2013. október 12., szombat

Átszállójegy Mexikó felé, avagy Mészöly leköszönése és Mezey színrelépése 2/2.

Olimpiai válogatott
Nos, az előző részben már jeleztem, az NB1-ben új színek, új tehetségek tűntek fel, akikről annak idején azt hittük, ők váltják majd meg a világot, ők lesznek az új sikerek bázisai (valljuk be, páran a mexikói VB szintén felejthetetlen selejtezőiben oroszlánrészt vállaltak), és ők repítik ki az Olimpiai Válogatottat Los Angelesbe.
Az A-válogatottnál Mezey György volt Mészöly Kálmán elsőszámú jobbkeze, teljesen adott volt, hogy ő kapja a feladatot. Merítenie volt honnan és kimondott cél volt, hogy ne csak az olimpiára jussunk ki, hanem egyfajta B-válogatottként futószalagon szállítson játékosokat a nagycsapatba, ahol már a fiatalítás elodázhatatlan volt.
A teljes, kerek történethez tudni kell: az olimpiai tornákon a labdarúgás kicsit másként nézett ki akkoriban. Egyrészt nem korosztályos rendezvény volt, mint manapság, másrészt az Olimpiai Eszme szellemében inkább az úgynevezett amatőr státuszú játékosoknak szánták.
Ugyebár hazánk – a szocialista béketábor oszlopos tagja, csakúgy, mint a szovjet, bolgár, lengyel, ndk-s satöbbi baráti ország – összes játékosa ún. bújtatott állásban volt. Ami azt jelentette, hogy mindenkinek volt ugyanúgy munkakönyve (persze, hogy volt, Nyilasi, Ebedli, Törőcsik hülyén is nézett volna ki közveszélyes munkakerülőként...), de gyakorlatilag mindenki hivatásszerűen (értsd: profin) játszott.
Csak hát – a példa kedvéért – mikor Viczkó Tamás a Fradiból a Dózsába igazolt, élelmiszeripari szakszervezeti bizalmiból kinevezett polgári alkalmazottként portás lett a Dózsa Eötvös utcai székházában, Emmer, P. Nagy és Lakatos meg segédvájár a Tatabányai Szénbányáknál, Pintér, Lukács és Pál meg rakétaolajozó valamelyik eldugott falusi légvédelmi bázison.
Nyugat-Európában viszont már évtizedek óta dúlt a vadkapitalista profizmus, a játékosok pedig hivatalosan is labdarúgóként keresték kenyerüket.
Nos, ez akkor még nem annyira fért össze a coubertini eszmékkel, ezért hoztak egy kurta-furcsa szabályt: az nem számít profinak – legyen az a Varsói Szerződés, a NATO, vagy akár semleges ország labdarúgója –, és így szerepelhet az Olimpián illetve pályára léphet a kvalifikációs küzdelmekben, aki nem szerepelt a megelőző labdarúgó világbajnokságon illetve annak a selejtezőiben.
Maradjon köztünk,  a világ labdarúgása – főleg a fentiek miatt – teljesen beállt kétpólusúvá: míg a VB-ken a nyugati, az olimpiákon a keleti ("baráti") országok szerepeltek eredményesebben. És, talán az sem véletlen, hogy a los angeles-i kvalifikációs sorozatra egy selejtezőcsoportba kerültünk Bulgáriával és a Szovjetúnióval, hozzánk sorsolva Görögországot, akik 1968 és Panagulisz óta kacérkodtak a Varsói Szerződéssel és a KGST-vel.
Ha már így elkalandoztunk az aktuálpolitika és a történelem útvesztőiben, ugyanígy érdekes, hogy egy selejtezőcsoportba került az NDK és Lengyelország (1976-ban pont ők ketten játszották a döntőt, míg 1980-ban az NDK megint döntős volt), megkapták maguknak a politikailag szintén kétes hovatartozású Finnországot, és még lehetne szemezgetni a csoportbeosztások közül. Ráadásként még a mi csoportunkba besorsolták Törökországot is, akiknek az első dolguk volt, hogy a görögök miatt visszalépjenek.
Az igazság az, hogy az Olimpiai Eszme addigra a velejéig rohadt, 1980-at a fél nyugati világ bojkottálta, mert Brezsnyevék nem akarták Misa Mackót lecserélni egy afgán agárra, 1984 meg megint egy külön történet volt: a négy évvel korábbi „bosszúja”, de míg 1980-ban a NATO tagállamok tökösen belemondták a világ képébe, hogy Afganisztán Szovjetúnió általi katonai megszállása az akadály, addig mi 1984-ben himi-humi gazdasági okokból maradtunk távol. Ezzel a két olimpiával valami végleg megszűnt, az 1996-os helyszín odaítélése már csak hab volt a tortára.
001_14.jpg 
A Mezey-féle Olimpiai Válogatott


Mezey keze alatt tűnt fel (a teljesség igénye nélkül) Kovács Attila, Disztl Péter és Andrusch Csufi a kapuban. Közülük Kovács Attila története az 1984-es bundabotránnyal és eltiltásával megérne egy külön cikket is: semmivel sem volt ő rosszabb, bűnözőbb a többi kortársánál, egyszerűen csak – azon felül, hogy rosszat tett – rosszkor volt rossz helyen, talán ha nem a Csepel kapusa, hanem..., kellett egy bűnbak, kellett valaki, aki egyszemélyben elviszi a balhét. Mezey György, mikor csillaga a legfényesebben ragyogott, kezében az ország labdarúgásának teljhatalma, akkor sem tudta sem az OTSH, sem az MLSZ elsőszámú embereinél visszakönyörögni az örökös eltíltásból.

Bűnös és bünbak - egyszemélyben.JPG 
Bűnös és bűnbak - egyszemélyben

A védelemben az újraaktivált Paróczai, a tehetséges ifjú titán, Paróka kispesti csapattársa, Nagy Antal, a csepeli különítmény: Kőhalmi, a betonkeménységű, de ugyanakkor zseniálisan letisztult középhátvéd, balján Gálhidi Györggyel. Róth Antal, Kardos József, Csuhay, aki Gavrilo Principet meghazudtolva gyílkolt Szarajevóban, Péter Zoli, aki Hamburgban büntetett később, illetve a szombathelyi Vörös Csaba.
A középpályán a sokadvirágzását élő Kelemen Guszti és Godán Lajos Csepelről, Hannich Péter, akinek ideje volt már végre berobbanni, Gyimesi, akinek zsenialitását csak Détári Döme nyomta el Kispesten, Hannich szellemi és szakmai ikertestvére, Burcsa Győző, és egy pontrúgó zseni, Kisznyér Sándor a Dózsából.
Csatárposzton sem győztünk válogatni és kapkodni a fejünket. Szabó Ottó és Hajszán Győrből, Kiss Sanyi a Dózsából, egy komplett csepeli csatársor: Tulipán Mihály, Dékány Gábor és Budavári László. A pécsi Mészáros Feri már csak a ráadás. És akkor majdnem megfeledkeztem Dajka Laciról és Esterházy Marciról.
A hétvégén tartottunk egy kerti medencézést és sütést a szerkesztőségi tagokkal, már aki ráért és tiszteletét tudta tenni. A pácolt tarján és a sörön kivül mi más lehetett volna épp a téma, mint a labdarúgás. [tippem lenne még - a szerk.] Kispesti barátom, Nóbádi íz der Végh Antal Miért beteg a magyar futball? című örökbecsű eposzát bújta a BKV átszállások útvesztőiben. A könyvnek aktualitása van/volt a cikkemhez kapcsolódóan. A Wikipédia emígyen emlékszik meg a könyvről:
„1974-ben jelent meg talán legnagyobb vitát kiváltó, az egész magyar közvéleményt megmozgató szociográfikus esszéje, a Miért beteg a magyar futball? Véleménynyilvánításra késztető, állásfoglalásra kényszerítő, az egész ábrázolt világot modellértékűen tárjta olvasói elé, őszintén felfedve a gondokat, megoldásra váró kérdéseket; szenvedélyes gondolkodásra és vitára ingerelt.”
Nos, az alábbi sorok ebben a könyvben jelentek meg:
Egyéniségek.jpg
Hogy voltak-e egyéniségek a magyar labdarúgásban? Én 1983/84-ről beszélek most és közel két oldalon keresztül sorolom, hogy igenis voltak. A mai eszemmel Végh Antaltól eretnekség, polgárpukkasztás volt ezen sorok papírra vetése. Maradjunk annyiban, tényleg szenvedélyes gondolkodásra ingerel...)
És hogy Mezey játékosaiból ki maradt a válogatott környékén? Az is nemsokára kiderül majd, de nem meglepő módon elég nagy lesz a név szerinti egyezés azok között, akiket itt felsoroltunk, és akik majd jó másfél év múlva kiviszik a magyar labdarúgó-válogatottat Mexikóba.
A történetünk szempontjából nem másodlagos, mit is ért el ez a garnitúra. Úgy lettünk csoportmásodikok, hogy azonos pontszámunk volt a Szovjetúnióval, de rosszabb lett a gólkülönbségünk. A történetnek két diszkrét bája van. 1983 szeptember 7-én sorsdöntő mérkőzést vívunk a szovjetekkel a Népstadionban, igazi ki-ki meccs. De ez csak az előmeccs. A főmeccsen Mezey György az A-válogatott kispadján is debütál, az NSZK ellen. Itt ki kéne jutni az olimpiára, ott meg mégis csak egy újdonsült szövetségi kapitány bemutatkozó mérkőzéséről van szó. Aznap este így állt fel a két magyar válogatott:
O: Kovács A.- Jancsika, Kőhalmi, Nagy A., Gálhidi - Kelemen, Borsó (Dobány), Pogány-Tulipán (Mészöly), Dékány, Hajszán
A: Zsiborás - Farkas, Kardos, Róth, Varga J. (Péter) - Garaba, Burcsa, Nyilasi, Csongrádi - Szokolai (Mészáros), Dajka.
Ha nincs ez a furcsa kettősség, meglehetett volna. A Szovjetúniótól kikapunk, az NSZK ellen ikszelünk. Az előmeccsen Litovcsenkó, Alejnyikov az ellenfélnél, a nagymeccsen egyik Förster, másik Förster, Hansi Müller, Briegel, Völler, Matthaus. És legyen okos a szövetségi kapitány, ha egy nap, egy helyen, egy időpontban kell felvonultatnia két csapatot.
Aztán majd a moszkvai visszavágón mi nyerünk, de a szovjetek már csak arra vigyáznak, a gólkülönbség ne forduljon át a mi javunkra. Ezt a mérkőzést egy április 25-ei napon játszották. Kevesebb mint egy hónapon belül, május 16-án Buda István, az OTSH elnőke bejelenti: csakúgy, mint az összes többi szocialista ország (az egyszem Románia kivételével), Magyarország sem indul a nyári ötkarikás játékokon.
A Szovjetúnió helyett az NSZK olimpiai válogatottja ugrik be, nekünk meg volt egy jó évünk a hátország kiépítésére és stabilizálására.
Sajnos kénytelenek voltunk a történet végigvitele miatt már 1983-ról 1984-re is átugrani, de ne feledjük, időben még csak 1982 őszét tapossuk, nézzük a nagyválogatottat, hogyan és kik szerepeltek a spanyolországi világbajnokság után. 
A-válogatott
Ugyanúgy, mint ahogy az előző selejtezősorozatban, a szakmai most is stáb úgy dönt, egy naptári év alatt kívánjuk lejátszani az összes EB-selejtezőt, ahol ismét Anglia vár ránk, a dánok, a görögök és a luxemburgiak társaságában. Így 1982-t úgy zárjuk, hogy nem játszunk tétmeccset. Viszont kapunk két előkészületi meccset. Egyet egy nagyon gyenge török válogatott ellen (ne feledjük, hogy a törökök akkor még sehol sem voltak a világ labdarúgásának térképén), egyet pedig egy nagyon erős ellenfél, Franciaország ellen.  Ne feledjük, a franciák pár hónappal azelőtt a VB egyik legjobb meccsét játszották, alig két évvel később meg lefocizták Európát.
A törökök elleni meccs Győrben került megrendezésre, annak rendje és módja szerint, az elvárásoknak megfelelően, lefociztuk őket. És a Kapitány hol és mikor kezdje az új csapat építését, vagy legalábbis az „új generáció” beépítését, ha nem egy ilyen csapat ellen. Újoncként mutatkozik be Csonka Gyula Győrből, Tulipán Mihály és  Budavári László Csepelről, Kiss Sándor pedig az Újpesti Dózsából. A válogatottban először áll össze a Hannich-Póczik-Burcsa álom-középpályássor, a debütálók közül góllal mutatkozik be Budavári és Kiss is. Nézzük meg a gólokat is.


