti világításban az aréna teflonbevonatú külső borítása, amelyik szintén kis hazánkból származik. Egyébként sokak szerint a kor a szbornaja gyenge pontja, hiszen övék az Eb legmagasabb átlagéletkorú kerete, de kapitányuk szerint ez nem jelent semmit. „Itt nem az a lényeg, ki hány éves, hanem az, hogy mennyire játszik jól – és van néhány nagyon jó játékosunk” – így Advocaat. A MÉRKŐZÉS A találkozó néhány tekintélyteremtő belépővel (szláv testvériség ide vagy oda) és pontatlan labdával kezdődött. Az első izgalmas pillanatokat az oroszok védője, Alekszandr Anjukov okozta, aki kis híján kezezett ötösén egy szöglet után. A tizedik percben harsant fel az orosz szurkolók uralta lelátókról az első füttyhullám (előtte volt az még mexikói is), ugyanis a csehek sokkal többet birtokolták a labdát, és folyamatosan nyomás alatt tartották ellenfelük kapuját – még ha helyzetet nem is tudtak kialakítani. Talán ettől pörögtek fel a vörös mezes oroszok, de Jurij Zsirkov szokásos bal oldali vágtája után a visszagurítást Alekszandr Kerzsakov kapu mellé vágta. A 15. percben ugyanő fejelte kapufára Konsztantyin Zirjanov jobb oldali beadását, és a kipattanóra Alan Dzagojev érkezett a legjobban, aki hét méterről három védő között a kapu közepébe lőtt. 1–0 A cseh védők nem álltak éppen a helyzet magaslatán, összevissza helyezkedtek a kontra során. Nehezen találtak magukra, mert tőlük ugyan Dzagojev nem sokkal később duplázhatott volna (a passzoló Kerzsakovra négy fehér mezes jutott, rá egyetlen egy sem), de ordító helyzetben, nyolc méterről csúnyán a kapu mellé durrantott. A 24. percben már Petr Cech sem állt a helyzet magaslatán: Andrej Arsavin parádés keresztlabdája után a középpályáról fellépő Roman Sirokovot Michal Kadlec magára hagyta, de bátrabban is kivetődhetett volna a kapus, mert így az orosz finoman a hálóba csippenthette a labdát fölötte az ötös jobb sarkáról. 2–0  Így mulat egy orosz szűrő, klasszismegoldás volt, Roberto Baggiónak is dicséretére vált volna. A harmincadik percben Kerzsakov befejezetté nyilváníthatta volna a mérkőzés érdemi részét, de a 11-es pontról a kapu mellé bombázott. Ezt követően visszavettek a tempóból a vörös mezesek, de a fegyelmezett védelem mellett a csehek nem jutottak el Vjacseszlav Malafejev kapujáig, labdástól legalábbis nem. A félidő hajrájára Roman Hubník vezényletével hatásosan fülelték le az orosz kontrákat a csehek, és Petr Jirácek vitt egy kis életet, lendületet a középpályára, de ez is csak arra volt elég, hogy teljesen kiegyenlítetté váljon a mérkőzés. A legvégén még Cechnek kellett lábbal tisztáznia két támadó elől az ötösön, majd Jirácek bombázott 16-ról nem sokkal a jobb felső fölé.   LÖVÉSBŐL LESZ A GÓL – NO DE MENNYIBŐL? Az első félidőben érdekes módon alig két százalékkal birtokolták többet az oroszok a labdát, a csehek többet lőttek kapura és a kapu felületére is – a „vörös hadsereg” pedig olyan eredményes volt, mint Csapájev elvtárs, mert két lövésből két gólt szerzett! A szünet után a csehek mestere, Michal Bílek beküldte a középpályára Jan Rezek helyére az Ukrajnában acélosodó erőembert, Tomás Hübschmant, de ő sem tudta megakadályozni Kerzsakovot abban, hogy újra helyzetbe kerüljön, ám az ék ismét célt tévesztett. Igaz, egy mozgékony futballista mindenkinek gondot okoz, ezt az 52. percben Václav Pilar is bizonyította, aki négy védő közül remekül mozgott el Jaroslav Plasil zseniális labdájával, majd higgadtan gólra váltotta egy csel után a ziccert: 2–1. Némi fogcsikorgató mezőnyjáték után ismét Kerzsakov került helyzetbe, de képes volt hat méterről is mellédurrantani, majd 70. percben ismét ziccert rontott. Fel is váltotta őt nem sokra rá Roman Pavljucsenko...    A hajrára fordulva kevésen múlt, hogy orosz helyzetpazarlásnak meglegyen a böjtje, mert Rosicky 18 méteres lövésénél igencsak kapaszkodnia Malafejevnek, hogy odaérjen a labdára a jobb alsó előtt. A 79. percben aztán Dzagojev eldöntötte: hosszas-hosszas összjáték után 15 méterről elemi erővel a léc alá bombázott. Cech nem védhette: 3–1    Kiderült azonban, egy ennél is nagyobb gólt látunk még ma este: a cserecsatár Pavljucsenko három csel után 16-ról kipókhálózta a jobb felsőt. 4–1  A végén Advocaat mestert éltette a közönség vörös része, akiknek teljes boldogságát a cserecsatár Alekszandr Kokorin hozhatta volna el, de helyzetét „elkerzsakolta”.   A sokak által öregnek tartott szbornaja kiválóan kezdte a kontinenstornát, győzelme teljes mértékben megérdemelt, a cseheknek csak felvillanásaik voltak. A három pont rengeteget ér az oroszoknak, hiszen a nyitó mérkőzésen a lengyelek és a görögök döntetlent játszottak egymással.  A-CSOPORT, 1. FORDULÓ OROSZORSZÁG–CSEHORSZÁG 4–1 Wroclaw, Városi Stadion, 40 803 néző. Vezeti: Webb (angol) Oroszország: Malafejev – Anjukov, A. Berezuckij, Ignasevics, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov – Dzagojev (Kokorin, 84.), Kerzsakov (Pavljucsenko, 73.), Arsavin. Szövetségi kapitány: Dick Advocaat Kispad: Akinfejev, Sunyin, Saronov, Granat, Nababkin, Izmajlov, Kombarov, Kokorin, Glusakov, Szemsov, Pavljucsenko, Pogrebnjak Csehország: Cech – Gebre Selassie, Hubník, Sivok, Kadlec – Plasil, Jirácek (Petrzela, 76.) – Pilar, Rosicky, Rezek (Hübschman, a szünetben) – Baros (Lafata, 85.). Szövetségi kapitány: Michal Bílek Kispad: Lastuvka, Drobny, Suchy, Limbersky, Rajtoral, Petrzela, Hübschman, Kolár, Darida, Necid, Pekhart, Lafata Gólszerző: Dzagojev (15., 79.), Sirokov (24.), Pavljucsenko (82.), ill. Pilar (52.) AZ ÁLLÁS   1. Oroszország 1 1 – – 4–1 +3 3  2. Görögország 1 – 1 – 1–1 0 1      Lengyelország 1 – 1 – 1–1 0 1  4. Csehország 1 – – 1 1–4 –3 0 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Bombameglepetést okoztak a dán dinamitok   A labdarúgó Európa-bajnokság második napján nekiveselkedtek a küzdelemnek a B-csoport tagjai is: a vb-döntős Hollandia Dániával mérkőzött meg. A jóval esélyesebb hollandok sok-sok helyzetet alakítottak ki, de ezek közül egyet sem váltottak gólra, míg a másik oldalon Michael Krohn-Dehli egy egyéni villanás után bevette Maarten Stekelenburg hálóját.  A MÉRKŐZÉS ELŐTT „Nem dobjuk be előre a törölközőt!" – mondta a dánok szövetségi kapitánya, Morten Olsen arra a felvetésre, hogy a Hollandia–Dánia Európa-bajnoki csoportmérkőzés egyértelmű esélyese ellenfelük, az oranje. „Holland győzelem" – így olvasóink 85 százaléka a mérkőzés előtt, hiszen azt még a címvédő spanyolok is elismerték nemrégiben, hogy a hollandokat tekintik legnagyobb ellenfelüknek. Az örökmérleg „nyelve" is alaposan a hollandok felé billent, de ez sem jelent semmit, mint tudjuk, az már annál inkább, hogy kidőlt a védelem oszlopa, Joris Mathijsen, akinek helyén a Feyenoord csapatkapitánya, Ron Vlaar kapott bizalmat, nem pedig a veterán Wilfred Bouma. A kezdőben találhatjuk a gyilkos szűrőt, Nigel de Jongot is, az egy szem támadó pedig, mint azt már korábban kijelentette Bert van Marwijk kapitány, Robin van Persie lett. A selejtezők során De Jong helyett sokszor a PSV-s Kevin Strootman játszott a középpálya közepén, elöl pedig a remek formában lévő támadó, Klaas-Jan Huntelaar reménykedhetett sokáig abban, hogy alaptag lesz. A balhátvéd  Jetro Willems minden idők legfiatalabb Eb-résztvevője lett, és a pályán hallgatta a holland himnuszt az egész tavasszal sérüléssel bajlódó szélső, Ibrahim Afellay is. A dánoknál csodamód felépült a rúnakemény védekező középpályás, Niki Zimling, pedig nemrégiben még arról szóltak a hírek, hogy talán eltörött a nagylábujja. Kemény fickók ezek a dánok...   A MÉRKŐZÉS Mozgalmasan kezdődött a találkozó: előbb Daniel Agger csúsztatott fejesét fogta vetődve a bal alsó előtt Maarten Stekelenburg, majd a korrekorder Willems lőtt nem sokkal a léc fölé, Afellay pedig az ötös jobb sarka elől ollózott a rövid felső mellé. Az első igazi gólhelyzetre a 7. percig kellett várni, ekkor Arjen Robben adott forintos labdát Van Persie-nek, azonban a támadó hét méterről célt tévesztett. Egymást követték a folyamatosan és mindig veszélyesen folyó holland támadások, erre a dánok meglepő módon középpályás letámadással reagáltak. Már csak azért is igyekeztek csírájában elfojtani a holland kontrákat az északiak, mert ha egy az egyben vitték rá a jól megtermett, de lassan forduló védőkre a labdát a narancsmezesek, akkor szinte mindig „viharba került″ az Olsen-banda. A dán mester egyébként azt találta ki, hogy a kreatív középpályásokra külön emberfogót állítva arra kényszeríti ellenfelét, hogy védőiknek kelljen átívelgetniük Wesley Sneijderék fölött a labdát, és ez nem is volt rossz ötlet. Ennél is meglepőbb, hogy arról számolhatunk be: a 17. percben Robbennek önzőbbnek kellett volna lennie csodálatos labdalevétele után, nem pedig középre passzolnia az ötös jobb sarkától.  A 24. percben a dánok megmutatták, hogy nem kell nyolc kapura lövés egyetlen gólhoz: a balszélső Michael Krohn-Dehli lecselezte Willemset, majd az ötös bal sarkáról a kapus lábai között a hálóba talált. 0–1 Nehezen találtak magukra a hollandok, mert sokáig nem vezettek lendületes támadást, sőt, a 30. perc környékén egyenesen a dánok veszélyeztettek egymás után többször is pontos beadásokkal Stekelenburg kapuja előtt. A játékrész végére elfáradtak kissé a dánok, mert majdnem egyenlített az oranje: előbb kapusuk, Stephan Andersen adott „mesés" labdát Robbennek, aki a jobb oldali kapufát lőtte telibe a tizenhatosról, majd a hamar lecsücsülő Agger mellől Afellay lőtt fél méterrel a léc fölé nagyjából ugyanonnan. Andersen még a szünet előtt javított, mert kifogta Van Persie ziccerét, igaz, a csatár rosszul vette át Sneijder keresztlabdáját, így már kisodródott kissé. A második félidő úgy kezdődött, ahogyan az első, holland helyzetekkel, de az elsőnél Van Persie  bődületes lyukat rúgott a kapussal szemben állva, majd 14 méterről leadott lövésére rádőlt Andersen. A támadók bakijait Mark van Bommel megunva 17 méterről bombázott a jobb sarok felé, de Andersen hatalmasat vetődve védte ezt is. A holland védelem is olyan volt, mint az első játékrészben, mert a nem éppen cselsorozatairól híres Simon Busk Poulsen egy alkalommal négy embert is befűzött, és végül a visszafutó Afellay mentett szögletre a beadás után... Egyre gyorsabban csordogáltak a percek, ez a dánoknak kedvezett, és jó ideig nem tudtak más helyzetet felmutatni a hollandok, mint egy lecsúszott Robben-fejest. A 70. percben Krohn-Dehli lőtt veszélyesen kapura, de Stekelenburg sem fapapucsot húzott ma, Maarwijk pedig kettős cserére szánta el magát: De Jong és Afellay helyett Huntelaart és Rafael van der Vaartot küldte a pályára, a másik oldalon a csődöt mondott Eriksen helyett Lasse Schöne lépett pályára. Huntelaar rögtön veszélyeztetett is, de Andersen önfeláldozó módon mentett előle. A hajrára fordulva sem törtek meg a dánok, hátul kézzel-lábbal védekeztek, középen okosan tartották a labdát, Maarwijk pedig jobbhátvédje helyére újabb támadót küldött: Dirk Kuytöt. Nem sokkal később ő maga is kis híján a pályára lépett, annyira hevesen gesztikulált, elhagyva kispadját, de ettől még nem ment jobban választottjainak; a fehér mezes „vikingek″ pedig immáron hátul is nyugodtan gurigáztak. Szerencséjük sem volt a hollandoknak: a legvégén Jacobsen tisztán kezezett a tizenhatoson belül, de egyetlen asszisztens és a játékvezető sem látta ezt. Bombameglepetéssel indult tehát a küzdelem a halálcsoportban, a dánok három pontot szereztek a jóval esélyesebb hollandok ellen. A vesztes csakis önmagát okolhatja, és még szerencséje sem volt az oranjének.  EURO 2012 B-CSOPORT, 1. FORDULÓ HOLLANDIA–DÁNIA 0–1 (0–1) Harkiv, Metaliszt Stadion, 35 923 néző. Vezette: Skomina (szlovén) HOLLANDIA: Stekelenburg – Van der Wiel (Kuyt, 88.), Heitinga, Vlaar, Willems – N. de Jong (Van der Vaart, 71.), Van Bommel – Robben, Sneijder, Afellay (Huntelaar, 71.) – Van Persie. Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk Kispad: Krul, Vorm (kapusok), Boulahrouz, Mathijsen, Bouma, Schaars, Strootman, L. de Jong, Narsingh DÁNIA: S. Andersen – Jacobsen, Kjaer, Agger, S. Poulsen – Kvist, Eriksen (Schöne, 74.), Zimling – Rommedahl (Mikkelsen, 84.), Bendtner, Krohn-Dehli. Szövetségi kapitány: Morten Olsen Kispad: K. Schmeichel, Lindegaard (kapusok), C. Poulsen, Bjelland, Okore, Silberbauer, Pedersen, Wass, J. Poulsen, Kahlenberg Gólszerző: Krohn-Dehli (24.) A B-CSOPORT ÁLLÁSA  1. Dánia 1 1 – – 1–0 +1 3      Németország 1 1 – – 1–0 +1 3  3. Hollandia 1 – – 1 0–1 –1 0      Portugália 1 – – 1 0–1 –1 0 Gomez fejese döntött a németek javára Rangadót rendeztek a labdarúgó Európa-bajnokság B-csoportjában, ahol Németország és Portugália csapott össze egymással. A németek végig többet támadtak, de csak a 72. percben tudtak betalálni, Mario Gomez révén. A hajrában a portugálok csak egy lécig és két ziccerig jutottak, így a németek tettek a megszerzett három ponttal hatalmas lépést a továbbjutás felé.  A MÉRKŐZÉS ELŐTT  A Németország–Portugália Európa-bajnoki csoportrangadó előtt mindenki egyetértett abban, hogy Cristiano Ronaldo lesz a kulcs: a portugálok szinte minden terhet az ő vállaira tettek, mint legnagyobb csillagukra és reménységükre, az ellenfélnél pedig az ő kikapcsolását tekintették a legfőbb feladatnak. Igaz, Joachim Löw, a németek szövetségi kapitánya szerint a portugáloknak rajta kívül három vagy négy világklasszis játékosuk is van; míg érdekes módon egy egykori tényleges világklasszis, Rui Costa szerint az a legnagyobb hibája utódainak, hogy nem rendelkeznek elegendő önbizalommal. Külön érdekességet jelentett, hogy Real Madrid-játékosok néztek egymással farkasszemet a kezdőkben, hiszen Mesut Özil és Sami Khedira az egyik, Ronaldo, Fábio Coentrao és Pepe a másik oldalon sorakozott fel. Különösen utóbbi érezhette magát furcsa helyzetben, hiszen az már régóta nyilvánvaló volt, hogy Özilt igen sokszor meg fogja faragni. Felépült ugyan a németeknél a középső védő Per Mertesacker, de a biztonság kedvéért Mats Hummels kezdett helyette, Miroslav Klose helyett pedig Mario Gomez lett az egy szem támadó. A másik oldalon az egyetlen kérdés szintén ehhez a poszthoz kapcsolódik, de már hónapok óta, és végül bejött a papírforma: a rutinos  Hélder Postigának szavazott ismét bizalmat Paulo Bento mester. A MÉRKŐZÉS Pepe jóakarata jeleként kétszer is megölelte a kezdés előtt Özilt, és az első percekben is barátságos hangulatban lehetett, mert csúnyán lemaradt Gomezről, szerencséjére a német fejesét megfogta Rui Patrício. A másik oldalon egy csúnya jelenetnek lehettünk szemtanúi, amikor a szöglethez sorakozó portugálokat műanyag poharakkal bombázta meg pár szurkoló. Némi mezőnyjátékot követően a középre keveredő Lukas Podolski lőtt szépen kapura bal külsővel, de a portugál kapus erre a jobb alsó sarok felé tartó labdára is ráfeküdt. Szintén középre keveredett a jobbhátvéd Joao Pereira is, aki becsúszva mentett a cselezgető Özil elől az ötösnél, és fontos megmozdulás volt ez, mert két középső védője valahol egészen máshol kalandozott. Özilhez hasonlóan nem sok kellett Postigának sem – hogy eltörje Manuel Neuer lábát egy elképesztően gonosz, nyújtott lábbal végrehajtott becsúszással, de szerencsére nem sikerült neki. Örülhetett, hogy megúszta sárga lappal... Postiga pár perc múlva lemaradt az ötösön Ronaldo remek beadásáról is, Holger Badstuber pedig mentett a gólra éhes Nani elől; majd megvillant Hummels is, aki elrontotta a szögletre a tizenegyespontnál teljesen egyedül érkező Bruno Alves lehetőségét, mert az utolsó pillanatban feje búbjával belecsúsztatott a labdába. A 23. perctől egyre hangosabb füttyszó hallatszott a német szurkolók felől, hiszen teljesen veszélytelenül játszott a Nationalelf: a középpályán aratott a vérmes hármas, a Miguel Veloso, Joao Moutinho, Raul Meireles trió, a fegyelmezetten záró portugál védők nem hagytak pár méternél nagyobb helyet sem egymás, sem maguk és a középpályások között. Még Nani is lelkesen bekkelt, a németek így jobb és szabad terület híján ívelgetni kezdtek, kevés sikerrel. Az első félóra vége újabb német helyzetet hozott, de Podolskit hiába hagyták ismét teljesen egyedül a tizenhatos előtt, újra pontatlanul „ágyúzott". Az első játékrész hajrájához közelegve elmerenghettünk a németek 62 százalékos labdabirtoklási arányáról, és elmerengett a portugál védelem is, mert előbb Khedirát, aztán Thomas Müllert hagyta szabadon lőni – góllal azonban nem büntettek. Annyit tanulságként elkönyvelhettünk, hogy a szélről jövő beadásoknál a portugálok középen sokszor nem emberüket nézték, hanem mintha egy előre kijelölt helyet kellene előírásszerűen elfoglalniuk, egyenes vonalban kapujuk felé mozogtak. Pepe előrefelé is: zárásképpen a jobb oldali szöglet után 11 méterről jobbal a bal felsőnél a lécre tekert, onnan a labda gólvonalra, majd kifelé pattant. Igazi csattanó volt ez a szünet előtt! Pepe próbálkozása nem volt bent  A második félidő huszáros német támadásokkal és önfeláldozó portugál mentésekkel kezdődött, de nem sokáig tartott a Nationalelf lendülete – sőt, kétszer is nagyot kellett mentenie Hummelsnek, előbb Nani, majd Ronaldo beadásánál. A 60. perc tájékán már Löw is búsan és csendben nézte a mérkőzést kispadja előtt állva, mintha azon szomorkodna magában, hogy mit írnak futballjukról a másnapi német bulvárlapok, és a szurkolók is szintén csendben követték az eseményeket. A portugálok közben okosan lassították a játékot, és abban bíztak, hogy a német tizenhatosig elgurigáznak, majd ott gyors ritmusváltással meglepik a fehér mezeseket – a 64. percben meg is tették ezt, de Jerome Boateng hatalmasat mentett CR elől az ötös jobb sarkánál. Bento a 70. percben unta meg Postiga tehetetlenségét, és beküldte legújabb csodagyerekét, Nélson Oliveirát, amott a 34. születésnapját ünneplő Miroslav Klose készülődött beállni, és alighanem ahelyett a Mario Gomez helyett jött volna be, aki a 72. percben a bal alsóba bólintott egy jobb oldali beadást. 1–0 Gomez mellett két realos is benne volt ebben a találatban: Khedira adta a gólpasszt, Pepe pedig csúnyán lemaradt a németről.  A németek továbbra is támadásban maradtak, majd beállt Klose, de Ronaldo is jelentkezett egy veszélyes, ám Neuer által hárított kapura lövéssel, Nani lecsúszott beadása pedig a lécen csattant. Ez utóbbit nagyon elnézte a német kapus, de mint tudjuk, jó kapusnak...  A 88. percben Oliveira szép egyéni megmozdulása után Varela került hatalmas ziccerbe, de a jó ütemben kilépő Neuer kijavította előbbi hibáját. A ráadás második percében Nani lőhetett közelről, de Badstuber blokkolt az ötösön. A végeredmény már nem változott: későn ébredtek a portugálok, a németek a megszerzett három ponttal hatalmas lépést tettek a továbbjutás felé.

B-CSOPORT, 1. FORDULÓ

NÉMETORSZÁG–PORTUGÁLIA 1–0

Lviv Aréna, Lviv, 32 990 néző. Vezette: Lannoy (francia)

NÉMETORSZÁG: Neuer – J. Boateng, Hummels, Badstuber, Lahm – Khedira, Schweinsteiger – Th. Müller (Bender, 93.), Özil (Kroos, 87.), Podolski – Gomez (Klose, 80.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw

Kispad: Wiese, Zieler (kapusok), Mertesacker, Gündogan, Schmelzer, Höwedes, Schürrle, Götze, Reus

PORTUGÁLIA: Patrício – Pereira, Pepe, Bruno Alves, F. Coentrao – Meireles (Varela, 80.), Veloso, Moutinho – Nani, Hélder Postiga (Nélson Oliveira, 70.), Cristiano Ronaldo. Szövetségi kapitány: Paulo Bento

Kispad: Eduardo, Beto (kapusok), Custódio, Hugo Almeida, Quaresma, Ricardo Costa, Rolando, Micael, Miguel Lopes, Hugo Viana

Gólszerző: Gomez (72.)

A B-CSOPORT ÁLLÁSA

1. Dánia	1	1	–	–	1–0	+1	3
Németország	1	1	–	–	1–0	+1	3
3. Hollandia	1	–	–	1	0–1	–1	0
Portugália	1	–	–	1	0–1	–1	0

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Most sem kaptak ki az olaszok a spanyoloktól

Vasárnap megkezdődtek a C-csoport küzdelmei is a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságon. Rögtön a kvartett első mérkőzésén a két nagyágyú, a címvédő Spanyolország és Olaszország csapott össze egymással, és a végeredmény hatalmas küzdelem után 1–1-es döntetlen lett. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

A címvédő spanyol válogatott remek formában érkezett az Eb-re, ugyanis legutóbbi 14 tétmérkőzésén nem talált legyőzőre, az olaszok viszont egy újabb eget-földet rengető bundabotránnyal a hátuk mögött utaztak el a viadalra. Nagy kérdés, mit hoz ez ki az olasz válogatottból, mindenesetre szövetségi kapitányuk, Cesare Prandelli szerint, ha csapatként működnek, felvehetik a versenyt bárkivel, most pedig megpróbálják a büntetőterületen kívül tartani a spanyolokat. Eldőlt időközben az is, hogy a védelem közepén a vádlisérüléssel bajlódó Andrea Barzaglit a Roma világbajnoka, Daniele De Rossi pótolja majd. De Rossi ugyan középpályás, de többször is megfordult már ezen a poszton, és vádliján egy becsúszó játékost ábrázoló tetoválás található, tehát lelkileg is felkészült a feladat végrehajtására.
A kezdőcsapat más érdekességet is rejtett magában, hiszen 3–5–2-es felállásban készülődtek pályára lépni az olaszok, Emanuele Giaccherinivel a jobb szélen. A Juventus szélsője korábban egyetlen selejtezőn sem szerepelt.

Csak egy kérdőjel volt a spanyolok kezdőcsapatában, de valószínűsíteni lehetett azért, hogy nem Álvaro Negredo, hanem a jóval tapasztaltabb Fernando Torres lesz az előretolt ék – végül azonban a barcelonai Cesc Fabregas lett a támadó, a modern kori árnyékék, a „hamis 10-es". A mester, Vicente del Bosque igyekezett óvni attól játékosait, hogy lebecsüljék a jó pár sebből vérző squadrát: „A csoportkörben az első meccs kiemelten fontos. Jól akarunk kezdeni, de tudjuk, hogy nagyon erős ellenfél vár ránk. A felkészülés jól ment, készen állunk a megméretésre".
Az előjelek annyiban az olaszoknak kedveztek, hogy korábban egyetlen tétmérkőzésen sem kaptak ki a spanyoloktól, ha egy mérkőzés csak kilencven percig tartott.

 

 


A MÉRKŐZÉS


A spanyolok léptek fel támadólag a mérkőzés elején, és hamar kiderült, hogy Del Bosque alaposan meglepte Fabregas csatasorba, pontosabban csatársorba állításával az olaszokat, mert a három talján középső védő néha olyan volt, mint egy beolvasztott kisközség (tanácstalan), és csak néztek egymásra a 16-osuk előtt sorakozva, hogy kit is kellene most fogniuk.
 
Az első tíz percben egy-egy pontatlan kapura lövést láthattunk a két oldalon (David Silva és Mario Balotelli volt a tettes), és egy szép De Rossi-mentést az ötösön, éppen Fabregas kárára. Silva nemsokára már igazi helyzetbe került egy gyors kontra végén, de a 16-osra belépve rosszul találta el a labdát. Antonio Cassano is megvillant, mert egy szép műeséssel veszélyes helyen színészkedett ki egy szabadrúgást, amelyet Andrea Pirlo pontosan lőtt kapura, de Iker Casillas védett a jobb alsó előtt.

Jó tízperces üresjárat miatt újra Cassano miatt kapott fejéhez a publikum, az olasz futball őrült zsenije befűzte egyik egykori realos csapattársát, Sergio Ramost, és kis híján bevette egy másik, Casillas kapuját; majd De Rossi csinált bohócot Silvából egy labdaátlépéssel az ötösön, aztán ugyanott blokkolta Andrés Iniesta lövését.
A 30. percben védett először komolyabbat Buffon, Iniesta ezúttal a 16-os bal oldalától próbálkozott, de nem okozhatott gondot lövése a kapusnak, majd kiderült, eddig tartott a nyugtató hatása Cassanónál, aki „idegalapon" utána rúgott az előtte a labdát elvezető Casillasnak (de megúszta a sárga lapot).

Balotelli is ugyanakkor kaphatta be nyugtatóját, mert egy percre rá eltorzult arccal verte ököllel – szerencsére csak a füvet – a másik kapunál, mert nem ő, hanem Gerard Piqué ért oda gyorsabban a Casillasról bizony csúnyán kipattanó labdára. Nem sokra rá, amikor lapos ívű röppályára bocsátotta Jordi Albát, már nem kerülhette el a sárga lapot.

 Mindez nem von le abból a tényből, hogy az olaszok teljesen egyenrangú felek voltak a mezőnyben (Marchisio kapáslövése is alátámasztotta ezt), néha még a labdabirtoklási arányban is felnőve a címvédőhöz. A spanyolok megnyomták a játékrész hajráját, de Leonardo Bonucci hatalmasat mentett Fabregas elől a kapu előtt. Az első félidő legnagyobb ziccerét viszont az olaszok hozták össze: Cassano beadását Thiago Motta az ötösről, teljesen szabadon fejelhette kapura, de a nem a legjobban helyezett labdára odaért Casillas.

A második játékrész egy Buffon által lefülelt Fabregas-lövéssel indult, majd a becsúszó De Rossi spicce és a vetődő Buffon ujjhegyei által centikkel a hosszú sarok mellé tolt, szélről eleresztett Iniesta-bombával folytatódott.
Az 53. percben az egész Eb egyik legérdekesebb jelenetét láthattuk: Balotelli vette el Ramostól a labdát az oldalvonal mellett, majd teljesen egyedül vezethette azt a kapusra, de olyan kényelmesen kocogott Casillas felé, hogy a földről feltápászkodó Ramos 20 méteren belül ledolgozta hatméteres hátrányát, és nemes egyszerűséggel elrúgta a labdát az ötös bal sarkánál a támadó elől.

Nem tudni, ezért-e, de pár perc múlva felváltotta Balotellit Antonio Di Natale...
A 61. percben gyökeres fordulatot vett a mérkőzés, amikor Pirlo remekül indította a bal oldalon Di Natalét, aki lefutotta védőjét, és tíz méterről higgadtan a bal sarokba helyezett. 0–1

Ám nem sokáig (mindössze három percig) tartott az olasz öröm: a 16-os vonalánál Iniesta és Silva játszott össze, utóbbi pazarul ugratta ki Fabregast, aki az ötös elől higgadtan értékesítette ziccerét. 1–1

 Érdekes módon Del Bosque gyorsan lehozta a csodaasszisztot jegyző Silvát, akinek helyére Jesús Navas állt, amott az elfáradt Cassanót Sebastian Giovinco váltotta.
Nem sokra rá még nem 100 százalékosan fitt gólszerzőjét is levitte a spanyol mester, de lendületben maradtak a legényei: Alba lőtt kevés híján a bal alsóba kapásból, majd a csereként beálló Fernando Torres azonnal helyzetbe került, de olyan gyatrán próbálta meg kicselezni Buffont, hogy a kapus lábbal, állva tisztázott. No, ilyet is ritkán látni!
A másik cserecsatár, Giovinco is megvillant, és pazarul tette Di Natale elé a labdát, amelyet a csatár az ötös közepéről is mellé tudott rúgni... A 85. percben újra Torrest szidhatták a spanyolok, aki elhamarkodottan emelt nagy helyzetben kapura, pontosabban a léc fölé 21 méterről, ahelyett, hogy jobbra passzolt volna a teljesen üresen álló Navashoz.


A másik oldalon Marchisio rontott el egy ajtó-ablak helyzetet öt méterről, azaz az olaszok is megnyerhették volna ezt a mérkőzést, ehelyett azonban maradt a döntetlen, ami a helyzetek alapján igazságosnak mondható.
Tovább tart tehát a „Fúria" talján átka: a spanyolok még sohasem verték meg a squadra azzurrát tétmérkőzésen a rendes játékidőben.

HOGYAN FÚJT KASSAI?