Tulipán Mihály, a sors nagyon keserű fintora
Tulipán Mihály, a sors nagyon keserű fintora.jpg
Kupagyőztesként, a Bursaspor szurkolóinak a vállán

Pár szóban emlékezzünk itt meg Tulipán Mihályról, sajnos az Osztálynaplóban nem lesz róla külön blokk. 30 évvel ezelőtti hibámért mea maxima culpa. Misi a kor egyik meghatározó játékosa volt, nem csak rajta múlt, hogy nem lett annyira (el)ismert, hogy ma sokkal többen kapják fel a fejüket a neve hallatán. Az MTK-VM csapatában kezdte a labdarúgást. Az 1976–77-es Kupagyőztesek Európa Kupája sorozatban a negyeddöntő két mérkőzésen szerepelt, a későbbi győztes Hamburger SV elleni találkozókon. Ezt követően a Csepel labdarúgója lett. Itt legnagyobb sikere az 1982–83-as idényben elért bajnoki negyedik helyezés volt. 1985 nyarán mint a Csepel SC házi gólkirálya (5 góllal) szerződött a török elsőosztályú Bursaspor csapatához a békéscsabai Kerekes Attilával egyetemben. A „szigetiek” elsősorban a gyorsaságát sajnálták, amikor távozott tőlük. Csatárként számítottak rá a törökök is, de a hozzá fűzött reményeket valószínűleg nem teljesen válthatta be, mert mindössze 3 gólt szerzett a bajnokságban. A Bursaspor szurkolói mégis a mai napig félistenként emlékeznek rájuk, örökre beírták magukat a bursai zöld-fehérek történelemkönyvébe! 1986-ban vezérletükkel, történelmükben először, elhódították a török kupát, az Altayt verték 2:0-ra a döntőben. Az első gólt Misi rúgta. És...szűk két héttel a döntő után a Tulipán család résztvett egy hajókiránduláson, a Bursától kb.25 km-re nyugatra található Uluabat tavon. A tóra és a kirándulóhajóra hirtelen lecsapott egy nyári vihar. A komp felborult. Tulipán Mihály fiát kimentik, de ő, feleségével együtt, a habok közt leli halálát. 31 éves volt csak.)
A következő előkészületi meccsen, mint már említettem, a törököknél jóval erősebb franciák következtek. Tökéletes kombó, ők ketten. Egy gyengébb az újak beépítésére, és egy jóval erősebb, lemérni, most hol is járunk. Nem lövök le nagy poént, kikaptunk 1:0-ra.


Ne feledjük, az előző VB negyedik helyezettjeivel, a következő EB győzteseivel játszottunk. Hogy mennyire jó úton jártunk (más kérdés, igazándiból nem éltünk, és semmire nem mentünk vele...), mi sem jelzi jobban: a gall kakasosoknál ezen a meccsen a cserékkel együtt összesen tizenöten léptek pályára. Ebből tizenketten VB résztvevők voltak előzőleg, nyolcan meg EB győztesek lettek, közel két évvel később.
A franciák nem tudtak a terveik szerint játszani a Parc des Princesben az alapvetően  védekezésre berendezkedő – ez inkább hozzáállás volt, posztok szerint inkább az akkori kor szellemének megfelelő, klasszikus 4-3-3 – magyar csapat ellen. Közel sem hozták azt a játékot, amit Platiniéktól láthattunk a VB-n.

Platini lövi el a labdát Kerekes Attila takarásában.JPG 
Platini lövi el a labdát Kerekes Attila takarásában

A második félidőben aztán a franciáknál újonc Roussey (aki néhány hete még a Tatabányának lőtt gólt) vezetést szerez. Mészöly cseréivel felélénkül a támadójátékunk, bár addig sem játszottunk alárendelt szerepet. Behoz két játékszervezőt, a csepeli Kelement és a tatabányai Csapót, és behoz két friss csatárt, Fazekast és Törőcsiket, de az egyenlítést nem sikerül megszerezni. Marad a végeredmény.
Öszességében (1 győzelem, 1 vereség) nem zárjuk rosszul az 1982-es fociőszt, pláne nem a mutatott játék miatt, körvonalazódik valami új hadrend féle is, és a Kapitány bevet pár tehetséges újoncot.
1983 januárját egy egyiptomi edzőtáborozással  kezdjük, felemás eredményekkel. Egy 1:0-ás vereség, egy 2:0-ás győzelem. Bár a létező legerősebb kerettel megyünk, Mészöly nem hív be olyat, aki még nem lépett pályára címeres mezben, csak az idegenlégiósaink maradnak ki. Ezek ellenére sem vállaljuk be, hogy hivatalos, országok közötti mérkőzések kerüljenek lejátszásra. A vereséget a helyi A-válogatottól szenvedjük el, és az olimpiai válogatottjuk felett aratunk diadalt. Egy hónappal később – ebből se vonjunk azért le túl messzemenő következtetéseket – 4:0-ra kiütjük a Megyeri úton a gyakorlatilag az osztrák válogatottal szinte egyenértékű Austria Wient, különösen Nyilasi van nagyon elemében, mesterhármast rúg. És jöhet az a Luxemburg, aki addigra három papírforma vereséget gyűjtött be, a dánoktól, a görögöktől, a Wembleyben pedig egy kilencest kaptak. A mérkőzés előtt a helyi lap próbálta humorosan felfogni a helyzetüket, azt írták, egyelőre ugyanannyi pontjuk van, mint a magyaroknak, csak nekünk jobb a gólkülönbségünk...
És hogy ez a mondat sarkallta-e a házigazdákat? Nem tudni, de az biztos, már a harmadik percben, váratlanul megszerzik a vezetést. Verejtékesen próbálkozunk, ők hősiesen védekeznek. Nagy nehezen, csak az első félidő végére sikerül megfordítani az eredményt, Póczik és Nyilasi révén. A második félidő elején aztán jön Pölöskei, már 3:1. Aztán öt percen belül ismét egy érthetetlen védelmi megingás és luxemburgiak szépítenek. A házigazdák nekünk pontosan kétszer annyit rúgtak ötven perc alatt, mint előtte az összes addigi selejtező mérkőzésük alatt. Igaz, a végére helyreáll a világ rendje (Hannich illetve Póczik még kétszer), 2:6 a vége. Talán ez volt az első olyan mérkőzés, ahol az ember elgondolkodott, talán a védelmünk az, ahol Mészöly nem jár jó úton az átalakításban. Tóth Jokka még biztos pont, de lassan meg kell majd találni a helyettesét, Kerekes Attila nagy úr Békéscsabán, de neki csak egy összeszokott védelemben szabad játszania, egész egyszerűen nincs meg a karizmája ezen a szinten egy védelmet vezérelni, az ősbalhátvéd, egerszegi Péter Zoltán másik oldalon történő szerepeltetése meg esetlegesnek tűnik.

Fazekas búcsúzik.jpgFazekasról az utolsó kép "címeres mezben", a Luxemburg előtti utolsó edzőmeccsen

92 szereplés után ezen a mérkőzésen köszönt el a címeres meztől Fazekas László. Híresztelések szerint összekapott Mészöllyel a lecserélése miatt, a Kapitány meg hanyagolta a további szerepeltetését...
Luxemburg után a portugálok vendégei voltunk egy felkészülési meccsen, egész pontosan négy nappal a következő, luxemburgiak elleni budapesti selejtező előtt. Annak ellenére, hogy a következő EB egyik meglepetéscsapata voltak, Eusebio óta nem voltak tényezők a futballtérképen.