Mi tagadás, nem a legbiztatóbb módon kezdte a mérkőzés vezetését Kassai Viktor, akinek hatalmas megtiszteltetés, hogy éppen ezt a rangadót bízták rá, de előremutató egyben ez a bizalom. Ehhez képest az elején csúnyán elnézte Cassano műesését, aki már jóval azelőtt homorított, hogy Ramos hozzáért volna, és ennél is nagyobb hiba volt, hogy nem adott sárgát az olasz támadónak, amikor az összekoccintotta Casillas bokáját (ez utóbbinál a területileg illetékes asszisztens is segíthette volna éppen). De ezt követően lefújta magáról Kassai a történteket, mint egy rossz álmot, és ott vágta zsebre a mérkőzést, amikor Balotellit előbb szóban figyelmeztette annak vergődése után, majd következő szabálytalankodásakor azonnal adott neki egy sárgát. Pedig Balotelli halálosan nézett rá, lásd a mellékelt kis galériát... Egy alkalommal, amikor dulakodni kezdtek egymással a játékosok, bölcsen nem ment közel, mert látta, Bonuccit úgyis eltolják társai, és két másodperc alatt el is csitult a „pogó". Alba reklamálás, Álvaro Arbeloa lerántás miatt kapott sárgát, utóbbi ráadásul késleltetve – kifogástalan döntés volt mindegyik, de Maggio és Torres is csak a megszokás kedvéért és ímmel-ámmal reklamált, amikor figyelmeztetésben részesült. Torresnél, aki lekönyökölte De Rossit, ez volt a minimum, hiszen láttunk már sok pirosat ilyenért. Egy-két apró hibától eltekintve, amelyek azonban csak a szuperközeli lassításokkor derültek ki, kifogástalanul vezette honfitársunk a mérkőzést, elégedett lehet vele a mérkőzés játékvezetői ellenőre is. A játékosokkal megfelelően kommunikált, nem kapkodta elő hirtelen a sárgát a zsebéből, és a pályán levők is elfogadták őt – már csak azért is, mert Kassai egy pillanatig sem akarta, hogy róla szóljon ez a mérkőzés. Így is lett.

C-CSOPORT, 1. FORDULÓ

SPANYOLORSZÁG–OLASZORSZÁG 1–1 (0–0)

Gdansk, PGE Arena, 43 000 néző. Vezette: Kassai (magyar)

SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – Xabi Alonso, Xavi, Busquets – Iniesta, Fabregas (Fernando Torres, 74.), D. Silva (J. Navas, 64.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque

Kispad: Valdés, Reina (kapusok), Raul Albiol, Javi Martínez, Juanfran, Cazorla, Pedro, Negredo, Mata, Llorente

OLASZORSZÁG: Buffon – De Rossi, Bonucci, Chiellini – Giaccherini, Thiago Motta (Nocerino, 90.), Pirlo, Marchisio, Maggio – Balotelli (Di Natale, 56.), Cassano (Giovinco, 65.). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli

Kispad: Sirigu, De Sanctis (kapusok), Ogbonna, Balzaretti, Abate, Barzagli, Montolivo, Diamanti, Borini

Gólszerző: Fabregas (64.), ill. Di Natale (61.)

Szerencsés, de megérdemelt horvát győzelem

 rország és Horvátország egyaránt úgy tekintett az egymás elleni mérkőzésre, hogy ezen áll vagy bukik a további sorsa. Nos, ha ez igaz, szerencsés győzelmükkel a horvátok roppant fontos lépést tettek a negyeddöntő felé.

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

Az ír válogatott elég régen járt már nagy nemzetközi tornán legutóbb a 2002-es világbajnokságon láthattuk, és abból a csapatból négyen (Robbie Keane, Shay Given, Richard Dunne, Damien Duff) most is kerettagok. A csapat élén igazi világklasszis edző áll, Giovanni Trapattoni, aki saját példáját állította legényei elé, akik kissé elszontyolodhattak a közelmúlt gyengébb eredményei miatt: „Annak idején volt alkalmam Pelé, Eusébio és Cruyff ellen is játszani, hatalmas sztárok mindannyian, mégis én lettem a győztes. Egy az egyben is álltam velük a versenyt."
Trap kollégája, Slaven Bilic a maga sajátos stílusában nagyszerű fickónak nevezte a 73 éves szakembert, és elismerte, hogy egyértelműen a győzelemre törnek, bár azért szokása szerint sokáig titkolózott a kezdőcsapata megnevezésével.
A kezdők (ugyanaz az ír csapat állt ki, mint Budapesten pár napja) pár érdekességet tartalmaztak: az íreknél felépült a helyi legenda, a kapus Shay Given, míg Robbie Keane társa Kevin Doyle lett a csatársorban. A horvátoknál felépült a kisebb sérüléssel bajlódó Vedran Corluka, a sok jó bal oldali középpályás közül pedig a dortmundi Ivan Perisic kezdett.

 

 A MÉRKŐZÉS
 
A kezdő sípszó előtt rögtön két érdekességet jegyezhettünk fel: egyrészt Trapattoni minden idők legidősebb Eb-n részt vevő szövetségi kapitánya lett a maga 73 évével és 85 napjával, a horvát Otto Baric korrekordját elvéve, az írek pedig 1-11-ig „terjedő" mezszámokkal álltak fel.
A harmadik percben már gólt is feljegyezhettünk, mert Mario Mandzukic Darijo Srna jobb oldali beadása után 11 méterről a bal alsó sarokba fejelt. 0–1

A lassan reagáló Given csak beleérni tudott a labdába, hárítani már nem, pedig hozzászokhatott volna már a sáros talajhoz.
Próbáltak újítani a kapott gól után az írek, de nem tudtak azonnal helyzeteket kialakítani, beíveléseiket rendre hatástalanította a szintén jól megtermett tagokból álló horvát védelem – egészen a 19. percig, amikor Aiden McGeady bal oldali beívelését a felugró Gordon Schildenfeld csúnyán elvétette, Corluka elmélázott, a jobbhátvéd, Sean St Ledger pedig büntetésképpen az ötös jobb oldalától a rövid sarokba bólintott. 1–1

 

 A horvátok azonnal megrázták magukat, Perisic bombájánál azonban Given törlesztett valamit előbbi hibájából, majd újra átadták magukat a felek a mezőnybeli sarabolás élvezetének.
A következő kapura lövésre a 33. percig kellett várni, de Luka Modric Givenhez célzott, majd nem sokra rá Perisic tévesztette el két méterrel a bal felsőt 16-ról.
Nem túl sok élvezetet tartogatott az első játékrész hajrája, de egy gólt azért láthattunk: Modric lőtt kapura vagy passzolt nagyon erősen a 16-os vonalára, onnan az ír védő, Stephen Ward hátrafelé, saját kapuja irányában játszott (alighanem lecsúszott a lábáról a labda, a mellette álló Ognjen Vukojevic zavarhatta meg), az ajándéklabdát pedig Nikica Jelavic hét méterről könnyedén értékesítette. 1–2

Ne feledjük, szegény Ward már a második „öngólpasszát" adta (CsaWard be, mint Beckham?), mert az első horvát találatnál Srna beadása éppen az ő hátán pattant meg.

A 49. percben elkezdtük komolyabb szinten is sajnálni az íreket: Perisic bal oldali beadását Mandzukic ismét pontosan fejelte meg 14 méterről, a labda a bal alsó saroknál a kapufára, onnan a vetődő Given fejére, majd a hálóba pattant. 1–3
A BBC egyébként Shay Given öngóljaként jegyzi a találatot, az uefa.com a horvátnak adta.
Aki ismer balszerencsésebb csapatot az írnél, jelentkezzen szerkesztőségünkben!

 Trapattoni mester kettős cserével próbálta meg  felrázni letargiába esett csapatát, bejött Jonathan Walters és Simon Cox is, miközben az ír legenda, a tornáról sérülése miatt lemaradó Kevin Kilbane megjegyezte egy távoli stúdióban, hogy a horvát kapus igen bizonytalan a beíveléseknél, azaz lehet még keresnivalója utódainak.
 Keane addig is a földön próbálkozott, Schildenfeld viszont egyértelműen felrúgta őt a 16-oson belül – talán azért sem érdemeltek ezért büntetőt az írek, mert az akció közben ki kellett volna rúgniuk a labdát, a gyepen feküdt ugyanis egy horvát játékos.

Mintha mindkét együttes megérezte volna, hogy a negyedik találat mindent eldöntött, de az írek támadtak azért becsülettel, a horvátok pedig lelkesen bekkeltek. A hajrában az unalomban felüdülést jelentett egy szép Ivan Rakitic-, illetve Keith Andrews-lövés, de ezek is célt tévesztettek, utóbbi fejesét pedig védte Stipe Pletikosa.
A legvégén Andrews még szépíthetett volna, de fejese pár centméterrel elkerülte a kaput. Ez nem az a nap volt, amikor összejöttek a dolgok az íreknek...

„Egy passz, két passz, és már el is adták a labdát" – foglalta össze a mérkőzést „zöld" részről a BBC helyszínen lévő szakértője, Mark Bright, igaz, így is sok-sok szerencse kellett a horvátoknak, hogy legyűrjék az íreket. Nagy kérdés, felállnak-e a Trapattoni legényei a vereség után vagy lélekben feladják az egészet, és szintén kíváncsian várjuk, mit produkál majd a horvát nemzeti tizenegy egy sokkal erősebb csapat ellen.

 

C-CSOPORT, 1. FORDULÓ

ÍRORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1–3 (1–2)

Poznan, Városi Stadion, 40 600 néző. Vezette: Kuipers (holland)

Írország: Given – St Ledger, O'Shea, Dunne, Ward – McGeady (Cox, 54.), Whelan, Andrews, Duff – Doyle (Walters, 54.), Rob. Keane (Long, 65.). Szövetségi kapitány: Giovanni Trapattoni

Kispadon: Westwood, Forde (kapusok), Kelly, McShane, O'Dea, Gibson, Hunt, Green, McClean

Horvátország: Pletikosa – Corluka, Schildenfeld, Strinic – Srna, Rakitic (Dujmovic, 90.), Vukojevic, Modric, Perisic (Eduardo, 89.) – Jelavic (Kranjcar, 72.), Mandzukic. Szövetségi kapitány: Slaven Bilic

Kispadon: Kelava, Subasic (kapusok), Simunic, Buljat, Vrsaljko, Vida, Pranjic, Badelj, Kalinic

Gólszerző: St Ledger (19.), ill. Mandzukic (3., 49.), Jelavic (43.)

Békés döntetlen a francia-angolon

Hétfőn – utolsóként – a D-csoportban is elindultak a küzdelmek, mégpedig egy vérbeli örökrangadóval, a Franciaország–Anglia mérkőzéssel. Az első félidő derekán egy viszonylag gyors gólváltást láthattunk, ettől eltekintve azonban nem hozott magas színvonalat a mérkőzés, és izgalmaknak is híján voltunk. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT 

A francia szövetségi kapitány, Laurent Blanc szerint igazi erőfelmérő az angolok elleni mérkőzés, amelyre egyik gárda sem a legjobb előjelekkel készülődött: a Blanc-csapatból például kiesett sérülés miatt a középpálya erős embere, Yann M'Vila, ráadásul két helyettese, Alou Diarra és Blaise Matuidi sincs tökéletes erőállapotban.
Igaz, az örök rivális az angolokhoz képest még mindig remekül állt humán erőforrás tekintetében, hiszen utóbbiak kezdőjéből Frank Lampard, Gary Cahill és Gareth Barry is kiesett a torna előtt, és egyetlen nemzetközi szinten is magasan jegyzett támadójuk, Wayne Rooney eltiltását tölti.

„Olyan játékosok alkotják a csapatot, akik a széles körben topbajnokságnak tartott Premier League kiemelkedő sztárjai, és akiknek nagyszerű produkcióit heti rendszerességgel láttam" – tett hitet övéi mellett Roy Hodgson, a háromoroszlánosok mestere, és bizony rá is fért a szakértők és a szurkolók egy része által már jó előre leírt csapatra némi biztatás és bizalom.

A kezdőket elemezve francia oldalon semmilyen meglepetést nem regisztrálhattunk, az angoloknál viszont a gyepen hallgatta a himnuszokat a sokszor az Arsenalból sem kiemelkedő fiatal szélső, Alex Oxlade-Chamberlain, akinek kollégája, Ashley Young végül nem a csatársorban vagy valamelyik szélen, hanem a klasszikus karmester pozíciójában helyezkedett el; az egy szem támadó pedig klubtársa, Danny Welbeck lett.
Hosszasan idézhetnénk statisztikákat, esélyelemzéseket, de higgyék el, egy ilyen történelmi háttérrel megspékelt mérkőzésen csöppet sem számít a sportbéli távoli vagy közelmúlt, hiszen minden pályára lépő futballista tudja, történhet bármi: ha kikapnak az ősi riválistól, egyhamar nem bocsájtja meg nekik odahaza ezt a sajtó és a szurkolótábor.

 





A MÉRKŐZÉS


Nagyobb elánnal kezdtek az angolok, a két szélen szerették volna meglepni a kék mezes gallokat, majd szép lassan alábbhagyott lendületük – a franciák eleinte kissé álmosan tevékenykedtek, de a tizedik perc tájékára határozottan átvették a mérkőzés irányítását. Az első izgalmas helyzetekre is eddig az időpontig kellett várni: előbb Franck Ribéry cselezgetett az ötös bal sarkán, de kissé gyámoltalan volt, majd egy szöglet pördült ki Joe Hart kezéből, ám megúszta.

Egy percre rá az agilis Samir Nasri előállt a torna legdrágább lövésével, amely fél méterrel elsuhant a jobb sarok mellett, de véget vetett egy fotóapparát földi pályafutásának, majd Ribéry passzolt néhány szép csel után a felfutó Yohan Cabaye-nak rosszabbik, azaz jobb lábára.
A középpályás nem sokkal később megmutatta, hogy képes pontosan lőni a 16-osról megfelelő lábával, nagyot is kellett vetődnie Hartnak, majd  James Milner rosszabbik, azaz bal lábával hagyta ki a mérkőzés első ziccerét: Young szép passzát elvitte már a kapus mellett is, de kisodródva csak az oldalhálóba tudott lőni.

A 24. percben a labdabirtoklási arány 50:50 százalékon állt, a mérkőzés izgalmi mutatója pedig a forint svájci frankhoz viszonyított erősségének szintjén; jellemző módon a partjelzők a támadások követése közben oldalazva futva is meg-megálltak, hogy bevárják mögöttük a lemaradó szélsőket...
Az első fél órához érve vezetést szereztek az angolok: Gerrard végzett el egy szabadrúgást a jobb oldalról, amelyet az ötös túlsó végéről Joleon Lescott fejelt a rövid sarokba. 0–1, vége a lövészárok-háborúnak.

A találathoz négy dolog kellett a remek beadáson kívül: sokkal előtte ugyebár Cahill sérülése és Rio Ferdinand távolmaradása, picivel korábban a francia kapus, Hugo Lloris földhöz ragadása, közben pedig Alou Diarra lemaradása.
Diarra szinte „beadásfordultával" egyenlített, de közeli fejesét Hart kiütötte a léc alól, a kipattanót pedig mellé fejelte a szűrő.
A 39. percben már nem úszták meg a háromoroszlánosok: Patrice Evra és Ribéry játszott össze a 16-os bal sarkánál, utóbbi visszagurítását Samir Nasri 17 méterről  a jobb alsóba bombázta. 1–1 

A játékrész hajrájában megvillant Karim Benzema is, de kiszorított helyzetből leadott lövését védte Hart.

A szünet után a franciák kezdtek aktívabban, de Milner is besegített nekik egy borzalmas hazaadással, szerencséjére Nasri már túl közel volt Harthoz, amikor elcsípte a labdát, így mentett a középpályás elől másik citys klubtársa.
Ezt követően rohamosan esett a színvonal, az angolok úgy védekeztek, mint nemrégiben a Chelsea: a négy, egy vonalban helyezkedő védő előtt 5-8 méterre, párhuzamosan állt négy középpályás, levegőhöz és területhez sem juttatva a franciákat. Akinél hiányzott egy kreatív karmester, aki váratlan húzásokra lett volna képes, és ezúttal a szélső hátvédektől sem érkezett támogatás, Benzema néha egyenesen a szűrők mögé hátrált, hogy labdához jusson.
Az angolok támadásairól sokat sejtet, hogy Welbeck jó néhányszor megfordult saját 16-osán belül akkor is, amikor nem volt szöglet, fanjaik is csak egy-egy beívelt szabadrúgáskor ugrottak fel a helyükről.
 Sarabolás közben valósággal felüdülésnek számított egy kapu közepébe tartó Benzema-lövés a 65. percben – mi tagadás, egy-egy kormányváltáskor élénkebben rohamozzák meg a jól fizető állásokat, mint itt tettek a futballisták az ellen állásaival. A 70. perctől a közönség még ébren lévő része már folyamatosan fütyült, és ezt mindkét csapat bátran magára vehette.
A hajrára fordulva Hodgson kettős cserére szánta el magát: bejött egy csatár, Jermain Defoe és a néha a Liverpoolból is kifütyült középpályás, Jordan Henderson; Blanc erre két kreatív középpályás, Hatem Ben Arfa és Marvin Martin bevetésével válaszolt. Sikertelenül.

A végére egészen békéssé szelídült a hangulat a két ősi rivális mérkőzésén, a hangulat néha már az antant legszívélyesebb korszakát idézte – jóval a hármas sípszó előtt fel is harsant egy olyan húszezres füttykoncert...

D-CSOPORT, 1. FORDULÓ

FRANCIAORSZÁG–ANGLIA 1–1 (1–1)

Doneck, Donbasz Arena, 42 400 néző. Vezette: Rizzoli (olasz)

FRANCIAORSZÁG: Lloris – Debuchy, Rami, Mexes, Evra – Nasri, Cabaye (Ben Arfa, 84.), A. Diarra, Malouda (Martin, 84.), Ribéry – Benzema. Szövetségi kapitány: Laurent Blanc

Kispad: Mandanda, Carrasso (kapusok), Réveillere, Koscielny, Clichy, Valbuena, Matuidi, Ménez, M’Vila, Giroud

ANGLIA: Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner, Gerrard, Parker (Henderson, 78.), Oxlade-Chamberlain (Defoe, 77.) – Young – Welbeck (Walcott, 90.). Szövetségi kapitány: Roy Hodgson

Kispad: Green, Butland (kapusok), M. Kelly, Baines, Ph. Jones, Jagielka, Downing, Carroll

Gólszerző: Nasri (39.), ill. Lescott (30.)

A D-CSOPORT ÁLLÁSA AZ 1. FORDULÓ UTÁN 

1. Ukrajna	1	1	–	–	2–1	+1	3
2. Anglia	1	–	1	–	1–1	0	1
Franciaország	1	–	1	–	1–1	0	1
4. Svédország	1	–	–	1	1–2	–1	0

Sevcsenko nyerte meg a Titánok háborúját

Hétfőn elindultak a küzdelmek a D-csoportban is a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságon. Először az angolok békés döntetlent játszottak a franciákkal, majd a csoportkör első fordulójának zárásaként a „félházigazda" Ukrajna nagy csatában – Andrij Sevcsenko duplájával – 2–1-re legyőzte Svédországot. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT 

 Bár finoman szólva sem parádés támadójátékáról híres a két válogatott, az ukrán és a svéd, sőt a rossz nyelvek szerint a keletebbre eső házigazdák utoljára Petljura atamán idején vezettek egy rendes, többperces rohamot, az északiak csatársora pedig akkor élte fénykorát, amikor XII. Károly vezérletével idegenben többször is meglepték kontráikkal a házigazda orosz cárt.

Nos, ezt nem vehetjük készpénznek (az ukránok frontjukkal például 1944–45-ben, majd a dinamikus kijeviek révén később több sikeres nyugati portyát is tettek), és most mindkét kapitány, Oleh Blohin és Erik Hamrén is azt ígérte az összecsapás előtt, hogy gőzerővel küzdenek és támadófutballra törekszenek.
A kezdőcsapatokat illetően egyetlen kérdőjel akadt a mérkőzés előtt: kezd-e a hazaiak ikonja, Andrij Sevcsenko. Nos, Blohin mester úgy döntött, hogy megadja legsikeresebb utódának azt a lehetőséget, amelyet múltja és a jelen ukrán futballjában betöltött szerepe alapján mindenképpen megérdemel.

Az (ifjabbik) aranylabdás támadó meglehetősen ideges volt a himnuszok alatt, sajátjuk éneklése közben például kifejezetten kétségbeesetten, félve nézett a kamerába, kezével pedig idegesen markolászta a címert a szíve fölött...
Az ukránok egyébként a jól megszokott 4–1–3–2-es felállásukban kezdtek, a svédek most is a 4–2–3–1 mellett tették le a garast.

 







A MÉRKŐZÉS

A szurkolók fergeteges biztatása közepette az ukránok igyekeztek gyorsan meglepni a sötétkék szereléses vendégeket, de az első percekben csak egy mérsékelten veszélyes Jevhen Konopljanka-lövésig jutottak. További lövések helyett izgalmatlan faragásokat láthattunk a pályán, majd a 17. percben Andrij Pjatov öklözött középre egy Zlatan Ibrahimovic-beadást, de szerencséjére éppen arra nem jártak svédek.
A hazaiak olykor 61 százalékos labdabirtoklási aránnyal rukkoltak ki, de a sárga-kékek (figyelem: a „háromkoronások" nevet csak a svéd jégkorongcsapat használja, a focicsapat nem!) kapusa, Andreas Isaksson nyugodtan nézelődhetett – a 24. percben védője, Andreas Granqvist is csak szemmel verte Sevcsenkót, de a támadó az ötös jobb sarkáról a túlsó alsó mellé durrantott.

A túloldalon Markus Rosenberg próbálkozott félfordulatból, de éppen középre célzott, így ez Pjatov zsákmánya lett.

A félidő hajrájára jutott egy léc alá tartó, de Isaksson által lefülelt Andrij Voronyin-lövés, egy jobb felső mellett nem sokkal elzúgó Konopljanka-bomba, egy fantasztikus Granqvist-féle, bevetődéses blokkolás az ötösön (ismét Konopljanka próbálkozott), majd „Ibrakadabra" fejelt közelről a bal oldali kapufára.
Ugyaninnen, az ötös bal sarkáról hagyta ki a szünet előtti utolsó lehetőséget a hazai csapat, amikor egy lecsorgó labdát az égbe postázott a magát Nyugatra ezen a találkozón eladni szándékozó Konopljanka.

A fordulást követően az első helyzet a skandinávoké volt, de Rosenberg jobblábas löketét egy elképesztő becsúszással mentette méterekről becsúszva Jevhen Szelin, a Vorszkla Poltava eddig ismeretlen jobbhátvédje.
Az 52. percben megtört a jég: miközben Szelin a földön feküdt (nem önszántából), egy jobb oldali támadás során sorra bakiztak a hazai védők, így a Kim Källström által visszajátszott beívelést követően Zlatan Ibrahimovic az ötösről szabadon küldhette belsővel a kapu közepébe a labdát. 0–1

Pár perc múlva érkezett a hazaiak válasza: Jarmolenko adott be ezúttal pontosan a jobb oldalról, középen Olof Mellberg elaludt, Andrij Sevcsenko így relatíve könnyedén fejelhetett az ötösről a kapu közepébe. 1–1

Titánok háborúja...


Amely nem sokkal később folytatódott: Konopljanka bal oldali szögletét a rövid saroknál Sevcsenko éppen Ibrahimovicot megelőzve a rövid sarokba csúsztatta. 2–1, Ukrajna tombol.

Hamrén fásulttá vált csapatán a veterán középpályás, Anders Svensson és a rutinos szélső, Christian Wilhelmsson beküldésével próbált frissíteni, majd beállt a technikás támadó, Johan Elmander is, így már két csatárral rohamoztak a svédek.
A 75. percben ismét Ibra villant meg, de 16-ról eleresztett gyilkos erejű bombája éppen Pjatov közepébe tartott.
 A hajrára Blohin lehozta Sevcsenkót, és beküldte helyére az ukrán futball és a Dinamo Kijev aranyifját, Artem Milevszkijt, majd Voronyint a középpályás-erő(s)ember, Ruszlan Rotany váltotta.
A végén Ibrahimovic adott zseniális labdát Elmandernek, aki az ötösről, ajtó-ablak ziccerben egy méterrel a kapu mellé bambázott, majd a negyedik Eb-jén szereplő Mellberg szinte ugyanonnan a kapu tetejére emelt – ezzel elszálltak a svédek pontszerzési reményei. Sőt az egy pontnál talán többet is veszítettek ma.
Micsoda mérkőzés volt: az egyik ukrán aranylabdás legenda némi kockázatot vállalva a kezdőbe tette a másik ukrán aranylabdás legendát, aki válogatottbeli hatodik duplájával megnyerte övéinek a mérkőzést – álmodhattak-e ünnepibb kezdésről az ukránok?

D-CSOPORT, 1. FORDULÓ

UKRAJNA–SVÉDORSZÁG 2–1 (0–0)

Kijev, Olimpiai Stadion, 64 490 néző. Vezette: Cakir (török)

UKRAJNA: Pjatov – Szelin, Hacseridi, Mihalik – Timoscsuk – Huszev, Jarmolenko, Nazarenko, Konopljanka (Devics, 93.) – Voronyin (Rotany, 85.), Sevcsenko (Milevszkij, 81.). Szövetségi kapitány: Oleh Blohin

Kispad: Koval, Horjajinov (kapusok), Kucser, Sevcsuk, Rakickij, Butko, Harmas, Alijev, Szeleznyov

SVÉDORSZÁG: Isaksson – Lustig, Mellberg, Granqvist, M. Olsson – R. Elm, Källström – S. Larsson (Wilhelmsson, 67.), Ibrahimovic, Toivonen (A. Svensson, 61.) – Rosenberg (Elmander, 71.). Szövetségi kapitány: Erik Hamrén

Kispad: Wiland, Hansson (kapusok), J. Olsson, Antonsson, Safari, Wernbloom, Holmén, Bajrami, Hysén

Gólszerző: Sevcsenko (55., 61.), ill. Ibrahimovic (52.)

A D-CSOPORT ÁLLÁSA AZ 1. FORDULÓ UTÁN 

1. Ukrajna	1	1	–	–	2–1	+1	3
2. Anglia	1	–	1	–	1–1	0	1
Franciaország	1	–	1	–	1–1	0	1
4. Svédország	1	–	–	1	1–2	–1	0

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Három pontot ért a gyors cseh „sokk-matt”

 

Nyílttá tette az A-csoportot Csehország a labdarúgó Európa-bajnokságon, miután a második fordulóban 2–1-re legyőzte Görögországot. Michal Bílek legénysége már a hatodik percben két góllal vezetett, a dél-európaiak csak a fordulás után eszméltek fel – a csereként beálló Theofanisz Gekasz találata azonban csak a szépítéshez volt elég. 

A TALÁLKOZÓ ELŐZMÉNYEI 

Újabb csoportkör kezdődik a 2012-es Eb-n. Az elmúlt négy napban nyolc meccset, húsz gólt, két piros lapot és egy kihagyott büntetőt láthatott a közönség, a körforgás kedden kezdődik elölről – reméljük, hasonlóan sok izgalommal és eseménnyel.

Fernando Santos görög szövetségi kapitánynak fel kellett ráznia alakulatát, amely az első fordulóban a társrendező lengyelekkel ikszelt (1–1), ráadásul büntetőt is hibázott. Az első mérkőzésen két sárga lap után kiállított Szokratisz Papasztathopulosz eltiltását tölti, így nem léphet pályára a csehek ellen, míg Avraam Papadopulosz térdsérülése miatt már nem szerepelhet a 2012-es Eb-n. Az Olympiakosz Pireusz hátvédjét egyébként ma meg is műtötték Augsburgban. 
Michal Bílek, a csehek szövetségi kapitánya az UEFA-nak elárulta a keddi meccs előtt: szeretnék elkerülni az első mérkőzésen elkövetett hibákat, amelyek oda vezettek, hogy 4–1-es vereségbe szaladtak Oroszország ellen.
Egy kis statisztika: a két csapat legutóbbi négy meccsén a csehek gólt sem tudtak szerezni, két 0–0-s döntetlen mellett a görögök kétszer 1–0-ra győztek. Bílek legénységének védelme amúgy sem nevezhető acélosnak: legutóbbi három Eb-meccsén Csehország legalább három gólt kapott.

A MÉRKŐZÉS 

A görögök fehérben, a csehek szokásos piros szerelésükben léptek pályára. Nem mondhatni, hogy sokat teketóriáztak volna a csapatok: a 3. percben Petr Jirácek kapott zseniális indítást Hübschmantól, majd kilépett védője mellett, és a tizenhatosról ballal a kapuba lőtt (Kosztasz Halkiasz csak beleérni tudott a labdába) – ezzel megszületett a 2012-es Eb eddigi leggyorsabb gólja. 0–1
Apropó, ha már Halkiasz: a rutinos görög kapus 18 évvel és 139 nappal idősebb csapattársánál, Kosztasz Fortunisznál – akár az édesapja is lehetne.

Jirácek szerzett vezetést a cseheknek a 3. percben (Fotó: Reuters)

Még felocsúdni sem volt időnk, máris növelte előnyét Csehország: Gebre Selassie rohant el a jobb oldalon, középre gurítását a berobbanó Václav Pilar sodorta a kapuba – a görög védelem ezúttal sem állt a helyzet magaslatán, a cseh játékosról estében pattant a labda a dél-európaiak kapujába. 0–2
Soha jobb kezdést! Hat perc alatt máris két gólt láthattunk a csehektől – amihez azért kellett a görög védelem bizonytalankodása is –, ilyenre korábban egyetlen válogatott sem volt képes az Európa-bajnokságok történetében. Az eddigi rekordot Hollandia tartotta: az oranjének 15 perc kellett a kétgólos vezetéshez Németország ellen – ne feledjük, azon a kontinenstornán mindkét együttes az elődöntőig menetelt.

A görögök feleszméltek a kezdeti sokkból, Vaszilisz Toroszidisz beadását Jorgosz Szamarasz tette volna kapura, ha nem lett volna lesen. Szegény Halkiasz: nem elég, hogy hat perc alatt két gólt kapott, még meg is sérült, így a 38 éves kapust le kellett cserélni.
Jirácek akkora lendületbe jött, hogy még Stephane Lannoy játékvezetőt is felborította, amikor indítani igyekezett. A mérkőzés első sárgáját begyűjtő Tomás Rosicky tesztelte először a nemrég beállt görög kapust, ám Szifakisz könnyen hárította a távoli lövést.
Fél óra elteltével sem lehetett mondani, hogy a görögök magukhoz tértek volna a kezdeti sokk után. Fernando Santosnak változtatnia kell, mert Petr Cech egyelőre inkább csak nézőként van jelen a találkozón.
A 41. percben Toroszidisz adott be a jobb oldalról, Fotakisz pedig a hálóba fejelt – a francia bíró les miatt érvénytelenítette a találatot. Ez közel volt. A hajrára kicsit magukhoz tértek a görögök, elkezdtek futballozni, ám a meg nem adott gól megtörte lendületüket, az első félidő így 2–0-s cseh vezetéssel zárult.

Az első játékrészben 51:49 volt a labdabirtoklás aránya a kétgólos előnybe kerülő Csehország javára. Kapura a csehek hatszor, a görögök kétszer lőttek, előbbiek háromszor találták el ellenfelük kapuját, utóbbiak kétszer. Lesek tekintetében a görögök előnye tetemes volt az első félidőben (5:0), míg a szabálytalanságokat inkább a csehek követték el (11:3 volt a javukra).
Érdekes döntésre szánta el magát Michal Bílek: lecserélte a szünetben Tomás Rosickyt – az Arsenal középpályása jól futballozott az első félidőben, váltásnak oka vagy sárga lapja, vagy egy esetleges sérülés lehetett.