Jaime Hannich és Martos szorításában.jpgJaime Hannich és Martos szorításában a coimbrai éjszakában

És valljuk be, a közvélemény csalódásnak tekintette a gólnélküli és gyakorlatilag teljesen eseménytelen meccset. És valahogy megint a védelem, az esetleges probálkozás, pedig, mint már az előző részben írtam, micsoda merítési lehetőség lett volna a hátországból. Visszakerül Martos és Kocsis. Utóbbi már akkor nem járt távol attól, hogy végleg szögre akassza cipőjét, három év után aktiválta őt újra Mészöly. Talán, nem a legátgondoltabban...
Aztán újra Luxemburg, megint 6:2, de sokkal magabiztosabban, meggyőzőbben. Ezért ne legyünk ünneprontók, most csak amolyan nagyon halkan jegyezzük csak meg, Martos és Kocsis Pista helyére Péter és Kerekes vissza, nem csak rajtuk múlott, megint kaptunk két gólt... 3:0 után, másfél perc alatt.

Átszállójegy Mexikó felé, avagy Mészöly leköszönése és Mezey színrelépése 2/1.

Sorozatunkat folytatva, úgy  teljes a kép, ha az egész Mészöly-történetet végigvisszük, amúgy levezetésként, hogy aztán egy újabb nagy és kerek történetbe csaphassunk bele.
Miután ez az újabb cikksorozat alapvetően olvasztja egybe az 1983-ban történteket, a tavasz végi Mészöly-Mezey kapitány váltást, ezért, az eddigiektől eltérően, most ne csak a válogatottal foglalkozzunk, hanem a VB utáni, teljes 1982/83-as magyar labdarúgó évaddal. Ezért most az első részben tekintsük át 1982 őszét abból a szempontból, hogyan szerepeltek a magyar klubcsapatok a nemzetközi kupákban, illetve röviden fussunk át az egész 1982/83-as NB1 szezonon. Majd a következő részben megismerkedhetünk az olimpiai válogatottal, Mezey irányításával, illetve az A válogatottal, Mészöly keze alatt – még utoljára.
A történet szempontjából jelentőségteljes, hogy a VB után gyakorlatilag komolyabban fel sem merül a kapitányváltás gondolata. Tulajdonképpen a közvélemény és a szakma továbbra is sikeresnek ítélte meg a Kapitányt. Mindezt annak ellenére, hogy a VB szereplést picit kudarcnak értékeltük, ugyanakkor az igazi bravúr maga a selejtezőkből történő továbbjutás volt. Spanyolországban nem leszerepeltünk, csak bejött a reális papírforma. És az is egy fő szempont, hogy nem nagyon volt Mészölynek vetélytársa, hacsak – egyedüliként – nem maga Verebes József, az edzői kar akkori üdvöskéje. Pletykák voltak arról, hogy esetleg a győri mester veheti  át a válogatott kispadját, de ezek vagy nélkülöztek minden alapot, vagy pedig egész egyszerűen rájöttek az MLSZ akkori vezetői, Verebes nem alternatíva, pláne, hogy különösebb ok nem is volt a kapitányváltásra. Csak annak fényében meglepő, ami történt, hogy nálunk a legkisebb kudarcok után edzői, kapitányi fejek hullanak a porba. Bár az is igaz, jellemzően mindig az Ezerfejű döntötte és dönti el, mi a siker és mi számít kudarcnak. Szóval, Mészöly marad a kapitány.
Nemzetközi kupák
Az előző bajnokság végeredményeképpen az új Bajnokcsapatok Európa Kupája (a BL elődje) sorozatban a Rába ETO képviseli a magyar színeket. Rögtön az első körben nem kisebb ellenféllel hozza össze a sors őket, mint a belga (a belgák nyilaitól ments meg minket, Uram!) Standard Liége-zsel, az előző év KEK-döntősével.  És az ellenfélnél nem kisebb nevek vannak, mint Preud'homme, Gerets, Arie Haan, Simon Tahamata, a kispadon pedig Raymond Goethals. Még szerencse, hogy Walter Meeuws öt meccses eltiltását tölti éppen. A Győr 5:3-as összesítéssel kiesik, úgy, hogy az első meccsen – kint – kapnak egy sima ötöst, a visszavágón pedig ők nyernek kapott gól nélkül. Ez, így utólag elmondva nagyon sima ügynek tűnik, de azért ne söpörjük le a témát egy kézmozdulattal az asztalról. Ne feledjük, a nemzetközi kupákban azidőtájt még jutottak nekünk komolyabb momentumok is, mint mostanság.

1 A Győri Rába ETO ellenfelei az előző kiírás KEK-döntős csapata.jpg 
A Győri Rába ETO ellenfele, az előző kiírás KEK-döntős csapata


Azokban az években – most a 80-as évek elejéről beszélünk –  egy magyar bajnok (Bp. Honvéd) simán ütötte ki kettős győzelemmel a Sporting Lisboát, meglepetésre megy tovább a Dózsa és a Vasas ellenében a Real Sociedad és a Boavista, a Real Madridnak erős játékvezetői hátszél kell a Bernabeuban, hogy idegenben lőtt góllal kiverjék a Tatabányát, a Fradi eltakarít egy Bilbaót (VÉGRE!!!), a Dózsa első körben ellentmondás nélkül üt ki egy friss UEFA Kupa győztes alakulatot, majd a következő évben könnyedén lép le egy AEK Athent, üggyel-bajjal, de túllép egy világsztárokkal kirakott Kölnön, és csak a későbbi sorozatgyőztes ejti ki hosszabbításban a negyeddöntő oda-visszavágóin.
Szóval visszatérve az ETO vitézkedésére, kint annyira sima az az ötös, hogy nem is volt miről beszélni. Hlagyvik második sárgás kiállítása után hatvan percet emberhátrányban játszik a Győr. Az eredmény tekintetében az első egy óra azért nem is olyan rossz, csak 2:0-ra vezetnek a házigazdák. Aztán jön az összezuhanás. Az igazsághoz azért szervesen hozzátartozik, ez is azon klasszikus meccsek közé tartozott, amikor az egyiknek minden összejön, a hátáról is a hálóba pattan a labda, a másiknak meg szinte... nem is szinte, hanem szó szerint semmi. Persze 30 év távlatából messziről jött ember már azt mond, amit akar... (Érdekesség, hogy a Standard csapatában szerepet kap  egy hajtós, tehetséges, önbizalomtól duzzadó játékos, bizonyos Jos Daerden, aki még gólt is szerez a meccsen.) A történtek ellenére a Rába partján továbbra is ég a futball-láz. A visszavágón csurig megtöltött lelátók várják a csapatokat. Azt, hogy a vendégek az ötgólos előny ellenére sem veszik félvállról a mérkőzést, mi sem bizonyítja jobban, hogy csak egy helyen változtatnak az első meccshez képest a kezdőjükön, ami, mint már említettem, felért egy Európa-válogatottal. Ugyanezt teszi az ETO is, igaz, csak szemre, késznyerből. Az eltíltott középhátvédjük hiányában a klasszikus védősorból csak a Csonka-Mile-Magyar trió marad, de visszatér az első meccset sérülés miatt kihagyni kényszerülő Hannich Péter. Így helyreáll a középpályán a klasszikus aranyhármas. És Verebes különösebben nem aggódik, hogy poszton pótolni kéne a kiesett középhátvédet, hanem gyakorlatilag négy csatárral (Szabó, Szentes, Hajszán, Szepessy) kíván rohamozni. Az ETO semmit nem bíz a véletlenre és megpróbálja behozni a behozhatatlant. Ezen a meccsen ugyanaz történik, mint az „odavágón”, csak ellenkező előjellel. Az ETO futballvarázslatot ad elő, minden összejön nekik, a belga játékosok csak nyomozzák a labdát.
2 Burcsa lábáról Preudhomme szedi le a labdát a győri visszavágón.JPG 
Burcsa lábáról Preud'homme szedi le a labdát a győri visszavágón

Bő egy óra elteltével a hátrány több mint felét ledolgozzák  Szentes, Hajszán és Burcsa góljaival.  És ami ezek után jön..., a Liége gyakorlatilag a félpályán nem tud átjönni. A 25000 néző hosszú percekig tartó, ütemes vastapssal  ünnepelte a játékosokat, a látott produkciót, és hááát, a kiesést.
A Kupagyőztesek Európa Kupájában az Újpesti Dózsa indult, mint a tavalyi Magyar Népköztársasági Kupa győztese. Ha azt mondom, Birkás dupla, akkor mindenki a homlokára csap, persze, Szekszárd, Videoton, 2:0. A Dózsa keretében volt pár változás a kupagyőzelemhez képest. A legfőbb az, hogy elcserélték az említett csatárt a Vasassal két védekező felfogású játékosra, a védő Szabó Andrásra és a középpályás Szebegyinszky Andrásra. A keret inkább gyengült a tavalyhoz képest. Olyan nevek kerültek a keretbe, akiket a jobb érzésű Dózsa drukkerek szeretnének elfelejteni inkább (Árky Lajos, Polónyi László, a tehetségesnek semmiképp nem mondható, de legalább hat tüdejű Kovács Béla), vagy az ifiből kényszerből fölkerülő tehetségek, Karácsonyi, Balogh Maláj, Balogh Sigya, vagy épp a Fradi ifiből elhappolt, porcelánlábú Horváth Karcsi.

Balogh Attila Maláj.JPG 
Balogh Attila, az egyik kényszerszülte, de tehetséges trónkövetelő a Megyeri úton

A nemzetközi kupákban induló négy csapatunkból a Dózsa állt a legreménytelenebb helyzetben összességében, már ami a keret összetételét illeti. És akkor, amikor már az ember úgy érzi, ennél már csak jobb jöhet, akkor ráébred arra, mindig van rosszabb. A sorsolásnál a Dózsa az előző év UEFA Kupa győztesét kapja, a svéd IFK Göteborgot, akikre a svéd válogatott épült. Azért a skandinávok előző évi győzelme mellett időzzünk el még picit. Ők valami teljesen új színt hoztak akkor Európa futball vérkeringésébe bizonyos Sven-Göran Eriksson kezei alatt. Igazi, dinamikus erőfutball, nem mondanám, hogy volt köztük akár egy valódi labdazsonglőr is. Klasszikus 4-4-2-es felállás, két tankszerű izomcsatárral. Ebbe a csapatba lehetetlen volt bekerülni 180 cm alatt, de ez is csak a padhoz elegendő beugró magasság volt, mint Szergej Bubkánál az öthatvan. És ez a derék iparosokból álló súlyemelő és nehézatléta válogatott, ez év májusában (alig négy hónappal korábban!!!) az UEFA Kupa döntőjében, oda-visszavágós alapon legyőzi (ez nem jó kifejezés, mert inkább széttépi, megsemmisíti, megalázza, felnégyeli, nyársra húzza, porrá zúzza) a Hamburgot. Azt a HSV-t, akik nem állnak gyengébb nevekből, mint például Uli Stein, Manfred Kaltz, Holger Hyeronimus, Jimmy Hartwig, Lars Bastrup, Felix Magath, vagy akár Horst Hrubesch...