A langyos első percek után magasabb fokozatba kapcsolt Görögország: az 53. percben a csereként beálló Gekasz használta ki Cech hibáját, ugyanis a Chelsea kapusa saját védőjével összefutva kiejtette a labdát, Gekasz pedig köszönte szépen, az üres kapuba gurított. 1–2 (Minden bizonnyal az Eb eddigi legnagyobb potya gólja volt ez). Fernando Santosnak zseniális a hetedik érzéke: a Lengyelország elleni nyitó meccsen is csereembere szerzett gólt, most is.
Ez a görög gól nagyon kellett a meccsnek, hiszen abszolút nyílttá tette azt. A görögök minden követ megmozgattak az egyenlítő gólhoz, a 72. percben Gekasz kapott forintos labdát, ám a partjelző lest intett – a visszajátszások a reklamáló görögöket igazolták, a francia asszisztens ezúttal tévedett.
Az utolsó negyedórában a görögök görcsösen próbálkoztak, ám a cseh védelem állta a sarat, sőt, kontrákat is vezetett a Bílek-csapat. A rengeteg eladott labda és szabálytalanság megtörte a játék ritmusát, sok volt a játékmegszakítás, ami nehezített Gekaszék dolgát.
A hajrában már nem változott az eredmény, így a cseh válogatott – amely megrázta magát az első körös vereség után – 2–1-re legyőzte Görögországot, így életben tartotta továbbjutási esélyeit, sőt, nyílttá tette az A-csoportot.

 

Későn ébredtek a hellének: Görögország-Csehország 1-2

EURO 2012 - 6 perc alatt átment a cseh henger Görögország válogatottján, s bár jött a páli fordulat a fehérmezesektől a második félidőben, egyenlíteni így sem tudtak a labdarúgó Eb A. csoportjának második fordulójában. A csehek így javítottak, a görögök viszont nehéz helyzetbe kerültek.

Görögország-Csehország 1-2 (0-2)Labdarúgó Eb, A. csoport, 2. forduló.
Lengyelország, Wroclaw, Wrocław Városi Stadion, 41106 néző. Vezeti: Stephane Lannoy (francia). Asszisztensek: Eric Dansault, Frédéric Cano, Fredy Fautrel, Ruddy Buquet, Michaël Annonier.

Görögország: Halkiasz – Toroszidisz, K. Papadopulosz, Kacuranisz, Holevasz – Fotakisz, Maniatisz, Karagunisz – Szalpingidisz, Szamarasz, Fortunisz. Szövetségi kapitány: Fernando Santos.

Csehország: Cech – Gebre Selassie, Sivok, Kadlec, Limbersky – Hübschman, Plasil – Jirácek, Rosicky, Pilar – Baros. Szövetségi kapitány: Michal Bílek.

Csere: Halkiasz h. Szifakisz (23. perc), Fotakisz h. Gekasz, Rosicky h. Daniel Kolár (félidőben), Baros h Pekhart (64. perc), Fortunisz h. Mitroglu(71. perc), Kolár h. Rajtoral (90. perc).

Sárga lap: Rosicky (28. perc), Toroszidisz (34. perc), Jirácek (35. perc), Szalpingidisz (58. perc), Kolár (66. perc).

Gólszerző: Jirácek (3. perc), Pilar (6. perc), Gekasz (53. perc).

 A CSOPORT ÁLLÁSA

A CSOPORT	M	Gy	D	V	L–K	Gk	P
1. Oroszország	1	1	–	–	4–1	+3	3
2. Csehország	2	1	–	1	3–5	–2	3
3. Lengyelország	1	–	1	–	1–1	0	1
4. Görögország	2	–	1	1	2–3	–1	1

A pályán döntetlenre végződött a lengyel-orosz rangadó

 

A labdarúgó Európa-bajnokság A-csoportjában a társházigazda Lengyelország döntetlent játszott a tornán villámrajtot vett Oroszországgal. A szbornaja ezzel az egy ponttal a csoport éllovasa maradt, és a lengyel továbbjutási álmok is megmaradtak. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

Ha meg akarjuk érteni, miért is nézett ki a Lengyelország–Oroszország Európa-bajnoki csoportmérkőzés előtt Varsó egy tekintélyes része úgy, mintha polgárháború dúlta volna fel, vagy egy közelgő kisbolygót ezúttal nem tudott volna Bruce Willis megállítani, és pár ezren nekiláttak, hogy kiéljék az utcán titkos vágyaikat a hátralévő kis időben, annak eláruljuk, hogy a két ország viszonya a történelmi múltban ellenséges volt, a politikai jelenben pedig feszült.
Mi, magyarok tudjuk, hogy milyen két nagy birodalom (aztán az őrület, végül türelmünk) határán élni, Trianon kapcsán is el-elmerengünk a história furcsaságain, de higgyék el, a lengyelek is tudnának mesélni ezt-azt: hol a Habsburgok, hol a poroszok, hol az oroszok, majd a németek és a szovjetek szedték szét országukat; ráadásul hol egymás elől, hol egymással mély egyetértésben. A lengyel-orosz kapcsolatoknak a II. világháború utáni határmódosítás, majd a nagy szovjet testvériség és a rendszerváltás utáni politikai ellenségeskedés sem tett jót éppen, amelyet a lengyel elnöki küldöttség katasztrófája körüli mizéria is jól mutat.
Ezért is özönlött a nagy mérkőzésnek helyt adó Varsóba több ezer orosz, főleg moszkvai futballhuligán, akik már napokkal ezelőtt rohamokat intéztek lengyel kollégáik, de többször a békés járókelők, üzletek ellen is, ezért kellett szinte forradalmi készültséggel, csaknem tízezer fővel kivonulniuk a (labdarúgó) találkozóra a rendfenntartó erőknek. Akiket bővebben érdekelnek a rangadó előtti, gyakran véres, hurkás jelenetek, ezen a linken tekintheti meg a képeket, mi pedig térjünk át magára a kilencven percre!

A lengyelek gyengén kezdtek a görögök ellen, az egy pontnak is örülhettek végül, de szövetségi kapitányuk, Franciszek Smuda szerint már nem lesznek akkora lelki nyomás alatt legényei, mint a nyitó mérkőzésen. Az oroszok ellenben villámrajtot vettek a csehek ellen, és a fölényes győzelmet követően sokan máris kikiáltották Dick Advocaat csapatát az Eb egyik esélyesének, a szakember nem is győzte visszarángatni nyilatkozataival a földre játékosait.
A kezdők nem rejtettek nagy meglepetéseket: a lengyeleknél az eltiltott kezdőkapust, Wojciech Szczesnyt most is Przemyslaw Tyton helyettesítette, az amúgy Oroszországban légióskodó Maciej Rybus helyett pedig a rutinos Dariusz Dudka lett a szűrő; a másik oldalon Roman Pavljucsenko ezúttal is a kispadon kezdett.





A MÉRKŐZÉS
 
Hogy, hogyan nem, mindenféle méricskélés nélkül egymásnak ugrott a két csapat (na, éppen ilyen jelenetek zajlottak a stadionon kívül is), a 7. percben pedig kis híján felrobbant az aréna, amikor Ludovic Obraniak beívelését két méterről kapura sodorta Sebastian Boenisch, de Vjacseszlav Malafejev fantasztikus lábreflexszel kirúgta a labdát a gólvonal előtt.


Lendületbe jöttek a házigazdák, nem sokra rá Robert Lewandowski lőtte ki 17-ről kevés híján a jobb felsőt, de majdnem meglett a nagy rohamoknak a böjtje, mert Damien Perquis csak a szabályosság határán tudta egy gyors orosz kontra során szerelni Alekszandr Kerzsakovot – jóval a tizenhatoson belül.
Láthattunk még egy hazai lesgólt és számtalan kőkemény belemenést az első húsz percben, amelyben bár a szbornaja birtokolta többet a labdát, ellenfele sokkal veszélyesebben futballozott (különösen akkor, amikor a szélekről záporoztak a labdák Lewandowski felé).

Az első fél órához közeledve a „vörösök" is belejöttek: előbb Andrej Arsavin lába előtt suhant el centiméterekkel a jobbról érkező labda az ötösön, majd Kerzsakov bombázott fölé a tizenhatosról.

„Kezd körvonalazódni, hogy az első meccsen inkább a csehek voltak nagyon gyengék, mint az oroszok kiemelkedően jók...″ – sóhajtott fel az első játékrész hajrája előtt egyik fórumozónk (ovis09), és ez sokat elárul arról a színvonalról, ahová egyenletes ütemben lesüllyedt a találkozó. A lengyel rohamok elhaltak, az orosz középpálya pedig eldugta a labdát rivális kollégái, de saját támadói elől is.
A 37. percben váratlanul előnyhöz jutott a szbornaja: Arsavin bal oldali szabadrúgására az ötösön Alan Dzagojev érkezett a legjobb ütemben (és teljesen egyedül) az ötösön, és fejjel a hosszú sarokba csúsztatott. 0–1. A fehér mezes hazaiak egy gyors helyzettel válaszoltak, de ezzel el is fogyott a puskaporuk.

A fordulás után ismét a lengyelek kerültek először helyzetbe, de Lewandowski elől Vjacseszlav Malafejev önfeláldozóan mentett, a másik oldalon pedig Arsavin került lövőhelyzetbe, de hozta londoni formáját és eltörte a labdát. Az akarattal egy pillanatig nem volt gond, Damien Perquis utolsó védőként mentett bevetődve Jurij Zsirkov elől, amoda Lewandowski akkorát rántott Alekszandr Anjukovon, hogy helyzetbe kerüljön, mint melák Szergej a Stihl-fűrészen.

Az 57. percben aztán lecsapott egy Jakub Blaszczykowski-bomba a varsói éjszakába: a Dortmund szélsője magára maradt támadás közben, így nem igazán vették őt komolyan az orosz védők, és a lengyel ballal büntetésként 16-ról irgalmatlan erővel kilőtte a jobb felsőt. 1–1

A Kuba becenevű szélső élete egyik legnagyobb gólját lőtte, éppen a legjobbkor. Az oroszok pedig 50 évvel az eredeti után ismét átélték a „kubai rakétaválságot″…

Felpörögtek a csapatok és az események is, Kerzsakov veszélyeztetett az egyik, Obraniak a másik oldalon, de a kapusokon nem tudtak kifogni. Kerzsakov nem sokra rá elhagyta a pályát, Roman Pavljucsenko váltotta, majd Dzagojevet Marat Izmajlov, a hazaiaknál pedig a szűrő Dudka helyére jött be az összjátékhoz jobban értő Adrian Mierzejewski.

Mindhiába, mert az eredmény nem változott: ezzel a döntetlennel egyik csapat sem lehet elégedetlen, sem a mutatott játék, sem a tabella aktuális állása alapján.

LENGYELORSZÁG–OROSZORSZÁG 1–1 Varsó, Nemzeti Stadion, 56 070 néző. Vezette: Stark (német)
Lengyelország: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Dudka (Mierzejewski, 73.), Polanski (Matuszczyk, 85.) – Blaszczykowski, Murawski, Obraniak (P. Brozek, 90.) – Lewandowski. Szövetségi kapitány: Franciszek Smuda
A kispad: Sandomierski (kapus), Wojtkowiak, Kaminski, Wawrzyniak, Rybus, Wolski, Grosicki, Sobiech
Oroszország: Malafejev – Anjukov, Ignasevics, A. Berezuckij, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Zirjanov – Dzagojev (Izmajlov, 79.), Kerzsakov (Pavljucsenko, 70.), Arsavin. Szövetségi kapitány: Dick Advocaat
A kispad: Akinfejev, Sunyin (kapusok), Saronov, Granat, Nababkin, D. Kombarov, Kokorin, Glusakov, Szemsov, Pogrebnjak

Gólszerző: Blaszczykowski (57.), ill. Dzagojev (37.)

1. Oroszország	2	1	1	–	5–2	+3	4
2. Csehország	2	1	–	1	3–5	–2	3
3. Lengyelország	2	–	2	–	2–2	0	2
4. Görögország	2	–	1	1	2–3	–1	1

A cserecsatár, Varela mentette meg a portugálokat

 A labdarúgó Európa-bajnokságon a B-csoport küzdelmei a Dánia–Portugália mérkőzéssel folytatódtak. A portugálok a 36. percre kétgólos előnybe kerültek, de a dánok még az első félidőben szépítettek, majd a mérkőzés hajrájában egyenlíteni is tudtak – a cserecsatár, Silvestre Varela azonban egy bombagóllal a 87. percben megmentette válogatottját. Így még mindkét csapat továbbjuthat csoportjából.

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

 Bombameglepetéssel kezdtek a dánok a lengyel-ukrán kontinenstornán, hiszen első csoportmérkőzésükön legyőzték a végső sikerre is esélyes hollandokat, így Morten Olsen „bandája" azzal a tudattal léphetett pályára a portugálok ellen, hogy újabb három ponttal a zsebben máris kilépnek kvartettjükből – ha Hollandia nem nyer a németek ellen.

„A portugálok balszerencsések voltak a németek ellen, míg nekünk Fortunára is szükségünk volt a hollandokkal szemben. Ahogy szükségünk lesz rá ma is" – vallott őszintén Olsen, aki legutóbbi kezdőcsapatán egyáltalán nem változtatott.
A portugáloknál Paulo Bento kapitány ellenben továbbra is Hélder Postigát tette be középcsatár posztján a kezdőbe, aki a németek elleni vereség alkalmával csak akkor futballozhatott volna gyengébben, ha szerez egy pár öngólt; és maradt a helyén a jobbhátvéd, Joao Pereira és a középpályás, Miguel Veloso is, akik szintén formán kívül játszottak az első mérkőzésükön.
Az egykori középpályás szakember szintén realista volt, akárcsak kollégája, és nem hivatkozott a balszerencsére a németektől elszenvedett vereség miatt (a számok is azt mutatják, hogy szó sincs erről), és nyilvánvalóvá tette: ha nem győzik le a dánokat, tulajdonképpen már csomagolhatnak is.








A MÉRKŐZÉS


Remekül sikerült Bento lélektani felkészítése, mert a portugálok átérezték a mérkőzés tétjét. No, nem támadtak neki huszárosan a dánoknak, csak roppant idegesen kezdtek, Cristiano Ronaldo például összeszorított fogakkal szidott valakit egy rossz passz után, Raul Meireles a nézők közé bombázott egy bőven megjátszható labdát – a mindig higgadt úriember, Pepe viszont már a negyedik percben óriásit mentett az ötös jobb sarkán Christian Eriksen elől.
Beszorultak a portugálok a mérkőzés elején, így már a tizedik percben idegesen jegyzetelt a kispadon Bento, hosszasan, talán éppen azt, hogy Pereirát 20. borzalmas Eb-passza után még ma este hazazavarja.
Ezt követően viszont összekapta magát a seleccao, és több veszélyes támadást is vezetett, de a dánok ugyanazt a védekező taktikát alkalmazták, mint a hollandok ellen: a négy védő egy vonalban helyezkedett az ötös vonala előtt, a 16-oson pedig ugyanígy sorakozott négy középpályás, párhuzamosan és fegyelmezetten. A portugál attakokra válaszképpen a dánok az összhangban lévő mozgást egész pályás letámadással kombinálták, félelmetes futómennyiséggel, ez meg is hökkentette kissé a fehér mezes ellenfelet.

A 15. percben azonban lesérült a dán szűrő, Niki Zimling, le is kellett cserélni, és ez kissé megzavarta a dánokat, mert éppen az ő posztjáról, a 16-os előtti területről lőhetett kapura egy lecsorgó labdát Ronaldo, ám eltörte azt.
Nem sokkal később Pepe is lesérült (Nicklas Bendtner taposta meg a bokáját), de folytatni tudta, és áldhatták ezt a tényt a portugálok, amikor a védő a 24. percben a rövid ötös sarkáról a hálóba csúsztatta Joao Moutinho bal oldali szögletét. 0–1
Amúgy Andrij Sevcsenko módjára...
 

Már a németek ellen is feltűnő volt, milyen összeszedetten és higgadtan játszik Pepe, aki akkor az első félidőben nem szabálytalankodott, és egy alkalomtól eltekintve remekül védekezett, bár éppen Mario Gomez fejes góljánál aludt el kissé. Ez sem a régi Pepe volt: nem rendezett színházat, nem állt neki a bosszúhadjáratnak, pedig mondjuk meg őszintén, Bendtner sunyin mosolygott, miután megtaposta bokáját.
Így is lehet,pontosabban csak így érdemes-
Vagy ahogyan a 36. percben Hélder Postiga tette: Nani jobb oldali beadását hat méterről nemes egyszerűséggel felbombázta a bal felsőbe. 0–2Nos, erre már Olsen ragadott tollat, és jegyzetelt ugyanolyan összehúzott szemöldökkel, mint korábban kollégája, és ez ma szerencsét hozott: a 41. percben nyílt napot tartott a portugál védelem, Pereirával és Bruno Alvesszel az élen, Michael Krohn-Dehli visszafejelt labdáját Nicklas Bendtner így teljesen üresen fejelhette két lépésről a kapuba. 1–2

Pedig ha valakire, hát rá vigyázhattak volna a portugálok, mert hatodik találkozásukkor már ötödik gólját rúgta nekik a dán...

A hajrában kis híján újabb gólt szereztek a portugálok, de Nani beadása éppen csak hosszú lett a berobbanó Postigának, a lecsorgó labdánál Simon Kjaer pedig jóvátette a második találatnál elkövetett hibáját (csúnyán lemaradt a gólszerzőről), és felszabadított Ronaldo elől.

A fordulás után Ronaldo ismét bizonyította, hogy formán kívül érkezett az Eb-re, hiszen teljesen egyedül vihette a labdát Stephan Andersenre, de nem tudott túljárni a kapus eszén.

Némi unalom után beleerősített a dánok, Kvist alig bombázott a bal felső mellé 17-ről, majd ismét Pepe mentett a helyzetbe keveredő Eriksen elől. Az északiaknál a halovány Dennis Rommedahlt időközben Tobias Mikkelsen váltotta, a délieknél Postigát pedig a legújabb csodagyerek, Nélson Oliveira.
A hajrá felé közeledve egyre bátrabban lőttek kapura a 16-osok környékéről a csapatok, bár ezek a próbálkozások inkább a labdaszedőket mozgatták meg, mint a nézőket, Ronaldo is hozzátette ehhez a magáét élete egyik legrosszabbul sikerült, kis túlzással éppen csak telekhatáron belül maradó beadásával.
A 78. percben Ronaldo maga sem hitt a saját szemének, amikor egy újabb egy az egy elleni helyzetet ezúttal nem a kapusba rúgott, hanem jóval a bal alsó mellé.

Két perc múlva meglett a böjtje: a csereember, Jakob Poulsen jobb oldali beívelését Pepe elmérte, Bendtner pedig öt méterről a rövid sarokba bólintott. 2–2, a csatárnak pedig hatból hat...
Már-már elkönyveltük a döntetlent, amikor a bal oldalról érkező Fábio Coentrao-átadást a Meirelest váltó Silvestre Varela elsőre ballal elvétette (jókora lyukat rúgott), de rögvest javított: 14 méterről irtózatos erővel a bal sarokba lőtt félmagasan – jobbal! 2–3


A mérkőzéslabda Lasse Schönéé volt, aki hiába tört be ügyesen a 16-oson belülre, csúnyán a kapu fölé bombázott.
A portugálok ezzel a három ponttal életben tartották továbbjutási reményeiket, és ugyanúgy három egységet számlálnak, mint a dánok vagy egy mérkőzés után a németek.

B-CSOPORT, 2. FORDULÓ
DÁNIA–PORTUGÁLIA 2–3 (1–2)
Lviv, Arena Lviv, 31 840 néző. Vezette: Thomson (skót)
DÁNIA: Andersen – Jacobsen, Agger, Kjaer, S. B. Poulsen – Kvist, Zimling (J. Poulsen, 16.) – Rommedahl (Mikkelsen, 60.), Eriksen, Krohn-Dehli (Schöne, 90.) – Bendtner. Szövetségi kapitány: Morten Olsen
Kispad: Lindegaard, Schmeichel (kapusok), Bjelland, Okore, Wass, C. Poulsen, Silberbauer, Kahlenberg, Pedersen
PORTUGÁLIA: Rui Patrício – J. Pereira, Pepe, Bruno Alves, Coentrao – Meireles (Varela, 84.), Veloso, Moutinho – Nani (Rolando, 89.), H. Postiga (Nélson Oliveira, 64.), C. Ronaldo. Szövetségi kapitány: Paulo Bento
Kispad: Eduardo, Beto (kapusok), R. Costa, Miguel Lopes, Custódio, Quaresma, Micael, Hugo Viana, Hugo Almeida
Gólszerző: Bendtner (41., 80.), ill. Pepe (24.), H. Postiga (36.), Varela (87.)

 A B-CSOPORT ÁLLÁSA

1. Németország	2	2	–	–	3–1	+2	6
2. Portugália	2	1	–	1	3–3	0	3
2. Dánia	2	1	–	1	3–3	0	3
4. Hollandia	2	–	–	2	1–3	–2	0

Mario a hollandokat is elvarázsolta

A Hollandia–Németország rangadóval zárult a B-csoport második köre a labdarúgó Európa-bajnokságon. Az első játékrészben a németek Mario Gomez duplájával kétgólos előnybe kerültek, majd a beleerősítő hollandok a hajrára fordulva szépíteni tudtak – de egyenlíteni már nem. A Nationalelf így fél lábbal a negyeddöntőben érezheti magát, az oranje pedig roppant kellemetlen helyzetben, hiszen két forduló után nulla ponttal áll a csoportbéli táblázaton. Ugyanakkor bármi megeshet még a kvartettben: a németek akár kieshetnek, a hollandok meg akár továbbjuthatnak.







A MÉRKŐZÉS ELŐTT 


Az egy nappal korábban lezajlott lengyel–orosz találkozóhoz hasonlóan a Hollandia–Németország rangadó sem nélkülözi a feszült történelmi tablót, hiszen a németek tettek már néhány korántsem barátságos jellegű portyát „mélyföldön", és bizony egyszer sem invitálták, és nem is marasztalták őket.
A futballhistóriája sem hétköznapi a két nemzeti csapatnak, emlékezetes Eb- és világbajnoki csaták fűződnek párosukhoz, és ez a találkozó sem nélkülözte a tétet: a portugálokat legyűrő Nationalelf újabb három ponttal fél lábbal már a negyeddöntőben érezheti magát, a dánoktól kikapó hollandoknak pedig az egy pont is kevés lehet erről a találkozóról.
„Természetesen feszült a légkör" – ismerte el Bert van Marwijk, a hollandok szövetségi kapitánya, aki ismét Robin van Persie-t állította a csatársor élére, és védelemébe visszatért annak vezére, Joris Mathijsen. A németek mestere, Joachim Löw nem bányászott elő semmi meglepőt, mármint taktikai repertoárjából és humán erőforrásaiból, és ugyanazt a tizenegyet dobta harcba, mint a nyitó mérkőzésükön.















A MÉRKŐZÉS 


A kezdő sípszó után a holland Arjen Robben, a Bayern München légiósa rögtön beállította az angol Trevor Steven különös Eb-rekordját, hiszen ő is hét aktuális klubtársával nézett farkasszemet.
A mérkőzést a hollandok kezdték támadóbb szellemben, a németek nem igazán tudtak kibontakozni, és az első helyzet is az orenjéé volt: Mark van Bommel adott hatalmas labdát Van Persie-nek, aki estében 11 méterről Manuel Neuer ölébe lőtt. A gyors ellencsapást Mesut Özil postázta, Maarten Stekelenburg már verve volt a 22 méterről érkező lövésnél, ám helyette a bal oldali kapufa hárított, aztán Van Persie jelezte egy újabb helyzet „eldajicolásával", hogy borzalmas formában kezdte a kontinenstornát.
Ezt követően inkább a mezőnyharc dominált, hogy újra ezzel a csontig koptatott kifejezéssel éljünk, és a hollandok összjátékán az sem segített, hogy pár percig ápolták vérző fejét az oldalvonalon kívül, miután összebólintott Holger Badstuberrel.

A 24. percben ért véget az általános altatás: Bastian Schweinsteiger adott pazar labdát Mario Gomeznek, aki kilépett a két középső védő közül (nem volt nehéz dolga, mert csak szemmel verték), majd a 11-espont környékéről a jobb alsóba helyezett. 0–1
Megzökkent az amúgy sem atomóra-pontosságú holland gépezet a kapott gól után, Robben azért próbálkozott rendületlenül, ezúttal közép távoli lövésekkel.

A félidő hajrájához közeledvén Badstuber juttathatta volna megnyugtató előnyhöz a németeket, de egy jobb oldali beadást három lépésről sem tudott elfejelni a villámkezű Stekelenburg mellett.

Aki Gomez újabb lövésénél már tehetetlen volt: ismét Schweinsteiger ugratta ki klubtársát, akiről Mathijsen ismét lemaradt, a remek formában lévő támadó pedig az ötös jobb sarka elől a túlsó felső sarokba bombázott. 0–2

Most már értjük, miért kispados a selejtezők során alig kilenc gólt szerző Miroslav Klose. De mi van a 12 kvalifikációs találatig jutó Klaas-Jan Huntelaarral?
A félidő zárásaként Robben fejelt kis híján szép gólt – de Stekelenburg (!) védte próbálkozását..

A szünetben Maarwijk kettős cserére szánta el magát, lehozta Van Bommelt és az egyértelmű melléfogás Ibrahim Afellayt is, bejött a sokak által a kezdőbe követelt Rafael van der Vaart, Klaas-Jan Huntelaar kettős.


Mi pedig elmerenghettünk a statisztikákon, hiszen a németek mindig nyertek az Eb-ken, ha két góllal vezettek a félidőben, sőt a kontinenstornákon és a vb-ken egyetlen csapat sem fordított kétgólos hátrányból rendes játékidőben, ha annyival vonult szünetre – a hollandok pedig sohasem zártak még a fenti tornákon kétgólos mínusszal egyetlen első félidőt sem. Maradjunk annyiban, hogy a számok kevés jót ígértek a mérkőzés 46. percében a narancssárgáknak.
Mint tudjuk, a matematika a tudományok királynője, az első kör védőkirálya pedig Mats Hummels volt, aki még mélyebben fejébe nyomhatta volna koronáját, ha két másodpercen belül nem védi ki két ziccerét is Stekelenburg.
A hollandok ismét átlövésekkel próbálkoztak, de Neuerrel továbbra sem bírtak, Jerome Boateng pedig önfeláldozóan mentett Wesley Sneijder közelebbi bombájánál.

A 73. percben szépített Robin van Persie, akit senki sem támadt meg, miközben a 16-os előteréig vezette a labdát, ahonnan irtózatos erővel kilőtte a bal alsót. 1–2
Ez volt a 16. olyan passz ezen az Eb-n Sneijdertől, amelyet társai kapura lőttek, és ez volt az első, amelyikből gól is lett...
Felpörögtek a hollandok a szépítéstől, izgalmasabb, vérbőbb lett a mérkőzés. A legvégén Stekelenburg még kis híján gólt rúgatott a csereként beálló Miroslav Klosével, de a kapus és csapata is megúszta labdakezelési hibáját.
Nem hagyták kiénekelni a szájukból a sajtot a végén a németek, akik ezzel a diadallal nagy lépést tettek a negyeddöntő felé. Nem estek még ki a hollandok, de sorsuk már nem csak saját kezükben van, és nem kevés szerencsére van szükségük a továbblépéshez. Ha továbbjutnának, ők lennének az elsők az Eb történetében, akik egy győzelemmel és két vereséggel tennék ezt!

Harkiv, Metaliszt Stadion, 37 750 néző. Vezette: Eriksson (svéd)

HOLLANDIA
: Stekelenburg – Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Willems – N. de Jong, Van Bommel (Van der Vaart, a szünetben) – Robben (Kuyt, 83.), Sneijder, Afellay (Huntelaar, a szünetben) – Van Persie.
Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk
Kispad: Krul, Vorm (kapusok), Bouma, Vlaar, Schaars, Strootman, L. de Jong, Narsingh, Boulahrouz

NÉMETORSZÁG
: Neuer – Boateng, Hummels, Badstuber, Lahm – Khedira, Schweinsteiger – Müller (L. Bender, 92.), Özil (Kroos, 81.), Podolski – Gomez (Klose, 72.).
Szövetségi kapitány: Joachim Löw
Kispad: Wiese, Zieler (kapusok), Gündogan, Schmelzer, Höwedes, Schürrle, Mertesacker, Götze, Reus
Gólszerző: Van Persie (73.), ill. Gomez (24., 38.)

 A B-CSOPORT ÁLLÁSA

1. Németország	2	2	–	–	3–1	+2	6
2. Portugália	2	1	–	1	3–3	0	3
2. Dánia	2	1	–	1	3–3	0	3
4. Hollandia	2	–	–	2	1–3	–2	0

Az olaszok a horvátokkal is döntetlent játszottak

Horvátország biztossá teheti továbbjutását, Olaszország lendületben maradna – írtuk a mérkőzés előtt. Nos, a C jelű négyes újabb rangadója végül döntetlenre végződött: az olaszok megnyomták a mérkőzés elejét, és vezetést is szereztek, de a második játékrész derekán egyenlíteni tudtak a megállás nélkül hajtó horvátok. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

 Meg kell vallanunk, a vak tyúk is talál ám szemet, az olaszokról készített beharangozónk előtt ugyanis sokáig gondolkodtunk azon, hogy le merjük-e írni azt, amit érzünk: a bennünk élő Gyurcsok József azt súgja, a rengeteg gond összerázza a squadra azzurrát, a meglepetésember pedig Antonio Di Natale lesz.

Nos, az olaszok igencsak meglepték a spanyolokat első csoportmérkőzésükön, Di Natale csereként beállva fontos gólt lőtt, sőt ha nem hagy ki egy ajtó-ablak helyzetet, vagy Mario Balotelli nem totyorászik kapura törés helyett, győztek volna.
„Ki kell mennünk a pályára, és megnyerni a meccset!" – adta ki a második találkozó előtt a jelszót szövetségi kapitányuk, Cesare Prandelli, aki ezek szerint most sem kívánta agyonvariálni a taktikát: hátul inkvizíciós stílusú védekezés, középen kíméletlen sarabolás, elöl a szélek megnyitása, a tengelyben pedig szorgos imádkozás egy Andrea Pirlo-gólpasszért.
Bár kétségkívül jobbak voltak, nem kevés szerencsére, pontosabban az írek szerencsétlenkedésére volt szüksége a horvátoknak ahhoz, hogy végül magabiztos győzelmet arassanak nyitó mérkőzésükön. „Olaszország az a csapat, amely ellen nem lehet döntetlenre játszani. Ez az együttes máshogy játszik, mint a korábbi elődök – de nekünk bíznunk kell önmagunkban" – készült a mérkőzésre a horvát mester, a torna után amúgy leköszönő Slaven Bilic.

Az „öreg rocker" már csak azért is tudta, hogy ki kell hegyeznie csapata koncentrációját, mert a horvátok azzal a tudattal léphettek pályára, hogy ha legyőzik a délieket, továbbjutnak; sőt ha a spanyolok nem verik meg utána az íreket, a Kockasti, azaz a „kockások" máris csoportelsők az újabb három ponttal!
Nézzük a kezdőket: Prandelli nem variált a spanyolok ellen helytálló csapaton, nem is volt rá oka, míg kollégája kivette a védelem közepéről a veterán Josip Simunicot, és Vedran Corlukát tette oda, a középpálya jobb oldaláról pedig egy sorral visszább húzódott Darijo Srna.










A MÉRKŐZÉS 


A mérkőzés elején a horvát védelem megismételte azt, amit az írek ellenük, mert a 3. percben három kockás mezes is csak nézte, ahogyan a tőlük kapott labdát hat méterről csak centikkel lövi a jobb alsó mellé Mario Balotelli.
Ettől eltekintve óvatosan kezdtek a felek, és a középpályán igyekeztek elfojtani egymás támadásait, sajnos sikerrel. Claudio Marchisio nagyon jól ráérzett, hogy ilyen esetben átlövésekkel kell operálni, ám 17 méterről eleresztett bombája, ha nem is sokkal, de elkerülte a jobb felsőt.
Balotelli középre tartó bombája tette nyilvánvalóvá az olasz fölényt, de két horvát kontra megmutatta, hogy akad keresnivalójuk Bilicéknek: az elsőnél Giorgio Chiellini zseniálisan, saját maga mögött átnyúlva rántotta magával estében a kiugró Nikica Jelavicot, mint afféle várfalról befelé ugró Dugovics Titusz, a másodiknál ő maradt le Jelavicról, aki a védő szerencséjére a kapu torkában ugyanezt tette Srna jobb oldali beadásával.
Mintha a Vanczák Vilmosra (de csak mint a szúnyogcsípés elleni gél: külsőleg) igencsak hasonlító Chiellini a mérkőzés színvonalát és iramát is grabancon ragadta és földre vitte volna, a 20. perc után rohamosan csökkent a mérkőzés élvezeti színvonala. Maradjunk annyiban, hogy irgalmatlan taktikai csata folyt a gyepen...
Balotelli azért így is helyzetbe tudott kerülni, ám a korábban kétszer is nagyot hibázó Gordon Schildenfeld egy-egy óriási becsúszással mentett a citysta, majd az ismételni szándékozó Cassano elől is. Úgy tűnik, a horvátok megbeszélték, mindenki kettesével tűnik ki az olaszok ellen, mert ezt követően Stipe Pletikosa védett két csodálatosat, és mindkettő után Marchisiót szidhatta fél Csizmaország.

A 38. percben aztán Andrea Pirlo szabadrúgásával szemben már tehetetlen volt a „Pók": az olasz karmester kissé balról, 17 méterről tekert szabadrúgásból a jobb alsóba. 1–0
A kapus még beleért a labdába, és mintha az a sorfalban Ivan Rakitic fejét is súrolta volna.
A kapott gól megfogta a horvátokat, akik azért egy szép kontrát még vezettek, de mivel Mario Mandzukic „elrobbenolta" azt, a félidő végéig már nem változott az eredmény.

A második játékrész két közepesen sikerült Luka Modric-lövéssel kezdődött, az egyiket védte Gianluigi Buffon, a másik a kapus fölé szállt; amoda Ivan Perisic blokkolta hátsó felével Leonardo Bonucci bombáját. A színvonal viszont továbbra sem verdeste az eget, a játékosok által ígért tűzijáték helyett csak füstbombákat láttunk – a horvát szurkolók jóvoltából...

Nem sokra rá a gyepen is sistergős belemenéseket láthattunk, Srna például hátulról próbálta megcsinálni azt szegény Mottával, amit 1982-ben Harald Schumacher Patrick Battistonnal. Le is kellett cserélni a szűrőt, akit a támadókvalitásokkal is megfűszerezett Riccardo Montolivo váltott.
Balotellit közben Di Natale váltotta, a dortmundi Perisicet pedig a müncheni Danijel Pranjic, és utóbbi csere nem sokra rá változást hozott a mérkőzés képébe – egy kis olasz segítséggel.

Kezdtünk ugyanis már elszenderedni, amikor Pranjic bal oldali keresztlabdájának Chiellini aláfutott az ötösön, kissé jobbra tőle Mario Mandzukic pedig jobbal a rövid felsőbe bombázott. 1–1, Mandzukic harmadik gólja volt ez a tornán, ezzel Davor Sukerrel együtt ő a horvátok történetének legeredményesebb Eb-játékosa.
Több sem kellett a horvát szurkolóknak, szegény Howard Webb sporttárs úgy álldogált táboruk előtt a sűrű füstben, mint Kóbor János paróka nélkül egy Omega-koncerten...
A hajrára mindkét mester friss támadókat hozott be, Sebastian Giovinco, illetve Eduardo da Silva személyében, de a végjátékban sem ők, sem a „régiek" nem tudtak már helyzetet kialakítani.
Az olaszok a spanyolok után a horvátokkal is döntetlent játszottak, és a záró fordulóban a kvartett leggyengébbje, Írország vár rájuk; míg a Vatreni, azaz a „tüzesek" parázs mérkőzésre számíthatnak majd a szintén továbbjutásért küzdő címvédő ellen.

FELRÉMLIK 2004...

Spanyol győzelem esetén a címvédő és a horvát csapat is négy ponttal állna, Olaszország kettővel, Írország nullával. Az olaszoknak le kellene mindenképpen győzniük az ez esetben már kieső íreket, de az öt pont sem lenne garancia a továbbjutásukra, ekkor ugyanis egy 2–2-es vagy még több gólt hozó döntetlennel a spanyolok és a horvátok kijátszhatnák a squadra azzurrát. Három, azonos pontszámmal végző csapat esetén minitabellát készítenek, és az egymás elleni eredmények döntenek: a 2–2 a spanyol–horváton azt jelentené, hogy mindkét csapat több gólt szerez (és az egymás elleni összevetésben 3–3-as gólkülönbséggel, két ponttal végez), mint az olasz (2–2-es gólkülönbség, két pont). Olaszország a 2004-es Európa-bajnokságról hasonló körülmények között esett ki: akkor hiába verte meg Bulgáriát a csoportkör utolsó fordulójában, Svédország és Dánia egymás elleni 2–2-es döntetlenjének köszönhetően kéz a kézben ment tovább.

C-CSOPORT, 2. FORDULÓ

OLASZORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1–1 (1–0)

Poznan, Városi Stadion, 37 096 néző. Vezette: Webb (angol)

OLASZORSZÁG: Buffon – Chiellini, De Rossi, Bonucci – Maggio, Thiago Motta (Montolivo, 63.), Marchisio, Pirlo, Giaccherini – Balotelli (Di Natale, 70.), Cassano (Giovinco, 83.). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli

Kispad: Sirigu, De Sanctis (kapusok), Ogbonna, Balzaretti, Abate, Barzagli, Diamanti, Nocerino, Borini

HORVÁTORSZÁG: Pletikosa – Srna, Corluka, Schildenfeld, Strinic – Rakitic, Vukojevic, Modric, Perisic (Pranjic, 67.) – Jelavic (Eduardo, 83.), Mandzukic (Kranjcar, 90.). Szövetségi kapitány: Slaven Bilic

Kispad: Kelava, Subasic (kapusok), Simunic, Buljat, Vrsaljko, Vida, Badelj, Dujmovic, Kalinic

Gólszerző: Pirlo (38.), ill. Mandzukic (72.)

A CSOPORT ÁLLÁSA

1. Spanyolország	2	1	1	–	5–1	+4	4
2. Horvátország	2	1	1	–	4–2	+2	4
3. Olaszország	2	–	2	–	2–2	0	2
4. Írország	2	–	–	2	1–7	–6	0

Torresre és David Silvára nem volt gyógyÍR

A spanyol válogatott rendkívül sima mérkőzésen 4–0-ra legyőzte az íreket a lengyel-ukrán rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság C-csoportjának 2. fordulójában. A második vereségét elszenvedő szigetországi csapat ezzel – elsőként a torna résztvevői közül – lemondhat a továbbjutásról. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

 Talán csak a Spanyol Országos Nőtanács nem küldött hivatalos tiltakozó jegyzéket Vicente del Bosquének, a spanyol válogatott szövetségi kapitányának, amiért az az olaszok ellen klasszikus csatár nélkül állította ki csapatát. Nos, az eredmény és a mutatott játék mellett az is ennek megismétlése ellen szólt, hogy Cesc Fabregas kisebb combsérüléssel bajlódott a mérkőzés előtt. A kérdés csak az volt, hogy az Eb-n csereként máris két ziccert elpuskázó Fernando Torres, Álvaro Negredo vagy Fernando Llorente kerüljön-e a csapatba?


„Írországnak sokkal több mint egy fegyvere van. Magas, erős labdarúgói vannak, veszélyes a széleken, támadóira is figyelni kell" – intette óvatosságra sajátjait Del Bosque a találkozó előtt.
Az írek balszerencsés módon, pontosabban saját szerencsétlenkedésüknek köszönhetően kaptak ki nyitó mérkőzésükön a horvátoktól, ráadásul most kisebb sérülések nehezítették a „mágnestáblázásban" Giovanni Trapattoni mester dolgát (Shay Given, Darron Gibson, Richard Dunne és James McClean játéka is kérdéses volt).
„A futballban tíz hónap alatt mindig az erősebb csapat nyerne, kilencven perc alatt azonban bármi lehetséges. A Chelsea-nek sem adott senki esélyt a Barcelona ellen, sőt még a Bajnokok Ligája döntőjében sem gondolta senki, hogy a londoniak nyerhetnek" – emlékeztetett a közelmúltra a rutinos mester, a kontinenstornák korrekordere, akit ha a helyszínen lettünk volna, azért megkérdezünk volna arról, hogy szerinte az ő csapatából ki férne be a Chelsea-be.
A kezdők végül nem hoztak meglepetéseket: Fabregas helyett Torres kezdett az egyik oldalon, Kevin Doyle helyén pedig Simon Cox a másikon.
Felcsendültek a himnuszok, mindkét csapat átszellemülten hallgatta a dallamokat, Torres szemében pedig látszott a gyilkos ösztön. Lehet, hogy ezúttal már a kaput is eltalálja a Chelsea-csatár?











A MÉRKŐZÉS

De el ám! Az írek a horvátok elleni találkozóhoz hasonlóan megint bealudtak a mérkőzés elején Andrés Iniesta nagyszerű passza után David Silvát még szerelték, Torres viszont lecsapott a labdára, és 7 méterről, jobbról a bal felsőbe bombázott. 1–0

A Chelsea-támadója 3:49-es gólszerzési ideje a leggyorsabb a spanyol Eb-történelemben (Raúl 3:51-gyel vezetett), és ezzel a találattal beérte Fernando Hierrót a házi örökrangsorban. David Villa 51-gyel vezet, Raúl 44-gyel a második, Torresék 29-szer találtak be a La Furia Roja mezében.
A világ- és Európa-bajnoki címvédő ezt követően sem vett vissza, és még mindig csak a 8. percben jártunk, amikor két újabb gólszerzési lehetőséget láthattunk tőle, előbb David Silva lapos lövését fogta magabiztosan Given, majd egy középre fejelt labdát követően Torres közeli kapáslövése kötött ki a kapu bal sarka mellett.
Az éledező írek egy megpattanó Keith Andrews-lövéssel és egy szöglet utáni Richard Dunne-fejessel veszélyeztettek, de így is a spanyolok fölénye volt tetten érhető az első negyedórában, amelyet végül Gerard  Piqué-próbálkozás és egy Given-védés zárt.
A szitáló esőben lassan csordogált a mérkőzés, egy veszélyesnek induló szabadrúgást túlbonyolítottak a spanyolok, talán ha Xavi inkább kapura tekeri 26 méterről a passzolgatás helyett, már a második gólnak örülhetnek, majd a 23. percben Iniesta sistergős löketét ütötte ki a levegőben úszva az írek válogatottsági rekordere.
Az első fél óra végét ismét megnyomta a címvédő, de előbb Xabi Alonso távoli bombája szállt fölé, majd Piqué fejese sem talált kaput.
A 39. percben Torres kétszer is rosszul választott, ahelyett, hogy a 16-os bal sarkáról megpróbálta volna Given felett a hálóba tekerni a labdát, passzolt, majd másodpercekkel később egy indításnál elhúzott a kapus mellett, passz helyett azonban kapura tekert kiszorított helyzetből – hiába.
A félidő hajrájában a spanyolok egykapuzása Xavi eredménytelen lövéseivel, majd Xabi Alonso 18 méteres, kevéssel mellé szálló próbálkozásával értek véget.
Az utolsó másodpercekben az írek kerültek helyzetbe, de Robbie Keane egy csel után a bevetődő védőt találta el. A félidőt Iniesta szabadrúgást követő 17 méteres lövése zárta le, amely nyomán Given a léc fölé tolta a labdát.

2. FÉLIDŐ
Xavi és Xabi Alonso együtt 106 sikeres passzal zárta összesen az első 45 percet, az ír válogatott 104-gyel... Egy csere volt a szünetben, Cox helyére Jonathan Walters állt be az íreknél.
Nem sokon múlott, hogy a második félidő ugyanúgy kezdődjön, mint az első, Torres labdaszerzése után még a jobb szélen felfutó Arbeloa jobbról leadott lövését védte Given.
Egy perc múlva aztán jött a következő spanyol gól – mégpedig a megalázós fajtából... Iniesta 14 méteres lövését csak kiütni tudta Given, David Silva pedig 3 védőt fektetett el, mielőtt kettőnek kötényben ellőve a jobb alsóba helyezett. 2–0

Az Európa-bajnokságok történetében két csapat volt még csak, amelyik az első és a második félidő első öt percében betalált – a másik Horvátország volt, az első fordulóban. Az írek ellen...
Az 55. percben közel járt a spanyol csapat az újabb gólhoz, egy újabb maratoni támadás végén Xavi 11 méteres lövését viszont hihetetlen bravúrral paskolta ki a jobb sarok elől Given.
Az írek egy McGeady-beadással és egy Andrew-megmozdulással próbálkoztak – utóbbi tévesen hitte magáról, hogy spanyol –, közte viszont Torres sarkazása és Busquets 14 méteres lövése is magában hordozta a gólt.
A 70. percben aztán végleg eldőlt a mérkőzés, egy félpályás spanyol labdaszerzés után Torres kapott zseniális indítást David Silvától, és vezette egyedül a labdát Givenre, majd, amikor már úgy látszott, hogy elpuskázza a lehetőséget, 12 méterről a bal sarokba lőtt (3–0). A spanyol támadó 4. Eb-gólját szerezte, ezzel beérte David Villát, akivel holtversenyben vezeti a vonatkozó rangsort. 30. góljával pedig immáron egyedül harmadik a spanyol örökranglistán.
Négy minutummal később Vicente del Bosque lecserélte az ismét jó formába lendülő csatárt, amit egy perccel később Keane helyzete követett, a 16-os vonaláról balról, a bal sarok irányába lőtt, Casillas azonban a helyén volt.
A 78. percben Xavi 28 méteres szabadrúgása szállt fél méterrel a bal felső fölé, majd Iniesta is elhagyta a pályát, helyére Cazorla állt be.
A spanyol nyomás a 83. percben újabb góllá érett, David Silva szögletére Fabregas érkezett az ötös jobb oldalán, tolt egyet a labdán, majd lehetetlen helyzetből a jobb sarok irányába lőtt, a labda pedig a kapufáról a hálóba zúdult. 4–0

Legutóbb legalább négygólos győzelem 2004-ben született, amikor Svédország 5–0-ra legyőzte Bulgáriát.
Torres egyébiránt az Eb-k és vb-k történetében már 7 gólnál jár, amivel Villa 12-je mögött a 2. legeredményesebb – megelőzve Raúlt, Butraguenót és Morientest (6-6).
Az utolsó percekre gyakorlatilag már csak az maradt kérdés, hogy a spanyolok akarják-e javítani gólkülönbségüket, az írek közben barátkoztak a búcsú gondolatával.
A spanyolok 4–0-s győzelmükkel a csoport élére álltak, míg az írek második vereségük után már biztosan nem juthatnak tovább.

C-CSOPORT, 2. FORDULÓ

SPANYOLORSZÁG–ÍRORSZÁG 4–0 (1–0)

Gdansk, PGE Arena, 39 150 néző. Vezette: Proenca (portugál)

SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – Busquets, Xabi Alonso (Javi Martínez, 65.) – David Silva, Xavi, Iniesta (Cazorla, 80.) – Torres (Fabregas, 74.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque

Kispad: Víctor Valdés, Reina (kapusok), Juanfran, Albiol, Mata, Jesús Navas, Pedro, Fernando Llorente, Negredo

ÍRORSZÁG: Given – O'Shea, St Ledger, Dunne, Ward – Duff (McClean, 76.), Andrews, Whelan (Green, 80.), McGeady – Cox (Walters, a szünetben), Keane. Szövetségi kapitány: Giovanni Trapattoni

Kispad: Forde, Westwood (kapusok), Kelly, McShane, O'Dea, Gibson, Hunt, Doyle, Long

Gólszerző: Torres (4., 70.), David Silva (49.), Fabregas (83.)

CSOPORT ÁLLÁSA

1. Spanyolország	2	1	1	–	5–1	+4	4
2. Horvátország	2	1	1	–	4–2	+2	4
3. Olaszország	2	–	2	–	2–2	0	2
4. Írország	2	–	–	2	1–7	–6	0

Sokszoros hideg zuhany az ukránoknak

A labdarúgó Európa-bajnokságon a D-csoportban a társházigazda Ukrajna kikapott a következő kontinenstorna rendezőjétől, Franciaországtól. A találkozó csaknem egy órára félbeszakadt villámlás miatt, majd a második félidőben két gyors góllal a vízen- és mocsárjárásban jobbnak bizonyuló franciák eldöntötték a három pont sorsát.

A MÉRKŐZÉS ELŐTT 

Ukrajnában valóságos eufória tört ki, miután a válogatott nyitó mérkőzésén a veterán Andrij Sevcsenko duplájával legyőzte a svédeket, és mivel előtte az angolok és a franciák döntetlenre végeztek egymással, a csoport élére is állt. A zsovto-blakitnyi, azaz sárga-kékek a második fordulóban még keményebb feladat előtt álltak, hiszen az egyre egységesebb franciák vártak rájuk.


„Még csak egy mérkőzést játszottunk, és ha a következő kettőn nem nyerünk, a három pontunkat lehúzhatjuk a vécén″ – mondta meg őszintén Oleh Blohin, az ukrán szövetségi kapitány, aki azt sem feledhette el, hogy nemrégiben a franciák súlyos, 4–1-es vereséget mértek rájuk. A helyi sajtó szerint a kapitány sokáig vacillált azon, hogy Sevcsenko vagy Andrij Voronyin helyett Rusztan Rotanyt játszathatja, megerősítve a középpályát, végül azonban egyik támadó sem maradt ki, hanem a fizikálisan borzasztóan erős Voronyin lépett egy sorral hátrább.
A franciák is változtattak legutóbbi kezdőjükön, Laurent Blanc mester Gaël Clichy és Jérémy Ménez bevetése mellett döntött, Patrice Evra és Florent Malouda kárára. Clichy remek szezont futott a Manchester Cityvel, Ménez pedig mostanában mindig harcosan futballozott, ha lehetőséget kapott a válogatottban, ezért sejtettük benne korábban az Eb egyik nagy francia felfedezettjét.
„Ukrajna megváltozott a hétfői játéknap óta, az ország egy pillanat alatt hinni kezdett a sikerben, és a válogatott mögé állt, ami nagyon jó hatással lehet a csapatra. Nagyon nehéz mérkőzés lesz, de valahogy függetleníteni kell magunkat a hangulattól″ – így a találkozó előtt Blanc, aki maga anno futballozott még Sevcsenko ellen.













A MÉRKŐZÉS


Szakadó esőben esett egymásnak a két csapat, a franciák kapusának, Hugo Llorisnak emiatt akadtak labdakezelési gondjai a második percben, de végül el tudta rúgni Philippe Mexes hazaadását Sevcsenko elől. Szintén lábbal mentett kollégája, ő Samir Nasri passzát vágta ki a mezőnybe Ménez elől a tizenhatoson kívül. Miután az esőfüggöny fölött elkezdtek villámok is cikázni a stadion közelében, a játékvezető, Björn Kuipers az ötödik perc magasságában az öltözőbe parancsolta a két csapatot.
Nem ilyen villámkezdésről álmodoztunk, de a legfőbb érték az ember, mint az köztudott egy ideje.

 ESŐMENŐK VOLTAK

Minket nem sújtott le ez eset: addig is megtekinthettük, milyen az, amikor kollégánkat nem zavarják a futballisták az online közvetítés közben!  De fórumainkon sem volt unalmas az élet, a jó öreg CSDBCN1 szerint az UEFA bevezette a safety referee fogalmát: ha bárki megelőzi, 10 másodperces stop and go büntetést kap a kispadnál; gab1988 összeesküvést sejtett az egész mögött. Online kommentátorunk rizsszedő munkásokat látott felbukkanni Doneckben. Egyébként volt már ennél nagyobb zuhé is, igaz, világbajnokságon, most olvasóink kedvence az ukrán önjáró gyepböködő gép volt. A vuvuzela helyett pedig egy vízipipa járt körbe közben a lelátón.

Csaknem egyórás kényszerszünet után folytatódott a mérkőzés. Karim Benzema nem sokra rá egy szélről leadott lövéssel próbálkozott, de túlságosan is közelre ment labdája. A franciák sokkal aktívabban és veszélyesebben játszottak a „restart" után, bár igazi helyzetig nem jutottak.
A 17. percben Ménez egy lesgóllal nyomatékosította a Les Bleus fölényét, a merev lábú szűrőként közismert Alou Diarra pedig saját tizenhatosa előtt kiosztott egy esernyőt (ezzel speciel elkésett), majd fejjel a két rátámadó ukrán elől oldalra csúsztatott Clichyhez, tőle nem megszokott franciás könnyedséggel.
Túl voltunk picivel már az első játékrész felén, amikor feljegyezhettük az első hazai helyzetet: Andrij Jarmolenko két (vízi)biciklicsel után alig lőtt a bal alsó mellé 17 méterről. Nem sokra rá  Szerhij Nazarenko vesztett labdát ötöse előtt, de Ménez lövése nem a hálót találta el, hanem a kapu fölé dróton éppen beúsztatott kamerát.
A 27. percben Anatolij Timoscsuk remekül indította Franck Ribéryt, pedig nem is Bayern-mérkőzésen voltunk, a szélső beadását pedig Ménez hét méterről, hatalmas ziccerben a jól kimozduló Andrij Pjatovba lőtte. A játékrész hajrájára stílszerűen hajrázni kezdtek a sárga mezes ukránok is, akik pár szöglettel okoztak forró pillanatokat az ellen kapuja előtt, miközben amoda Nasri beívelése és Philippe Mexes fejese után ismét Pjatovnak kellett hatalmasat mentenie.

A félidőben jött a hír: a csoport másik mérkőzését, a svéd–angol összecsapást a tervezettnél 15 perccel később, 21 órakor kezdik.
A fordulás után Jérémy Ménez hagyott ki egy újabb helyzetet, majd Sevcsenko lőtt középtávolról milliméterekkel a jobb felső mellé, végül az 53. percben előbbi sokadik, talán éppen legkisebb lehetőségét gólra váltotta: betört a tizenhatos jobb oldaláról az ukrán kapu közelébe, majd teljesen ütemtelenül a rövid alsóba lőtt. 0–1, az egyszerűség dicsérete.

Az 56. percben a sokadik hideg zuhany érte az ukrán szurkolókat: Benzema passzolt jobbról a tizenhatosra Yohan Cabaye-nak, akit a két középső védő érdemben nem zavart, és ezt kihasználva a bal alsóba tüzelt. 0–2, ezt már tényleg nem ússzák meg szárazon az ukránok.
A szünetben már beállt egy támadó, a Voronyint váltó Marko Devics, a második francia gól után pedig Artem Milevszkij váltotta Nazarenkót, így három csatárral rohamoztak ezt követően a Blohin-fiak. Mégis Cabaye dönthette volna el a mérkőzést, de lövése a bal oldali kapufán csattant, majd átadta helyét a frissiben felépült Yann M'Vilának.
Beállt később a tavaly szintén csereként az ukránoknak egy duplát vágó Marvin Martin is, miközben az eső helyett az események csordogáltak csendesen, és ez a franciáknak kedvezett.
A franciák már a 75. perctől elkezdték lopni az időt, amikor Benzema úgy jött le a gyepről, mint mi általános iskolás korunkban testnevelés órákon, amikor mocsárjárás címén feltöröltük a tornatermet vagy az emeleti zsibongót. A hazaiak végül nem zavarták őket eme tevékenységükben a hátralévő időben, így három ponttal lett gazdagabb Franciaország.

Megérdemelten, hiszen helyzeteit jobb arányban váltotta gólra, és egyébként is veszélyesebben futballozott.
A körülményekhez jobban alkalmazkodtak a franciák – igaz, aki látta már, hogy milyen állapotban lép be a Tisza Ukrajnából, az tudja, szomszédunk vízügyekben bizony sokszor elvérzik...

D-CSOPORT, 2. FORDULÓ

UKRAJNA–FRANCIAORSZÁG 0–2 (0–0)

Doneck, Donbasz Arena, 48 000 néző. Vezette: Kuipers (holland)

UKRAJNA: Pjatov – Huszev, Hacseridi, Mihalik, Szelin – Timoscsuk, Nazarenko (Milevszkij, 60.) – Jarmolenko (Alijev, 68.), Voronyin (Devics, a szünetben), Konopljanka – Sevcsenko. Szövetségi kapitány: Oleh Blohin

Kispad: Koval, Horjajinov (kapusok), Kucser, Sevcsuk, Rakickij, Butko, Harmas, Rotany, Szeleznyov

FRANCIAORSZÁG: Lloris – Debuchy, Rami, Mexes, Clichy – Cabaye (M'Vila, 68.), A. Diarra – Ménez (Martin, 73.), Nasri, Ribéry – Benzema (Giroud, 76.). Szövetségi kapitány: Laurent Blanc

Kispad: Mandanda, Carrasso (kapusok), Evra, Réveillere, Koscielny, Valbuena, Matuidi, Malouda, Ben Arfa

Gólszerző: Ménez (53.), Cabaye (56.)

AZ ÁLLÁS

	M	Gy	D	V	L–K	Gk	P
1. Franciaország	2	1	1	–	3–1	+2	4
2. Anglia	2	1	1	–	4–3	+1	4
3. Ukrajna	2	1	–	1	2–3	–1	3
4. Svédország	2	–	–	2	3–5	–2	0

Még, hogy nem tudnak az angolok sok gólt roogney!

A labdarúgó Európa-bajnokság D-csoportjában Anglia egy izgalmas és fordulatos mérkőzésen megverte Svédországot. Az angolok ezzel a három ponttal nagy lépést tettek a továbbjutás felé, a svédek pedig a csoport utolsó helyén végeznek, a záró forduló eredményétől függetlenül.




A MÉRKŐZÉS ELŐTT


Az ukránok ellen vereséggel nyitó svédek háza táján jó ideje minden hír Zlatan Ibrahimovicról szól, aki egészséges, gólokat ígér, és legutóbb a segédedző Marcus Allbäckkel, majd a középső védő Olof Mellberggel verekedett össze (kétnapos „Satan Ibrahimovic-összefoglalónkat" olvashatták).


A szövetségi kapitány, Erik Hamrén elmondta, hogy mindenképpen változtatnia kell a középpályás játékon, ezért került be ebbe a csapatrészbe a csődöt mondó Rasmus Elm mellé erősítésképpen a rutinos veterán, Anders Svensson.
Még egyet cserélt: a védelemben közepén Jonas Olsson kapott szerepet, aki már jó ideje Angliában futballozik, Andreas Granqvist pedig így kikerült onnan a védelem jobb szélére.
Egy változtatás a franciák elleni békemenettel kezdő angol válogatottnál is volt: a szürkén futballozó szélső, Alex Oxlade-Chamberlain helyét a támadó Andy Carroll vette át, az árnyékék Ashley Young így visszatérhetett a középpálya bal oldalára.
A háromoroszlánosok szövetségi kapitánya, Roy Hodgson picit furcsán érezhette magát, hiszen korábban Svédországban is dolgozott, sőt, edzőként nevet magának tulajdonképpen ott szerzett.
„Jók a svédek, de azért nem ők a franciák. Ha úgy játszunk, mint a franciák ellen, az éppen elég lesz a győzelemhez" – adta meg a siker receptjét Hodgson legfőbb támasza, Steven Gerrard.











A MÉRKŐZÉS 


Hatalmas favágással kezdtünk, mint anno Szergej a távoli Szibériában egy átlagos hétfő reggelen a helyi ERDÉRT-kolhozban, és az első tíz percben csak egy szép jelenetet jegyezhettünk fel: Scott Parker tizenhatosról megküldött lövését hatalmas bravúrral piszkálta ki a jobb felső elől Andreas Isaksson.
Újabb tíz perc sem kellett a következő helyzetecskéig: ekkor az ezzel a frizurával a Szörny Rt. főgonoszára, Randallra egyre jobban hasonlító Ibrahimovic megpattanó lövését fogta kényelmesen a bal alsó előtt Joe Hart.
A 23. percben egy másik copfos, Andy Carroll megmutatta, miért is került be a közértetlenség ellenére a keretbe, majd a kezdőbe: Gerrard pazar keresztlabdája után 11 méterről védhetetlenül fejelt a svéd kapu jobb oldalába. 0–1

A rossz nyelvek szerint a sportágnak a fejelés az egyetlen eleme, amelyben Carroll nem bukna meg egy futballsuliban, ebben viszont rendkívüli tehetségeket árul el a rossz életű angol, aki egyébként Ibrához hasonlóan nyugodt, kedves, barátságos és közvetlen fickó.
Az első fél órára fordulva ismét Ibrahimovic veszélyeztetett, de a szintén bonyolult lélek (már csak Paul Gascoigne, Stuart Pearce és Bácsi Sándor hiányzott a gyepről) Terry szépen blokkolta lövését, amelyet így könnyedén kapott ölbe Hart. Az ellencsapást Danny Welbeck postázta a bal szélről a rövid alsó mellé, és végre kezdett megélénkülni a mérkőzés, amely azért még messze nem volt olyan mozgalmas, mint a találkozó előtti svéd-angol huligánháború.
Nem szeretnénk elkomolytalankodni a cikket, ám meg kell jegyeznünk, hogy Carroll lábbal is veszélyeztetett, de lövése szerencsére kissé pontatlan volt, így a játékvezető, Damir Skomina továbbra sem öltözhet egy helyiségben női asszisztensével.

A hajrában Welbeck lendült meg gólra éhesen, de Mellberg megmutatta, hogy rutinja még mindig sokat ér, és szerelte a manchesteri fiatalt. Jót tett neki azért a hétközi bel- és földharc, mint ahogyan a mérkőzésen elszendergőknek is a szünetbeli frissítés.


A fordulás után négy perccel Olof Mellberg még nagyobb szolgálatot tett hazájának: egy elrontott szabadrúgás után jó barátja, Ibrahimovic tette elé egy szép mozdulattal a labdát, amelyet a védő hét méterről lőtt kapura, és bár abba a vetődő Hart, majd a visszafutó Glen Johnson is beleért, a bal alsóban kötött ki. 1–1, öngól.

A gól után a passzt adó megölelte az öngólpasszt adót, ezúttal békés jelleggel...

Feléledtek a svédek a találattól, nem sokkal később Elm került helyzetbe, de Johnson egy csodás becsúszással törlesztett valamit iménti hibájából (nemcsak róla ment be a labda, miatta nem lett les sem).
Az 59. percben ismét villant az angol védelem és Mellberg: Sebastian Larsson beívelése után három svéd is érkezett az ötösön a labdára, a középső, Olof Mellberg pedig annak rendje és módja szerint a kapu közepébe fejelt. 2–1, bólints, Olof!