3 A Göteborg Európa felett be, aztán az Északi összekötő híd alatt ki.jpg 
IFK Göteborg – Európa felett be, az Északi összekötő híd alatt ki

A Dózsa hasonló kiesését, széttépését, megsemmisülését satöbbi, nem csak a közvélemény könyvelte el előre, hanem a legvérmesebb Dózsa drukkerek is.  Az első mérkőzés Göteborgban, és a várakozásoknak megfelelően a lilák nemhogy a félpályát nem tudják átlépni közel egy félidőn keresztül, hanem a tizenhatosuk előterének elhagyása is már fegyvertény. Mígnem az első félidő vége előtt nemsokkal a kiugró Nagy Lacit szabálytalanul szerelik. A legurított labdát pedig a középhátvéd, Kovács Józsi jó 20 méterről a kapuba ragasztja.
4 Kovács József.jpg 
Kovács József, maga az elegancia

Magam ezekben a pillanatokban a Népstadion lelátóján ültem a Fradi-Bilbaón, a kor hagyományainak megfelelően egy fekete színű, sötétbarna műbortokos Sokol világvevővel. A gyepen épp eseménytelen percek zajlottak, én meg felugrottam, és toporzékoltam, mint a Milli Vanilli lelkes táncosai a legismertebb [egyetlen? - a szerk] klipjükben... A helyzet a második félidőre sem változott sokat, a Dózsa játékosai megszokták addigra, hogy a felezővonal elérhetetlen távolságra van. Aztán a félidő közepén bekövetkezett, ami végig benne volt a pakliban, Strömberg kapott egy kiugratást és a kifutó Szendrei mellett a hálóba bombázott. De a hátralévő 23 percben a házigazdák már nem tudtak újabb gólt szerezni, így az Újpest kedvezőbbnek tűnő (nem a kettejük szempontjából, hanem az előzetes várakozásokhoz képest) helyzetből várhatta a két hét múlva esedékes visszavágót.


Ahogy visszaemlékszem, sem én, sem pedig bárki más az akkori meccsrejárós cimbijeim közül (Bohóc, Zongora, „Hosszú” Csabi, a teltebb „Szakács” Csabi, a teljesség igénye nélkül) nem hitt a továbbjutásban. És minden körülmény ellenére már az ötödik percben előny a Dózsánál!! Törő kígyózik végig a félpályától, egy ügyes kényszerítőzés a tizenhatos előtt, majd mesterien perdíti el a labdát Wernesson mellett.

5 Törő perdítése jelentette a vezetést.JPG 
Törő perdítése jelentette a vezetést

Nem sokáig örülhettünk, újabb öt perc elteltével Szendrei kiegyenlít a svédeknek egy olyan ritkán látható potyával, hogy ha lett volna akkor Eurosport, akkor decemberben egész hónapban azt mutatták volna a Watts Zap-ben. Az ember azt hitte, vége, a Dózsa ettől megroppan, de nem ez történik a folytatásban. Negyed órával később megint az isteni Törő, felsőléc egy olyan mozdulat után, amit csak ő tudott, és az érkező Kiss Sanyi pár lépésről befejeli a lepattanó labdát. És még mindig nincs vége!!! Az egész félidőből alig telik el fél óra és újabb Dózsa gól. Megint Törőcsiktől indul minden, ezúttal Kisznyér kapja a labdát, aki Kiss elé perdít. Sanyi meg begyalogol a kapuba a labdával!!! Tulajdonképpen káprázat volt az egész, ami addig történt. Utána „helyreállt” minden. A lilák 55 percre búcsút mondtak a felező vonalnak, feladtak minden támadási szándékot, sőt, a második félidő közepe táján a csatár, Nagy Laci helyett bejön a fentebb már említett vörös Szabó. De megvan a továbbjutás!
 A következő körben véget ért a mese. Soha nem volt olyan csapat a Földön a világ történelmében, amelyik repesett volna az örömtől, ha a Real Madridot kapja. Pláne, úgy nem, hogy a Göteborg után igazságosabb lett volna egy gyengébb csapatot kapni, pláne úgy nem, hogy az ellenfél olyan nevekből állt, mint a spanyol válogatott kapusa, Augustin, a félelmetes hírű és erejű Juanito-Santillana csatársor, aztán a teljesség igénye nélkül még Camacho, Isidro, Gallego, szintén a spanyol válogatottból, Metgod a hollandból és Uli Stielike a nyugatnémet nemzeti együttesből, és pláne, hogy a Dózsát addigra olyan példátlan sérüléshullám sújtja, hogy Temesvári helyett a csapatorvos állítja össze a kezdőt. A félidő közepén Törőcsik is megsérül, helyette a percember Árky jön. És mindezek ellenére a Dózsa 30 percen át tartja magát. Aztán Santillana a legnagyobbakra jellemző módon megvillan. Nyolc perc múlva egyenlít a Dózsa. Ismét Kiss Sanyit ölelgetik a társak. De pár perc elteltével megint a Madridnál az előny. A második félidő meg már tragikomikus. Kisznyért is le kell cserélni, ezzel nemhogy a cserelehetőségek fogynak el, hanem kiürül a kispad. A mérkőzésnek volt olyan pillanata, hogy azért állt a játék, mert egyszerre három lila mezes feküdt a földön és kért ápolást. Sajnos, a vége nem is lehetett más, a hosszabbítás perceiben jött a menetrendszerű játékvezetői segítség, Gallego kézzel vett át egy felívelést, az érkező Santillana meg közelről bepofozta.







Ezek után a visszavágó tényleg már csak formalitás. A kétgólos előny birtokában a Real ráül az eredményre. A lilák meddő mezőnyfölényben játsszák végig a mérkőzést, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az első félidő vége előtt Törő sérülése kiújul és le kell cserélni.

6 Törőcsik hamar kiszállt a meccsből - itt épp Stielikével harcol a labdáért.JPG 
Törőcsik hamar kiszállt a meccsből – itt épp Stielikével harcol a labdáért. A kép előterében Szabó András

Mígnem a második félidő közepén Santillana lábára varázsolják a labdát és közelről nem hibázik. A történethez hozzátartozik, hogy a Real ebben a sorozatban egész a KEK döntőig megy, az Újpest után az Internazoinalén és az FK Austria Wienen keresztül. A döntőben meglepetésre a skót Aberdeentől kapnak ki. Akik az ezt követő évben a Megyeri útra látogatnak...


Az UEFA Kupában a tavalyi ezüst-, és bronzérmesek, a Fradi és a Tatabányai Bányász képviselik hazánkat.
Előbb nézzük a Bányászt. Belehúztak ők is rendesen a sorsoláskor. A francia AS Saint-Étienne gárdáját kapják, akik szintén világhírű játékosokkal rendelkeznek, akik rendszeres VB résztvevők, van köztük VB ezüstérmes is. Picit fussunk bele a névsorba. Castaneda kapus, Larios, Janvion, Genghini (az előző részben volt már róla szó, ő lőtte a legjobb négy közé a franciákat), és ott van az a Johnny Rep is, aki már két világbajnoki döntőn is játszott.

7 Johnny Rep két VB ezüsttel várt a Tatabányára.jpg 
Johnny Rep két VB ezüsttel várt a Tatabányára

Platini már csak azért nincs köztük, mert ezen a nyáron igazolt a torinói Juventushoz. A Tatabánya sem ugyanaz volt már, mint egy évvel ezelőtt, mikor hazai pályán legyőzték a Realt. Dr. Lakat Károlyt Dalnoki Jenő váltotta a kispadon és ezen a nyáron igazolt Franciaországba a két világbajnokságon is szereplő karmesterük, Csapó Károly. A kinti, első mérkőzésen az akkori francia sztárcsapat sztárjátékosai 90 perc alatt eldöntik a továbbjutás sorsát. Johnny Rep pár perc elteltével megszerzi a vezetést egy kiugratás után. Nem sokkal később egy hasonló góllal Weimper Paripa is betalál, kiegyenlítve a hátrányt. Innentől kezdve a Tatabánya eléggé alárendelt szerepet játszik, de hősiesen kitartanak. Mígnem az utolsó negyed órára teljesen elkészülnek az erejükkel, elfogynak tartalékjaik. Kapnak három gólt, formalitássá téve ezzel a visszavágót.


A franciák elégedetten érkeznek a bányászvárosba, szemmel láthatóan csak az eredmény, illetve az előny megtartására rendezkedtek be, de a Tatabánya így sem jut velük semmire. A végeredmény egy felejthető, eseménytelen 0:0.

8 A Bányász csatároknak a visszavágón sem volt könnyű dolguk.JPG 
A Bányász csatároknak a visszavágón sem volt könnyű dolguk

És a végére következzen a Fradi szereplése, ha már ezekben az időkben a kettősrangadókon is övéké volt a főmeccs.Ők az Athletic Bilbaót kapták.
Nekem ezen a meccsen egész egyszerűen ott kellett lennem. Egyrészt az imádott csapatom Svédországban játszott, meccsre pedig menni kellett, másrészt a lecke kész volt, a gimnáziumi felvételimet és az oda szükséges jegyeimet semmi nem zavarta és veszélyeztette, jó tanuló voltam, ezért édesanyám kiengedett ide is, harmadrészt, ha tehettem, soha nem hagytam ki, hogy az általam annyira rajongott Nyilasit és Ebedlit láthassam, negyedrészt jött a Bilbao és én látni akartam, hogy elverik őket. Nem tehetek róla, nekem a Bilbao legalább akkora, ha nem nagyobb fóbiát jelentett, mint az argentínok... Elöljáróban annyit el kell mondani, az első körben összehasonlíthatatlanul a Fradi kapta a legkönnyebb ellenfelet és az akkori erőviszonyokat mi sem jelzi jobban, a közvélemény egyértelmű Fradi továbbjutást várt el. A baszkok kapuját egy bizonyos Zubizarreta védte, a kispadon pedig valami Javier Clemente ült. De ők akkoriban még nem voltak akkora nevek, sőt, talán semennyire sem. Zubi előtt akkoriban a realos Augustin, Miguel Angel illetve Arconada előrébb álltak a spanyol válogatott kapusok rangsorában, ekkor még jó három évet kellett várnia a válogatottbeli fellépésére. Talán egyedül Dani (Ruiz-Bazán) volt nemzetközileg ismert a csapatból. Mennyire más világ volt, hogy magyar csapat egyértelmű esélyese már előre egy párharcnak, spanyol ellenfelével szemben... És a Fradi teljesítette is az elvárásokat, az eredménytől függetlenül, nagyon simán. Eleve Novák Dezső támadó szellemben küldte a pályára fiait, Nyilasiék az első félidőben elsőpőrték a baszkokat. Alig negyed óra játék után előbb Szokolai egy parádés csukafejessel szerzett vezetést, újabb negyed óra után a végig nagy kedvvel és lelkesen játszó Pölöskei tovább növelte az előnyt egy kiugrás után.