Újabb borzalmas védekezés az angoloktól, egyik találat sem volt svédheteten.
John Terry kisvártatva egyenlíthetett volna, de ő kollégájával ellentétben a kapus kezéhez túl közel fejelt az ötösről, de a csereként beállt Theo Walcott már nem hibázott: szöglet utáni kavarodást követően 20-ról bombázott a léc alá úgy, hogy a labda a bevetődő Larssonon megpattantva csapta be Isakssont. 2–2
Úgy látszik, megbeszélték a felek, hogy a szünet után csak furcsa gólokat szabad rúgni, mert Kim Källström olyan formában rúgta meg hét méterről ziccerét, amilyenben nemzetközi tornáin ő maga szokott szerepelni: gyengén.
A 78. percben Danny Welbeck is tartotta magát ehhez: Walcott centerezését Mellberg mellől maga mögött, negyed fordulattal sarkazta a kapuba az ötösről. 2–3

A svédek, hiába cserélgetett Hamrén, nem tudtak újítani, sőt, Gerrard pecsételhette volna meg sorsukat a 90. percben, de közelről a jól kimozduló kapusba püfölte helyzetét. Túl egyszerű találat lett volna...
Ezzel a sikerrel megmutatták a háromoroszlánosok, hogy Wayne Rooney nélkül sem elveszettek, a sárga mezesek ellenben záró találkozójuk eredményétől függetlenül a kvartett utolsó helyén végeznek.

D-CSOPORT, 2. FORDULÓ

SVÉDORSZÁG–ANGLIA 2–3 (0–1)

Kijev, Olimpiai Stadion, 64 640 néző. Vezette: Skomina (szlovén)

SVÉDORSZÁG: Isaksson – Granqvist (Lustig, 66.), Mellberg, J. Olsson, M. Olsson – A. Svensson, Källström – S. Larsson, Ibrahimovic, R. Elm (Wilhelmsson, 81.) – Elmander (Rosenberg, 79.). Szövetségi kapitány: Erik Hamrén

Kispad: Wiland, Hansson (kapusok), Antonsson, Safari, Hysén, Wernbloom, Holmén, Bajrami, Toivonen

ANGLIA: Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner (Walcott, 61.), Gerrard, Parker, Young – Welbeck (Oxlade-Chamberlain, 90.), Carroll. Szövetségi kapitány: Roy Hodgson

Kispad: Green, Butland (kapusok), M. Kelly, Baines, Ph. Jones, Jagielka, Downing, Defoe, Henderson

Gólszerző: G. Johnson (49. – öngól), Mellberg (59.), ill. Carroll (23.), Walcott (65.), Welbeck (78.)

                                                            D-CSOPORT, 2. FORDULÓ

	M	Gy	D	V	L–K	Gk	P
1. Franciaország	2	1	1	–	3–1	+2	4
2. Anglia	2	1	1	–	4–3	+1	4
3. Ukrajna	2	1	–	1	2–3	–1	3
4. Svédország	2	–	–	2	3–5	–2	0

Jirácek negyeddöntőbe lőtte a cseheket

Csehország 1–0-ra legyőzte Lengyelországot az A-csoport 3. fordulójában Petr Jirácek találatával, és bejutott a negyeddöntőbe. Ráadásul mindezt csoportelsőként tette meg, hiszen a kvartett másik mérkőzésén Görögország legyőzte Oroszországot Karagunisz góljával.

A MÉRKŐZÉS ELŐTT
 
„Úgy gondolom, ez az eufória, ezek a pozitív érzések kordában tarthatók – kezdte Franciszek Smuda, a lengyelek szövetségi kapitánya. – Az a legfontosabb, hogy megőrizzük higgadtságunkat, és úgy érzem, a csapat ugyanúgy a mérkőzésre összpontosít, mint az oroszok elleni találkozó előtt. Természetesen itt már minden meccs kiemelten fontos, de talán ez életem és a csapat legfontosabb fellépése.”„Egyszerűen csak nyugodtnak kell maradunk. Nem érzem, hogy az együttesen túl nagy nyomás lenne most, természetesen van, de nem akkora mértékű, mint a görögök elleni nyitó mérkőzés előtt volt” – tette hozzá a lengyel kapitány.

A lengyelek legutóbb 2009. április 1-jén nyertek tétmérkőzésen – igaz, a San Marino elleni 10–0-s sikerük történetük legnagyobb különbségű győzelmét jelenti –, azóta hat fellépésükön három 1–1 mellett három vereséget szenvedtek el (köztük van a csehek elleni idegenbeli 0–2).


Pozitív előjel volt viszont számukra, hogy hazai pályán nagyszerű a csehek elleni mérlegük, hiszen az előző ötven évben csak egyszer, az 1980-as 1–1 alkalmával nem nyertek – ötször viszont igen.
„Nagyon jól érezzük magunkat Lengyelországban, és a lengyel szurkolók támogatása is jólesett a csapatnak, de itt most csak egyikünk juthat tovább, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy mi legyünk azok – tette hozzá Michal Bílek, a csehek kapitánya. – Blaszczykowski és Lewandowski klasszis játékos, rájuk nagyon kell figyelnünk. Tiszteljük ellenfelünket, de nem ijedünk meg tőle. Megmutattuk erőnket a második találkozón, és tovább akarunk jutni. Nem akarunk ilyen hamar búcsút inteni az Európa-bajnokságnak.”
Mindkét csapatnál kérdéses volt a kezdőcsapat egyik posztja, a lengyel kapuba végül nem került vissza az eltiltását letöltő Wojciech Szczesny, helyette az őt remekül pótló Przemyslaw Tyton védett, míg a cseheknél a sérüléssel bajlódó Tomás Rosicky is a kispadon foglalt helyet a kezdő sípszó elhangzásakor, őt Daniel Kolár pótolta.
Felcsendültek a himnuszok, szakadó esőben várták a játékosok a kezdő sípszót.

Eddig nem Cech Eb-je volt a mostani (Fotó: Action Images)

A MÉRKŐZÉS

Mindkét csapat mindjárt az elején bekezdett, és előbb a David Limbersky szabálytalansága után megítélt szabadrúgást követően Dariusz Dudka ollózása szállt kevéssel a bal alsó mellé (Petr Cech rajta volt), majd a túloldalon Theodor Gebre Selassie jobb oldali beadása után Václav Pilar törte el a labdát.
Még mindig csak a 6. percben jártunk, amikor Robert Lewandowski próbálta kihasználni a cseh sorfal gyakorlatilag meg nem létét, a vendégek szerencséjére azonban a tizenhatos jobb sarkáról elvégzett szabadrúgása a bal felső mellett, az oldalhálóban kötött ki.
Az első tíz perchez érkezve két újabb hazai lehetőség jelezte, hogy a lengyelek ma mindenáron győzni akarnak, előbb azonban Jakub Blaszczykowski elől mentett kivetődve Cech, majd egy védelmi hibát követően Lewandowski lőtt 10 méterről a jobb sarok mellé.

Az elképesztő lengyel fölény az első negyedóra végére két újabb helyzetben kristályosodott ki, előbb Sebastian Boenisch majd Eugen Polanski durrantott mellé – de még mindig a csehek állnak jobban.
A 21. percben ismét Boenisch szánta el magát lövésre, távoli próbálkozása során a hazaiak először a kaput is eltalálták, de Cech nagy nyújtózással kitolta a jobb alsóra tartó labdát.
Csak érdekességképpen megjegyezzük, nem Cech Eb-je ez eddig, hat kaput eltaláló próbálkozásból öt gólt kapott, a görögök ellen pedig óriási potyát hozott össze.  
Ismét dörgött, és villámlott is – közeleg a viharszünet? Egy biztos, a csehek kezdtek kiszabadulni a kezdeti szorításból.
Az első fél óra végéhez érkezve Kolár fejelt kapu fölé egy szöglet után, csillapodni látszottak az égi kedélyek.
Az elmúlt percekben már inkább a csehek akarata érvényesült, de Milan Baros kevéssel lemaradt a nagyszerűen belöbbölt labdáról, majd Jaroslav Plasil távoli megpattanó lövése nem okozott gondot Tytonnak.
A félidő hajrájában még egy Pilar, majd egy Rafal Murawski próbálkozást láthattunk, amelyet Lukasz Piszczek 30 méteres mezőnygólja követett volna – már, ha amerikai futball mérkőzésen lépnek pályára a felek (mintegy 5 méterrel lőtt a léc fölé).
Thomson hosszabbítás nélkül lefújta az első félidőt, amelyen a lengyelek nagyon bekezdtek, de sorozatos erőfeszítéseiket nem követte gól, sőt, a végén még a csehek is veszélyeztettek.

Közben a másik mérkőzésen a görögök gólt szereztek, így a szünetben Csehország és Lengyelország is kiesésre állt.
2. félidő
Csere nélkül folytatódott a mérkőzés.
Annak ellenére, hogy az iksz mindkét csapatnak kiesést eredményez a jelenlegi állás szerint, nem záporoznak a helyzetek, bár a csehek azért nyomnak.
Az első tíz percben Baros távoli lövését blokkolták a védők, majd Limbersky betörése után lőtt az oldalhálóba. A lengyel kapitány pedig elérkezettnek látta az időt a változtatásra, védekező középpályás helyett támadó szellemű játékost küldött hadba – Polanski helyére Kamil Grosicki állt be.
Egy óra játék után leginkább a csehek közeli szabadrúgásai hordozták magukban a veszélyt, de Plasil beadásai után csak Gebre Selassie került helyzetbe, és ő is jócskán fölé bólintott.

Jirácek gólja döntött

Egészen a 65. percig kellett várni a második játékrész első igazán nagy lehetőségére, akkor viszont Tytonnak kétszer is nagyot kellett mentenie a Plasil sokadik szabadrúgását követő Tomás Sivok-fejesnél, majd három minutummal később Baros 20 méteres átlövésénél is helyén volt a lengyel hálóvédő.
A 72. percben aztán megszerezte a vezetést a cseh csapat, Tomás Hübschman félpályás labdaszerzése után Baroshoz játszott, aki a bal oldalon érkező Jirácek elé helyezett, ő tolt egyet középre, majd a bal alsóba lőtt (1–0).
A lengyelek kettős cserével próbálkoztak, de így is két cseh lehetőség következett, előbb egy lesállás, majd Tyton akadályozta meg az újabb gólt.
A 80. percben aztán Jirácek hátul is fontos szerepet játszott, Piszczek lövését blokkolta fejjel, mielőtt három perccel később le is cserélte őt Bílek.
A 86. percben Dudka veszélyes helyről a sorfalat találta telibe szabadrúgásból, majd az akció végén Marcin Wasilewski fejelt kevéssel a léc fölé.
A 88. percben Lewandowski fejese egy védőt érintve kerülte el a kaput.

A 94. percben óriási helyzetbe kerültek a lengyelek, Blaszczykowski már Cech mellett is ellőtte a labdát, és bár nem biztos, hogy beakadt volna a próbálkozása, Kadlec visszafutva kifejelte a labdát, biztosítva a csehek továbbjutását.

A-CSOPORT, 3. FORDULÓ

CSEHORSZÁG–LENGYELORSZÁG 1–0 (0–0)

Wroclaw, Városi Stadion, 41 480 néző. Vezette: Thomson (skót)

A KEZDŐCSAPATOK

Csehország: Cech – Gebre Selassie, Sivok, M. Kadlec, Limbersky – Hübschman, Plasil – Jirácek (Rajtoral, 83.), Kolár, Pilar (Rezek, 88.) – Baros (Pekhart, 91.). Szövetségi kapitány: Michal Bílek

Kispad: Lastuvka, Drobny (kapusok), Suchy, Hubník, Rosicky, Petrzela, Darida, Necid, Lafata

Lengyelország: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Dudka, Polanski (Grosicki, 56.) – Blaszczykowski, Murawski (Mierzejewski, 73.), Obraniak (Brozek, 73.) – Lewandowski. Szövetségi kapitány: Franciszek Smuda

Kispad: Sczesny, Sandomierski (kapusok), Wojtkowiak, Kaminski, Wawrzyniak, Matusczyk, Rybus, Wolski, Sobiech,

Gólszerző: Jirácek (72.)

A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE 

1. Csehország	3	2	–	1	4–5	–1	6
2. Görögország	3	1	1	1	3–3	0	4
3. Oroszország	3	1	1	1	5–3	+2	4
4. Lengyelország	3	–	2	1	2–3	–1	2

Oroszország: görög tragédia

A labdarúgó Európa-bajnokság A-csoportjának záró fordulója előtt még minden kérdés nyitott volt: a lengyelek, a csehek, a görögök és az oroszok is továbbjuthattak volna. Az utóbbi két válogatott egymással csapott össze, és bár szinte mindenki az oroszok győzelmét várta, a görögök diadalmaskodni tudtak, és egyáltalán nem érdemtelenül. Ezzel a három ponttal megelőzték az oroszokat, és a lengyeleket legyűrő csehek után a második helyen továbbmentek csoportjukból. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

Mindössze tíz olyan eredmény-variáció volt lehetséges az Oroszország–Görögország mérkőzés előtt, amely az oroszok, és három olyan, amely a görögök továbbjutását jelenthette volna. A változatok rövid ismertetésétől önkívánatra eltekintünk – de beharangozó írásunkból megismerheti ezeket –, a lényeg az, hogy a továbbjutáshoz előbbi válogatottnak „csak" győznie, utóbbinak győznie és nagyon imádkoznia kellett a csehek helytállásáért a párhuzamosan zajló mérkőzésen.
„Ha a mérkőzés elején koncentráltabban játszunk, és nem követjük el ugyanazokat a hibákat, mint korábban, akkor hiszem, hogy van esélyünk elérni céljainkat" – nyilatkozta Fernando Santos, a görögök mestere, aki 4–2–3–1-es felállásban küldte pályára legénységét.

Akik közül a csehek elleni kezdőhöz képes kikerült a balhátvéd Joszif Holevasz, a középpályás Jorgosz Fotakisz és a szélső Kosztasz Fortunisz, átadva helyét a Jorgosz Cavelasz, Szokratisz Papasztathopulosz, Theofanisz Gekasz triónak.
Az oroszoknál nem volt ilyen nagymértékű variálás, de Dick Advocaat mester továbbra is bizalmat szavazott a rengeteg helyzetet elpuskázó középcsatárnak, Alekszandr Kerzsakovnak, miközben a középső csapatrészben Konsztantyin Zirjanov helyén Gyenyisz Glusakov kapott lehetőséget.

 



A MÉRKŐZÉS 


Nagyobb elánnal kezdtek az oroszok, az első helyzetet már a 2. percben kialakították: Andrej Arsavin gyalázatosan eltörte a labdát, amely éppen így lett volna jó balján Alan Dzagojevnek, ám a kapus Mihalisz Szifakisz jól élt a játékkal, és kapujától messze kifutva tisztázott.

A másik oldalon a két veterán, Jorgosz Karagunisz és Kosztasz Kacuranisz játszott össze, de utóbbi pörgetését lefülelte Vjacseszlav Malafejev, majd egy kontra során Arsavin bizonyította, hogy öt méterről is ki lehet hagyni ilyen szinten is egy ziccert.
Pár percre rá Kerzsakov is demonstrált, mégpedig azt, hogy bármennyire is igyekszik, ez nem az ő Eb-je, mert 16 méteres, szép mozdulattal elindított bombája pár muzsikhajszállal elkerülte a bal felsőt.
A 20. percben felrémlettek előttünk a 2010-es világbajnokság görög mérkőzései, mert Szifakisz rejtélyes okokból már ekkor elkezdte az időt húzni, miközben az iram és a színvonal egyébként is alaposan visszaesett.

A szórványos vörös rohamok elhaltak a Bundesligában „összerakott" Kirjakosz Papadopulosz, Szokratisz Papasztathopulosz középső védelmi bástyán, míg a görögök szinte feladták a támadásokat, körülményesen és tanácstalanul tologatták oldalra a labdát a középpályán, mielőtt el nem veszítették (ez általában gyorsan ment). 
A hajrára fordulva Kerzsakov lőtt egy irgalmatlan nagy lyukat az ötös előtt, majd Zsirkov mutatta meg, hogy az Anzsiban tanult egyet s mást Roberto Carlostól, de sistergős lökete a léc fölé szállt.
Amikor már a szünetre készülődtünk, Jorgosz Karagunisz előnyhöz juttatta a görögöket: éppen az imént dicsért Zsirkov maradt le róla egy bedobás után, és a veterán kissé jobbról, 11 méterről higgadtan kilőtte a hosszú alsót. 1–0

A másik nagy öreg, az orosz védelem feje, Szergej Ignasevics sem állt éppen a helyzet magaslatán, hiszen tulajdonképpen ő adta a gólpasszt.
A szünetben következett a borítékolható Kerzsakov, Roman Pavljucsenko csere, és az sem keltett meglepetést, hogy ismét támadó szellemben kezdtek a vörös mezesek, a görögök pedig játszhatták kedvenc bunkerfocijukat.
Jobb híján távoli lövésekkel operáltak az oroszok, ezek közül a 60. percig Igor Gyenyiszov lökete járt legközelebb a kapuhoz, de ez is fél méternyire célt tévesztett. Ekkor jegyezhettük fel az első komolyabb második félidei görög támadást is: Zsirkovot borzasztóan felbőrözte Vaszilisz Toroszidisz, de a kapu torkában Alekszandr Anjukov mentette beadását Gekasz elől.Lendületbe jöttek a görögök, de Ignasevics jóvátette korábbi hibáját, mégpedig úgy, hogy a tizenhatoson belül úgy vágta fel a kapura törő Karaguniszt, hogy nem büntető következett, hanem a gólszerző kapott sárgát. A torna egyik nagyjelenete volt, amikor szegény Karagunisz látványosan többször is megesküdött az élő Istenre, hogy nem volt műesés, és tényleg nem volt az – az érte kiosztott sárga viszont nagyon is reális eltiltást hozott a kalózhajó kapitányának.
Hogy még rosszabb legyen a görögök kedve, a 70. percben Jorgosz Cavelasz lőtt 18 méteres szabadrúgásból egy irgalmatlan kapufát...
A görögöknél egy védő és egy szűrő, az oroszoknál egy újabb támadó, Pavel Pogrebnjak állt be – ugyanis a másik mérkőzésen vezetést szereztek a csehek, tehát innentől már ők és a görögök álltak továbbjutásra.
A hajrára beállt a 2004-es Eb-n szintén megforduló középpályás, szélső, Marat Izmajlov, a jobbhátvéd Anjukov helyére, de az orosz támadóknak továbbra sem ment, Dzagojev például hat méterről centikkel fejelt a kapu mellé.
A végéig már nem változott az állás, továbbjutottak a görögök, a csehek lengyelek fölötti sikerének pedig az oroszok is megitták a levét, mert így csak a harmadik helyen végzett csoportjában a szbornaja.

Továbbúszott csoportjából a kalózhajó, felmorzsolódott a „vörös hadsereg" – ki gondolta volna ezt pár napja?

A-CSOPORT, 3. FORDULÓ

GÖRÖGORSZÁG–OROSZORSZÁG 1–0

Varsó, Nemzeti Stadion, 55 614 néző. Vezette: Eriksson (svéd)

GÖRÖGORSZÁG: Szifakisz – Toroszidisz, Papasztathopulosz, K. Papadopulosz, Cavelasz – Maniatisz, Karagunisz (Makosz, 67.), Kacuranisz – Szalpingidisz (Ninisz, 83.), Gekasz (Holevasz, 64.), Szamarasz. Szövetségi kapitány: Fernando Santos

Kispad: Corvasz, Halkiasz (kapusok), Malezasz, Fotakisz, Fetfacidisz, Fortunisz, Liberopulosz, Mitroglu

OROSZORSZÁG: Malafejev – Anjukov (Izmajlov, 81.), Ignasevics, A. Berezuckij, Zsirkov – Sirokov, Gyenyiszov, Glusakov (Pogrebnjak, 72.) – Dzagojev, Kerzsakov (Pavljucsenko, a szünetben), Arsavin. Szövetségi kapitány: Dick Advocaat

Kispad: Akinfejev, Sunyin (kapusok), Granat, Saronov, Nababkin, D. Kombarov, Szemsov

Gólszerző: Karagunisz (45.)

A CSOPORT VÉGEREDMÉNYE 

1. Csehország	3	2	–	1	4–5	–1	6
2. Görögország	3	1	1	1	3–3	0	4
3. Oroszország	3	1	1	1	5–3	+2	4
4. Lengyelország	3	–	2	1	2–3	–1	2

Történelmi sikerével csoportelső lett Németország

A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság B-csoportjában Németország 2–1-re legyőzte Dániát, így továbbjutott a negyeddöntőbe, míg a dánok kiestek.



A MECCS ELŐTT


Izgalmas végjátékra számíthatunk a  B-csoportban is, hisz az előzetesen „halálcsoportnak” elkönyvelt kvartettben még mind a négy nemzet kvalifikálhatja magát Európa legjobb nyolc csapata közé. Erre legnagyobb esélyük érthető módon az eddig százszázalékos németeknek van, akik győzelem esetén a másik találkozó (Portugália–Hollandia) eredményétől függetlenül készülhetnek a negyeddöntőre. Ehhez azonban Dániát kellene megverniük, amely első meccsén bombameglepetésre legyőzte Hollandiát, majd szoros találkozón kapott ki Cristiano Ronaldóéktól. Morten Olsen bandájának a továbbjutáshoz azonban igenis figyelnie kell a portugál–holland összecsapás alakulását.
A németek eddig jó benyomást keltettek az Eb-n, hiszen egyetlen csapatként mindkét csoportmeccsüket megnyerték. Joachim Löw legénysége azonban aligha jár jól, ha lebecsüli a „dán dinamitokat” – pontosan 20 évvel ezelőtt is ez lett a Nationalelf veszte.
„Még nem jutottunk tovább. Nehéz mérkőzés lesz a dánok elleni, hiszen még ők is reménykedhetnek a továbblépésben – foglalta össze gondolatait Joachim Löw. – Azok, akik a kontinensbajnokság előtt leírták a dánokat, tévedtek. Mi nem fogjuk alábecsülni őket, senki sem kap pihenőt a meccs előtt. Ha változtatok, az azért lesz, mert a csapatnak az a legjobb.”

Löw kollégája, Morten Olsen a csoport kiegyenlítettségéről és az öltözői hangulatról beszélt a mindent eldöntő csoportmérkőzés előtt.

„Hiba lenne arra alapozni, hogy a másik összecsapás a mi kényünk-kedvünk szerint alakul – intette óva csapatát Morten Olsen, a dán nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya. – A héten két öltözőnk volt: az egyikben eufória volt és öröm, a másikban kétségek és rossz érzések. A saját kezünkben van a sorsunk. Nagy a várakozás, de úgy vélem, mi szereztük a legnagyobb meglepetést.”
A német válogatott Eb-története legfiatalabb csapatával veszi fel ma a harcot, a mostani kezdő átlagéletkora 25 év és 107 nap. Szorosan ide kapcsolható, hogy Lukas Podolski lesz a legfiatalabb európai játékos (27 évesen és 13 naposan), aki 100. alkalommal lép pályára hazája válogatottjában. A dánok reménykedhetnek a történelemben, olyan még nem fordult elő, hogy a németek mindhárom csoportmeccsüket megnyerjék, márpedig most két győzelemmel kezdtek.

 

 

 

A MECCS 

Nagyszerű időben vette kezdetét a találkozó, amelyen Thomas Müller már a második percben veszélyeztetett, de 11 méteres lövése a léc fölé szállt.
Még mindig csak a hatodik percben jártunk, amikor előbb Michael Krohn-Dehli szögletét követően Nicklas Bendtner fejesét fogta magabiztosan Manuel Neuer, majd a túloldalon Podolski bal oldali beadása után Müller hatméteres ziccerét védte Stephan Andersen.
A 12. percben Mario Gomez 17 méteres lökete szállt kapu fölé, majd Bendtner átlövése kötött ki a jobb alsó sarok mellett.
Szolgálati közlemény: Van der Vaart góljával vezetnek a hollandok, a dánoknak ez jelenleg továbbjutást ér.

 Már kezdtük sajnálni, hogy teljesen leült a meccs, amikor hirtelen ismét felpörgette a mérkőzést a Nationalelf, egy bedobás után Müller középre adását épp a jubiláló Podolski lőtte hét méterről a léc alá (0–1). 
Podolski negyedik alkalommal talált be Európa-bajnokságon. Ebben a tekintetben most már csak Jürgen Klinsmann előzi meg.
Ez pedig azt jelenti, hogy a jelenleg három hárompontos csapat közül a portugálok állnak a legjobban.
Érdekes képet vett a mérkőzés, nem történt semmi, majd hirtelen gól esett, a dánok találtak be. Jobb oldali Lars Jacobsen-szöglet után Bendtner visszafejelt labdáját Krohn-Dehli stukkolta hat méterről a kapuba (1–1).


Cristiano Ronaldo egyenlített, így a dán egyenlítés még kevés az üdvösséghez. Közben a dán gólszerző lő távolról mellé.

A 32. percben Mesut Özil 16-os jobb sarkáról elvégzett szabadrúgását követően Andersen rosszul jött ki, de Bendtner tisztázott Mats Hummels elől, majd a szöglet után Gomez tévesztett célt.

Nyolc perccel a félidő vége előtt ismét a németek pillanatai következtek, Podolski 17 méterről akkora erővel végzett el egy szabadrúgást, hogy még az ismétlésen is csak keresgélhették a labdát, és bár Andersen tett egy mozdulatot, hogy sugallja, ha kapura megy, fogja, valószínűleg mire felemeli a kezét, a labda már háromszor kifelé jött volna…
Szerencséjére azonban centikkel fölé ment, mint ahogy Gomez sem találta el a kaput egy dán védelmi hibát követően 11 méterről ziccerben – kevéssel mellé szúrt.
A torna során már háromgólos német támadó a 43. minutumban ismét nagy helyzetbe került Müller átadása után, második csele azonban már hosszú lett, így Andersen elcsípte előle a labdát – cserében kicsit megtaposta őt a csatár. Újabb helyzet az első félidőben már nem esett, így 1–1-es állás mellett vonulhattak pihenőre a csapatok.
Csere nélkül folytatódott a mérkőzés. 
 

A második félidő Gomez-szólóval indult, majd egy simán mellé zúduló lövéssel folytatódott a német támadó részéről.
Még fel sem ocsúdhattunk az előző lehetőség után, amikor óriási dán helyzet maradt ki: Bendtner átadását Jakob Poulsen lőtte 16 méterről a jobb alsó irányába, a labda azonban kívülről érintette a kapufát.

Egy óra játékhoz közeledve ismét lelassult a játék, a formáját igencsak kereső Özil fenékre huppanásán kívül igazán említésre méltó jelenetet nem jegyezhettünk fel.
A 64. percben elérkeztünk a mérkőzés első cseréjéhez, Podolski helyére Andre Schürrle állt be, és gyorsan megpezsdítve az állóvizet. Sami Khedira parádés labdájával kilépve hét méterről, balról a bal alsó irányába lőtt, de Andersen kitolta a labdát.
A másik kapu előtt a sérülésekkel bajlódó Niki Zimling szánta el magát lövésre, távoli próbálkozását Neuer inkább csak oldalra paskolta.
A németeknél Miroslav Klose is beállt, miközben Ronaldo második gólját is megszerezte. A 75. percben Bendtner próbálta átemelni Neuert, de a német kapus a helyén volt.
A 80. percben végleg megpecsételődni látszott a dánok sorsa, német kontra végén Özil passza pontatlan volt Klosének, de Lars Bendernek pont jó lett, aki jobbról, 11 méterről a jobb alsóba lőtt (1–2).

A hátralévő időben próbálkoztak még ugyan a dánok, sőt Neuer is megpróbálta a szívrohamot hozni a szurkolókra, de végül 16-osa előterében nem veszítette el cselezgetése során a labdát, így újabb gól nem született.
Sikerével a német válogatott története során először zárta hibátlan mérleggel a csoportkört az Eb-n, míg Dánia csoportjában harmadikként búcsúzott a kontinensviadaltól.

DÁNIA–NÉMETORSZÁG 1–2 (1–1)

Lviv, Lviv Arena, 32 990 néző. Vezette: Velasco Carballo (spanyol)

A KEZDŐCSAPATOK

DÁNNIA: Andersen – Jacobsen, Agger, Kjaer, S. Poulsen – Kvist – Eriksen, J. Poulsen (Mikkelsen, 82.), Zimling (C. Poulsen, 78.), Krohn-Dehli – Bendtner. Szövetségi kapitány: Morten Olsen

Kispad: Lindegaard, K. Schmeichel (kapusok), Bjelland, Okore, Wass, Schone, Silberbauer, Kahlenberg, Rommedahl, Pedersen

NÉMETORSZÁG: Neuer – L. Bender, Hummels, Badstuber, Lahm – Khedira, Schweinsteiger – Th. Müller (Kroos, 84.), Özil, Podolski (Schürrle, 64.) – Gomez (Klose, 74.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw

Kispad: Wiese, Zieler (kapusok), Schmelzer, Höwedes, Mertesacker, Gündogan, Götze, Reus

Gólszerző: Krohn-Dehli (24.), ill. Podolski (19.), L. Bender (80.)

A B-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE

1. Németország	3	3	–	–	5–2	+3	9
2. Portugália	3	2	–	1	5–4	+1	6
3. Dánia	3	1	–	2	4–5	–1	3
4. Hollandia	3	–	–	3	2–5	–3	0

C. Ronaldo továbblőtte Portugáliát

Cristiano Ronaldónak a csoportkör végére kijött a lépés: a portugál válogatott sztárja duplázott a Hollandia elleni mérkőzésen, így továbbjuttatta csapatát az Eb negyeddöntőjébe. Az oranje ugyan vezetett Rafael van der Vaart jól eltalált lövésével, ám utána momentuma sem nagyon volt, így szerzett pont nélkül, óriási csalódást keltve esett ki a kontinenstornáról. A portugálok a legjobb nyolc között az A-csoportot megnyerő Csehországgal csapnak össze.

 A MÉRKŐZÉS ELŐTT


Nyílt sisakos harcra lehet számítani, hiszen mindkét együttesnek megvan a továbbjutási esélye. Paulo Bento, a portugál válogatott szövetségi kapitánya szerint ha csapata elhiszi, hogy nyerhet, tényleg lehet esélye. Holland kollégája a rájuk nehezedő nyomásról beszélt.
„Mindig lesz nyomás rajtam és a játékosokon is – fogalmazott szombati sajtótájékoztatóján Bert van Marwijk. – Erre a mérkőzésre koncentrálunk, amelyet meg kell nyernünk. Ha a németek nyernek, nekünk legalább két góllal kell győznünk. Más egy bajnokságban játszani, ahol van még hátra tíz vagy húsz meccs a javításra, mint amikor egy összecsapás van hátra, amelyet kettő nullára kell megnyerned. A taktikát természetesen ehhez viszonyítva formáljuk. A saját játékunkat fogjuk játszani, a többit majd meglátjuk.”
Wesley Sneijder Cristiano Ronaldóval foglalkozott a találkozó előtt, a Real Madrid ászát portugál csapattársai azonban biztosították támogatásukról. Ahogy az várható volt, Marwijk mester támadó szellemű gárdát küldött pályára, két ékkel (Robin van Persie és Klaas-Jan Huntelaar) és csupán egy védekező középpályással (Nigel de Jong). A portugálok nem változtattak kezdőjükön.


 



 


 


A MÉRKŐZÉS 

Paulo Bento nemcsak remek szövetségi kapitányi voltáról tett tanúbizonyságot, hanem kiváló jósnak is bizonyult: a portugálok trénere a meccs előtt előrevetítette, hogy a hollandok megpróbálják magukhoz ragadni a kezdeményezést. Ez meg is történt, az oranje rögtön letámadta ellenfelét, majd labdabirtoklási fölényt alakított ki. Az első lövés Wesley Sneijder nevéhez fűződött, az Inter középpályása jó nyolc méterről durrantott mellé.

A túloldalon Cristiano Ronaldo tűzött kapura egy szabadrúgást, ám a labda a sorfalról szögletre pattant. A Real Madrid klasszisától sokan várják a gólt az Eb-n, de még nem sikerült neki betalálnia. A csapattársak ennek ellenére kiállnak mellette, és mindenben támogatják.
Tessék, máris vezet Hollandia! Arjen Robben cselezgetett a jobb oldalon, majd húzott be középre, ahol finoman Rafael van der Vaarthoz passzolt, aki egy igazítás után 18 méterről kilőtte a jobb sarkot. Jó húzás volt Marwijktől, hogy a kezdőbe rakta a Tottenham középpályását. 0–1 

A portugálokat felrázta a kapott gól: Ronaldo keverte meg Vlaart a bal oldalon, majd 15 méterről húzta vissza a labdát a rövidre, azonban a kapufáról kifelé pattant a labda (Stekelenburg már verve volt). Ezután Hélder Postiga tüzelt 12 méterről, ám ő még a kapufát sem tudta eltalálni. Kissé beszorultak a hollandok az utóbbi percekben.
Nani középre adását Cé fejelte kapura, ám a holland kapus a helyén volt, és hárított. A 28. percben már nem volt ellenszere Stekelenburgnek a Real Madrid ászára: Ronaldo a leshatáron lépett ki egy hajszálpontos passzal, majd tíz méterről a holland kapuvédő mellett a bal alsóba lőtt. 1–1

A másik mérkőzésen a németek szerezték meg a vezetést Lukas Podolski révén, ám a dánok egyenlíteni tudtak.
Érdekesség, hogy Cristiano Ronaldo az első portugál játékos, aki öt nagy válogatott tornán (2004-es, 2008-as és 2012-es Eb, 2006-os és 2010-es vb) gólt szerzett. A túloldalon a Van der Vaartnak gólpasszt adó Robben a legeredményesebb holland előkészítő az Eb-k történetében. Kétségtelen, a világ legjobbjairól beszélünk.
Az egyenlítő gól után a portugálok tűntek aktívabbnak, de nagy lehetőséget nem jegyezhettünk fel, ahogy további gólt sem, így 1–1-es döntetlennel vonultak pihenőre a játékosok.
A fordulás után is az első félidőben tapasztaltak elevenedtek meg a pályán, azaz a portugálok voltak kezdeményezőbbek. Ronaldo kedve érezhetően megjött a lövéshez, ám a 48. percben sokat várt a tizenhatoson belül, így lövését könnyedén blokkolták. Az 51. percben Jetro Willems vágott egy kis fát: Joao Moutinho támasztó lábát rúgta ki hátulról becsúszva, amiért sárgával büntették (így ha továbbjutnak a hollandok, nem játszhat a negyeddöntőben).
Kissé fokozódtak az indulatok az első tíz perc elteltével, a hollandokon érezhető volt a feszültség a győzelmi kényszer miatt, gyakran keményen odaléptek a portugáloknak, akik némi színészkedéssel reagáltak erre. A 60. percben Cristiano Ronaldo lőtte kapura Fábio Coentrao visszafejelt labdáját, a lecsúszott kísérletbe középen Hélder Postiga stukkolt bele, ám hiába kötött ki a labda a holland kapuban, les miatt érvénytelen volt a gól.
A 66. percben rosszul zártak vissza a hollandok, és erre kis híján ráfizettek: Cristiano Ronaldo iszkolt el a bal oldalon, majd a középen érkező realos csapattárs, Coentrao elé tálalt, a hátvéd egy igazítás után a jobb sarkot vette célba, ám Stekelenburg hárított.
Az utolsó húsz perchez érve mindkét szövetségi kapitány cserékkel próbált frissíteni csapatán: a hollandoknál védő helyett (Willems) támadó (Ibrahim Afellay) állt be, a portugáloknál csatár helyett csatár lépett pályára. A 73. percben Nani eldönthette volna a mérkőzést, ám Ronaldo passza után négy méterről hasba lőtte Stekelenburgöt.
Egy perccel később egész Portugália megbocsátott  a Manchester United szélsőjének: a jobb oldalról hajszálpontosan centerezett a hosszún érkező Ronaldóhoz, aki pimaszul beültette a hintába Gregory van der Wielt, majd hét méterről a kapu jobb oldalába helyezett a tehetetlen holland kapuvédő mellett. 2–1
A 82. percben a mezőnybe beleszürkülő Van der Vaart góljához hasonlóan tekert 20 méterről, ám a bal oldali kapufán csattant lövése. Derült égből villámcsapás lett volna egy holland egyenlítő gól, egyelőre azonban nincs vihar.
Robin van Persie alig-alig volt játékban, a 88. percben egy beadást próbált meg a kapu felé továbbítani, ám Rui Patrício könnyedén húzta le a labdát  – a Premier League gólkirálya sem játszott élete formájában ezen az Eb-n…
Nem úgy Ronaldo, aki ezúttal a jobb oldalon tűnt fel, és megfricskázva kritikusait, ismét a kapufára durrantott – a Real Madrid sztárja ma egyértelműen a portugál válogatott legjobbja volt, kétszer is betalált, a kapufa pedig kétszer is ellene fordult.
A négyperces hosszabbításban sem tudott megújulni Hollandia, így ismét vereséget szenvedett. Hatalmas csalódás volt az oranje szereplése az Eb-n: két rúgott góllal és pont nélkül a halálcsoport utolsó helyén végzett.
A portugálok ellenben győzelmükkel ott lesznek a negyeddöntőben, amelyben Csehországgal (az A-csoportot megnyerő csapattal) találkoznak, míg a Dániát legyűrő Németország százszázalékosan végzett a B-csoport élén, és Görögországgal csap össze a legjobb nyolc között.

B-CSOPORT, 3. FORDULÓ

PORTUGÁLIA–HOLLANDIA 2–1 (1–1)

Harkiv, Metaliszt Stadion, 37 445 néző. Vezette: Rizzoli (olasz)

PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Joao Pereira, Bruno Alves, Pepe, Fábio Coentrao – Miguel Veloso, Joao Moutinho, Raul Meireles (Custódio, 72.) – Nani (Rolando, 87.), Hélder Postiga (Nélson Oliveira, 64.), Cristiano Ronaldo. Szövetségi kapitány: Paulo Bento

Kispad: Eduardo, Beto (kapusok), Ricardo Costa, Miguel Lopes, Quaresma, Rúben Micael, Hugo Viana, Hugo Almeida, Varela

HOLLANDIA: Stekelenburg – Van der Wiel, Mathijsen, Vlaar, Willems (Afellay, 68.) – N. de Jong – Van der Vaart, Sneijder, Robben – Huntelaar, Van Persie. Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk

Kispad: Vorm, Krul (kapusok), Heitinga, Bouma, Boulahrouz, Van Bommel, Schaars, Strootman, Kuyt, L. de Jong, Narsingh

Gólszerző: C. Ronaldo (28., 74.), ill. Van der Vaart (11.)

A B-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE

1. Németország	3	3	–	–	5–2	+3	9
2. Portugália	3	2	–	1	5–4	+1	6
3. Dánia	3	1	–	2	4–5	–1	3
4. Hollandia	3	–	–	3	2–5	–3	0

Hajrágóllal csoportelső lett Spanyolország

Spanyolország legyőzte Horvátországot a labdarúgó Európa-bajnokság C-csoportjának záró fordulójában, így megnyerte kvartettjét. Sokáig úgy tűnt, a címvédő nem tud betalálni Slaven Bilic legénységének, ám a csereként beálló Jesús Navas a 88. percben közvetlen közelről a hálóba bombázott.

A MÉRKŐZÉS ELŐTT 


Egy esetleges 2–2 a horvát–spanyolon azt jelentené, hogy mindkét csapat több gólt szerez (és az egymás elleni összevetésben 3–3-as gólkülönbséggel, két ponttal végez), mint az olasz csapat. Ebben az esetben (vagy a 2–2-nél több gólt hozó döntetlen esetén is) Cesare Prandelli válogatottja akkor sem jut tovább, ha legyőzi az íreket az utolsó csoportmeccsén.
 „Meg kell őriznünk a hitünket. A spanyolok a világ legjobbjai, mindig támadnak, szépen akarnak játszani, azaz nem arra törekednek most sem, hogy döntetlen legyen – így Prandelli mester, utalva arra, hogy sokan máris borítékolják: a másik ágon kéz a kézben továbbmennek a felek egy kedvező eredménnyel. – Ha megpróbáljuk átvenni az uralmat a középpályán, mindenki azt mondja, jók vagyunk, de ha az eredményt akarjuk védeni, máris gyávának titulálnak minket. Nem fáradtunk el a horvátok ellen a mérkőzés végén, csak mélyebben játszottunk. Azt persze nem tudom, mit hoz a jövő, de sokkal bátrabbnak kell lennünk. Kreatívabban kell futballoznunk, de megvannak ehhez a képességeink is!”
Kíváncsi arra is, hogy miért változtattak taktikát az olaszok a mérkőzésre, és hogy hisz-e a továbbjutásban Cesare Prandelli? Akkor semmiképp se hagyja ki beharangozó írásunkat.





A MÉRKŐZÉS



A horvátok szokásos piros-fehér kockás szerelésükben, a spanyolok világoskék felsőben és sötétkék alsóban léptek pályára. A spanyolok már az első percekben hozták a szokásos játékukat, azaz adogattak, járatták a labdát. Az első helyzetecske Xavi szöglete után alakult ki, ám Fernando Torres jócskán fölé fejelt. Az imént említett Torres és a spanyolok kapuját védő Iker Casillas is a 11. Eb-meccsét játszotta, amivel kéz a kézben spanyol rekorderek lettek.
A horvát szurkolók máris megkezdték a rendbontást: füstbomba miatt egy szusszanásnyi kényszerszünetet kaptak a pályán lévők – a biztonsági emberek azonban egy másodpercig sem pihenhettek.
Az első negyedóra úgy telt el, hogy senkinek sem emelkedett különösen a vérnyomása a pályán látottak miatt. A spanyolok hozták a saját játékukat, adogattak, mint a grundon, a horvátok pedig keresték a labdát. Ennek ellenére egyik kapu előtt sem alakult még ki nagyobb helyzet.
A 22. percben Fernando Torres vette célba Pletikosa kapuját az alapvonalról, ám a horvát kapus lábbal hárított, majd egy minutummal később Sergio Ramos is tesztelte a 33 éves kapuvédőt, aki állta a sarat a távoli kísérletnél is. Gerard Piqué is jelezte, hogy ott van: jó 25 méterről fölé durrantott. A túloldalon Luka Modric kínálta meg Casillast, a Real Madrid kapusa azonban magához ölelte a labdát.
A 30. percben David Silva került helyzetbe a horvátok tizenhatosán belül, ám a lövés pillanatában megcsúszott, így nem tudta megdolgoztatni Pletikosát. Ahogy Andrés Iniesta sem, a Barcelona középpályásának lövését is fogta a rutinos horvát kapus.

Az első félidő utolsó tizenöt percét olyan közhelyekkel jellemezhettük, minthogy meddő mezőnyfölényben voltak a spanyolok, vagy hogy a játék küzdő szelleme domborodott ki. Mert helyzetet nem igazán láthatott a gdanski közönség. Hacsak nem arra a Silva-lövésre gondolunk, amelyet blokkoltak a horvátok. A gól nélküli döntetlennel záruló első játékrészt a szurkolók szórványos füttyszóval fogadták, a játékosok pedig örültek, hogy kifújhatták magukat eme szép nyári estén.
Az első félidőt egyébként hűen jellemzi horvát szempontból, hogy a legtöbbször Pletikosa találkozott a labdával déli szomszédaink közül (31). Figyelemre méltó egyébként, hogy Corluka és Schildenfeld is megnyerte az összes párharcát az első játékrészben.

A 46. és az 56. perc között sem változott sokat a játék képe (pedig minden bizonnyal mindkét szövetségi kapitány hasznos tanácsokkal látta el játékosait a szünetben). Az 59. minutumban rácáfoltak a csapatok az előbb írtakra: Modric a labdaátvétellel elküldte emberét, majd külsővel zseniálisan tekert középre a jobb oldalról, Rakitic jó hat méterről fejelt kapura, Casillas elképesztő reflexszel védett. Felpörgették a csapatok az iramot, Rakitic helyzete után a túloldalon Silva veszélyeztetett, megpattanó lövése azonban elkerülte Pletikosa kapuját.
A 68. percben kissé beszorult a horvát csapat saját kapuja elé, a spanyolok mindkét oldalról szögletet küldtek középre, ám végül egyik lehetőségből sem lett kaput eltaláló lövés, végül David Silva veszélyesre sikeredő akrobatikus mozdulata szabadított fel. A túloldalon Darijo Srna beadását Ivan Perisic durrantotta csúnyán fölé.
A 79. percben tetszetős támadást vezettek a horvátok: Modrictól (ki mástól...) indult az akció, majd Mandzukic kapta meg a labdát a bal oldalon, felnézett, jól vette észre a túloldalon üresen érkező Perisicet, a Borussia Dortmund csatára mellre vette a labdát, majd kapura zúdította, ám Casillas ezúttal is védett.
A hajrára Slaven Bilic mindent megpróbált: pályára küldte Perisicet, Eduardót és Nikica Jelavicot is, így gyakorlatilag öt támadóval futballoztak a horvátok az utolsó percekben. A 88. minutumban eldőlt a találkozó: Fabregas löbbölt zseniálisan a jól ismert társhoz, Andrés Iniestához, miközben a horvátok lest reklamálva megálltak, a Barcelona középpályása ezzel nem foglalkozott, hanem a középen érkező apró csereemberhez, Jesús Navashoz passzolt, aki közvetlen közelről az üres kapuba bombázott. 0–1
Jesús Navas lett az első Sevilla-játékos, aki betalált a spanyol válogatott színeiben nemzetközi tornán.
A hátralévő percekben számottevő eseményt nem jegyezhettünk fel, a feszültség azonban tapintható volt. A spanyolok végül 1–0-ra megnyerték a találkozót, amivel a C-csoport élén végeztek (ráadásul hét ponttal, ami előtte csak a 2008-as Eb-n sikerült nekik, előtte rendre kevesebb pontot gyűjtöttek ebben a szakaszban), míg az Írországot 2–0-ra legyőző Olaszország lett a második a kvartettben.
Horvátország emelt fővel távozhat az Európa-bajnokságról, az írek pedig pont nélkül (és kilenc kapott góllal, amit csak Jugoszlávia tudott túlszárnyalni az 1984-es kontinenstornán, amikor tíz gólt kapott). A spanyolok a legjobb nyolc között a D-csoport második helyén végző gárdájával csapnak össze, míg az olaszok az ottani csoportelsővel.

C-CSOPORT, 3. FORDULÓ

HORVÁTORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 0–1 (0–0)

Gdansk, PGE Arena, 39 076 néző. Vezette: Stark (német)

HORVÁTORSZÁG: Pletikosa – Vida (Jelavic, 66.), Corluka, Schildenfeld, Strinic – Vukojevic (Eduardo, 81.), Rakitic – Srna, Modric, Pranjic (Perisic, 65.) – Mandzukic. Szövetségi kapitány: Slaven Bilic

Kispad: Kelava, Subasic (kapusok), Simunic, Buljat, Vrsaljko, Badelj, Dujmovic, Kranjcar, Kalinic

SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xavi (Negredo, 89.), Busquets, Xabi Alonso – Silva (Fabregas, 73.), Torres (Jesús Navas, 61.), Iniesta. Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque

Kispad: Víctor Valdés, Reina (kapusok), Albiol, J. Martínez, Juanfran, Cazorla, Mata, Pedro, Llorente

Gólszerző: Jesús Navas (88.)

A VÉGEREDMÉNY

1. Spanyolország	3	2	1	–	6–1	+5	7
2. Olaszország	3	1	2	–	4–2	+2	5
3. Horvátország	3	1	1	1	4–3	+1	4
4. Írország	3	–	–	3	1–9	–8	0

2012 nem 2004, továbbjutottak az olaszok

A labdarúgó Európa-bajnokság C-csoportjában az olaszok legyőzték a már korábban kieső íreket, és továbbjutottak a legjobb nyolc közé, mivel a másik mérkőzésen a spanyolok is három ponttal gazdagodtak.



A MÉRKŐZÉS ELŐTT

Az olaszokat 2004-ben ugyan hasonló helyzetben megviccelte a dán, svéd kettős, de most a játékosok és a szakvezetők egyetértenek abban, hogy ez nem fordulhat elő. „Meg kell őriznünk a hitünket. A spanyolok a világ legjobbjai, mindig támadnak, szépen akarnak játszani, azaz nem arra törekednek most sem, hogy döntetlent érjenek el" – vélekedett a mérkőzés előtt az olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli, utalva arra, hogy sokan borítékolták a találkozó előtt: a másik ágon kéz a kézben továbbmennek a felek egy kedvező eredménnyel.
„Hiszünk továbbjutásunkban, hinnünk kell, mert különben ki sem mennénk a pályára" – összegzett  Andrea Pirlo jobbkeze, Claudio Marchisio is. Az olaszoknál kidőlt a sorból Mario Balotelli, de visszatért a középső védő, Andrea Barzagli, Prandelli pedig a 4–1–3–2-es hadrendhez tért vissza, Antonio Di Natalével a kezdőben.

Az írek eltökéltek voltak, hogy mindent megtesznek a méltó búcsúért. Két érdekességet emeljünk ki búcsújukból: ezen a mérkőzésen köszön el a válogatottól 17 év után a kapus, Shay Given (Robbie Keane ugyanakkor bejelentette, hogy folyatja, és erre a mérkőzésre átadta csapatkapitányi karszalagját a 100. válogatottságát ünneplő Damien Duffnak), és az írek olasz szövetségi kapitánya, Giovanni Trapattoni hazája legendájaként lesz ezúttal a squadra azzurra ellenfele.

A MÉRKŐZÉS

Bár az olaszok voltak az abszolút esélyesei ennek a mérkőzésnek, de ha Kevin Doyle egy picivel szemfülesebb, a 10. másodpercben vezethettek volna az írek. Ám a támadó maga is annyira meglepődött, hogy ilyen korán szembe találja magát Gianluigi Buffonnal, hogy megtorpant kissé, és ez éppen elég volt Giorgio Chiellininek, aki beérte őt a 16-os környékén.

Az izgalmas kezdés után a következő negyedórára akár átkapcsolhattunk volna a másik mérkőzésre, mert erős olasz mezőnyfölény mellett gyakorlatilag semmi sem történt. Az első érdekesebb esemény a 15. percre datálható, amikor Pirlo elől becsúszva mentett Doyle, az olasz pedig szándékán kívül egy hatalmasat rúgott az írbe – akit nem sokkal később Chiellini is letarolt, hogy kerek első negyedórát zárjunk.

 CSAK MEGEMLÉKEZTEK

Az ír válogatott tagjai fekete karszalaggal léptek pályára, egy 1994-es, észak-írországi robbantásos merényletre emlékezve, amely éppen azon az estén történt, amikor az ír válogatott az olaszokkal játszott a világbajnokságon. Az UEFA nem lelkesedett, de az írek nem hagyták meggyőzni magukat.

Az első játékrész felére az olaszok olyannyira visszavettek a tempóból, hogy ellenfelük egyre veszélyesebben játszott, nem meglepő módon beívelésekkel operálva.
A 36. percben nem rezdült meg ugyan az írek hálója, de ezt az olaszok és fanjaik a legkevésbé sem bánták: Pirlo bal oldali szögletét a rövid ötös sarkán Antonio Cassano csúsztatta kapura, Given csak belekapni tudott a labdába, a túlsó kapufánál Duff pedig már csak a gólvonal mögül tudta kikanalazni azt. 0–1

Ez volt Cassano harmadik Eb-gólja, meglepő módon ezzel ő lett minden idők legeredményesebb olasz futballistája a kontinenstornákon. Az eddigi 30 olasz Eb-gólon 24 gólszerző osztozott, közülük csupán öten szereztek egynél több találatot...
A második félidőt ott folytatták az olaszok, ahol abbahagyták, és Cassano duplázhatott is volna, de Federico Balzaretti visszagurítását az ötösön dalmahodó Richard Dunne-be lőtte.
Az 54. percben Di Natale is megnyugtató előnyhöz juttathatta volna övéit, de hiába vezette egy az egyben a kapusra a labdát, kissé ismét kisodródva, ezúttal sem tudott túljárni Given eszén.
Még jobban elszontyolodtak az olaszok, amikor egy percre rá megsérült a védelem oszlopa, Chiellini, akinek helyére Leonardo Bonucci állt be.

Dicséretes olasz labdabirtoklási fölénnyel csordogált a mérkőzés, az ír szurkolók már azt is lelkesen ünnepelték a lelátókon, hogy Keith Andrews lövése a 16-osról eltalálta Buffon ölét.

Mi tagadás, ha az ír válogatott futballja nem is, bohókás szurkolóhada igenis hozzátett valami pluszt (és nem csak a sörfogyasztás tekintetében) ehhez a tornához.

Persze az üzemanyag is fontos, Bálint kolléga asztaltársasága szerint jogos kérdés vetődött fel a mérkőzés közben: a végig éneklő, jókedvű ír drukkerek vajon emlékeznek a meccsre, vagy csak másnap reggel megnézik az újságban, mennyire kaptak ki?
Az olasz válogatottról is elárul azért ezt-azt, hogy a 63. percben Cassano helyére egy Alessandro Diamanti kocogott be.
A hajrára próbáltak frissíteni a kapitányok, pályára került Balotelli is. Jót tett a mérkőzésnek, hogy az írek egy pillanatra sem adták fel, a 79. percben Buffonnak már határozottan nagyot kellett védenie Andrews szabadrúgásánál.
Az olaszok viszont ügyesen tartották előnyüket, igyekeztek az ellenfél térfelén tartani a labdát, Bonucci remekül rombolt hátul, a kissé körülményes Balotelli pedig lekötötte a védőket egymaga is.
A legvégén a legjobb ír, Andrews még kiállíttatta magát, és sportemberhez méltatlanul vonult az öltözőbe, így éppen nem láthatta, ahogyan a 90. percben Mario Balotelli egy jobb oldali szögletet a kapuba kanalazott, gyönyörű mozdulattal. 2–0

Az olaszok hozták tehát kötelező gyakorlatukat, és legyőzték a már kiesett íreket, és mivel a másik ágon a spanyolok legyűrték (1–0) a horvátokat, a csoport második helyén továbbjutott a squadra azzurra a címvédő mögött.

C-CSOPORT, 3. FORDULÓ

OLASZORSZÁG–ÍRORSZÁG 2–0 (1–0)

Poznan, Városi Stadion, 38 794 néző. Vezette: Cakir (török)

OLASZORSZÁG: Buffon – Abate, Barzagli, Chiellini (Bonucci, 57.), Balzaretti – Pirlo – Marchisio, T. Motta, De Rossi – Di Natale (Balotelli, 64.), Cassano (Diamanti, 63.). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli

Kispad: Sirigu, De Sanctis (kapusok), Maggio, Ogbonna, Giaccherini, Montolivo, Nocerino, Borini, Giovinco

ÍRORSZÁG: Given – O'Shea, Dunne, St Ledger, Ward – McGeady (Long, 65.), Whelan, Andrews, Duff – Keane (Cox, 86.), Doyle (Walters, 76.). Szövetségi kapitány: Giovanni Trapattoni

Kispad: Westwood, Forde (kapusok), Kelly, McShane, O'Dea, Gibson, Hunt, Green, McClean

Gólszerző: Cassano (36.), Balotelli (90.) Kiállítva: Andrews (89.)

A VÉGEREDMÉNY 

1. Spanyolország	3	2	1	–	6–1	+5	7
2. Olaszország	3	1	2	–	4–2	+2	5
3. Horvátország	3	1	1	1	4–3	+1	4
4. Írország	3	–	–	3	1–9	–8	0

Rooney jött, látott, és csoportelsővé tette Angliát

Anglia csoportelsőként jutott tovább a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságon, miután 1–0-ra legyőzte Ukrajnát az utolsó körben. A „háromoroszlánosok” győztes találatát Wayne Rooney szerezte. Az angolok így az olaszokkal csapnak össze a legjobb nyolc között.




A MECCS ELŐTT

A történet egyszerű, miután a lengyelek kikaptak a csehektől, már elbúcsúztak a kieséses szakasztól, és ha Blohin együttese nem győzi le az angolokat, követi a társrendezőt. Az ukrán kapitány szerint azonban nem lehetetlen a küldetés.„Senki sem várja tőlünk, hogy a Holdra repüljünk, ne merüljünk el a fantázia birodalmában – mondta a játékosként 1975-ben Aranylabdát nyerő Blohin. – Az angolok az Eb esélyesei közé tartoznak, úgyhogy a nyomás rajtuk lesz.”

Steven Gerrardék ugyanakkor jobb helyzetben vannak a franciákkal játszott döntetlen, valamint a svédek elleni győzelem után, mint az első fellépésükön a svédek ellen nyerő ukránok, akik ezt követően kikaptak Karim Benzemáéktól, hiszen nekik elég a döntetlen is a továbbjutáshoz, sőt, adott esetben még vereséggel is továbbléphetnek.

„Mi sokkal nyugodtabban készülünk a mérkőzésre. Ha nem is győzünk, az utolsó pillanatig harcolunk a pályán, az nem rossz számunkra. Új csapatot építünk, fiatal együttest. Úgy gondolom, az angolok nagyon idegesek lesznek” – tette hozzá Blohin.

Az angolok számára további jó hír, hogy a kétmérkőzéses eltiltását letöltő Wayne Rooney visszatért az együtteshez, míg a svédek elleni találkozó szupercseréje, a gólt és gólpasszt jegyző Theo Walcott kisebb sérülése a múlté, így ő is bevethető az ukránok ellen. A svédek ellen ráadásul Walcott mellett Andy Carroll és Danny Welbeck is eredményes volt, így csatárposzton kellemes gondjai vannak Roy Hodgson szövetségi kapitánynak.

„Minden edző örülne, ha ilyen problémák miatt fájna a feje” – utalt a kialakuló kedvező támadóhelyzetre Hodgson.

Az angolok eddig egyetlen egyszer úszták meg vereség nélkül a csoportkört, még az 1996-os hazai rendezésű kontinensviadalon, míg az ukránok követhetik az oroszokat, a dánokat és a horvátokat a tekintetben, hogy az első fordulóban aratott győzelmük után kiesnek.



A MECCS

Az ukránoknak mindenképpen nyerni kellett tehát, és ennek szellemében már a találkozó elején igyekeztek nyomást helyezni az angolokra, még az ellenfél térfelén letámadták a háromoroszlánosokat, igazán nagy helyzet azonban nem adódott előttük, csak egy távoli és fölé szálló Denisz Harmas-lövés.
Az angolok Ashley Cole bal, majd Glen Johnson jobb oldali beadásával veszélyeztettek, közte a hazaiak Marko Devics átlövésével próbálkoztak, de John Terry blokkolta a kísérletet.

Az első negyedórához közeledve állandósult a hazai offenzíva, de a távoli löketek sorozatának egyike sem talált kaput, így továbbra is 0–0 volt az állás.
A 22. perc hozta az első igazán veszélyes hazai helyzetet, Oleh Huszjev 18 méteres lökete után azonban a labda kevéssel a bal felső sarok felett szállt el, majd a túloldalon Steven Gerrard beívelt szabadrúgását ügyetlenkedte szögletre Andrij Pjatov.
Ashley Cole 21. Eb-, illetve vb-mérkőzésén lépett pályára, ezzel megelőzte Peter Shiltont és David Beckhamet a vonatkozó rangsorban. És még egy rekord: ő a legtöbb válogatott meccsen játszó angol mezőnyjátékos, aki a nemzeti csapatban nem szerzett gólt – 97. összecsapásán vesz részt.
Az első fél óra végéhez érve felpörögtek az események, előbb a visszatérő Wayne Rooney fejelt ziccerből a kapu mellé, majd Andrij Jarmolenko 10 méteres lövését kellett Joe Hartnak védenie.
Az ukránok ezt követően kissé magukra húzták az angolokat, ők azonban nem kapkodnak, érezhetően nem bánkódnak a döntetlen miatt. A félidő hátralévő részében még egy Jarmolenko-szólót jegyezhettünk fel, majd Kassai hosszabbítás nélkül véget vetett az első játékrésznek.
Csere nélkül folytatódik a mérkőzés.

És mindjárt itt is a gól! A második félidő elejét megnyomták az angolok, egy szöglet után nem tudtak tisztázni a védők, Gerrard belőtt labdáját Pjatov nem tudta kiütni, így Rooney egy lépésről az üres kapuba fejelt. Óriási kapushiba volt! 1–0
Az ukránok egy fokozatot feljebb kapcsoltak, de így is Rooney előtt adódott újabb nagy helyzet, végül a passza után James Milner lövését blokkolták a védők. A másik mérkőzésen Ibrahimovic góljával vezetnek a svédek, így az angolok most három pont előnnyel vezetnek.

A 61. percben Artem Milevszkij fejelt lesről közelről kevéssel a léc fölé egy bal oldali beadását követően, ám ha bemegy, megadta volna Kassai, mivel az asszisztens nem jelzett.
Sajnos egy perccel később sem volt a helyzet magaslatán a magyar bírói team. Nem messze a felezővonaltól, már az angol térfélen kapott hosszú labdát Artem Milevszkij (a visszajátszások alapján lesen volt az ukrán), majd a tizenhatos előterében finom passzal Marko Devicset hozta helyzetbe, aki 11 méterről jobbal lőtt, a labda felpattant a kapujából kirontó Joe Harton, és a gólvonal felé szállt, a becsúszva mentő John Terry pedig kikanalazta a labdát – gyanúsan a gólvonal mögül.
A gólbíró, Vad II István nem jelzett, így Kassai Viktor nem adta meg a gólt – a visszajátszásokból és a kimerevített képeken sajnos egyértelműen látszik, hogy a labda teljes terjedelmével bent volt.



Nem sokkal később a túloldalon Wayne Rooney 23 méteres szabadrúgása kötött ki az oldalhálóban, a hazaiaknál pedig érkezett a legenda, Andrij Sevcsenko.
De még ez utóbbi előtt Pjatov mentett előbb Rooney elől, majd Ashley Cole ismétlésénél és a szögletnél is – próbálja helyre hozni bakiját.
A vendégeknél jött a svédek ellen parádézó Theo Walcott Milner helyére.
A 73. percben Jevhen Konopljanka távoli bombája viccelte meg kis híján Hartot, majd Joleon Lescottnak kellett tisztáznia, a másik kapu előtt pedig Rooney elől mentettek a védők.
A 78. percben Oleh Blohin kihasználta harmadik cseréjét is, Szerhij Nazarenko mindjárt egy távoli lövéssel jelentkezett, 25-ről azonban jócskán fölé ágyúzott.
Az utolsó percekben a meddő mezőnyfölényt kialakító ukránok Jarmolenko 18 méteres tekerésével voltak legközelebb a gólszerzéshez, miközben a svédek bebiztosították franciák elleni sikerüket.
Az angolok 1996 után ismét veretlenül lehozták a csoportkört, ezzel és a franciák kétgólos vereségével megnyerték a D-csoportot, így az olaszok ellen vívják a negyeddöntőt, míg Laurent Blanc együttese Spanyolország ellen küzd meg.

D-CSOPORT, 3. FORDULÓ

ANGLIA–UKRAJNA 1–0 (0–0)

Doneck, Donbasz Arena, 48 700 néző. Vezette: Kassai (magyar)

ANGLIA: Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner (Walcott, 70.), Gerrard, Parker, A. Young – Rooney (Oxlade-Chamberlain, 87.) – Welbeck (Carroll, 82). Szövetségi kapitány: Roy Hodgson

Kispad: Green, Butland (kapusok), M. Kelly, Baines, Ph. Jones, Jagielka, Downing, Defoe, Henderson

UKRAJNA: Pjatov – Huszjev, Hacseridi, Rakickij, Szelin – Timoscsuk – Jarmolenko, Harmas (Nazarenko, 78.), Konopljanka – Milevszkij (Butko, 77.), Devics (Sevcsenko, 70.). Szövetségi kapitány: Oleh Blohin

Kispad: Koval, Horjajinov (kapusok), Kucser, Sevcsuk, Mihalik, Alijev, Rotany, Szeleznyov, Voronyin

Gólszerző: Rooney (48.)