9 Szokolainak minden oka megvolt a mosolygásra.jpgSzokolainak minden oka megvolt a mosolygásra

A Fradi folyamatosan kapujához szögezte ellenfelét, de újabb gól nem született. Nem baj, gondoltuk, majd a második félidőben. Sajnos, nem ez történt. A szünetben egy védőcserével stabilizálja a hátsó alakzatát a vendégcsapat, sőt, egyre bátrabban jönnek ki a szorításból. Mígnem alig negyed óra elteltével szépíteni tudnak, Dani beadása ajtó-ablak helyzetben talál 3 vendég támadót is, közülük Sola az, aki beveri a labdát Kakas hálójába. A Fradi mindenesetre magabiztosan megtartja előnyét, kérdés, mire lesz ez elég idegenben. Annyira azért nem voltak gyengék a spanyolok, hogy otthon ne tudnának bárkit is legyőzni, főleg, hogy csak egy pici gólt kellene szerezniük. A San Mames poklát meg már a Dózsa is megtapasztalta a közelmúltban, nem is egyszer... Ennek megfelelően a Bilbao pokolian bekezd, oly annyira, hogy Szabadi Lacinak egyszer gólhelyzetben kell mentenie, elsőre sikerrel. Aztán a 17. percben már eléggé ügyetlenül próbál szerelni a tizenhatoson belül, a skót McGinlay joggal ítél büntetőt. Ki más, mint Dani értékesíti a lehetőséget.

10 Zsiborás és Rab szorult helyzete a másnapi El Mundo Deportivoban.JPG 
Zsiborás és Rab szorult helyzete a másnapi El Mundo Deportivoban

Kezd visszaütni a két héttel ezelőtt elszórakozott kétgólos előny. Sarabia a 20. percben alig fejel mellé, két perc múlva pedig Sola kapufát lő. És a Fradi váratlanul betalál, Szokolai teljesen egyedül vezette át az egész spanyol térfélen a labdát, társa nem lévén, lesz ami lesz alapon jó 20 méterről lövésre szánta el magát. Valami elemi erővel lőtte ki a jobb alsó sarkot. A gól kicsit lehiggasztotta a kedélyeket, de a félidő meddő spanyol mezőfölényben telt el. A második félidőben a baszkok mindent egy lapra feltéve rohamoznak, a Fradi egyre magabiztosabb kontrákkal tud operálni, Rubold majdnem meg is szerezte a vezetést egy óriási helyzetben, de lövése elkerülte a kaput. Az utolsó percekben jöttek az elképzelés nélküli felívelgetések, de eredmény nélkül. A vártnál picit nehezebben, de továbbjutott a Fradi!!
A következő körben jött az FC Zürich. A Dózsa-Real párosítás mellett úgy éreztük, a sors igazságot szolgáltatott a magyar klubcsapatoknak a nemzetközi kupákban. Könnyű és verhető csapatnak tűnt a kisebbik zürichi csapat, jöhetett volna ebben a körben nehezebb ellenfél is. Például a Girondins Bordeaux, az AS Roma vagy akár az FC Köln. Igazi sötét ló. Még különösebben ismertebb játékosuk sem volt, maximum a hozzám hasonló ínyencek ismerhették a svájci válogatottból Elsenert az 1981-as VB selejtezőkről, vagy Wynton Rufert, aki szintén pályára lépett ellenünk az év elején, mikoris az új-zélandi válogatott vendégei voltunk Spanyolországra készülvén. Aki jobban is utánanézett az aktuális ellenfélnek, azt is megtudhatta, egy bizonyos Walter Seiler épp vezette a svájci góllövőlistát. Bár az NB1-es ősz nem a Fradiról szólt összességében, de akkor még – szorosan tapadva az ETO-ra – a második helyen álltak, sőt, a mérkőzést megelőző hétvégén a DMVSC-t lépték le fölényesen 4:0-ra, Murai, Pölöskei, Nyilasi és Szokolai góljaival. Arról pedig nehogy elfelejdkezzünk, Novák kellemes problémáit az is tetézte, hogy két kapusa, Kakas és Zsiborás egyszerre voltak nem hogy válogatott formában, hanem egyenesen bombaformában..
Az első mérkőzésen, a Népstadionban, a Fradi az elvárásoknak megfelelően nagy rohamokkal kezdett.

11 Pedig olyan jól indult....jpg 
Pedig olyan jól indult...

A Zürich szemmel láthatóan rombolásra, a Fradi játékának a széttördelésére rendezkedett be. Szabadi futószalagon hagyta ki a kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb helyzeteket, miközben a svájciak alig negyed óra elteltével, Seiler révén, a semmiből betaláltak. A második félidőre érthetetlen módon egy teljesen enervált, elképzelés nélküli Fradit láthattunk. Ennek ellenére ugyanolyan váratlanul, ahogy a vendégek szereztek vezetést, Szokolai – ismét egy fejesből – egyenlíteni tudott.
A visszavágó előtt a főpróbán már nem teljesített olyan jól az FTC, mint két héttel ezelőtt. 4:2-re kaptak ki Pécsett egy, a Népsport által négycsillagosra értékelt mérkőzésen. Sőt, ha azt veszem, még egy héttel korábban az igencsak halovány Újpesti Dózsától is kaptak egy sima hármast, minden ellenük szólt. És a baljós előjelek, sajnos, be is igazolódtak. Az első meccshez képest a játék képe semmit sem változott. Az FC Zürich türelmesen, kényelmesen várta, hogy a vendégek rohamozzanak, hisz a Ferencváros volt lépéskényszerben. Ehhez képest erőtlenség, elképzelés nélküliség. És a második félidőben ismét Seiler talál a kapuba, csakúgy, mint az első meccsen. A Fradiban meg már nincs annyi, hogy egyenlítsen, vagy fordítson. nagy lehetőség volt ez az FTC-nek, mindenki bánatára nem tudtak élni a lehetőséggel. A Zürich a következő körben pedig simán pottyant ki a Benficával szemben.


Így ért véget a magyar csapatok számára az 1982/83-as kupaősz...
NB1
A VB után egy újabb „forradalmi” újítás a bajnokság lebonyolításában: 18-ról 16-ra csökkentik le a mezőnyt, ezt pedig úgy oldják meg, hogy az előző évben az addigi kettő helyett három csapat (név szerint a Volán SC, a Szeol AK és az Ózdi Kohász) esik ki, és egyedüliként csak az MTK-VM jut fel (kerül vissza) az első osztályba. Érdekesség, hogy majd egy év múlva a Szeged és a Volán csont nélkül, torony magasan jut vissza újra... Az előző évihez képest közel háromezer nézővel nő az átlagnézőszám. Azt, ugye, nem mondhatjuk, hogy a világbajnoki szereplés tornázott volna ennyit a látogatottságon, inkább arról van szó, hogy nőtt a színvonal, és ha lehet, a tavalyinál izgalmasabbra sikeredett a befejezés és az aranyhoz vezető út. Sokkal több gólgazdag mérkőzés volt, a gólátlag 2,95-ről 3,13-ra nőtt, mindezt úgy, hogy több mint 150 góllal kevesebb született összességében, ami nem csoda, ne feledjük a létszámcsökkentést. Különösen az előző bajnokság főszereplőinek, az ETO-nak és a Fradinak a csatárai voltak nagyon elemében. A Győrben továbbra is a Szabó-Szentes-Hajszán trió ontja a gólokat, plusz az új igazolás, Szepessy is jól illeszkedik  közéjük a góllövő cipőt illetően, míg a Fradinál Szokalai és Pölöskei van nagyon elemében, de a többi csatár, Murai, Kvaszta, vagy Szabadi is termel szépen, vagy jeleskedik az előkészítésben.

12 Szabadi is ebben a szezonban robbant be.jpg 
Szabadi is ebben a szezonban robbant be

A Győr-Fradi gólpárbajra mi sem jellemzőbb, mint hogy a bajnokság végére mindketten 70 fölé jutnak (az ETO így meg sem közelíti az előző évadban elért száz feletti teljesítményét...), az utánuk következő csapat a Bp. Honvéd, mely "csak" 57 rúgott gólig jut. A Győr hazai pályán rúg kétszer hatost. Egyszer az újonc MTK-VM-nek, egyszer pedig a legutolsó fordulóban az addigra teljesen szétesett Újpesti Dózsának, háromszor rúgnak öt gólt, mégpedig a Békéscsabának, a DMVSC-nek és a Videotonnak, de még a bajnokság meglepetéscsapata, a Csepel is csak négy kapott góllal ússza meg.

13 Szentes gólja a 6-1-n, Szendrei a földön, Sarlós már verve, Hannich a háttárből figyel.JPG 
Szentes gólja a 6:1-en, Szendrei a földön, Sarlós már verve, Hannich a háttérből figyel

Idegenben sem fogják magukat vissza a Rába-partiak: Fehérváron is öttel köszönnek be, Diósgyőrből pedig egy 3:7-tel jönnek haza. A Fradi pedig pályaválasztóként (ebben a bajnokságban a Népstadionban rendezték meg hazai meccseiket az Üllői úti szentélyük felújítása miatt...) rúg egy nyolcast a Békéscsabának, egyaránt 4:0-lal küldik haza a Haladást, a DVTK-t és a DMVSC-t. Idegenben már ennyire nem sziporkáznak, sőt Pécsett 4:2-re ki is kapnak. Ezek mellett a kettősrangadókon is parádéznak. 5:3 és 4:3 a Vasas ellen, igaz, kisebb arányban ( 3:2 és 2:1 ), de kétszer verik a Honvédot is, bár bombameglepetésre  ősszel kikapnak 3:0-ra az ezer sebből vérző Dózsától, de tavasszal őket is megverik a „visszavágón” 2:1-re.