A D-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE

	M	Gy	D	V	L–K	Gk	P
1. Anglia	3	2	1	–	5–3	+2	7
2. Franciaország	3	1	1	1	3–3	0	4
3. Ukrajna	3	1	–	2	2–4	–2	3
4. Svédország	3	1	–	2	5–5	0	3

Megúszták a franciák: kikaptak, de továbbjutottak

 

A labdarúgó Európa-bajnokság D-csoportjában a svéd válogatott kivételével még mindegyik együttes továbbjuthatott a záró fordulóban. Nos, az északiak szépen búcsúztak, hiszen két góllal (közte egy borzasztóan szép Zlatan Ibrahimovic-bombával) megverték a végül így is továbblépő franciákat. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

A franciák ezúttal saját kezükben tartják sorsukat, hiszen egy döntetlen (Anglia) és egy győzelem (Ukrajna) után a svéd válogatott várt rájuk, amelyik már le is foglalta a repülőjegyeket a hét közepére. Az ilyenkor szokásos lózungokat azért nem mellőzhették az északiak táborában: „A tisztesség úgy kívánja, hogy mindent beleadjunk, elsősorban a saját becsületünkért futballozunk a franciák ellen, hogy véletlenül se essen meg velünk az a csúfság, hogy pont nélkül utazunk haza″ – így Zlatan Ibrahimovic, aki ismét nem azt a formát hozta, amit vártak tőle a szakértők, és hogy, hogyan nem, most is forrongtak körülötte az indulatok.
Az ellenfél kapitánya, Laurent Blanc is azt tette, amit vártunk tőle, azaz dicsérte az ellenfelet, és igyekezett fenntartani övéinek harci szellemét.
„A svédektől többet vártak a torna előtt, de még mindig nagyon nehéz ellenük játszani – így a francia kapitány. – Fizikailag nagyon erős csapat, játékosai jók a párharcokban és jól szerelnek. Van néhány nagyon nagy futballistájuk, úgyhogy valószínűleg megpróbálják ránk erőltetni játékukat.″
A svédek kapitánya, Erik Hamrén a két vereség dacára sem variált sokat kezdőjén, de bekerült azért oda a szélső Emir Bajrami, és visszatért a támadó Ola Toivonen. A franciáknál szintén a kezdőben kapott helyet a fiatal szűrőígéret, Yann M'Vila.




A MÉRKŐZÉS 


A találkozó előtti filozofálás közben kiderült, összesen hét olyan eredmény születhet a csoport záró fordulójának két mérkőzésén, amelyik a franciák továbbjutását eredményezhette, de a gallkakasosoknak a győzelem kivívása lett volna a legegyszerűbb. Ennek ellenére a sárga mezes északiak kezdtek jobban, a francia védelem lelkes asszisztálása mellett előbb Toivonen, majd Sebastian Larsson fejelhetett kapura, sikertelenül.
A svéd védelemből Andreas Granqvist sietett az ellenfél segítségére egy ügyes passzal, de Franck Ribéry közeli lövését kivédte a jól helyezkedő Andreas Isaksson.

A 10. percben Philippe Mexes újabb nagy hibája után ismét Toivonen került helyzetbe, de hiába cselezte ki már a kapust is, kisodródva csak a kapufa alját találta el.

A 20. perc felé közeledve elkezdtek támadni, támadgatni a franciák is, ezt egy jócskán a kapu fölé szálló Benzema-lövés jelezte, de legizgalmasabb megmozdulásuk sokáig az maradt, amikor Ibrahimovic egyik lábát M'Vila, a másikat Alou Diarra rúgta ki a csatár alól, tökéletesen egyszerre.
Az első fél óra a fentiek ellenére olyan pompásra sikeredett, hogy már csak a vuvuzela hiányzott alóla, és az sem tett jót a találkozónak, hogy a Premier League-ben légióskodó franciák megszokásból elkezdtek ívelgetni a svédek ötösére, a várható eredménnyel.

Hogy ne rossz szájízzel köszönjünk el a csak mérsékelten fogyasztható első félidőtől, arról egy Ribéry-lövés és az azt blokkoló Olof Mellberg-becsúszás gondoskodott.

Úgy látszik, alaposan leszidhatta övéit a szünetben Blanc, mert egy jóval motiváltabb francia csapat kezdte a második félidőt, de középtávoli lövései nem okoztak veszélyt.
Az 53. percben azonban Llorisnak kellett bravúrt bemutatnia, majd egy minutum múlva lecsapott Zlatan Ibrahimovic, aki egy jobb oldali beadást ollózott oldalra elfeküdve védhetetlenül a jobb alsóba, 15 méterről. 1–0 

A gólszerzőről lemaradó Mexes harmadik elképesztő hibája már nem maradt büntetlen
Ez a gól még belefért a franciáknak, de a félidőben beállt Christian Wilhelmsson közeli lövése, ha beakad, vagy ha Mellberg fejesét nem védi valami elképesztő bravúrral Hugo Lloris, vakarhatták volna a fejüket.

Megúszták, ijedtükben elkezdtek támadni, és rájöttek, hogy át kellene lőni az öttagú védelmet és a tizenhatos előtt sorakozó háromtagú szűrősort, de hol célt tévesztettek, hol pedig berepült eléjük egy-egy sárga mezes izomember.
Csak a 60. és a 76. perc között nyolc svéd bevetődéses blokkolást számoltunk össze, ebben benne van már Mellberg „önhikis", azaz önhibáján kívüli kezezése is.
Amikor már mindenkin túljutottak, mint például a csereként beállt Jérémy Ménez, akkor Isaksson valamelyik hosszú végtagjában akadt el a labda. Egy másik csereember, Olivier Giroud sem tétlenkedett, első labdaérintésként centikkel fejelt a jobb felső mellé az ötösről.
A hajrában Sebastian Larsson adta meg a kegyelemdöfést a franciáknak, az ötösről a hálóba bombázta a lécről (Samuel Holmén lőtt oda) elé pattanó labdát. 2–0
Innentől kezdve imádkozhattak a franciák, nehogy feltámadjon a másik mérkőzésen az ukrán válogatott – de végül is erre nem került sor, nyert Anglia, és megmentette ősi riválisát.
Továbbmentek tehát Benzemáék, csak az a nagy kérdés, hogy ilyen játékkal minek? Hatalmas fordulatnak kell beállni játékukban, hogy érdemben felvegyék a harcot a címvédő spanyolokkal a negyeddöntőben...

Svédország–Franciaország 2-0 (0-0)
XIV. labdarúgó Európa-bajnokság, D csoport, harmadik játéknap. Kijev, Olimpiai Stadion, 63 ezer 10 néző. Vezette: Pedro Proença, asszisztensek: Bertino Miranda, Ricardo Santos. Alapvonali segítők: Manuel De Sousa, Duarte Gomes (portugálok). Tartalék-játékvezető: Pol van Boekel (holland).

Svédország: Isaksson - M. Olsson, J. Olsson, Mellberg, Granqvist - Källström, Svensson (Holmén, 79.) - Bajrami (Wilhelmsson - a szünetben), Irahimovic, Larsson - Toivonen (Wernbloom, 78.). Szövetségi kapitány: Erik Hamrén.
Franicaország: Lloris - Clichy, Mexes, Rami, Debuchy - M'Vila (Giroux, 83.), Diarra, Nasri (Menez, 78.) - Ribéry, Ben Arfa (Malouda, 59.) - Benzema. Szövetségi kapitány: Laurent Blanc.

Gól: Ibrahimovic (55.), Larsson (91.).

Sárga lap: Svensson (71.), illetve Mexes (68.).

A D-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE

	M	Gy	D	V	L–K	Gk	P
1. Anglia	3	2	1	–	5–3	+2	7
2. Franciaország	3	1	1	1	3–3	0	4
3. Ukrajna	3	1	–	2	2–4	–2	3
4. Svédország	3	1	–	2	5–5	0	3

C. Ronaldo elődöntőbe fejelte Portugáliát

Vajon a cseh labdarúgó-válogatott meg tudja-e ismételni az 1996-os bravúrját, és legyőzi Portugáliát a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság negyeddöntőjében, vagy Cristiano Ronaldóék továbbjutással örvendeztetik meg a születésnapját tegnap ünneplő Paulo Bento szövetségi kapitányt? – tettük fel a kérdést a mérkőzés előtt. Nos, ha nem is tükörsimán, de győztek a sokkal több helyzetet kialakító portugálok, következhet a bővebb körű ünneplés. 

A MÉRKŐZÉS ELŐTT

Jó 16 évvel ezelőtt Ruud Gullit bevezette a „szexi futball” kifejezést, amelyre az akkor nyáron Angliában látott portugál válogatott látványosságra törekedő futballja ihlette. Nos, a szexi portugálok (akikről bővebben itt olvashat) pechjükre összeakadtak a nem annyira szexi, de a futballban akkor sikeresebb csehekkel (róluk pedig itt tudhat meg többet), és vereséget szenvedtek tőlük. Ebből meríthetnek erőt az esélytelenebbnek vélt csehek most is.
„Tudjuk, hogy a portugál középpálya és csatársor nagyon veszélyes – így Michal Bílek, a cseh szövetségi kapitány a mérkőzés előtt. – Ezt jól az eszünkbe véstük, így aztán sokkal többet kell a védekezésre koncentrálnunk. Nem játszhatunk úgy, mint az oroszok ellen, akiknek tered adtunk, és ki is végeztek minket. Na, ebből nem kérünk. A selejtezők során csapattá formálódtunk, pedig nincsenek nagy sztárjaink. Ha győzünk a portugálok ellen, az a csapatszellem diadala lesz.”

„Senki sem emlegetett minket az esélyesek között az Eb előtt – mondta Raul Meireles, aki elismerte, borzalmasan kezdték a versengést. – De így volt ez klubommal, a Chelsea-vel is a BL-ben. Nem lesz könnyű győznünk, de erről álmodunk, erről álmodik minden portugál. Persze a csehek is…”
Szövetségi kapitánya, egyik válogatottbeli elődje, Paulo Bento legjobb tizenegyét küldhette pályára, míg Bílek nem kockáztatott, az Achilles-sérüléssel bajlódó Tomás Rosicky helyére Vladimír Daridát jelölte a kezdőbe.

A MÉRKŐZÉS


A bevonulás előtt Petr Cech és Cristiano Ronaldo, a két csapatkapitány többször is cinkosan összemosolygott, és bár az ilyesmitől mostanában sokan lábrázást kapnak, de tegyük fel, ez a jelenet is azt mutatja, hogy a futball végső soron mégiscsak játék.

Nos, a játék, mint olyan, az első tíz percben meglehetősen idegesre és csapkodóra sikeredett, majd Fábio Coentrao játszott össze gyönyörűen Nanival, de utóbbi beadását mentette az ötösön Ronaldo elől Tomás Sivok.
A csehek alighanem fergeteges portugál rohamokra vártak, de mivel ezek szemlátomást elmaradtak, az első negyedórához érve egyre bátrabban támadtak, Milan Baros például csak centikkel maradt le a portugál kapu előtt Darida beadásáról. A Bento-fiak egyre durvább belemenésekkel próbálták ennek elejét venni (közben Pepe mentett egy hatalmasat hátul), pedig többen is a „kipontozódás" veszélyével fejük fölött léptek pályára.

Valósággal felüdülésnek hatott a nagy sarabolás közben egy látványos, de alaposan célt tévesztő Ronaldo-ollózás, illetve szintén tőle egy kapu mellett jó egy méterrel elsuhanó szabadrúgás. A játékrész hajrájára meghúzódott Hélder Postiga, őt Hugo Almeida váltotta.

A félidő zárásaképpen Ronaldo egy „miniesernyővel" elküldte gyufáért Michal Kadlecet, majd az ötös jobb sarkától a rövid kapufára lőtt. CR7-nek ez volt a harmadik „kerete" az Eb-n, ő vezeti ezt a kategóriát.
A fordulás után Almeida fejelhetett teljesen szabadon az ötösről, de célt tévesztett, majd Ronaldo lőtt 25 méterről a bal oldali kapufára (a szabadrúgást talán Cech simogatta oda kesztyűjének varrásával). Pár perccel ezután Raul Meireles csodás labdájával Ronaldo törhetett kapura, de 15 méterről sípcsonttal még ő sem tud gólt rúgni, majd Cech tenyerelte ki a léc alól Joao Moutinho életerős lövését.

Ekkor már határozottan az volt az ember érzése, hogy csak percek kérdése, mikor születik meg a portugálok vezető találatára, de a fehér mezesek hiába lőttek többször is kecsegtető pozícióból kapura, az irányzékkal mindig gond volt. Ha minden tökéletesen ment, akkor les miatt nem adták meg...
A 79. percig tartották magukat a csehek: Moutinho ment el a jobb szélen, Cristiano Ronaldo pedig hét méterről a bal felsőbe fejelt úgy, hogy a labda előbb a földdel találkozott. 0–1

Bento mester gyorsan beküldte Nani helyére a szűrő Costudiót, Meirelest pedig a bekk Rolandóra cserélte, hogy ezzel az egygólos előnnyel kihúzzák a mérkőzés végéig; amott beállt a védekező középpályás, Tomás Hübschman helyére Tomás Pekhart, aki támadó.
Nagy védekezést nem kellett már csapnia Rolandónak, a csehek megméretettek, és könnyűnek találtattak.
Ha nem is könnyen, de bejutottak a legjobb négy közé a portugálok, akik sokkal veszélyesebben futballoztak, mint a jól kezdő, de fokozatosan elszürkülő, majd a végén újítani már nem tudó csehek.

EURO 2012 Negyeddöntő

CSEHORSZÁG–PORTUGÁLIA 0–1 (0–0)

Varsó, Nemzeti Stadion, 70 000 néző. Vezette: Webb (angol)

CSEHORSZÁG: P. Cech – Gebre Selassie, Kadlec, Sivok, Limbersky – Plasil, Hübschman (Pekhart, 86.) – Jirácek, Darida (Rezek, 61.), Pilar – Baros. Szövetségi kapitány: Michal Bílek

Kispad: Lastuvka, Drobny (kapusok), Suchy, Hubník, Rajtoral, Rosicky, Petrzela, Kolár, Necid, Lafata

PORTUGÁLIA: Rui Patrício – J. Pereira, Bruno Alves, Pepe, Coentrao – Moutinho, Veloso, Meireles (Rolando, 88.) – Cristiano Ronaldo, Hélder Postiga (Hugo Almeida, 40.), Nani (Custódio, 84.). Szövetségi kapitány: Paulo Bento

Kispad: Eduardo, Beto (kapusok), Ricardo Costa, Miguel Lopes, Hugo Viana, Quaresma, Micael, Nélson Oliveira, Varela

Gólszerző: C. Ronaldo (79.)

A németek padlóra küldték a görögöket

A németek csupán néhány percig hagyták, hogy azt érezzék a görögök, hogy van esélyük bejutni a négy közé az Európa-bajnokságon. Joachim Löw együttese a negyeddöntőben az első félidő elejét átaludta, de azt leszámítva lefocizta a pályáról a jóval gyengébb Görögországot, így a 4-2-es győzelemnek köszönhetően bejutott az elődöntőbe.


Németország - Görögország 4-2 (1-0)Gdansk, 39 ezer néző
v.: Damir Skomina (szlovén)
Németország: Neuer - Boateng, Badstuber, Hummels, Lahm - Schweinsteiger, Khedira - Reus (Götze, 80.), Özil, Schürrle (Müller, 67.) - Klose (Gomez, 79.)
Görögország: Szifakisz - Toroszidisz, Papasztatopulosz, K. Papadopulosz, Cavelasz (Fotakisz, a szünetben) - Makosz (Liberopulosz, 72.), Maniatisz, Ninisz (Gekasz, a szünetben), Kacuranisz, Szamarasz - Szalpingidisz
gól: Lahm (39.), Khedira (61.), Klose (68.), Reus (74.), illetve Szamarasz (55.), Szalpingidisz (89.)
sárga lap: Szamarasz (14.), Papasztatopulosz (75.)




 
 

A német-görög meccs több volt, mint egy Eb-negyeddöntő az ismert gazdasági helyzet miatt, hiszen a pénzügyi összeomlás szélén álló görögöktől a németek azonnali, brutális megszorításokat várnak az ország megmentéséért cserébe. Közben egyre több görög állami vállalat kerül német kézbe, így főleg a görög csapat számára volt ez több egy "szimpla" Eb-meccsnél.
Joachim Löw, a jóval nagyobb játékerőt képviselő német válogatott szövetségi kapitánya ezzel párhuzamban úgy gondolta, hogy három kihagyhatatlannak vélt sztárja, Lukas Podolski, Thomas Müller és a háromgólos Mario Gomez nélkül is meg fogják verni a lesajnált görögöket, így kihagyta őket a kezdőből. Miroslav Klose, Marco Reus és André Schürrle került be a helyükre, utóbbi játékos, a Leverkusen focistája a harmadik percben közel állt ahhoz, hogy meghálálja, és igazolja Löw döntését, ám hiába lőtt a kapuba, les miatt érvénytelenítették a gólt, jogosan.
A német válogatott korábbi kapusa, Oliver Khan az egyik német tévének korábban azt mondta, nem érti, hogy Gomez helyett miért nem Klose kezd, hiszen összjátékban sokkal jobb a bayernes gólzsáknál. Ez a meccs elején máris igazolódni látszott, a görögöket a kapujuk elé szögező németeknél Klose sokat mutatta magát, kivette a részét a játékból, és remek passzokat adott a társainak.
A szintén a kezdőbe most bekerült Reus a 22. és a 24. percben néhány megmozdulással eldönthette volna a meccset, előbb Özilt hozta ziccerbe, de a Real Madrid klasszisa nem tudta belőni a helyzetet, majd ő maga próbálkozott, de a görög kapus, Szifakisz védett. Reus egy perccel később Klosénak passzolt, akinek csak az üres kapuba kellett volna továbbítania, de hiába csúszott be, centikkel lemaradt a labdáról.
A németek rengetegszer próbálkoztak lövéssel, tudták, hogy Szifakisz az Eb leglyukaskezűbb kapusa címre hatalmas eséllyel pályázhat, nem volt olyan labda, ami ne pattant volna ki róla. Az első ilyen lövés a 39. percben érkezett, Philipp Lahm, a németek csapatkapitánya 19-20 méterről parádésan lőtte ki a bal sarkot.
Az első félidőben a görögökön semmi nem látszott a meccs előtti nagy fogadkozásból, összesen két kapura lövésük volt a 13 némettel szemben, míg a labdabirtoklás egészen elképesztő volt, a 70-30 százalék barcelonai magasságnak számít.
A szünetben próbált változtatni Fernando Santos, a görögök szövetségi kapitánya behozta többek között a csatár Gekaszt is, Szalpingidiszt pedig azzal a lendülettel kihúzta a jobb szélre.
A németek nagyon kényelmesen jöttek ki a második félidőre, és bár tovább irányították a játékot, a görögök kétszer is elmentek egy-egy villámgyors kontrával, a másodikat pedig Szamarasz be is lőtte, méghozzá Szalpingidisz beadását értékesítve. Az addig statisztaszerepet játszó, a németeknek nemcsak a gazdasági helyzetben, hanem a pályán is kiszolgáltatott görögök tehát az 55. percben hatalmas meglepetésre egyenlítettek.



A németek ettől a brutális arcon csapástól egyből felébredtek, és csupán öt perc kellett nekik, hogy Khedira parádésan eltalált lövésével újra vezessenek, majd újabb néhány perc múlva a Gomez helyére a kezdőbe tett Klose el is döntötte a meccset. Löw húzása tehát bejött, sőt negyed órával a vége előtt a másik meglepetésember, Reus is betalált, ráadásul Klose kipattanó lövését vágta a hálóba. Szalpingidisz a végén még tizenegyesből szépített, de ez már nem osztott-szorzott semmit, a németek 4-2-re nyertek.

Klose fejese minden eldöntött

A mindössze 23,5 év átlagéletkorú német válogatott rekordot állított fel, hiszen sorozatban 15. győzelmét aratta, eddig a 14 sikerrel megvívott meccsel holtversenyben állt a franciákkal, a hollandokkal és a spanyolokkal.

Alonso „százados” az elődöntőbe vezényelte a spanyolokat

Spanyolország lesz Portugália ellenfele a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság elődöntőjében, ugyanis a címvédő megverte a francia válogatottat. Az első negyedóra után nem sokkal vezetést szereztek a spanyolok a 100. válogatottságát ünneplő Xabi Alonso révén, és a vezetést már nem engedték ki a kezükből. Igaz, a francia támadók nem helyeztek éppen túl nagy nyomást az ellenfél védelmére. A legvégén egy büntetőt még értékesített az ünnepelt, de ez már nem osztott, nem szorzott. 

A címvédő, világ- és Európa-bajnok spanyolok arra készültek, ami még sosem sikerült nekik: tétmérkőzésen legyőzni Franciaországot. Eddig hatszor próbálkoztak ezzel, az Eb negyeddöntőjében következett a hetedik alkalom.
A kezdőcsapatok kihirdetésekor már láttuk magunk előtt a másnapi címlapokat, hiszen a spanyolok újra klasszikus középcsatár nélkül álltak ki, Cesc Fabregasszal ebben a szerepkörben. A franciáknál az eltiltott Philippe Mexest Laurent Koscielny helyettesítette, a védelem jobb oldalára bekerült Anthony Réveillere, mert Mathieu Debuchy egy sorral fentebb játszott. Kikerült ugyanis a középpályáról a kapitánnyal különböző okok miatt fasírtba kerülő Hatem Ben Arfa, Samir Nasri duó. 

Nyugodt adogatással indult a találkozó, mindkét részről, de rengeteg hiba csúszott az átadásokba. Fabregas már a hatodik percben megmutatta, hogy kezd belejönni a csatárkodásba, mert amikor kiléphetett volna a századik válogatottságát ünneplő Xabi Alonso csodálatos labdájával, abban a pillanatban hatalmasat esett, ahogy picit megrántotta vállát védője. Nem ért büntetőt ez a húzás, nem is lett belőle az.
Az első negyedóra kifejezetten unalmasra sikeredett, az időszak egyetlen kérdése az volt, hogy az iram vagy a színvonal sikeredett-e szánalmasabbra. A 16. percben fel is harsant az első füttyszó…
A 19. percben elkezdődött végre a mérkőzés: Iniesta indította a balon Jordi Albát, aki lefutotta Mathieu Debuchyt, beívelését pedig nyolc méterről a teljesen üresen hagyott Xabi Alonso a jobb felső sarokba fejelte. 1–0 Csodálatosan ünnepelt a „hispán centurió”, de kellett ehhez a francia védelem hibája, nem is kicsi – Gaël Clichy maradt le csúnyán róla. 

 Nem igazán kaptak lángra a franciák a kapott góltól, sőt, a 29. percben Iniesta került gólhelyzetbe, Koscielny viszont ügyesen szerelte őt, az ötös előterében.

Nem sokkal később Iker Casillasnak is munkába kellett lépnie, a jobb felsőből piszkálta ki Yohan Cabaye távoli szabadrúgását, majd a szögletnél nagy nehezen megszerezte a labdát, de a szemfüles Adil Rami kifejelte azt kezéből – a kapuvédő szerencséjére azonban gyorsan rá tudott vetődni az éppen elé pottyanó labdára.
A félidő hajrája ugyanolyan méla játékot hozott, mint az eleje, magukon a játékosokon is látszott, nagyon megkönnyebbültek, amikor kitört a félidő.
 A félidőben egyik mester sem cserélt, igaz, erre főleg francia oldalon lett volna indok.
Támadtak, támadgattak a gallkakasosok a szünet után, kevés eredménnyel, majd amikor végre helyzetbe kerülhettek volna, akkor Franck Ribéry elől szépen tisztázott Sergio Ramos. A franciák ördöngös szélsője egyébként gyengén játszott az első félidőben, online közvetítésünkben egy védők által könnyedén kivágott beadással szerepelt csupán. Beszédes…
A 60. percben viszont szépen ívelt középre, a 11-es ponttól pedig az odáig kalandozó Debuchy nem is sokkal a léc fölé fejelt.

Teljesen visszaálltak ekkor a spanyolok, de egy gyors kontra során Fabregas kis híján gólt szerzett Xavi félelmetesen nagy labdájából, ám hiába cselezte már ki félig Hugo Llorist, a kapus a labda után tudott nyúlni.

A kapitányok is hallották a stadiont szép lassan megtöltő füttyszót, amelyet mindkét csapat kiérdemelt, és mindkét mester kettős cserékre szánta el magát. A franciáknál beállt Samir Nasri és Jérémy Ménez, a spanyoloknál Pedro Rodríguez és Fernando Torres is.
A két spanyol csere majdnem két percen belül összehozott egy gólt, de Koscielny újra hatalmasat mentett az ötösnél, amoda Ribéry első épkézláb szólója után fülelte le a belőtt labdát Casillas.
A hajrá kezdetére egy szűrő helyett csatárt küldött a pályára Blanc, Olivier Giroud személyében, és kellett is a vérfrissítés, mert a francia fellángolást szép lassan elölte a kíméletlen spanyol mezőnymunka.

A mérkőzés végéről sejtet valamit, hogy fórumainkon a semleges szurkolók azért fohászkodtak, nehogy egyenlítsenek a franciák, mert akkor „folytatódik ez a csodás találkozó”. A rendes játékidő utolsó percében Pedro még kiharcolt egy büntetőt, amelyet Xabi Alonso értékesített, még szebbé téve 100. válogatottbeli fellépését. 2–0

Nyertek a spanyolok, megtört francia átkuk, de nem lehetnek elégedettek a mutatott játékkal, nem véletlenül fütyülték ki őket szurkolóik. Jutott ebből Vicente del Bosquének is, pedig a nagy bajszú mester megvalósította a mediterrán futballuniót: válogatottja katalános középpályáját ötvözte az olasz védelem catenacciójával, és csatár nélkül áll ki, mint a görögök. Meglátjuk, mire lesz ez elég a portugálok ellen…

A mérkőzésről pedig? A színvonallal az ékszakai sihta egészen biztosan találkozik majd egy donecki bányában, a franciák pedig csakis annak örülhetnek, hogy nem akkora szégyennel a poggyászukban utazhatnak haza, mint a dél-afrikai világbajnokságról.

SPANYOLORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 2–0 (1–0)

Doneck, Donbasz Arena, 47 000 néző. V: Rizzoli (olasz)

SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Piqué, Ramos, Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – D. Silva (Pedro, 65.), Iniesta (Santi Cazorla, 84.) – Fabregas (F. Torres, 67). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque

Kispad: Víctor Valdés, Reina (kapusok), Raúl Albiol, Javi Martínez, Juanfran, Jesús Navas, Negredo, Juan Mata, F. Llorente

FRANCIAORSZÁG: Lloris – Réveillere, Rami, Koscielny, Clichy – Cabaye, M’Vila (Giroud, 79.), Malouda (Nasri, 65.) – Debuchy (Ménez, 64.), Ribéry – Benzema. Szövetségi kapitány: Laurent Blanc

Kispad: Mandanda, Carrasso (kapusok), Evra, Valbuena, Matuidi, A. Diarra, Martin, Ben Arfa

Gólszerző:  Xabi Alonso (19., 90. – 11-esből)

Az olaszok bírták jobban az idegek harcát, elődöntősök

A lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság negyeddöntőjében drámai küzdelmet hozott Olaszország és Anglia összecsapása. A rendes játékidő gól nélküli döntetlennel ért véget, csakúgy, mint a kétszer tizenöt perces hosszabbítás. A 11-esek során előbb az itáliai együttes hibázott, majd az angoloktól Ashley Young és Ashley Cole is rontott, és ez végzetesnek bizonyult. Cesare Prandelli legénysége Németországgal találkozik a fináléba kerülésért. 

Az angolok csoportelsőként érkeztek a negyeddöntőbe, és a sajtó szerint vannak olyan jók, mint az olaszok, és mivel egyforma erősségű szerintük a két gárda, számíthatunk a végén tizenegyespárbajra is.
Az angol válogatott kezdője nem tartalmazott meglepetést, az olaszoknál is előre lehetett sejteni, hogy a sérült Thiago Mottát Riccardo Montolivo helyettesíti, és végül Mario Balotelli is a kezdő 11 tagja lesz.
A himnuszok alatt mindkét csapat tagjai nagy átéléssel énekeltek (igen, még Mario Balotelli is, de természetesen a csapatkapitány, Gianluigi Buffon volt a „legolaszabb"). Az olaszok szokásos kék szerelésükben léptek pályára, míg az angolok tiszta fehérben.
A harmadik percben máris megállt az ütő az angolokban: egy alapvonalig játszott beadás után Daniele De Rossi érkezett középen, és mintegy 22 méterről lőtt kapura, a kifelé csavaradó labdát Joe Hart nem érhette el, ám az a jobb oldali kapufán csattant.

Másfél perccel később jött az angolok válasza: James Milner jobb oldali beadása valahogy eljutott Glen Johnsonhoz, aki egy teszetosza labdaátvétel után nagy nehezen csak kapura tette a labdát, ám Gianluigi Buffon elképesztő reflexszel védte a közeli kísérletet. Soha rosszabb kezdést!
Az angolok több belőtt labdával próbálkoztak az első tíz percben, ám Milner és Steven Gerrard beadását is hatástalanította a squadra azzurra. A 14. minutumban Glen Johnson kanyarított középre Wayne Rooney felé, a Manchester United támadója fölé fejelt.
A 15. és a 25. perc között kicsit visszavettek a csapatok az iramból, Antonio Cassano próbált szerencsét jó 25 méterről, ám kis híján Föld körüli pályára állította a labdát. A szurkolók hullámzással szórakoztatták magukat, ha már a futballistáknak ez nem sikerült a pályán.
A 25. percben Mario Balotelli lépett ki a rossz angol lesre állítást kihasználva, de mintha földbe gyökerezett volna citys csapattársa, Hart láttán, elkezdett teketóriázni, mire John Terry beérte, és blokkolta lövését. A Chelsea hátvédje hatalmasat sprintelt, hogy menteni tudjon, ami kiváló erőnlétről tanúskodik.
A 32. percben ismét Balotelli (bár szerinte mindig ő) veszélyeztetett, Riccardo Montolivo beadását már csak estében tudta kapura tenni, így Hart könnyedén magához ölelte a labdát. A túloldalon Danny Welbeck és Rooney összjátéka után előbbi lőtt fölé. Cassano újabb távoli lövését Hart fogta – eddig talán a Milan támadója volt a legélénkebb.
A 41. percben Andrea Pirlo mutatta meg, hogy miért tartozik még mindig a világ legjobb középpályásai közé: 30 méterről a hosszún érkező Cassano fejére varázsolta a labdát, a visszafejelt passzt Balotelli Terry és Joleon Lescott szorításában fölé vágta a kapu torkából.

Az első félidő gól nélküli döntetlennel zárult, ám kiegyenlített játékot láthatott a kijevi közönség. A 2012-es Európa-bajnokságon még nem született gól nélküli döntetlen, de az nem túl jó előjel a semleges szurkolók számára, hogy az Eb-k történetében a legtöbb 0–0-t (7) Olaszország játszotta.
A fordulás után ismét De Rossi mehetett volna a mennybe, ám Cassano beadása után senkitől sem zavartatva nem találta el a labdát. Néhány perccel később  újabb nagy olasz ziccer maradt ki, előbb Balotelli lőtt Hartba hat méterről, majd a kipattanót Montolivo emelte fölé. Megint bekezdett az itáliai együttes, ám gólt ezúttal sem tudott szerezni a játékrész elején.