Karácsonyi, a kényszerből bedobott ifista és Tóth Jokka, a kényszer középhátvéd FTC-Ú. Dózsa 0-3.JPG 
Karácsonyi, a kényszerből bedobott ifista és Tóth Jokka, a kényszer-középhátvéd. FTC-Ú. Dózsa 0-3

Hiába kettejük csatársorainak egész éves sziporkázása, a házi góllövőlistákon mégis a két szellemi vezér, Hannich Péter (20 góllal) és Nyilasi Tibor (17 góllal) végez a legelőkelőbb helyeken. Az NB1  gólkirályi címét viszont Dobány Lajos, az  újonnan feltűnt tehetség, nyeri 23 találattal. A Dobány-történet érdekessége, hogy a tavaszi szezon kezdése előtt klubot vált, a PMSC-ből a Haladásba igazol és az őszi 13 góljához tízet szerez még új csapatában.
14 Az újdonsült gólkirály.JPG 
Az újdonsült gólkirály

Ha már az FTC kapcsán érintőleges szóba került, jegyezzük fel: a kettős rangadók sokadvirágzásukat élik. A Fradi jó szereplése különösen vonzza a nézőket. Változatos, gólgazdag meccseket produkálnak, négyük közül messze ők teljesítenek a legjobban. A képzeletbeli dobogó második helyét igen nagy meglepetésre az Ú. Dózsa szerzi meg, főleg amiatt, hogy a Fradi és a Vasas ellen is egy győzelem és egy vereség van a tarsolyban, a bajnokság egyik éremaspiránsát, a Honvédot kétszer is megverik.

KS_1982_II_01_0031-19820925.jpgTörőcsik góljával eldől az őszi meccs a végén, Újpesti Dózsa-Bp. Honvéd 3:1

Az őszi bajnoki cím, annak ellenére, hogy a Fradi és a Honvéd nem nyújt rossz teljesítményt, az előző év bajnokának, az ETO-nak és a váratlanul jó eredményt produkáló Csepelnek a párharcai között dől el. És, bár ezt a bajnoki címet is mindenki előre odaadta volna a Rábának, nagy meglepetésre Keszthelyi Mihály fiai végeznek a dobogó tetején az ősz végén.

Őszi tabella.jpg 
Az őszi tabella

Egy új generáció van kibontakozóban, minden adott, hogy Mészöly a már-már szükségszerű fiatalítást a Győr-Csepel páros játékosaiból valósítsa meg. Az ETO a már említett Szepessyn kívül új nevet nem termel ki az egy évvel ezelőttihez képest, de a Csepel által új nevek kerülnek be a köztudatba: Kovács Attila a kapuban, de még a tartalékja, Gendúr is biztos pontnak tűnik, Kőhalmi Gábor és Gálhidi György a védelemben, Mészöly Pál és Kelemen Gusztáv a középpályán, Lazsányi Lászlóval együtt, Tulipán Mihály, Dékány "Deka" Gábor és Budavári László.

15 Gálhidi csapatával együtt futott be 1982-ben.jpg 
Gálhidi a csapatával együtt futott be 1982-ben

Ezekből Mészölyt és Kelement minden fradista kötelező jelleggel ismeri. Előbbi, például, a ferencvárosiaknak örök és szép emlékű, Dózsa elleni 7:1-en alkotott felejthetetlent, utóbbi az Ebedli, Nyilasi, Viczkó, Takács, Onhausz, Rab fémjelezte generáció tagjaként a KEK-döntős csapat tagja volt. Végül is a Kapitány nem számol a csepeli különítménnyel számottevően, ők majd inkább a későbbi olimpiai válogatott gerincét alkotják. És ki tudja, milyen karriert futhattak volna be, ha a csepeli játékosok jó része nem lett volna a következő bundabotrány fővádlottjai között... Ez egy későbbi történet, ettől függetlenül tavaszra elfogy a Csepel lendülete. Kétszer kapnak öt gólt, a Fáy utcában 5:2, Kispesten 5:3 a vége, a bajnokság végére a negyedik helyre esnek vissza, a Dózsát még épphogy megelőzve. Hasonló  vesszőfutáson megy keresztül a szezon második felére a két kieső. Az őszt a Debreceni MVSC még a hetedik helyen zárta. Tavaszra kilenc zakót szedtek össze, a PMSC a végére lehajrázta őket.

16 Sallaival mélyrepülésben a DMVSC.JPG 
Sallaival mélyrepülésben a DMVSC

A Békéscsaba az őszi tizenkettedik helyről zúg ki toronymagasan, illetve alacsonyan, a Lokihoz képest is 8 pont hátránnyal. És hogy mindez miért különösen érdekes a sorozatunk szempontjából? Mindkettőnek két válogatott játékosa van, a sárga-kékeknek Sallai Kicsi és Kerekes Guriga, a viharsarki liláknak Pásztor József és Kerekes Attila...
17 Kerekes, pokol és mennyország, a VB-ről a másodosztályba.jpgKerekes Attila, pokol és mennyország, a VB-ről a másodosztályba
A Budapesti Honvéd stabilan tartja a tavasszal az őszi formáját, ez a végelszámolásnál elég a bronzéremhez. A Csepel bukásával az ETO látszólag ellenfél nélkül marad, de a tavaszi szezonra az FTC megtáltosodik, tavasszal nem szenved vereséget, 12 győzelmét mindösszesen csak 3 döntetlen csúfítja el. Ebben a bajnokságban is egy Rába ETO-Ferencvárosi TC mérkőzés dönt, ezúttal Győrben, a 26. fordulóban. Mindketten kedvező előjelekkel várják az évtized meccsének is kikiáltott mérkőzést. Az előző fordulóban az ETO Póczik és Hajszán góljaival nyer simán Nyíregyházán, míg a Fradi 5:2-re veri a kieséstől menekülő Pécset, visszavágva ezzel az őszi 2:4-ért, így továbbra is csak egy pont a különbség a két csapat között.
Előbb egy mesés szóló végén, majd Pogány buktatásáért megítélt büntetőből, Nyilasi révén 0:2 a Fradi javára. Aztán Szentes Lázár szépít, majd egy kétséges körülmények között megítélt tizenegyesből Hannich Péter egyenlít. Egy hasonló kamu büntető, Szabadi Csávó repül el a semmiért a Rába árterébe, máris ferencvárosi előny, de a végén egy Burcsa Győző parádé, és újra döntetlen az állás.


Ott, akkor, tulajdonképpen még nem dőlt el semmi, de a végén mindkét csapat hozta a kötelezőket. A Fradi az utolsó fordulóban 1:1-et játszik Csepelen, ami tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz már, de az ETO lelépi a Dózsát, egy hatost rúgva nekik, ezzel végleg pontot téve a történet végére. És ezzel megint bajnok a Rába ETO, megismételve a tavalyi szereplést, első vidéki csapatként, amelyik duplázni tud.

69481_108021509393811_2073108117_n.jpg 
A második bajnoki cím bírtokosai

Tehát első lett a Rába ETO, jövőre megint ők indulhatnak a BEK-ben, ezüsérmes a Ferencváros, a bronz a Bp. Honvédé lett, így övéké az UEFA Kupa indulás joga.

69481_108021509393811_2073108117_n_1.jpg 
A bronzérmes Bp. Honvéd

A Magyar Népköztársasági Kupát az Ú. Dózsa nyeri, miután a döntőben 3:2-re múlják felül a Honvédot.


Az Újpesti Dózsa ezáltal ismét kvalifikálta magát a jövő évi KEK küzdelmekre. Idén ősszel erről külön megemlékezünk majd az Osztálynapló sorozatunkban.

69481_108021509393811_2073108117_n_2.jpg 
A kupagyőztes csapat. Szendrei és Törőcsik egyéb elfoglaltságaik miatt már nem tudtak résztvenni a fotózáson
Az Év Labdarúgója Kardos József (Újpesti Dózsa) lett.

Kardos József végleg befutott.JPG 
Kardos József végleg befutott
És még egy apró, de nem jelentéktelen történet ebből a bajnokságból. Csepelen, az utolsó fordulóban, 1983. június 11-én lépett utoljára pályára magyar bajnoki mérkőzésen Nyilasi Tibor, a kor egyik legmeghatározóbb játékosa.

Nyilasi utolsó csapatképe imádott csapatában.jpg 
Nyilasi utolsó csapatképe imádott csapatában

Merítési lehetőség, tehát, volt szép számmal, a következő részben megnézzük, Mészöly Kálmán hogy vitte végbe a fiatalítást a nagyválogatottnál, illetve Mezey György mire ment a hátországgal az olimpiai selejtezőkön.











Út Mexikóba, avagy a kezdetektől a selejtezőkig 2/1

Az előző két részben áttekintettük, milyen okok vezettek a kapitányváltáshoz, hogy és miért került Mezey György kezébe a kormánykerék – és elbúcsúztunk Mészöly Kálmántól.
Ne feledjük, 1983 nyár végét, ősz elejét írjuk, érdekességképp megemlítjük, ezzel a cikksorozattal párhuzamosan elindítottuk Időkapszula sorozatunkat is, mely fordulóról fordulóra mutatja be, hogy a labdarúgó válogatott mellett (vagy inkább mögött) hogyan is zajlott a hátország pontvadászata.
Mezey Györgynek tiszta a cél.  Az 1984-es franciaországi labadarúgó EB selejtezőit féltávnál elbuktuk. Olyan behozhatatlan hátrányba kerültünk (ne feledjük, mögöttünk már csak Luxemburg tanyázott a tabellán), hogy az egyetlen reális célkitűzés az lehetett csak, a hátralévő három selejtezőn a tisztes helytállás mellett építsük fel a jövő csapatát, amely tabula rasa alapon sikerrel vívhatja ki, hogy ott lehessünk a mexikói foci VB-n. (Eredetileg kolumbiai lett volna, de ők végül nem vállalták. Történetünk idejére Mexikó már hivatalosan is megkapta a rendezés jogát beugróként.)


Mezey-Egervari_cikk_torzs.jpg 
A debütáló kapitány - mellette segítője, Egervári Sándor
Mezey első mérkőzése rögtön nem kisebb ellenfelet hozott el nekünk Budapestre egy barátságos (előkészületi) meccs keretében, mint a Német Szövetségi Köztársaság válogatottját. Ebben a felállásban természetesen mi voltunk a „kiscsapat”, a Jupp Derwall által irányított NSZK pedig a „nagycsapat”.  Akkoriban ők voltak az EB-cím birtokosai, illetve a VB ezüstérmesei. A nyugatnémetek kezdőjében hét olyan játékos szerepelt, akik játszottak az olaszok elleni döntőn (Schumacher, Bernd és Karl-Heinz Förster, Briegel, Hansi Müller, Littbarski). Mezeynek meg pont aznapra dobta az élet, hogy a legjobbjait két csapatra kellett szétszednie, hiszen az előmeccsen az olimpiai válogaott vívott sorsdöntőnek tűnő meccset a szovjetekkel.
nyilasi540.jpg 
A kapitányok - Nyilasi és Karl-Heinz Förster
Mégis maradt kikből gazdálkodnia az újonc kapitánynak. A preferált kapusait (Kovács Attila és Disztl Péter) az olimpiai csapatnak adta, így Zsiborás megkérdőjelezhetetlen volt, a védelemben két abszolút újonc, Farkas a Vasasból, Róth a Pécsből, Garabát és Varga Kacsát már senkinek nem kell bemutatnunk. Innentől lesz stabil válogatott Kardos és Péter Zoltán Egerszegről (utóbbi csereként állt be), csatárposzton is pályára lép egy újonc, mégpedig a PMSC-ből Mészáros, három év jegelés után előkerül újra Dajka. Csongrádi már elég régi motoros, Burcsával meg Mészöly alatt is találkozhattunk már. Nyilasi és Szokolai ezúttal pedig először jön haza Ausztriából, hogy hazája válogatottját segítse. Látható, Mezey bátran felforgatta az addig Mészölytől megszokott felállást, sőt, játékrendben is kezdett valami egészen más körvanalazódni. Annak ellenére, hogy az ellenfél nem akárkikből állt, nem nagyon találták az ellenszerét az új alapsémának. Ők sem vették félvállról a meccset, rögtön két kapufával nyitottak.. Aztán a félidő vége előtt Varga remek beadását követően Nyilasi fejesből szerzett vezetést.

Nyilasi fejes, egyenlítünk.jpg 
Nyilasi megszerzi a vezetést
A második félidőben kiütközik végül a nagyobb tudás, vagyis leginkább az összeszokottság, Völler révén egyenlítenek a nyugatnémetek. Összességében nagyon jó bemutatkozás volt ez Mezeytől, de az egész újjáépített csapattól is.

A jó bemutatkozást követően folytatódhattak az EB selejtezők. Ekkor ki gondolta volna, hogy alig fél év múlva az EB-re már kijutott válogatottak az MLSZ székházban egymásnak adják a kilincset, hadd mi legyünk azok, akikkel a kontinesviadal előtt utolsó éles, gyakorló meccsüket játszhassák...
Következtek az angolok. Ez a meccs semmi másra nem volt jó, mint hogy lámpást adjon Mezey kezébe és megmutassa, nagyon hosszú az út még előttünk, ha nagyon komoly terveink vannak. Az angolok gyakorlatilag átgyalogoltak rajtunk úgy, hogy egy percig nem volt kérdéses a mérkőzés kimenetele.

magyar angol kardos mariner.JPG 
Mariner egy emelettel feljebb, mint Kardos

Persze Mezey nem lett volna Mezey, ha nem folytatja a kísérletezést. Ismét egy újonc, ezúttal a kapuban. Csepelről Kovács Attilát hívta be a kapitány. Újra szerepet kap Csonka Gyula Győrből, bár ez igazándiból csak arra volt jó, hogy Mezey lássa, a jobbhátvéd poszton tovább kell keresgélnie. És pályára lép négy év szünet után Nagy Antal, aki ezután évekig lesz a válogatott meghatározó játékosa.
Beigazolódott a teljes papírforma, az angolok toronymagasan vezették a csoportot, ha lett volna akkor világranglista, mi soha nem látott mélységben lettünk volna, körülbelül Szvázifölddel és a Lakatlan Szigetekkel egy szinten. Szokatlan, rideg valóság volt, de sorozatban a negyedik tétmeccsén kapott ki a magyar nemzeti tizenegy, ami azelőtt még soha nem fordult elő.
 Két héttel később jöttek a dánok a Népstadionba. Első ránézésre, miután az angoloknak egyedül ők voltak vetélytársai (végül ők ketten juttotak ki az EB-re is), ez megint nem annak a meccsnek tűnt, ami magyar győzelemmel fog végződni. Ettől függetlenül folyik tovább a csapat keresése, illetve inkább építése. A keresés sem lenne önmagában rossz kifejezés, de ez nem elképzelés nélküli keresgélés volt a pillanatnyi, bajnokikon nyújtott formák alapján. Dehogy! Mezeynek nagyon céltudatos elképzelései voltak embereket illetően, csak meg kellett várni a megfelelő pillanatot, hogy bedobhassák őket. Így húzhatta fel első alkalommal a címeres mezt Csuhay a Videotonból és Kőhalmi Gábor a Csepelből. És folyik az építgetés elől is. Törőcsik kap szerepet, amolyan irányítóként, elől pedig bevetésre kerül a bombaformában játszó, a Dózsában rendkívül gólérzékeny Kiss Sándor.

  Két héttel később jöttek a dánok a Népstadionba. Első ránézésre, miután az angoloknak egyedül ők voltak vetélytársai (végül ők ketten juttotak ki az EB-re is), ez megint nem annak a meccsnek tűnt, ami magyar győzelemmel fog végződni. Ettől függetlenül folyik tovább a csapat keresése, illetve inkább építése. A keresés sem lenne önmagában rossz kifejezés, de ez nem elképzelés nélküli keresgélés volt a pillanatnyi, bajnokikon nyújtott formák alapján. Dehogy! Mezeynek nagyon céltudatos elképzelései voltak embereket illetően, csak meg kellett várni a megfelelő pillanatot, hogy bedobhassák őket. Így húzhatta fel első alkalommal a címeres mezt Csuhay a Videotonból és Kőhalmi Gábor a Csepelből. És folyik az építgetés elől is. Törőcsik kap szerepet, amolyan irányítóként, elől pedig bevetésre kerül a bombaformában játszó, a Dózsában rendkívül gólérzékeny Kiss Sándor.






Ha figyelembe vesszük, ami az elkövetkezendő, közel három évben történt – persze utólag könnyű –, azt mondhatjuk, ez volt az első olyan meccse Mezeynek (és persze a válogatottnak), amin tisztán kirajzolódott a kapitány taktikai koncepciója. Bátor letámadás, labdaszerzés, meg nem alkuvó küzdőszellem. Látványosan kezd összeállni a Róth-Kardos-Nagy Antal tengely, látszik, mi az elképzelés a szélsőhátvéd posztokon. Mindezek mellett eltörpül a tény, hogy majd egyszercsak érkezik Sallai, hogy Csuhay csak kiegészítő ember lehessen, a kapusposzt évekre megoldódni látszik, ennek ellenére Kovács Attila (és Kőhalmi) eltűnik majd a magyar labdarúgás szennyének és mocskának a sülyesztőjében, jön a Nagy Honvéd Hegemónia, úgy, hogy Kiss többet nem lesz válogatott, Pölöskeinek sem sok van hátra, csakúgy, mint Törőcsiknek, akit, gyakorlatilag, Détári nyugdíjaz majd másfél év múlva. 1984. majd alapjaiban írja át a válogatott sorsát és haladási irányát. Mezey ugyanúgy szembetalálja magát a menetelő Honvéddal, mint Mészöly az ETO-val, a bundaügy pedig alapjaiban rengeti majd meg (nem először és nem utoljára) az egész magyar labdarúgást.
December elején, másfél hónappal a dánverés után volt még egy kötelező penzum, utolsó selejtező mérkőzés Szalonikiben a görögök ellen. És ha valaki azt hiszi, Mezey (és csapata) úgy tervezte, évvége van, csak legyünk már túl rajta, az hatalmasat téved. A mérkőzést eleve olyan esőben rendezték, hogy ha ez nem decemberben van és lett volna az UEFA naptárban hely a halasztásra, Igna, a román játékvezető nem engedi lejátszani a találkozót. Voltak percek, amikor a normál, fenti kameraállásból a vízfüggöny miatt semmi nem látszódott abból, ami a túlsó oldalvonalnál történt, ilyenkor adta be a rendező a lenti kamera képeit.

Kardos tizenegyes után görög.JPG 
Elsőre még kijön Kardos büntetője a görög kapusról
A csapat ismét jelesre vizsgázott küzdeni tudásból, akaratból, hozzáállásból. Mezey első olyan meccse volt, mikor nem kényszerült nagyobb változtatásra az előző mérkőzéshez képest. A mérkőzés maga nem indult túl jól, hat perc után a görögök kihasználják az első lehetőséget, de a félidő végére az előny már nálunk van! Előbb Törőcsik buktatásáért kapunk büntetőt, amit Kardos belerúg a kapusba, de a kipattanót értékesíti, majd öt perccel a szünet előtt Törőt már szabálytalanul sem tudják szerelni, rúg egy rá jellemző, rafinált, kapusalázó gólt.