A 60. percben Roy Hodgson megpróbálta felélénkíteni az addig impotens angol támadójátékot, pályára küldte Theo Walcottot és Andy Carrollt. Utóbbi gyorsan helyzetbe is került, ám kísérletét blokkolták. Joey Barton, a QPR középpályása időközben szeretett kék madaras közösségi oldalán posztolt, és Pirlo kikapcsolását kérte honfitársaitól (ha ezt ő maga tenné meg, Pirlo valószínűleg már nem játszhatna többet az Eb-n, ha továbbjutna Olaszország...).
Az olaszok mezőnyfölénye a második félidő derekához érve is megvolt, ám egyre jobban érett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás. Az angol BBC keményen bírálta a szigetországiak középpályássorát, mondván, abszolút tanácstalan. A tekintélyes médium tudósítója Xavit látná szívesen a középpályán.
A 81. percben a nemrégiben beálló Alessandro Diamanti tesztelte Hartot, aki simán fogta a bal alsóba tartó pattogós lövést. A hajrához közeledve Hodgson segítője, Gary Neville testvére, Phil szintén a közkedvelt közösségi oldalon posztolt, és érzékeltette a pályán folyó elkeseredett küzdelmet: „Nem érdekel, hogyan, csak nyerjünk!"

Prandelli cseréi aktívabbnak bizonyultak, hiszen Diamanti lövése után Antonio Nocerino is helyzetbe került, ám a zseniális labdaátvétele után leadott löketébe a visszazáró Glen Johnson lépett bele, így Hartnak nem kellett beavatkoznia.

A 93. percben Buffon tért ki a hitéből: Young, majd Ashley Cole volt a labda útja, a Chelsea hátvédjének beadását az eddig szinte észrevétlen Carroll fejelte vissza, ám Rooney ollózása fölé szállt – az olasz kapus ennek ellenáre korholta védőit.
Véget ért a rendes játékidő! Jöhetett a kétszer tizenöt perc hosszabbítás!
A hosszabbítás nem a legjobb előjel az olaszok számára, akik minden bizonnyal megpróbálják dűlőre vinni a dolgot a túlórában, hiszen eddig kilenc világversenyen játszott negyeddöntőjéből kétszer búcsúzott Olaszország, mindkétszer 11-esekkel.
A viszonylag hosszúra sikeredő szünet (amelyben Gerrard lábát kellett nyújtani, mert begörcsölt) után folytatódott a játék, Nocerino fölé lőtt a hosszabbítás második percében. Elég sok kemény jelenet volt továbbra is, ám a portugál játékvezető engedte a férfias játékot.
A 95. percben Gerrard egy eladott labdát tekert középre, ám előbb Rooney, majd Lescott sem tudott belepiszkálni néhány méterre a kaputól, így Buffon gyűjtötte be a labdát – a játékvezető les miatt kifelé ítélt. Az eddigi legnagyobb angol helyzet volt ez a ráadásban...

A 101. (nem kiskutya) percben Diamanti beadása olyannyira jól sikerült, hogy végül Hartnak kellett a jobb oldali kapufára tolnia a labdát. Két kapufája már volt Olaszországnak, ám az kevés a továbbjutáshoz. Az elhivatott angol szakmai stáb közben a „tartsátok ezt a formát" biztatást üvöltötte a pályán lévőknek.
A hosszabbítás első félideje sem hozta meg a várva várt áttörést, így már csak tizenöt perc választotta el a csapatokat a 11-esrúgásoktól. Jürgen Klinsmann, a német válogatott korábbi szövetségi kapitánya szerint ha 11-esekre kerül sor, az az angoloknak kedvezhet, már csak az idei Bajnokok Ligája-döntőből kiindulva.
Balotelli eltökéltségére és erejére sem lehetett panasz: a Manchester City csatára elvállalt egy távoli szabadrúgást, ám szörnyen fölé lőtte. A 115. percben Diamanti beadását a berobbanó Nocerino fejelte lehajolva az angolok hálójába, csakhogy les miatt érvénytelenítették a találatot. Az olaszok egy pillanatra már az elődöntőben érezhették magukat, ám a portugál asszisztens szertefoszlatta illúzióikat.
A 120. percben a játékvezető lefújta a találkozót, következhettek a 11-esek. Ha bokszmérkőzés lett volna ez a negyeddöntő, az olaszok nyertek volna egyhangú pontozással, ám a futballban csak a gólok számítanak.
Joe Hart és Gianluigi Buffon is megfogott egy-egy büntetőt a Premier League-ben, illetve a Serie A-ban, így a kapusok teljesítménye alapján nehéz volt előre megjósolni a végkifejletet.
Balotelli kaján vigyorral az arcán ballagott oda, hogy elvégezze az első 11-est, s túl is járt citys csapattársa, Hart eszén (bár az angol kapus érezte az irányt, a lövés jól helyezett és erős volt). Gerrard mintha lemásolta volna Balotellit, ugyanúgy a jobb alsóba lőtt. Egy páros után 1–1 volt.
Montolivo is a jobb alsót célozta, ám ő mellé durrantott. Az angolok részéről Rooney viszont magabiztosan bevágta, így az angolok kerültek előnybe. 1–2
Pirlo elküldte rendesen Hartot jobbra, s bepanenkázta középre labdát, majd Young telibe trafálta a lécet. 2–2
Nocerino kicsit toporgott a lövés előtt, pont ezzel csapta be Hartot, és gurított higgadtan a jobb alsóba.  Az angoloknál Ashley Cole a bal alsót célozta, Gianluigi Buffon azonban érezte az irányt, és fogta a gyenge lövést. 3–2
Diamanti úgy állt oda, hogy ha bevágja, akkor továbbjut Olaszország. Ezt meg is tette, így 4–2-re az olaszok nyerték meg a 11-espárbajt, ezzel bejutottak az elődöntőbe, amelyben Németország lesz az ellenfelük. Anglia napra pontosan nyolc évvel ezelőtt is 11-esekkel kapott ki az Eb negyeddöntőjében, akkor a későbbi finalista Portugáliától.
A németeknek az olaszok mutatott játéka miatt nem kell izgulniuk, ám a statisztikák adnak okot az aggodalomra a nationalelfnek, a squadra azzurra ugyanis még sosem kapott ki Németországtól Eb- vagy vb-meccsen. Csütörtökön kiderül, folytatódik-e az itáliaiak jó sorozata.

ANGLIA–OLASZORSZÁG 0–0 – 11-esekkel 2–4

Kijev, Olimpiai Stadion. Vezette: Proenca (portugál)

ANGLIA: Hart – G. Johnson, Terry, Lescott, A. Cole – Milner (Walcott, 61.), Gerrard, Parker (Henderson, 94.), Young – Rooney, Welbeck (Carroll, 60.). Szövetségi kapitány: Roy Hodgson

Kispad: Green, Butland (kapusok), Kelly, Baines, P. Jones, Jagielka, Downing, Oxlade-Chamberlain, Defoe

OLASZORSZÁG: Buffon – Abate (Maggio, 91.), Bonucci, Barzagli, Balzaretti – Marchisio, Pirlo, De Rossi (Nocerino, 80.) – Montolivo – Balotelli, Cassano (Diamanti, 78.). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli

Kispad: Sirigu, De Sanctis (kapusok), Chiellini, Ogbonna, Thiago Motta, Giaccherini, Di Natale, Borini, Giovinco

Tizenegyesekkel döntőben Spanyolország

A spanyol labdarúgó-válogatott a portugál nemzeti csapattal találkozott a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság elődöntőjében. A mérkőzés 120 perce nem hozott gólt, futballt is csak ritkán, így a tizenegyesek döntöttek: a szerencsésebb Spanyolország javára. 

„Életünk legfontosabb mérkőzése előtt állunk" – vezette fel az ibériai rangadót Vicente del Bosque, a spanyolok szövetségi kapitánya, némileg meglepő módon, majd egy még nagyobb érdességgel készült: a középcsatár posztjára Álvaro Negredót állította.

Kollégája, Paulo Bento kezdője az volt, amelyet már napok óta borítékolhatni lehetett, és természetesen minden szem Cristiano Ronaldóra szegeződött a kezdés előtt, hiszen a portugálok kisistene két klubtárs védővel és a szintén realos Iker Casillasszal nézett szemközt. Ugyanilyen furcsán nézett egymásra a Xabi Alonsót is magáénak valló madridi különítménnyel a Pepe, Fábio Coentrao kettős is.
A mérkőzést a portugálok kezdték veszélyesebben, Miguel Veloso előbb a 16-os elől, majd szögletből (!) veszélyeztetett, de előbb Xavi Hernández blokkolt, majd Casillas bokszolt. Ezek után, hogy, hogyan nem, a spanyolok nyugodtan adogattak a mezőnyben, Pepéék pedig kemény belépőkkel tisztáztak, ha szorult a kapca.
Az első igazi helyzet a spanyolok előtt adódott: Bruno Alves passzolt felszabadítás címén Álvaro Arbeloa elé, aki 17-ről szabadon lőhetett – klubtársa, Ronaldo csak „rendszámát" leste –, de a védő végül, ha csak pár centméterrel is, a jobb felső fölé tüzelt.
A 21. percben harsant fel az első füttykoncert a nézőtéren, amelyet most is a spanyolok labdatartogató, ellenfél- és nézőaltató játéka provokált ki. A méla mutatvány közepette valóságos felüdülésképpen hatott, amikor a mellel hárító Sergio Ramosnak véletlenül a kezére pattant a labda a 16-oson beül, de ezért nem járt büntető. Ám feléledt ettől a fúria, Andrés Iniesta a hálót is megrezgette, igaz, csak felülről: a 16-os körívéről ívelt gyönyörűen a kapu tetejére.

A választ Ronaldo postázta, de lövése elkerülte végül a bal alsót. A portugálok a 30. perc környékén áttértek az egész pályás letámadásra (a Ronaldo-lövést például a spanyol 16-os előtt labdát szerző Nani készítette elő), és ezzel ellenfelük szemlátomást nem tudott mit kezdeni.
Az nyilvánvaló volt, hogy ezt végig nem bírja erővel még Raul Meireles sem, de a spanyolokat megzavarta ez a zord bánásmód, olyannyira, hogy meglepő technikai hibákat, kapkodó megoldásokat láthattunk tőlük. Sőt ha Peter Crouch kissé délebbre születik, a portugálok vonulhattak volna előnnyel szünetre, hiszen a spanyol kapu előtt Hugo Almeida feje fölött csak nem sokkal suhant el egy kósza labda.
A második félidő ugyanolyan bánatosan folytatódott, ezért aztán Del Bosque hamar váltott, a csődöt mondott Negredo helyére beküldte a „kezdőcsatár" Cesc Fabregast, a szürke David Silvát pedig Jesús Navas váltotta. A szépen sorjázó sárga lapok azért mutatták, hogy mégiscsak egy Eb-elődöntőt látunk (bár a színvonalat látva elgondolkodtunk, mikor is rajtol az NB I), majd Pepe megműtötte „végre" Alonsót, aki félpályás góllal állt volna bosszút, de a lövés színvonala felsorakozott a mérkőzés kvalitásai mellé (magyarán vagy 12 méterrel mellé szállt).
Mint fórumunkról kiderült, olvasóink szobakerékpározással, borsófejtéssel vagy konyakkal enyhítették a mérkőzés unalmát, mi magunk statisztikai érdekességeket kerestünk, de még a találkozó mutatói is egyhangúak voltak.

A portugál-spanyol inkvizíció tartalmazott még egy elcselezett és egy túlvariált Pedro-helyzetet, tehát a címvédő fölényét hozta az utolsó fertályóra. Következett tehát az orosz rulett, bár az igazság az, hogy a tizenegyesek előtt volt egy büntető: maga a 120 perc.
Xabi Alonso volt az első lövő, labdáját Rui Patrício megfogta a bal alsó előtt. Alonso párja Moutinho volt, az ő lövését a jobb sarok előtt elcsípte a kapus. 0–0
A második körben Iniesta nem hibázott, de Pepe is higgadt volt: 1–1.
Gerard Piqué szintén a jobb alsót választotta, neki is megérte, a Bruno Alvest menet közben leváltó Nani a jobb felsőt lőtte ki, szintén pontosan. 2–2
Sergio Ramos (!) egy panenkával nyitotta a negyedik kört, Bruno Alves viszont a lécre bombázott: 3–2.

Cesc Fabregas is eltalálta a kapufát, a jobb oldalit, de onnan becsorgott a labda, így továbbjutott a címvédő: 4–2-re nyerte meg a tizenegyespárbajt.
Az ötödik portugálra, Ronaldóra már nem került sor...



Kevés híján „elpasszolták" a címvédést a spanyolok, de jobban bírták idegekkel a végjátékot, no és szerencsésebbek is voltak, így ők vívhatják a vasárnapi finálét a német–olasz elődöntő győztesével.
A portugálokat csak dicsérni lehet, mert az első órában élvezetesebben futballoztak ellenfelüknél, rengeteget futottak, harcoltak, de a végére nagyon elfáradtak – igaz, így is kibekkelték.
A spanyolok pedig... Nos, befutott a döntőbe az armada, de finoman szólva sem volt diadalmas ez az utazás, sokan elszenderedtek, mire vége lett.

PORTUGÁLIA–SPANYOLORSZÁG 0–0 – 11-esekkel 2–4

Doneck, Donbasz Arena, 50 000 néző. Vezette: Cakir (török)

PORTUGÁLIA: Rui Patrício – J. Pereira, Pepe, Bruno Alves, Coentrao – Meireles (Varela, 113.), Veloso (Custódio, 106.), Moutinho – Nani, Hugo Almeida (Nélson Oliveira, 81.), C. Ronaldo. Szövetségi kapitány: Paulo Bento

Kispad: Eduardo, Beto (kapusok), Quaresma, Ricardo Costa, Rolando, Micael, Miguel Lopes, Hugo Viana. Sérült: Hélder Postiga (combsérülés)

SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Piqué, Ramos, J. Alba – Busquets, Xabi Alonso – Silva (J. Navas, 60.), Xavi (Pedro, 87.), Iniesta – Negredo (Fabregas, 54.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque

Kispad: Valdés, Reina (kapusok), Raúl Albiol, J. Martínez, Juanfran, Mata, F. Llorente, Cazorla, F. Torres

Balotelli duplájával döntőbe jutott Olaszország

Az olasz válogatott lesz Spanyolország ellenfele a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjében, Cesare Prandelli együttese ugyanis Mario Balotelli duplájával 2–1-ra legyőzte Németországot. Mesut Özil a ráadásban tizenegyesből szépített. 

A remek formában lévő németek számára nem csupán a döntőjébe jutás volt a tét a találkozó előtt, hiszen azzal a tudattal léptek pályára, hogy egyrészt nagy tornán még sohasem verték meg Olaszországot, másrészt 500. győzelmére készült a Nationalelf, harmadrészt meg folytatniuk „kellett" a mérkőzés előtt 15-nél járó veretlenségi rekordjukat.
Joachim Löw a mumus ellen a kezdőbe jelölte az egyszemélyes csatársorban Mario Gomezt, míg a középpályán nem kis meglepetésre Thomas Müller és Marco Reus helyett Toni Kroos kezdett a jobb oldalon, átellenben pedig Lukas Podolski.
Hogy igen meglepő volt Löw újabb húzása, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Kroos eddig három meccsen lépett pályára a tornán, mindháromszor a csoportkörben és csereként, és – a ráadásperceket nem számítva – mindössze 18 minutumot töltött a pályán összesen.
„A történelem megtaníthat sok mindenre, de most csak a jelen számít. A német modell, a fiatalok bevonása lenne a követendő példa? Tíz évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy teljesen megváltoztatják taktikájukat, és most ennek aratják le gyümölcsét" – így a mérkőzés előtt Löw kollégája, Cesare Prandelli, akinek keretében nem épült fel teljesen Thiago Motta, és ismét a sokat kritizált Riccardo Montolivo kezdett helyette a középpályán.
Éppen Montolivo adott remek labdát a 4. percben Mario Balotellinek, ám tisztázott a támadó elől a kiválóan kimozduló kapus, Manuel Neuer. Nem sokkal később Neuer poszttársa, Gianluigi Buffon hozta a frászt övéire, mert borzalmasan mozdult ki egy szögletre, ám Andrea Pirlo kisegítette kapusát, és blokkolta a gólvonalon Mats Hummels közeli fejesét. Pirlo már sokadszor mentette meg övéit ezen a tornán...

Buffon jó kapus, mert később is szerencséje volt, amikor Jerome Boateng halovány beadását az ötösön álló Andrea Barzaglira tolta, és a meglepett olasz védőről az üresen maradt kapu felé csordogált a labda, de a bal alsó mellett pár centiméterrel hagyta el a játékteret.

Az első bő negyedóra német mezőnyfölényt hozott, de a meglepően élénk Montolivo vezetésével igyekeztek a déliek kihasználni a szellős német emberfogást, és kétszer is megtornáztatták Neuert.
Az újabb német védelmi hibát pedig már góllal büntette a squadra azzurra: Giorgio Chiellini kavargatott a bal szélen, passzát Antonio Cassano ívelte be, az ötösről Mario Balotelli pedig nyugodtan fejelhetett a kapuba, mert Neuer a gólvonalon ragadt, Holger Badstuber pedig csak szemmel verte a csatárt. Sikertelenül: 0–1.

Visszahökkentette a kapott gól a németeket, de a 33. percben a sokadik jó Boateng-beadásnál nagyot kellett mentenie Balzarettinek, majd egy Khedira-bombát kapott ki a jobb felső elől Buffon.

Nem sokkal később Balotelli megmutatta, hogyan kell ezt: meglépett Montolivo remek labdájával (a német védelem ismét tragikusan működött, az utolsó ember, Philipp Lahm helyezkedett bűn rosszul, a többi német elöl ragadt!), majd 16 méterről irgalmatlan erővel a bal felső sarokba bombázott. 0–2Balotelli ezzel csatlakozott a góllövőlista éllovasaihoz, hiszen ezt volt a harmadik találata ezen a tornán. Korábban nem volt ilyen gólerős, mondhatni, Márió-ideje vártak arra az olaszok, hogy végre megrázza magát.

Löw a szünetben kettős cserére szánta el magát, Gomez és Podolski helyére Klose és Reus állt be. Utóbbi csakhamar helyzetbe került, de kissé eltörte a labdát, amely így Buffon könnyű zsákmánya lett. Nála is nagyobb ziccert hagyott ki a második olasz gólban ludas Philipp Lahm, aki 14 méterről, középről durrantott a kapu fölé – belehúzott tehát a fordulás után a német csapat.

Érdekesen reagáltak az olaszok a kezdeti német rohamokra, mert hátul szigorúan megmaradt a négyes fal, de elöl letámadással próbálkozott négy-öt ember is. Kissé kettészakadt ettől a Prandelli-csapat, kétszer is nagyot kellett menteni hátul Chielliniéknek a meglóduló németek elől. Meglehetősen korán lehozta az olasz mester Cassanót, akit az 58. percben Alessandro Diamanti váltott.
A 62. percben ismét Reus veszélyeztetett, de szépen ívelt szabadrúgását Buffon a lécre paskolta, a labda onnan pedig a kapu mögé perdült. Válaszképpen a legjobb eddigi Eb-szereplésével előrukkoló, a gyepről másfél perc alatt legyötrődő Montolivót a védekezéshez nagyságrendekkel jobban védekező Thiago Motta váltotta, egyértelművé téve az olasz szándékokat a hátralévő időre.
De nehogy azt higgyük, hogy csakis a catenaccióra koncentráltak, egy ügyes kontrából Claudio Marchisio a 67. minutumban eldönthette volna a mérkőzést, ha kissé jobban céloz.
Leandalgott Balotelli is (miután ápolták, aztán ott is ragadt az oldalvonalon kívül...), természetesen Antonio Di Natale jött be helyére, amoda a világbajnokság gólkirálya, Thomas Müller kapott lehetőséget a bizonyításra. A hajrára fordulva sem nyugodott meg a német csapat, de miért is tette volna, kétségbeesetten ívelgettek a két szélről a kapu elé a németek, különösebb eredmény nélkül. A kék mezeseknél Pirlo dobálta ki a szélekre a labdákat, egy ilyenből Marchisio került ajtó-ablak helyzetbe, de elpuskázta ezt is.
Di Natale sem bánt különbül a maga lehetőségével, majd amikor Balzaretti végre higgadt volt, kiderült, lesről talált Neuer hálójába. Mint a fentiekből kiderült, egyáltalán nem arról volt szó tehát, hogy a fergeteges németek kapujuk elé szögezték volna ellenfelüket a hajrára...

Hogy ne olyan keserű szájízzel búcsúzzanak a németek, Diamanti összehozott még nekik egy büntetőt (nem biztos, hogy a bíró ugyanígy ítélt volna gól nélküli állásnál), amelyet Mesut Özil értékesített: 1–2.
Azt régóta tudjuk, hogy messze nem igaz már a linekeri mondás, miszerint a végén mindig a németek örülnek, de jóval többet vártunk tőlük, hiszen bár jól kezdtek, egyáltalán nem tudtak újítani a kapott gól(ok) után. Hajtottak, kapartak becsülettel, a végére kiderült, még szerencséjük sincs.
Az olaszokat csakis dicsérni lehet hozzáállásuk miatt, megmutatták, hogy nem kisiklott eredmény volt a spanyolok elleni döntetlen – és éppen ellenük zárják majd a kontinenstornát. Emlékeznek még, mit írtunk az Eb előtti csapatbemutatóban? Az előjelek alapján Eb-t nyernek az olaszok...

ELŐDÖNTŐ

NÉMETORSZÁG–OLASZORSZÁG 1–2 (0–2)

Varsó, Nemzeti Stadion, 58 500 néző. Vezette: Lannoy (francia)

NÉMETORSZÁG: Neuer – J. Boateng (T. Müller, 71.), Hummels, Badstuber, Lahm – Khedira, Schweinsteiger – Kroos, Özil, Podolski (Reus, a szünetben) – Gomez (Klose, a szünetben). Szövetségi kapitány: Joachim Löw

Kispad: Wiese, Zieler (kapusok), Schmelzer, Höwedes, Mertesacker, Gündogan, Schürrle, L. Bender, Götze

OLASZORSZÁG: Buffon – Balzaretti, Bonucci, Barzagli, Chiellini – De Rossi, Pirlo, Marchisio (T. Motta, 64.) – Montolivo – Cassano (Diamanti, 58.), Balotelli (Di Natale, 70.). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli

Kispad: Sirigu, De Sanctis (kapusok), Ogbonna, Abate, Giaccherini, Nocerino, Borini, Giovinco. Eltiltva: Maggio

Gólszerző: Özil (90+2. – 11-esből), ill. Balotelli (20., 36.)

DÖNTŐ

Történelmi címvédés: Spanyolország az Európa-bajnok!

A Spanyolország–Olaszország döntővel ma véget ért a 2012-es Európa-bajnokság. A fináléban a címvédő spanyolok viszonylag hamar vezetést szereztek, amelyet még a szünet előtt megdupláztak. A végére Thiago Motta sérülése miatt emberhátrányba kerültek az olaszok, a régi-új bajnok így négy gólnál állt csak meg. 

Soha nem tudtak olyan borzalmas színvonalúak lenni a mérkőzések az Európa-bajnokságokon, hogy a finálét ne övezte volna óriási várakozás. Elmondták a véleményüket a szurkolók, az olvasók, a spanyol király, az olasz államfő és kollégáink is. A címvédő spanyoloknál a legnagyobb kérdés az volt a mérkőzés előtt, hogy továbbra is folytatják-e a csatár nélküli játékot, vagy újra három támadóval állítja ki csapatát Vicente del Bosque. A kezdők kihirdetésekor aztán kiderült, ismét csak szómágiát hallhattunk a szakembertől, hiszen a három (kinevezett) támadó David Silva, Cesc Fabregas és Andrés Iniesta lett...
A bajszos mester kollégája, Cesare Prandelli kapitány kisebb csodát tett a squadra azzurrával, amelyet a várakozások és az előjelek ellenére a döntőbe vezetett, és a németek elleni játékukat látva a legnagyobb kritikusaik is elnémultak. A rutinos mester azért igyekezett elaltatni, agyondicsérni az ellenfelet, levéve némi terhet az övéiről – már amennyire lehetséges az ilyesmi. Azt korán kizárta Prandelli, hogy ismét három védővel állnak ki a spanyolok ellen, mint a csoportkörben, majd a 4–4–2-es hadrendben pályára küldött csapata egyetlen meglepetést sem tartogatott, sőt csavart is csak egyet: Ignazio Abate lett a jobb oldali védő Federico Balzaretti helyett.
A mérkőzés előtt megtekinthettük a jó tízperces döntőköszöntő ünnepséget, amelyet a két megelevenedő kabalafigura vezetett fel, majd egy 600 szereplős „élőkép-orgiát" láthattunk. Virágok, jelképek, szurkolók, labda, fejelő fejek és cipős lábak (az egyik kifejezetten Olaszország-alakú lett) rajzolódtak ki a kék műanyaggal leterített gyepen.
Az élőkép természetesen egy hatalmas, ollózásos gólba torkollott, majd nem meglepő módon meghallgathattuk az Eb hivatalos, csöppet sem playback előadását.
A résztvevők zászlóit aranyos gyermekek hozták be, majd vitték ki némi figurázást követően, hogy végre átadják a helyüket a főszereplőknek.
A mérkőzés elején az olaszok léptek fel támadószellemben, kezdeti rohamaikat egy kacskára sikerülő Andrea Pirlo-lövés zárta le.
A többiek néhány kőkemény belemenéssel próbáltak meg tekintélyt szerezni maguknak, Sergio Ramos és Daniele De Rossi főszereplésével, előbbi ezt követően szabadrúgásból, majd fejjel is veszélyeztetett.
Az első igazi helyzetig a 10. percig kellett várni, amikor Fabregas gurított (egyáltalán nem a középcsatár helyéről) Xavi elé, aki 16-ről csak centikkel lőtt a léc fölé.
A 14. percben ismét Fabregas készített elő, de ezúttal sokkal hatékonyabban: Iniesta passzából elhúzott Giorgio Chiellini mellett, középre adását pedig David Silva hat méterről a kapu jobb oldalába bólintotta. 1–0 Silva ezzel öt pontnál (két gól, három gólpassz) jár a kanadai táblázaton, és vezeti is azt.
Az aprócska szélsőről Leonardo Bonucci és De Rossi maradt le középen, s közülük az utóbbi nem sokkal rá pár centiméter híján kijavította a hibáját, de Iker Casillas egy bal oldali szögletbe éppen csak annyira piszkált bele, hogy elrontsa az olaszok örömét.
Az olasz védelem akkori állapotát szépen jelzi, hogy Pirlónak kellett az ötösön becsúszva mentenie a lőni készülő Iniesta elől, majd az amúgy indiszponált Chiellini lesántikált a pályáról, hogy kényszerből átadja a helyét Balzarettinek.
Nem fogta meg a kapott gól a kék mezeseket, akik támadtak becsülettel, Casillasnak újra egy bal oldali beadás után kellett labdát halásznia, ezúttal az addig teljesen láthatatlan Mario Balotelli elől. Megvillant Antonio Cassano is, aki pár jó csel után szerette volna bekötőzni a kapust, de a spanyol ezúttal is résen volt, pedig a labdából keveset láthatott, inkább csak ösztönei vezették.
Ezt követően egyre inkább visszahúzódtak az olaszok, elfogyott a kreativitásuk. Nem úgy a spanyoloknak: a 42. percben Casillas indította a balhátvéd Jordi Albát, aki kényszerítőzött Xavival, a visszakapott labdát elvitte Leonardo Bonucci mellett, majd a 16-osra belépve pár lépés után higgadtan a kapu közepébe lőtt. 2–0
Ez volt Alba első gólja a felnőttválogatottban. Xavi pedig az első futballista, aki két Eb-döntőben is asszisztot jegyez.A szünetben Prandelli Cassanót Antonio Di Nataléra cserélte le, aki az újrakezdés után nem sokkal alig fejelt fölé; válaszképpen Fabregas mutatta meg, hogy a torna végére belejött a csatárkodásba, mert mindössze két négyzetméteren végrehajtott egy cselsorozatot, lövését pedig csak egyesült erővel tudta hárítani a Buffon, Balzaretti páros.
Casillas is tornázhatott, Di Natale ezúttal lábbal veszélyeztetett (pontosabban rontott ordító ziccert), és kiderült az is, hogy ez nem a játékvezetők Eb-je, mert Ramos fejese még el sem ért Buffonhoz, Bonucci máris „lekezelte" azt – az olasz védő szerencséjére senki sem vette észre a turpisságot Pedro Proenca stábjából.

Prandelli a harmadik cseréjével sokakat meglepett, hiszen a kétségkívül szürke Riccardo Montolivo helyére a kétségkívül nem karmester Thiago Mottát küldte be. Meglepődött David Silva is, hogy éppen ő ballaghatott le elsőként az övéi közül, ráadásul ennyire korán: az 59. percben a barcelonai Pedróval pacsizhatott az oldalvonalnál, visszafogott világfájdalommal az arcán.

Hasonló érzelmeket láthatott a nagyérdemű Prandellin, egyetlen minutum múltán, amikor Motta a combjához kapott futás közben, majd kérte a hordágyat. Egy újabb perc múlva Motta már az öltözőben volt. Olaszország pedig kétségben...
Nem keltett nagy meglepetést, hogy a spanyolok dupla előnyük fedezékében visszatértek az oldal- és hátrapasszos tiki-takához, bár ha éppen támadásra adták a fejüket, azok rendre veszélyesek voltak.

Del Bosque az utolsó negyedórára beküldte Fernando Torrest, Fabregas helyére, és nem is hiába, hiszen a 84. percben Xavi remek passzából a csatár higgadtan mattolta Buffont. 3–0
Torres igazi hős lett a végére, és nemcsak azért, mert két Eb-döntőn is lőtt gólt, hanem azért, mert önzetlenül kiszolgálta a csereember Juan Matát a 88. percben. 4–0


Ezzel a magabiztos, megérdemelt győzelemmel az Európa- és világbajnoki címvédő megvédte a trónját saját kontinensén, történelmi tettet hajtva végre, hiszen korábban senki sem nyert meg két egymást követő Eb-t.
Többen is különféle csúcsokat döntöttek meg ezen a találkozón, ezekre később visszatérünk, de ragadjunk ki egy szimbolikusat: Iker Casillasnak ez volt a 100. győzelme válogatott mérkőzésen. Világrekorder lett a kapusikon – egy diadalmas Eb-meccsen.

DÖNTŐ
SPANYOLORSZÁG–OLASZORSZÁG 4–0
Kijev, Olimpiai Stadion, 70 500 néző. V: Pedro Proenca (portugál)
SPANYOLORSZÁG: Casillas – Arbeloa, Sergio Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva (Pedro, 59.), Fabregas (F. Torres, 75.), Iniesta (Mata, 87.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
Kispad: Víctor Valdés, Reina (kapusok), Raúl Albiol, J. Martínez, Juanfran, Negredo, F. Llorente, Cazorla, J. Navas.
OLASZORSZÁG: Buffon – Abate, Barzagli, Bonucci, Chiellini (Balzaretti, 21.) – Marchisio, Pirlo, De Rossi – Montolivo (Motta, 57.) – Balotelli, Cassano (Di Natale, a szünetben). Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli
Kispad: De Sanctis, Sirigu (kapusok), Ogbonna, Diamanti, Giaccherini, Nocerino, Borini, Giovinco, Maggio.
Gólszerző: David Silva (14.), Jordi Alba (42.), F. Torres (84.), Mata (88.)