Törőcsik görög második.JPG 
Törő a gól előtt beforgatja védőjét
Törőcsik ekkor még csak huszonnyolc éves, de ha hiszik, ha nem, pályafutásában a sárguló leveleket szimbolizálja, hogy ez volt címeres mezben az utolsó gólja.
Az 1983-as év akkor lesz kerek, ha megemlítjük, hogy a görögök elleni meccset úgy játsszuk le, hogy egy nappal előtte kisorsolták a VB selejtezőcsoportjait. Egy négyes csoportba kerültünk Ausztriával, Hollandiával és Ciprussal.
A négyes csoport ma már megmosolyogtató dolog. De ne feledjük, a nyolcvanas években még egész más volt Európa geopolitikai térképe. Akkor még stabilan állt a szocialista világ bástyája, a Szovjetunió. Akkoriban e mesterséges hatalom, melybe annak idején minden tagállam „önként kérte felvételét” oly megrendíthetetlennek tűnt, hogy a széteséséről beszélni nem az eretnekség kategóriájába tartozott, hanem patológiai eset lett volna, és sokszor annak is tekintették. Mert ezekben az időkben már ott is más szelek fújdogáltak, a másként gondolkodókat már csak elvétve küldték munkatáborba, azokat zömmel meghagyták a hibázóknak. A rendszer ellenségeit viszont igen nagy szeretettel dugták a bolondokházába rendes flepnivel, mondván, aki nem érzi jól és kellőképpen szabadnak magát, az bizonyára nem normális. Ugyanekkor még Titotól megörökölt apparátusa vasmarokkal tartotta egyben az épülő szocializmus ellenbástyáját, Jugoszláviát, egy állam volt Csehszlovákia is. Összesen 32 ország indult a kontinensen, csaknem feleannyi – 14 – helyért. És ha hozzávesszük, hogy Liechtenstein labdarúgó szövetsége alig volt egy éves, és így nem indultak a selejtezőkben, Andorra, a Feröer-szigetek és San Marino  sem tagja még a FIFÁ-nak, a harminckettes összlétszám már egészen érthető.
A csoportbeosztással nem jártunk rosszul. A hollandok akkor nem számítottak kiemeltnek, sőt, őket mögülünk húzták a harmadik kalapból. A sorsolás kedvezményezettjeit az előző VB-n szerepelt csapatok alapján állították össze, hol volt még akkor európai- és világranglista! Mindezek mellett a hollandok már akkor baromi erősnek számítottak, ez volt a Gullit-generáció felvezetése. Annak ellenére, hogy papíron harmadikvonalbeli együttesnek számítottak, a kutya nem örült nekik, én például máig emlékszem, a bolgárokat szerettem volna kapni helyettük. A sorsolás rögtön átírta 1984. tavaszát, az osztrákokkal volt már egy meccs lekötve és folytak az egyeztetések még egy bécsi visszavágóra is a tavasz folyamán. Összességében kerülhettünk volna nehezebb csoportba is, mondjuk egy lengyel-belga-görög, egy francia-jugoszláv-NDK, akár egy NSZK-csehszlovák-svéd leosztásba is. Azt mindenesetre előre tudtuk, konkrétan három lehetőségünk van kijutni Mexikóba. Az első az volt, hogy megszerezzük a csoport első helyét, hát finoman fogalmazva, aki erre gondolt, az kaphatott volna egy direkt beutalót egy szovjet másként gondolkodó mellé a moszkvai сумасшедший дом-ba. Második lehetőség csoportmásodikként egy pótselejtező, ebben azért sokan bíztunk, hogy legalább a lehetőségig eljutunk, aztán jöjjön egy oda-visszavágó ki-ki alapon. De hogy milyen erős volt az európai dominancia a világ futballjában, azt mutatja, hogy lett volna egy harmadik esély is: mégpedig az, hogy mint „legjobb pótselejtezős kieső”, játszhattunk volna az Óceánia Csoport (Ausztrália, Új-Zéland, Taiwan és – valaki nagyon elnézhette a térképet – Izrael) győztesével.
Az érintettek (mi, hollandok, osztrákok, ciprusiak) véleménye nagyjából megegyezett az akkori erőviszonyokról. Mindenki holland továbbjutást várt és senki sem számolt Ciprussal. Ők maguk sem a mérleg nyelve szerepre törekedtek,  Az osztrákok és a hollandok a saját maguk továbbjutását várták, mi a hollandokét, illetve a második helyért, úgy éreztük, minden esélyünk megvan harcba szállni szomszédainkkal. A ciprusiak akkor még bőven csak azon a szinten voltak, hogy fogadkoztak: otthon, Limasszolban, senkinek nem adják olcsón a bőrüket.

így látja mezey.jpgAhogy Mezey látta
hollandok.jpgAhogy a hollandok látták
osztrákok.jpgAhogy az osztrákok látták
ciprus.jpgAhogy a ciprusiak látták
Az 1983-as év végére kialakult a válogatott következő tavaszi programja. Egy stuttgarti teremtornával kezdünk rögtön január elején. Pénzdíjas verseny, teljesen új szemlélet, elküldik a benidormi edzőtáborozás előtt a fiúkat, kimondva: nyerjék meg és szálljanak be a nyereménnyel a spanyolországi felkészülésbe. Kint lekötöttünk már egy mérkőzést a spanyol válogatottal, március végén meg egy jugoszláv-török körúton veszünk részt. Az „elveszett” osztrák meccs helyett Budapesten látjuk vendégül cserébe a spanyolokat.
Lassan, de biztosan alakulnak a dolgok Mezey keze alatt, az őszi pár mérkőzés alatt a csapat visszaszerzi a közönség és a közvélemény bizalmát  A következő részünkben áttekintjük 1984. tavaszának eseményeit. Alig több, mint fél évünk van az első selejtezőig. Dolog meg van bőven...

Hollandia–Magyarország 8–1 Történelmi vereség 2013.10.11

Nekünk 8! Minden idők legsúlyosabb vereségét szenvedte el a magyar válogatott

 A csoda helyett soha nem látott vereséget szenvedett a magyar labdarúgó-válogatott a Hollandia elleni vb-selejtezőn Amszterdamban. A mieink 8–1-re kikaptak, és ezzel minden idők legsúlyosabb kudarcát szenvedték el. Robin van Persie triplázott, és megdöntötte Patrick Kluivert rekordját, míg a magyar csapatból Dzsudzsák Balázs volt eredményes büntetőből. Matematikai esélyünk még mindig van a pótselejtezőt érő második helyre, de még Andorra ellen sem lesz könnyű dolgunk egy ekkora csapás után. Egervári Sándor szövetségi kapitány lemondott a meccs után, lemondását elfogadták.

 

1908. június 10-én, Budapesten Anglia 7:0 arányban győzött, ez a hazai legsúlyosabb vereség, míg a legnagyobb idegenbeli kudarc (eddig) az 1941. április 6-i, kölni német–magyar (7:0) volt. 1912. június 30-án olimpiai találkozón 7:0-ra kaptunk ki az angoloktól, ez tétmeccsen volt idáig a legnagyobb kudarc. Hétgólos különbséggel negyedszer kapott ki a válogatott, de először úgy, hogy nyolc gólt kapott.
Nyolcat eddig csupán kétszer kapott válogatottunk hivatalos mérkőzésen, 1909. május 31-én, Angliától, hazai pályán (2:8), és 1932. április 24-én, Ausztriában (ez is 8:2 az ellenfélnek). 1941. október 26-án még a Bécs–Budapest mérkőzés (nem hivatalos találkozó) végződött 8:2-re.

 

 HOLLANDIA–MAGYARORSZÁG 8–1 (4–0)
Amszterdam, Amsterdam ArenA, 20.30. V: Atkinson (angol)
Hollandia: Vorm – Janmaat, Bruma, Vlaar, Blind – N. de Jong, Van der Vaart, Strootman (Fer, 81.) – Robben, Van Persie (Kuyt, 61.), Lens. Szövetségi kapitány: Louis van Gaal
Magyarország: Bogdán – Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár (Devecseri, 46.) – Koman, Hajnal (Elek Á., 46.), Varga J., Dzsudzsák – Böde – Németh K. (Nikolics Nemanja, 79.) Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
Gólszerző: Van Persie (16., 44., 53.), Strootman (25.), Lens (38.), Devecseri (65. – öngól), Van der Vaart (86.), Robben (90.), ill. Dzsudzsák (47. – tizenegyesből)

 
A szakember a világbajnoki selejtezőmérkőzést követő sajtótájékoztatón közölte: a találkozó után jelezte Csányi Sándornak, a magyar szövetség (MLSZ) elnökének, illetve Vági Márton főtitkárnak, hogy a történelmi kudarc miatt távozik posztjáról.
A sajtótájékoztatón helyet foglaló Vági Márton főtitkár elmondta, elfogadták a lemondást és kedden az Andorra elleni vb-selejtezőn az eddigi pályaedző, Csábi József irányítja majd az együttest.
A sportvezető hozzátette: a válogatottnak nem sikerült a legutóbbi selejtezőkön úgy teljesítenie, ahogyan azt a közönség elvárja, ugyanakkor reméli, hogy a drukkerek ott lesznek majd kedden a Puskás Ferenc Stadionban Andorra ellen.
Magát a találkozót csak röviden értékelte Egervári:
- A holland csapat ma minden tekintetben felülmúlt minket, kiválóan játszottak, mi azonban gyatra teljesítménnyel asszisztáltunk ehhez.
Mivel a románok és a törökök is nyertek pénteken, így a magyarok a csoport negyedik helyéről várják a selejtezősorozat keddi zárását. Matematikai esélye még maradt a magyar csapatnak a pótselejtezőt érő második hely megszerzésére, de ehhez Törökország nem nyerhet Hollandia, Románia pedig Észtország ellen, utóbbira pedig - az eddigi eredmények alapján - kicsi az esély. Ezzel kapcsolatban Egervári Sándor hozzátette, természetesen boldog lenne, ha a gárda kiharcolná a pótselejtezőt.
Egervári Sándort 2010. július 23-án nevezték ki szövetségi kapitánynak, irányításával a magyar válogatott 34 mérkőzésen 17-szer győzött, 8-szor döntetlent ért el és 9-szer kikapott.


 [ORIGO]: 101 éve kaptunk utoljára ekkorát tétmeccsen
SPORTGÉZA: Ilyen verést még nem kaptunk selejtezőn
NEMZETI SPORT: Itt a vég!
NÉPSZABADSÁG: Gólzáportól nem véd a tető
BLIKK: Brazília! Viszlát, Egervári!
BORSONLINE: 8-1: gyalázatos történelmet írtak Dzsudzsákék
VOETBAL INTERNATIONAL: A csillogó Oranje darabokra lőtte a magyarok vb-álmait
DE TELEGRAAF: Narancsszínű góleső
NRC: Gólgazdag gálaelőadás Magyarország ellen
BLIK OP NIEUWS: Monstre-eredmény a magyarok ellen
TROUW: Van Persie vezette az Oranjét győzelemre Magyarország felett